|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 16:35 - |
Ezen a helyen végzi Slayer, a titkos kísérleteket, brutális módszerei vannak, túlélhetőek egyáltalán?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Meglepi a tény, hogy Kamiyát érheti meglepetés, de nem szólal meg, summázza magában a dolgot. Amikor felmutatja neki a kandúr a zöld trutymóban úszkáló alakformáláson átmenő szellemet, Yamatako szánalommal az arcán elfintorodik. Míg a Sátán zuhanyzik, ő azzal foglalatoskodik, hogy megismerje ellenfelét. Kémleli, körbe járja, ismerkedik az alakulóban lévő testtel. Közben azon morfondírozik, hogyan tudná legyőzni. Ismét aggasztani kezdi a gondolat, hogy csak fél karja van és a varázsigéket tartalmazó cetlijein kívül semmi mással nem képes harcolni. Mikor Kamiya visszaérkezik, kihúzza magát és letúr minden aggályt, kételyt lelkéről. Ezentúl tanulni fog sok mindent, nincs szükség ilyesmire. Szó nélkül végigméri a létrejött lényt, elidőzik a fekete jeleken, majd biccent a Sátánnak és követi őt.
|
- Csak tudod néha a sátánt is érheti meglepetés.... az előző ilyen volt... ő lesz az edzőpartnered! *mutat a zöld löttyben úszkáló még szellemre, de lassan látszódni kezd egy alak* - Igyekszem... ! *int neki furcsán aztán eltűnik, a zuhany alatt sok mindent forral, mindenek előtt meg akarja ölni Sarasat, s Yumét.. de azon is jár az agya hogy nagyobb fájdalmat okozna, ha a kölyköt tenné el láb alól... lassan kisétál ruhatlanul a fürdőből, csak egyetlen türülköző fedi el alsó testét... besétál szobájába, s magára vesz egy edző ruhát, majd kisétál* - elkészült! *nyom meg egy gombot, s kiengedi a már élettel teli testet a zöld folyadékból, karján fekete jelek, s felső testét is azok díszítik. Kamiya egy nadrágot dob neki, s az felhúzza, kéaszen áll a harcra...* - Kövessetek... *szól kamiya*
/bocsi ha ez egy kicsit zavaros lett... XD/ |
Kamiyával ellentétben, azonnal észreveszi a kandúrt, s meglepetten pislog utána. Szeretne kérdezni, érdekli, mi vagy ki az, ami, illetve aki képes ennyire felbosszantani magát a Sátánt. Békés arckifejezéssel majszol, mikor találkozik a tekintetük. Biccent mesterének, mivel tele a szája, majd tovább figyeli őt. - Reggelt neked is. - üdvözli őt Yamatako. - Úgy látom, neked nem túl jól indult. - hangja enyhe szemtelenséget bújtat, szemeiben csillog valami. - Köszönöm kérdésed, remekül aludtam. Úgy érzem, megfiatalodtam és feltöltődtem. - szív mélyet a levegőből. - Hamarosan befejezem az étkezést, s megvárom, míg visszaérsz a zuhanyzásból. Utána kezdhetjük felőlem. - beszél tovább nyugodtan, s újabbat harap a húsféleségből. Benyomja az utolsó falást is, majd újra kortyol a tejből. Talán feltűnik Kamiyának, hogy a kandúr már most hatalmasat változott. Tisztelettel beszél vele, hangjában mégis némi gúnyféleség rejtőzik. Elismeri a Sátánt, de tiszteletét nem fejezi ki rendesen.
|
*Kamiya beront a laborba, észre sem veszi Yamatakot először, ezért hangosan morog pár mondatot* - Tehát kölyköket enmzett annak az átkozott nyomoréknak... vááááh! *csap a falba mire azon nagyobb repedések keletkeznek, még jó, hogy nem esik szét ez a tákolmány... ekkor látja csak meg a fiút, megköszörüli torkát, s valami furcsa kis szerkezethez siet, beállít rajta valamit és a nemrég szerzett férfi szellem testét oda parancsolja, a kis kapszula hamarosan megtelik valami zöldes színű vízzel, Kamiya pedig a hűtőhöz sétál* - Jóreggelt... *köszön, s előveszi a fekete gyümölcsöket, morcosan beleharap, s enni kezdi, igazából ez az a gyümölcs amitől képes eme földön maradni, ha nem enne belőle minden egyes nap, bizony lehet, hogy nem sok lenne vissza a haláláig... * - Hogy aludtál? *érdeklődik a szőkeségtől* - Ha ettél elkezdjük az edzést... addig én lezuhanyzom... *indul meg a zuhany felé*
|
Yamatakot végül eléri a reggel. A kandúr kipihenten tér magához, kellemeset nyújtózik, nagyot ásít, majd kikel az ágyból. Feláll, kinyújtóztatja elmacskásodott lábait is, azzal lemegy a konyhába, hogy egyen pár falatot. Ha van is ott valaki, nem veszi észre, el van telve teljesen a saját kis gondolataival. Azon morfondírozik, miféle képességei lehetnek, milyen kiképzéssel kaparhatók azok fel a felszínre és mikre megy majd velük. Magához vesz pár almát és húsféleséget, s ott, állva a hűtő előtt, bekapkodja őket. Ezután tejet vesz elő és jól meghúzza az üveget.
|
*Inferno ereje megnövekedett ahogy teste is de elül még mindig ugyanaz a kisfiú lakozott, igazából nem is tűnt fel neki a változás, csak végre biztonságos helyen akart már lenni* |
*Juki egy fa mögé ugrott,felkapta Nikko-t,felügyeskedte a hátára egy kidölt fatörzset használva dobbantónak a levegőbe vetette magát.*~Viszlát balfék!~*Mondta magában vidáman Juki.Nikko meglepetten nézett le mikor már a levegőben voltak.*-Azta...*Mondta csodálkozva.* |
*Az elájult Inferno lassna magához tér, testével nehezen mozog és alig tud felállni, szédelegve kóvályog, szinte a sötétben kapálózik, amikor végre elkap valami szőrőset, amire ráismer* ~ Ez Juki.... *gyorsan felkapaszkodik rá, látása tisztul, s így már könnyedén felkapaszkodik, most veszi csak észre, hogy ruhái mind eltűntek...* - Juki gyorsan... *kezeit kitárja* - Menj a levegőben, el tudlak vinni... csak menjünk innen! *kéri a tigrist* |
*Nikko ijedten nézte ahogy a kandúr elveszi barátját de Juki utána karmolt de mivel félt hogy a hátán megmaradt kölyök leesik inkább ott maradt.Nikko rémülten vizsgálta milett barátjával de mikor látta hogy Kamiya felé nyúl lebucskázott Juki hátáról szándékosan és elbújt.Juki eközben máris felugrott és kamiyára vetette magát.* |
- Hmmm lássuk csak... te pont emgfelelő leszel! *avval megrmegett a föld Juki talpa alatt, majd kiemelkedett eghy hatalmas sziklatömb, s elkapta nfernot, majd magához vonzotta* - Új test kell a fegyveremnek... e leszel az! De még szükséged van egy kis átalakításra! *Avval hírtelena fiatal kölyök teste megnőtt, ruhái szétfoszlottak a testén, s Kamiya szelleme a testébe hatolt, átjárta őt, s ki akarta szorítani testéből, de a fiú ellenállt, jobban mint ahogy Kamiya várta, s kitaszította testéből a költözni akaró szellemet... Inferno elájult, s ekkor Kamiya célba vette Nikkot, hátha nála jobban jár, de megfeledkezett egyx fontos tényezőről, Jukiról... |
-Már csak az a kérdés hogy odatalálunk-e ahová akartunk!*Mosolygott hátra barátjára aztán meglepetten fordította fejét az új jövevény felé.Nem tudta hogy ő az-e akiről az anyja beszélt de azért félénken elmosolyodott.*-jó napot!*Motyogta de ekkor érezte hogy Juki teste megfeszül és a cskíjai színe pirosra vált,karma kék lesz.A nagymacska hangos morgásba kezdett és fogait kivillantotta,ő nagyonis jól ismerte Kamiyát.* |
Kamiya épp hazafelé tartott újdonsült bábujával, de ekkor meglátta a szinte észrevehetetlen Jukit, s tudta is, hogy ki a gazdája, de meglepetésére nem Sarasa ült a tetején hanem két kölyök, Infernot már látta valahol így felismerte, viszont akkor a másik kölyök nem lehetett más mint.. ~ Sarasa fia... *morgolódik magában, majd úgy dönt bemutatkozik a kis társaságnak... hírtelen előlép* - Üdv... ismerősök és ismeretlenek.... *vigyorog* |
*Juki hatalmasakat trappolva ért ide,de úgy érezte valami nem stimmel.Rossz irányba jött.Kicsit pihennie kellett most így lefeküdt és csak lihegett.Nikko körbenézett de nem rajongott a helyért aztán megsimogatta Jukit.*-Pihenj pajtás,utána menjünk tovább!*Mondta kedvesen a nagymacskának.* |
Yamatako mozdulatlanul fekszik ágyában. Mélyen alszik, de nagyon nagy változásokon megy keresztül. Álmaiban megvívja csatáit magával, legyőzi nemesebb énjét, hogy hatalmas gonoszként ébredhessen reggel. Olyan kandúrként, aki nem gyenge többé, aki a világuralmat tűzi ki céljául, de megelégszik pár szolgával, pár ellenség hullájával és néhány szövetségessel. Kamiya még nem sejtheti, micsoda fenevadat faraghat ebből az érzékeny lelkű srácból, de majd ha megkezdi a kiképzését, lesz nemulass. Elmosolyodik. Tőle szokatlan arckifejezéssel, undorral, megvetéssel. Régi önmagát temeti és táncol a sírnál. Új napra ébredése új élete kezdetét jelzi majd. Egy olyanét, amiben Osoreru semmis, Merolin ellenség, Shidosa elbukott mester, Kamiya pedig követendő példa. Még nem tudja, milyen lesz, mire vállalkozik, de már alig várja, hogy nyakig belevethesse magát.
|
- Jóéjt! *int a kandúrnak, s visszamegy megenni a fekete gyümölcsfélét, amint végez nyujtózik egyet* ~ Hmmm valami történik... egy gonosz szellem... nem messze... indulás! *kapja fel botját, majd sietve kilibben az ajtón, gyorsan fut, cikázik a fák között míg nem ér el arra a helyre, ahonnan a gonosz szellemet érzi*
|
Magában furcsállja ezt a "meglátszik az arcodon" szöveget, de nem szól érte, nem is mutatja ki, hogy eltöpreng egy pillanatig, mi lelte a kandúrt. Bólint Kamiyának, ahogy utat mutat. Kicsit megriasztja a gyorsasága, de tisztában van saját villámsebességével is. Kiválasztja a harmadik szobát, mert az minden oldalról a középső, s páratlan, talán szerencsétlen szám. Hárman voltak édestestvérek is, s immár egyedül maradt. - Akkor holnap. - búcsúzik Kamiyától, azzal befészkeli magát a helyiségbe. Kis ágyat talál, nem gondolkodik, csak lerúgja papucsát és máris dől be aludni. Megszokta már a kényelmetlenséget, ahogy azt is, hogy folyton ruhában alszik. A falhoz kuporodik, majd elnyomja az álom. Nem is sejti, a kandúr valójában mennyire gonosz, mennyire vérengző és brutális lény. Valahol nem is érdekli, ha úgy érzi, túl sok ez neki, meglép és kész. Akkor majd kiderül, valóban élve elmehet, ha úgy dönt, vagy átejtette őt a Sátán fia, s azért hozta ide, hogy a lelkét megegye, s ezzel hosszabítsa meg a saját életét. Beleborzong ebbe a gondolatba még álmában is.
|
- Ne rágódj... meglátszik az arcodon.... ~ Azon a baba arcodon, de ne aggódj, holnap már nemlesz ilyen kellemes, mert ha elkezdjük az edzést, akkor már nincs visszaút... *neevt magában, s fejére is kiül egy apró vigyor* - Ott a lépcső veled szemben... ott menj fel és balra megtalálod a szobákat... de várj... *ugrik elé, s felpattan a lépcsőn, majd kezével mutat a szobák felé, ez az öt üres... *mutat mutatóujjával a szobákra szépen sorban*
|
- Igen, Osoreru is szembeszállt Shidosával és végül legyőzte. - helyesel Yamatako. Elképzeli magát harcosként, gyilkosként, amint megtalálja a hozzá illő fegyvert és életeket ont ki. Első érzése egy hideg szellő, amire megborzong. Minden idegsejtje tiltakozik ez ellen, de aztán megpillantja képzeletében maga előtt a kivont kardú Merolint. Elvigyorodik, mert már nem is olyan gyenge, mint mikor magára hagyta és ádáz bosszúval ront bátyára. Szemeiben felgyúl a fény, bosszúszomjas és gyűlölettel teli. Szíve lassan beleszakad, de ő csak tombol magában, miközben egyre jobban tömi magába a falatokat. A végén már nem is harap, hanem tép fogaival, mint egy őrült. Mikor befejezi, felugrik. - Keresek egy szobát magamnak, ledőlök, hogy holnap beköszönthessen egy új szakasz. - mondja határozottan. - Merre találok szobát magamnak? - kérdi, mivel teljesen új neki ez a hely.
|
- Jó kis terv, de tudod mit mondok? Jobb ha valaki élvezettel harcol, öl... magától... ha kényszerből akarsz valakit kényszeríteni az előbb utóbb megmakacsolja magát, hidd el ez tapasztalat... *bólint neki, hogy nyugodtan ehet* - Csak ebből ne... ezt csak én ehetem... földi lényekre halálos méreg... de ha nem halsz bele, csak rosszabbul jársz... ez amolyan... pokoli édesség féle... rám nincs rossz hatással... *fejti ki* - Hmm... igyen elkezdhetjük, de ahhoz, hogy sikerüljön szükséged lesz egy kicsit több öjnbizalomra... úgyhogy holnapig szedd össze magad... *nem parancsolja, csak elmondja, de parancsnak is tűnhet így*
|
Yamatako egerféléket és hozzá valami pékárúhoz hasonló cuccot vesz elő és kérdően mutatja meg a kandúrnak. - Ebből ehetek? - kérdezi szóval is végül, hogy biztos legyen benne, kap választ. Ha a válasz igen, akkor enni kezd, ha nem, akkor visszateszi és megkéri Kamiyát, hogy adjon neki valamit, ami számára is ehető és nem hal bele. - Shidosa terve az volt, hogy Osoreruból élőhalott bábot csinál, átveszi rajta és az Árnyvilágon a hatalmat, majd elárasztja a macskavilágot sötétséggel, amit ő ural. Mindenkit a szolgálatába hajtott volna, s csak azok járhattak volna jobban, akik látnak az átható sötétségen keresztül is. - mondja elgondolkodó hangon. - Az az ember nem volt normális... úgy verte össze a leghűségesebb szolgáját is, ha úgy tartotta kedve, hogy másnap alig lehetett ráismerni. - azt nem mondja, csak magában emlékezik rá, hogy őt is érte ilyen balsors. Bólint a szobafoglalásra, s ő jobb híján a földre ül. Kényelmes ott neki. Arra vigyáz csak, hogy semmilyen törmelékre ne üljön rá, s a kimonójának ujja se legyen alatta. Nem szeret ráülni az üres ujjra, mert akkor még feltűnőbb, hogy fél karja hiányzik. - Holnap már kezdjük a kiképzésem?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
