|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.09. 20:35 - |
Egy fákkal szegélyezett út. Ha valaki erre jár, olyan mintha álmodna, amit elképzel, az lehet, hogy a következő pillanatban szembe jön vele. Itt senki se sérülhet meg, de vigyázni kell, nehogy halálra rémüljön. Az ösvénynek a be- és a kijárata szinte bárhol van, minden területről el lehet ide jutni és ha lelépsz az ösvényről, oda jutsz, ahova akarsz. Ez a közlekedés legkönnyebb módja.
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
= Sajnálom Natane... sajnálom, hogy itt hagylak de mindenkinek ez lesz a legjobb... anyu... apu... bár elmentem volna veletek... *ekkor hírtelen a ködben ott terem előtte Atsui..* =Atsui mti csinálsz itt? *érdeklődik, de egyszercsak az alak elsötétül, s egy másik jelenik meg...* = Yahto... mi.. mi folyik itt? *ugyanazok a képek peregnek le előtte mint nemrég, fájdalmak égetik a kandúrt... egy nagy szakadékot képzel el amibe belezuhanhat... s csodák csodájára ott terem ő pedig eltűnik a sötétben* =Hmmm apa... anya... *ismeri fel a szülőket, ők már nem képzelgések, valódiak* = Veletek akarok maradni... nem akarok többé vissza menni a földre... hírtelen megnyílik egy átjáró, Nantan lélegzete elakad a csodálkozástól... a szülők mosolyognak, kérik lépjen be a kapun s Nantan ezt teszi... eltűnik egy másik világban magára hagyva eme hely emlékeit...
|
-Persze jó leszel, az első nap...- *Sóhajtott Sopphie, megsimogatva a kislány fejét, és Kinme mellé lépett.* -Rendben, nem követünk. Nem mintha tudnánk, ha köddé válsz.- *Mosolygott huncutul, majd sürgetve a dolgot, megint megismételte.* -Menjünk, kezd egyre ijesztőbb lenni ez a hely.-
*Kitty fülei lelapultak, és Sopphie mellé simult.* -Persze nővér, de miért is ne tudnád TE követni?- *Húzta fel kajnákodva a szemöldökét, de persze nem akarta beárulni a nővérét, és persze azt se tudta, hogy Sopphie mire célozgat a köddel.*
 
|
- NEm lesztek útban... csak egy feltételem van... ha eltűnök néha néha akkoer nem jöttük utánam... stimmel? *kérdi s füleit kicsit hátra lapítja, majd vissza pattannak helyükre* - Az csak egy kép... nem igazi... ez a hely ezt csinálja, képzelj el akármit az valóra válik... például csokihegyeket vagy játékhalmazokat.. de a hely nemsokára bekebelez mindent... s álmidba folyt ha nem figyelsz tehát csak óvatosan... *meséli* - Majd én elvezetlek titeket oda ahova mennünk kell...
|
*Sopphie lenézett a húgára, aki most ártatlanul kezdett pislogni.* -Jól van, meggyőztél, nem kell mindent bevetned.- *Előzte meg, mielőtt még akarata ellenére cselekedne.* -De tényleg csak ha nem lennénk útban, és ha nem zavarunk.- *Fordult Kinméhez.* -Induljunk akkor. Merre is kell menni?-
-Sötétben én se maradnék, főleg ezen a helyen nem.- *Vigyorgott Kitty.* -Jó leszek megígérem!- *Mondta, és körbepislogott. Az ösvény egyik oldalán a fák között megjelent a ködös tó távoli képe, mintegy kívánságra, hogy oda óhajtnak menni.* -Az ott eddig nem volt ott!- *Mutatott a fák közé, és felnézett kérdőn a nagyokra.*
|
- Hmm... maximum bedugjuk a fekete verembe és csak elhallgat *kacsint a lányra, de úgy hogy Kitty meg ne lássa* - A kezedben a döntés, nekem aztán mindegy... vannak errefele más acskalények is.... ha akartok tőlük is kérhettek szállást, én nem vagyok jóban velük *vakarja meg kobakját, ez a mozdulat szinte már beleivódott tulajdonságaiba, keze automatikusan jár már* - Sietni kéne, mindjárt itt az éjszaka és nem szívesen maradnék kinnt... * lesz kissé nyugtalan*
|
*Sopphie elengedte Kittyt meglepődötségében, mikor fel lett ajánlva a fiúr barlangja.* -Hát öö nem tudom. Főleg hogy meddig bjrnád ki mégis a csodabogarat, ha egész nap hallgatnod kéne.- *Mondta kicsit tanácstalanul maga elé nézve.* -Szerintem csak terhedre lennénk.- *Próbálta visszautasítani finoman, bár a szíve nem ezt súgta neki,csak az agya, hogy legyen udvarias.*
*Kitty amint kiszabadult, persze rögtön el is hallgatott.* -Szerintem nem rossz ötlet. A tengernél mindig fúj a szél, és unalmas egy idő után. Légyszi, fogadjuk el.- *Válltott taktikát, a lehető legaranyosabb pillantását vette fel, és ártatlan, könyörgő szemekkel nézett fel nővérére.*
|
*Kinme felkacagott a látványon, nem volt viccmentes a két macska vívódása* - Hát igen... tudod melegünk volt és megfürödtünk... ruhában! *nyomja rá a hangsúlyt, majd hozzá teszi* - Na én megyek, köszi a rákot! Érdekes egy utazás volt! Nagyon élveztem... *torpan meg hírtelen* - hmmm jut eszembe jöhettek az én barlangomba is, hisz egyedül nem valami nagy szám, és nincs benne ilyen kis nagyszájú csodabogár! *utal Kittyre, s bár talán úgy hangzik, nem rosszindulatból mondja, és szeretne a lány közelében maradni ameddig csak lehet*
|
*Sopphie is elpirult, mikor látta, hogy Kimne teljesen belevörösödik.* -Jó, köszi, majd megkeressük a barlangokat. Igen persze tudom. És szólj, ha valamivel tudnám viszonozni a szívességedet.- *Mondta mosolyogva.* -Lassan ránk sötétedik.- *Emlékeztette kellemetlenül magukat a szétválás közeledtére, és zavarában Kittyt hallgatta, amíg elege nem lett belőle, és befogta a száját.*
*Kittynek felfele kellett emelnie afejét, hogy lássa őket, és közben csak vigyorgott.* -Hagyod csak úgy elmenni? Tényleg, mitől is vagytuk ti csurom vizesek?- *Nézte a ruhájukat, ami még nem száradt meg teljesen.* -A tengeprarton jártatok előtte? Vagy valmi tónál mi? Együtt fü...- *Kérdezgette, mire a nővére keze a szájára tapadt, és az ellen kezdett hadakozni, közben a szája tovább járt.* -Mmhmm.
|
- Igen? *fordult vissza a lány felé, s végig hallgatta. Amikor megkapta a puszit teljesen elvörösödött, és jobb kezét az arcára tette* - Ó... semmi.... őőő ég.... na hát semmiség... örülök hogy segíthettem... ha elmentek a tengerparthoz ott sok barlang van, ott találtok éjszakára szállást... és ha kellenék tudod hogy hol találsz remélem... *arca még mindig vörösen piroslott, főleg amikor Kitty is beszállt a beszélgetésbe* - Jóképű? Ugyanmár... bár... lehet! *vigyorgott* - Amúgy út közben talált! *kacsintott*
|
-Várj!- *Szólt utána Sopphie, elengedve húgát.* -Köszönök mindent.- *Mondta, és közelebb lépett hozzá.* -Hogy velem jöttél, és segítettél, meg hogy megmutattad ezt a helyet. Nélküled nem hiszem, hogy megtaláltam volna.- *Mosolygott rá kedvesen, és egy puszit nyomott az arcára még, mielőtt elsietne, hacsak nem utasítja vissza.*
*Kitty érdeklődve nézett rájuk, majd nővére lábához ment, és felsuttogott neki, talán kicsit hangosan.* -Sopphie, hol szedted össze ezt a jóképű fiút?- *Kérdezte kíváncsian.*
|
*Kinme elmosolyodott, jó volt látni a két testvért együtt, ugyankkor úgy érezte, hogy itt már nincs szükség rá, s ha ez így van akkor neki tovább kell állnia, s élheti tovább magányos életét* - Hát örülök hogy végülis meglettál Kitty, a nővéred nagyon aggódott, én Kinme vagyok *mutatkozott be* - De nem is zavarok tovább *lépdelt hátra pár lépést, s megfordult, Misa pedig felugrott a vállára*
|
*Sopphie kicsit leragadt, hogy az édesanyját látja, de észbe kapott.* -Kitty, én vagyok az igazi, már egy ideje kereslek, és anya tényleg meghalt, ez itt az álmok ösvénye, és valóra válnak az álmaid, ha nem vigyázol.- *Mondta és remélte, hogy a kislány megérti.*
*Kitty hátranézett az anyjára, és a nővére mására, majd újra a párosra.* -Furcsa is volt, annyira kedvesen viselkedtél.- *Mosolyodott el, és eltűntek az alakok a háta mögött. Sopphie-hoz szaladt, és átölelték egymást.*
|
- Hát itt van... *szólt anőstényhez majd a kis aprósághoz* - Kitty figyelj rám,tudom hogy nem ismersz engem, de amit most épp látsz az nem a valóság, a képzeleted szüleénye, és amíg nem hiszed el hogy az a látszat, nem is fog elmúlni... és ha így folytatod előbb utóbb magával ragad a tér és beszippant mint egy porszívó... *próbálta magyarázni a kis nősténynek, de ha neki nem is hisz megböködte a nőstény oldalát* - Próbálj te is hatni rá, én csak egy idegen vagyok, de nem tudjuk őt kizökenteni amíg hisz benne...hogy ez a valóság...
|
*Sopphie is belepirult.* -Persze, öhm azért köszi.- *Mondta, és ő is tovább ment, szerensére most egyáltalán nem bírt befurakodni Kitty képe az agyába. Nem sokkal később aztán felbukkant előttük három alak. Egy újabb kismacska, éppen egy nőhöz dörgölőzött, és a harmadik szakasztott olyan volt, mint Sopphie.* -Lehet, hogy most végre megvan.- *Próbálta elhessegetni zavaró gondolatait, és higgadt maradni.* -Kitty!- *Szólt, és a kiscica feléjük fordult.*
*Kitty épp az anyjával és a nővérével volt, legalábbis ő azt hitte hogy azok, nem értette, hogy az anyja hogy került oda, és kicsit mérges volt Sopphie-ra, hogy hazudott neki. Aztán egyszer csak felbukkant egy másik Sopphie, egy idegen kíséretében, és teljesen összezavarodott.* -Sopphie???- *Kérdezte, és elkerekedtek a szemei.*
|
*Kinme teljesen elvörösödött, kezei megremegtek, majd kicsit eltolta a lányt* - Meg kell találnunk a hugod... én...csak... hogy eltűnjenek... *nem tudott teljes mondatokban beszélni, teljesen megbabonázta a lány szépsége, s most először érzett vonzalmat egy macska iránt* - Na gyerünk mert sose lesz meg... *sóhajtott, s jött a már természetes fejvakarás, majd tovább indult de természetesen bevárta a lányt*
|
*Kimne terve bevált, és a sok kis macska hirtelen egy pukkanás kíséretében eltűnt. Sopphie kinyitotta a szemét, és döbbenten állt, a fiúhoz simulva, teljesen lefagyott.* -E-ezt most ugye csak azért, hogy...- *akadozott ahangja, és nem tudta befejezni a mondatot, Kinem szemeibe nézett helyette.*
|
*Kinme szinte elveszett a kölykök fergetegében, hiába próbálta figyelmeztetni a lányt, de ekkor nem tudt seldönteni hogy hibázik e vagy sem, de jó szorosan magához húzta a lányt, s "csókot" lopott tőle, igazából csak egy szájra puszi volt, de talán ha a nőstény agya nem a kölyökre koncentrál, s így minden álomkép eltűnik, bár abban már nem volt biztos, hogy a nőstény el nem kergeti ezek után*
|
*Sajnos hiába Sopphie igyekezete, mégiscsak türelmetlen volt. Egyszer csak egy kölyök jelent meg az orruk előtt, amint a földön ült, és a farkával játszott, aztán egy másik is pár lépésre, valami kis állatot kergetett, majd egyre több bukkant elő, különféle dolgokat csinálva, rohangáltak, ugráltak, kiabáltak, és mindegyik levegőnek nézte a sétáló párost. Sopphie megállt.* -Ajajj bocsánat, de itt van valahol a közelben, érzem, hogy valami baj van.- *Nyögte és kétségbeesetten próbált kitörölni mindent az agyából. Becsukta a szemét, és igyekezett másra gondolni.*
|
- Ne aggódj, ha itt van megtaláljuk... *próbálta kicsit elterelni a lány gondolatait* - ilyenkor egy magunkban kimondott vágy is végzetes lehet... *ment a lánnyal, s ő is nézelődött, hátha megleli valahol az apró kis tremtményt, Misa is kereste, szemeit használva próbált átlátni azokon a helyeken amiket erős képzelet borított* |
*Sopphie lassan bólintott, bár elég nehéz volt nem arra gondolni, hogy a húga mindjárt válaszol neki. Amikor megfogta a kezét, kellemes borzongás futott végig a hátán, és gyorsan elfordította a fejét, nem tudta igazán mire vélni az érzést.* -Rendben, induljunk, egy helyben állva biztos nem akadunk rá.- *Tanácsolta, és ha a másik is jön, akkor elindul az ösvényen.*
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
