|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.22. 12:57 - |
Ezen a helyen könnyen el lehet tévedni, de a táj gyönyörű.Veszélyes lények nincsenek, de sötétség ijesztő. Felülről betör a fény, és varázslatos lepkék szárnyalnak a napsugarakon. Ez a hely rejtélyes, titokzatos jungel, ha jössz ezernyi kérdés lesz a fejedben, de ha meglátod a lepkéket mindet elfelejted, mintha minden kérdésedre válaszolnának. Majd hírtelen elindulnak. Ha követed őket a leghőbb vágyaidat teljesítik.
|
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Igen, minnél messzebb. Annál biztosabb, hogy sokára fogjuk viszontlátni. De majd valahogy csak megértetem vele, hogy nem akarjuk...- *Morfondírozott miközben felsegítette Kittyt, majd magát is Kinme hátára.*
*Kitty csak nézte nővérét, egy picit furcsállni kezdte Caledon ragaszkodását, és hogy nővére tényleg nem intézte el úgy, ahogy régen oldotta meg a dolgokat.* -Azért vér legalább folyt?- *Kérdezett rá már Kinme hátán ülve.*
*Caledon Nao arcát fürkészte. ~Már nem hiszem, hogy ne sejtené...~ Így feleslegesnek tartotta egyáltalán kimondani is, hogy ők a lányai.* -Nem tudom, nem vonzott a dolog, hogy visszamenjek. Az anyjuk, szép volt... szeterőnek tökéletes, de feleségnek csapnivaló.- *Magyarázta, és újra Naot fürkészte átható tekintettel. A második kérdésre nem is válaszolt.*
  
|
- Szerintem a legjobb lenne, ha minél messzebbről mennénk innen... *szólt Sopphienak majd válaszolt a lánynak* - Náná hogy igen! *változott át szárnyas lény alakjába, s lefeküdt, hogy ha akarnak akkor pattanjanak fel rá a lányok*
- Honnan tudod ezt te ilyen biztosan? *vigyorodott el* - Apuka... *tesz rávilágító megjegyzést magabiztosságára* - Miért nem kerested meg őket előbb? *a nemrég szerezett ingből nagyoobb darabot szakít és elszorítja vele a vérzést* - Nincs semmi hátsó szándékod mi? *mosolyodik el gúnyosan*
 
|
-Nao, tényleg...- *Tűnt fel neki is a lány hiánya. Próbált visszaemlékezni, mikor is látta utoljára. Kergetik Caledont, aztán a réten. Utána már nem figyelte.* -Hát lehet majd szerintem viszont látjuk még.- *Tűnődött el, majd Kittyre mosolygott.* -Hova lenne kedved menni?- *Kérdezte a kislányt.*
*Kitty elhúzta a száját, ez a rész már kicsit nehezebben kivitelezhető. Zöldség meg szófogadás...* -Óhhh persze, mert te is sok zöldséget ettél?- *Vonta össze a szemöldökét. Aztán nővére kérdésére felderült az arca.* -Menjünk esetleg valami erdőbe. Ami kevésbé sötét és sűrű mint ez....-
*Elkomorult, egy kis hallgatás következett, és önértékelés. Tényleg így lett volna?* -Ez nem igaz.- *Mondta végül.* -Az apjuk fiatal és felelőtlen volt, és az anyjukra hagyta őket, nem egyedül...- *Ökölbe szorult a másik keze.* -És mikor megtudta, hogy az anyjuk meghalt keresni kezdte őket.-
|
*Kinme elmosolyodott és kicsit átkarolta a lányt* - menjünk... biztonságos helyet kell keresnünk... de... várjunk... hol van Nao? *villant meg fejében a felismerés s körbe kémlelt hátha látja, de semmi nyoma nem volt a lánynak* - Lehet hogy csak megint megunt minket s majd egyszer felbukkan? *gondolkodott hangosan, de közben Kittyről sem feledkezett meg* - Ahhoz jó sok zöldséget kell ám enned! És mindig szót kell fogadnod a nővérednek!
- Az apjuk egy szívtelen senkiházi lehet, ha ott hagyta őket, a lányra hárult minden, nincs rossz sora és ő sem bánja, hogy a nővérével lehet, megfigyeltem őket, tudom, hogy így van... vagy... te milyen jövőt szánsz neki? *szemei felcsillantak*
|
*Sopphie Kinme vállára hajtotta a fejét.* -Tudom, és sajnálom, hogy folyton csaka baj van.- *Majd eltávolodott egy picit.* -Menjünk... minnél messzebb, hogy legalább időbe teljen, mire újra ránk talál. Aztán csak kitalálunk valamit, hogyan rázhatnánk le.- *Törődött bele, hogy most nem tudja annyival alintézni a dolgot, mint eddig, hogyha baj volt, akkor elhagyta a helyet, és senki nem követte igazából.*
-Akkor majd gyakorlok, és erős leszek!- *Mondta Kitty lelkesen, és izgatottan várta már hol kötnek ki legközelebb.*
*Caledon figyelte a lányt ahogy munkálkodik.* -De Kinme nem az apja.... Sopphie meg nem az anyja, csak a nővére. Fiatal és meggondolatlan. Nem tud hosszú távon előre gondolkodni. Így nem lesz semmi jövője a kislánynak.-
|
- Ahhoz még gyakorolnod kell Kitty! Na meg jól megerősödni! *túrt a lány hajába, aztán olyan Kinmésen, megvakarta fejét XD* - Ne aggódj... segítek majd nektek mindenben amiben tudok! *mosolygott a lányra, s apró puszit nyomott az arcára*
- A lány jó kezekben van... különben is, mi közöd neked hozzájuk? *Nao nem tudta, hogy mi lapul köztük, de sejtette és ezt ki akarta szedni a kandúrból, közben pedig igyekezett ellátni a sebét, ami már elég csúnya volt.* - Kinme is vigyáz rájuk, olyanok mint egy család... *tette hozzá, a tekintete kicsit hűvösebb lett*
|
-Na de Kitty!- *Nézett rá kicsit szúrós szemekkel, hogy mondhatt ilyet, majd csak egy fáradt sóhajjal kommentálta a véleményét.* -Nem sokat tehetek ellene, azon kívül, hogy távol maradok tőle.- *Mondta Kinmének*
-A "Kitty bújj el!" már jól megy. Nem lehetne a következő, amit gyakorolok a "Kitty öld meg!"?- *Próbálkozott felhívni magára a figyelmet, mert úgy érezte kicsit elhanyagolták. Jó sokáig nem volt a figyelem középpontjában. XD*
*Caledon nem nézett rá, csak amikor hallotta a hozzá hasonlatos személy halálát. Egy csöppet lefagyott, és nem mert tiltakozni a segítség ellen. XD* -Kittytől?- *Kérdezte, csak hogy egy személyre gondolnak-e.* -Törődni vele. Felnveleni, jobb élte lehetne, és megtanulhatna dolgokat ha nem vándorolna folyton a nővére, és többet foglalkozna azzal, hogy megismerjen dolgokat.-
|
- Ne aggódj miattam Sopphie... én cska szeretném ha te sem vennéd magadra a szavait... nem érdemled meg ezeket a szavakat... *sóhajtott és végignézte a kis jelenetet, amint Kitty lejött, Misa közben a lány vállára ugrott, hogy ne neki kelljen a lejutással szenvednie xD* - Minden rendben? *érdeklődött*
- Hasonlítasz... valakire a múltamból, akit gyűlöltem aztán megöltem... *közli ezt olyan hangsúllyal mintha teljesen normális dolog lenne xD* - Mit akarsz te attól a kölyöktől? *lépett hozzá és segített neki ha a kandúr engedte* - Ne mozogj mert több vért vesztesz... *figyelmeztette*
|
*Sopphie követte a fiút, mikor megállt, mellé lépett, és egy puszit nyomott az arcára.* -Köszönök mindent.- *Mosolyodott el, eltökélte, hogy nem fogja hagyni mindig elronani a kedvét.* -És nem vagy éretlen kölyök, csak azért mondja ezt, mert magához hasonlít téged, csak nem ismer.- *Tette hozzá, és felnézett a fára.*
*Kitty végre meglátta testvérét és Kinmét. Megörült nekik, de nem mászott le rögtön, csak miután észrevették.* -Na végre, mi tartott ennyi ideig? Sitty-sutty levágod és kész vége.-*Pattant fel lelkesen, és kicsit korholva nővérét, hogy aztán lemásszon a fáról. Az utolsó métert már ugrotta, és amint földet ért, vigyorogva sétált hozzájuk.*
*Caledon megrökönyödött. ~Öreg? Hmm... fenébe is igaza van, ha úgy nézzük. De ez azért nem esett jól.~ Gyanakodva nézte őt, hogy mit aggódik érte. De aztán belátta, hogy nem bírja már sokáig a szobrozást.* -Nem ártana.- *Csúszott le hátát a fának döntve, majd elkezdte letekerni a vérrel áztatott anyagot.*
|
*Kinme vissza változott, nem szólalt meg mert nem akart szavaival is bajt okozni, amikor oda értek a helyhez, csak akkor szólalt fel* - Valahol itt kell lennie, itt mondtam neki, hogy bújjon el... *nézett körbe és ekkor meghallgatta Misa nyávogását, gyorsan fel is mutatott a fára* - Ott vannak!
*Nao cska nézte a férfit, valahogy úgy érezte, fél tőle, s tart ezért közelebb lépett hozzá* - El fogsz vérezni öreg... nem kéne bekötni a sebeidet? *valamiért szimpatizált evvel a kandúrral, maga sem tudta volna megmondani, hogy miért...*
*Kinme még morog, aztán ahogy Sopphie hívja, még hátra hátra néz a kandúrra, nehogy készüljön valamire, a lány mögött lépdel és vissza vissza pislant a férfira, eközben Nao eltévedt a dzsungelben XD nem mintha olyan nehéz lenne megtalálni a helyes utat, de neki mégis sikerült... éppen visszakeveredett a vérző kandúrhoz, látta ahogy a többiek ellépdelnek, kíváncsi volt a férfire ezért nem mozdult egy tapottat sem... Misa eközben még mindig csak nyávogott, hiába csitítgatta őt Kitty*
|
-Kitty merre van?- *Kérdezte letörten, kicsivel később mikor már elég messze jártak, hogy se látni, se hallani ne lehessen őket. Most nem volt túlzottan beszédes kedvében, másfele jártak a gondolatai. Nao eltűnése igazából fel se tűnt neki.*
*Ahogy távolodnak, nekidőlt egy fának. aztán észrevette Naot.* -Te meg mit állsz ott?- *Kérdezi nem túl barátságosan, de aztán bevillan az agyába egy két dolog. Például, hogy elég veszélyes volt, mikor fákat csavart ki tövesétl, és nem kéne felbosszantani, meg hogy elég csendes, nem szólt bele a vitába, esetleg nincs annyira sok köze a lányához, hogy az ő pártját fogja.*
*Kitty várt-várt türelmesen, fülét hegyezte, aztán kezdett csalódott lenni.* -Mi tarthat már ennyi ideig nekik?- *Morogta, és ujjaival türelmetlenül dobolt a faágon. Majd Misára nézett, hogy vajon mit szeretne vele közölni.* -Hmm de jó lenne, ha értenék a nyelveden.- *Morfondírozott el, valamennyire elterelve a figyelmét a várakozásról.*
|
*Kinme még morog, aztán ahogy Sopphie hívja, még hátra hátra néz a kandúrra, nehogy készüljön valamire, a lány mögött lépdel és vissza vissza pislant a férfira, eközben Nao eltévedt a dzsungelben XD nem mintha olyan nehéz lenne megtalálni a helyes utat, de neki mégis sikerült... éppen visszakeveredett a vérző kandúrhoz, látta ahogy a többiek ellépdelnek, kíváncsi volt a férfire ezért nem mozdult egy tapottat sem... Misa eközben még mindig csak nyávogott, hiába csitítgatta őt Kitty*
|
*Sopphie Kinmét figyeli, és rájön, hogy igaza van, éppen majdnem átejtették.* -Hát rendben... ha te nem mész el... Majd elmegyünk mi.- *Fordított hátat, de még visszaszólt.* -Jó messzire, hogy végre legyen egy kis nyugtunk!- *Megy pár lépést valamerre.* -Kinme, gyere te is.- *Szól hátra kedvesen, mosolyogva.*
*Caledon füle idegesen megrezzen az üvöltésre, majd a lánya után pillant.* -Éretlen kölyök.- *Morogja Kinmére, de nem mozdul. Igazából az egész karja zsibbadt már, és érezte, hogy kezdi elhagyni az ereje, de kitartott. A vér meg csak csöpögött, tovább növelve a foltot a dzsungel talaján.*
*Kitty Misa nyávogására visszamászott.* -Ne félj, nem esek le.- *Mondta nevetve, széles vigyorral az arcán, és megsimogatta a macska fejét. Sóhajtott egyet, majd fülelt, hogy hátha mégis jön már valaki érte.*
|
- Átlátok rajtad te dög! Menj innen, majd én segítek Sopphienak! Mindenben! Nem úgy mint TE! *Kinme vicsorogva jelzi, hogy nem hisz neki, s átalakul, hatalmasat üvölt, hogy elkergesse az idegent, kivillantja hatalmas fogait* ~ Nem engedem őt a közeledbe Sopphie... akkor sem ha te azt akarod, te nem látod de én látom a sötétséget benne, csak úgy áramlik ki a testéből, felkorbácsolva a levegőt is... az állatok is messzire mentek már ettől a helytől...*ao eközben nem akar a harc középpontjában állni, így úgy dönt, hogy felkeresi Kittyt, nem akar kiabálni utána, inkább csendben keresi, hogy ha a kandúr átverekedné magát a többieken, vele biztonságban lehessen a lány... Misa csak nyávogva próbálja meg megakadályozni, hogy a lány leessen a fáról...XD*
|
*Caledon a fiúra tekintett, majd újra Sopphie-ra.* -Mert az ember nem változhat...- *Húzta össze a szemét.* -Újra megkérdezem, hogy Kittyt átvállaljam-e tőled. Tudod, a nehezén túl vagy, még kölyök könnyen befolyásolható, de cseperedik, és jön a nehéz időszak, mikor lázadozni kezd.- *Ügyet se vetett arra, hogy nem látják szívesen.*
-De te nem változtál!- *Mordult fel Sopphie.* -Eddig is boldogultam vele, és később is fogok. Nincs rád szükségünk.- *Szorult ökölbe a keze. A fehér kötést egyre jobban áztatta a vér. Sopphie észrevette, és Caledon arca és a keze között vándorolt a tekintete. De nem látszottak rajta a vérveszteség jelei.* -Hol a kardod?- *Bukott ki belőle a kérdés. Valami mardosta belülről, hogy mégiscsak megvágta, de hogy érezhet bűntudatot? ~Fenébe is, marasztalom, szóval tartom mikor el akarom kergetni? Mit csinálok? Tényleg érdekel hogy mi van vele?~ gondolta összezavarodva.*
-Nem harcolni jöttem, csak meg akartalak titeket találni.- *Adott egy ésszerű indokot.* -Hát valószínűleg elszútram a belépőt ott a tónál.- *Egy kis önkritika, és hízelség, hogy elérje a célját, már puhul a lány... Most kevésbé volt határozott a fellépése. De a fiúval nehezebb dolga van, majd Sopphie féken tartja, rá hallgat.*
*Kitty lóbálta a lábát, dudorászott, malmozott, és mindent csinált, hogy elüsse az időt. Gondolkodni elfelejtett, hogy mégis miért csinálják ezt vele mindig. Aztán valami ötlettől vezérelve rácsimpaszkodott lábbal a faágra, és fejjel lefelé lógott róla, majdcsak halkan kuncogott, rejtőzés közben nem szabad zajt csapni...*
|
- Nem hallottad? Tűnj el innen! *vicsorgott Kinme, izmai megfeszültek, dühe teljes lett, legszívesebben azonnal végzett volna vele, de Sopphie miatt nem tehette meg, csak várt... várt valamit amibe kapaszkodhat és tovább juthat ezan a ponton, Nao nem tudott hozzá szólni, ő csak ott állt, mint egy szobor*
= Hmm... vajon mi tarthat ennyi ideig? *nyávogja Misa és hagyja magát simogatni, egyenlőre ő sem tud semmit sem tenni*
|
*Caldeon elhúzta a kezét, leeresztette, és remélte, hogy a lánya nem támad rá újra.* -Csigavér kislány.- *Mondta visszafogotabb hangon. ~A házi véreb is megérkezett, szuper...~* -Nem nyaraltam eddig se, elhiheted. Lehetnél valamivel kedvesebb is. Vagy legalább hálás, az életedért.-
*Sopphie hátán felállt a szőr ettől a fellengzős dumától. Mégis mit képzel? Kinmének bólintott, örült hogy nincs egyedül, kardját visszahúzta, de támadásra készen még mindig felmelve tartotta.* -Hálás, kedves? És még mi? Kérjek bocsánatot, hogy rossz kislány voltam, esetleg én üldöztelek el?- *Fújtatott dühösen.* -Tűnj a francba!- *Vetette még oda, szemeiből csak úgy ömlött a gyűlölet, és ez most saját érzése volt.*
*Kitty megsimogatta Misát. Ez mindig megnyugtatta. Egy hang se jutott el hozzájuk, így csak ült, és bámult maga elé. Aztán a pillangókat figyelte, szépek voltak, tetszettek neki, de csak ült, és nézett ki a fejéből.*
|
*Misa a duzzogó lányhoz dörgölőzik és dorombol neki* ~ Ha tudnád, hogy mindezt érted csinálják... lehet, hogy nem így éreznél... de ez most mindegy... *bújik hozzá és próbálja feledtetni vele, hogy elküldték a csatamezőről*
*Kinme vissza szalad Sopphiehoz, mellette terem, s vicsorog egyet a férfir, végül vissza változik, s halkan súg a lánynak valamit amit a kandútr nem hallhat meg ilyen távolságból* - Kitty biztonságban bvan, ne aggódj miatta! *Nao csak nézte a férfi karját, a vért... ledremedt tőle*
|
*Sopphie ütése célba talál, húsba mar, pontosabban egy alkarba, ami hárításként lett kitéve. Mégse mélyen, a lendület félúton elvész. A kandúr arca eltorzul, a jobb karját így is már évek alatt összeszedett sebhelyek borítják. Ezért takarja fehér kötés. Rossz szokása, hogy az életét védi, ezt a karja bánja.* -Mégis ki tanított harcolni? Hogy fogod azt a fegyvert?- *Kérdezi dühösen.*
*Sopphie megijed, hogy mégis mit tesz, ezért veszti el a támadás az erejét. Nyel egyet, és összehúzza a szemeit.* -Hagyj kérlek békén minket! Mi ez a fellángolás? Megint évekig felénk se dugod az orrod, és most hirtelen idejössz, és manipulász mindenkit?- *Vér áztatja el lassan a fehér ruhaanyagot, a kard viszont még mindig nem engedett.*
*Kitty Kinmére néz, figyelmesen hallgatja.* -Kitty bújj el, értettem!- *Mondja engedelmesen, bár kicsit fanyar hangon, hogy már megint kölyök sorba veszik. Felmászik egy fára, ami adja magát, és egy ágacskán leül, a lábár lógatja, közben sóhajtozik.*
|
- Kitty... *alakul vissza akandúr* - Figyelj... nagyon figyelj... keress egyx biztonságos helyet, Misa veled megy... ne gyere ki semmiképpen se... *simít végig a kölyök buksiján* - Vigyázom kell a nővéredre... Misa pedig rád fog szóval ne aggódj nem leszel veszélyben! Misa tudni fogja ha előjöhettek... csak amaradj mellette! *rohan el és közben vissza változik, Misa pedig a kölyök vállára ugrik, s nyávogni kezd*
- Sopphie vigyázz...! *kiállt Nao, de a lány nem biztros, hogy hallja* ~ Mit tehetnék? Nem hiszem, hogy itt hasznomat veszik... én csak pusztítani tudok...
|
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
