|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Ankokuna fáradtságát leküzdve ismét felült és megint ellátta a vérző sebeket.Letörölte homlokáról az izzadtságot és mosolyogva nyugtázta hogy a sebek már rendben vannak.Egy darabig még elnézte a hátára fektetett nőstényt majd közel hajolt és érzékien megcsókolta.Remélte hogy ettől már felébred a szeretett nőstény.* |
*Mert Kamiya elkábytott és a testet gyötörte ami Micoé... tudom hogy őt szereted úgyhogy most figyelj rám, nem fog meggyógyulni ennyitől... nem hatnak kamiya ellen a varázsfüvek vagy a gondoskodás... szeretkezz vele, s akkor begyógyulhat a teste... gyógyítsd meg avval, hogy szereted... *hunyta le szemét s a lányra hullott, vissza adva a testet Miconak, a vér pedig újra tovább szivárgott*
|
*Ankokuna meglepetten nézett a lányra,de túlságosan kimerült hogy haragra gerjedjen vagy valami hasonlót.Nem érti hogy miért nem tett akkor az előbb semmit,miért nem tört elő belőle ahogy eddig.Az ő ereje úgy érzi édes kevés Kamiya ellen.*-Az előbb...akkor miért nem tettél semmit...?*Kérdezte elnyúlva a lány alatt.* |
* A nőstény hírtelen elkapja Ankokuna kezét, s a földre nyomja* - Semmi bajom... ne aggódj... *közli, s a sebek gyorsan beforrnak* - NEm halok meg ilyen könnyen... *Minocsi beszél belőle* - Mico talán meghalna ennyitől de én nem... vissza hoztad a pokolból az ördög lányát... magát Kamiya testvérét...
|
*Ankokuna egy távoli barlangban állt meg és lefektette a lányt a földre.Ruhájából tépett le és kötözte be a sebeket,de még előtte néhány növényért kiszaladt amivel fertőtlenítette azokat.Miután befejezte úgy érezte minden ereje kiszáll belőle de nem hagyta hogy kimerültsége erőt vegyen rajta.*~Gyerünk!Ébredj...!~*Nézett aggódóan a lányra,homlokát izzadtság gyöngyözte,szemei fáradtan,félig lecsukódva de mégis határozottan fürkészték Mico-t.* |
*Kamiyát meglepte az ami történt, átjárta testét a fájdalom de ez csak mégjobban felkorbácsolta kacaját, élvezte ahogy fájdalmat okoznak neki, nem hiába volt a pokol urának fia. Nagyot nyújtózott, s a szellemre nézett, aki az új testet kapta, halványodni kezdett, úgy gondolta itt az ideje egy emberi testnek a számára, a lányokat hagyta futni, jó kis játékot tudhatott a magáénak, s megfogadta, hogy még visszatér*
|
*Ankokuna jól hallotta mit mond a fiú,meg is értette így kivárt a villámaival,amik nem épp arra volt hogy Kamiyát támadja vele.*~Meglátjuk mi még ezt!~*Hunyta le szemeit.A lelkek mind egycsapásra eltűntek,Ankokuna villámai Kamiya pajzsán belül tűntek fel.És ahogy a villámok úgy két három lélek is és a kandúrnak ugrottak.Eközben Ankokuna felkapta Mico-t és gyors lábait használva megiramodott,ugyan ereje alig maradt de igyekezett minél gyorsabban minél messzebre érni.És ahogy ő is távolodott úgy a szellemek ereje is fogyott.* |
*A kandúr ismét felröhögött, s pajzsot épített maga köré, így a fekete lelkek nem tudták elkapni, magasba ugrott s a megláncolt lány testét magához vette, s leugrott vele Ankokunához, majd elvigyorodott* - Küldd csak rám, megölöd őt is, pedig még túlélhetné... *röhög fel* - A pajzsom különben is kivédi a vilámaidat, ebben csak ő sérülhet! *dobta el a testet, s a lány bukdácsolt párat a földön, pont ankokuna lábánál ért földet*
|
*Ankokuna kiszabadította magát és mérhetetlen dühvel nézett fekete szemeivel a kandúrra.A sok fekete alak Kamiyára vetette magát és földre teperték nem erszetve őt.A nőstény vicsorogva meredt a fekete alakokra.*~Ne eresszétek!~*Parancsolt rájuk gondolatban ami elég nagy behatással volt rájuk.A sok macskalény lelke egységként kezték el tépni a kandúrt.Ankokuna kezei a magasba nyúltak.Kezei között sok lila villám cikázott.Erőt gyűjtött.* |
*Kamiya felröhögött, ahogy a lány könynei kicsordultak, s a fekete alakokra is mosollyal válaszolt* ~ gyerünk...lássam az erőd... *újabb szúrást mért Micóra, kitágítva evvel a régi sebet, a vér kifolyt mintha csak öntenék, a földre pergett, s szinte mindent beterített* - Na gyerünk... kezdődjön a játék!
|
*A lány lélegzete is elakadt mikor a kés Micoba hatolt.Szemei hatalmasra tágultak,képek suhantak át agyán erről a kevés együtt töltött időről.Amint a könnycsepp végigfolyt arcán és a földre hullt összehúzta magát,szemei összeszorultak és remegni kezdett.*-Soha többet...nem fogom hagyni hogy azokat bántsd akiket szeretek!SOHA!*Nyíltak ki szemei amik feketén izzottak,teste megfeszült.Körülöttük a még egybenlévő földdarabokon fekete alakok álltak.*-Megfizetsz!*Kiáltotta és a sok fekete alak mindenen átkúszva Kamiyára vetette magát.* |
- Na megállj! *a föld megnyílik, felemelekedik, s így kifeszíti a lányt, Micora is láncok kerülnek s kifeszíti a lánnyal szemben* - Jól figyelj... páholyból nézheted végig az előadást! *morogja, s egy földnyaláb felemeli őt Micohoz* - kár érte nem igaz? *egy késéles kővel végig húz arcán ami után vér csordul, majd a szívéhez ileszti* - Ti akartátok így kedves nővérem! *döfi át a lány szívén*
|
*Ankokuna fájdalmasan görnyedte össze a láncok súlya alatt és tehetetlenül nézett volt párja.Eszébe jutott valami hogy hogyan is menthetné meg,lehunyta a szemét és halkan elmormolt egy varázsigét.Az eddig is halvány fehér alak hirtelen a semmibe veszett.Ankokuna diadalmas mosollyal nézte párja hűlt helyét.*-Nem hagyom!*Nézett most gúnyosan fel Kamiyára.* |
*Ankokuna eltalálta Kamiyát, a bot kiesett a kezéből, de ő hamar felpattant, kinyújtotta kezét a bot felé, s az hamarosan a markában volt, a fehér kandúr kiszabadult, de kamiya most a lányra támadt, láncok kerültek a lányra amik a földbe betonozták, majd a fehér kandúrra nézett* - Rajtad a sor! *nézett a srác szemeibe*
|
*Ankokuna meglepetten meredt a szellem kandúrra és végül a fekete anyagra.*~Elég volt!Nem fogom hagyni!Mostmár nem!~*Hunyta le szemeit,majd kinyitotta és könnyeinek nyoma sem volt.Felállt és gyors lábait használva Kamiya mögött termedt és oldalba rúgta így mindenféleképpen a földön végzi a fiú és a pálca is kiesik a kezéből,hacsaknem kikerüli.A fehér kandúr halványan elmosolyodva nézte Ankokunát majd a földön fekvő és ájult Minocsira nézett és remélte hogy felkel.* |
*Kamiya először elcsodálkozik, majd hangosan felkacag* - Belesétáltál acsapdába! Pontosan ez volt a tervem! *botját ugyanúgy tartja, s abból valami fekete köd kezd szivárogni, elkapja a szellemkandúrt, körbe veszi és nem ereszti* - Végleg el foglak intézni! *neveti*
|
*Ankokuna szemei hatalmasra nyíltak mikor a lány sikolyát hallotta,eddig nyújtott kezét visszarántotta.A sikoltás mint egy kés hasított a lelkébe és fájdalmasan rándult össze.A földre hullt lányra nézett aztán Kamiyára.Nem tudta mi járhat most Kamiya fejében.Teljesen elszállt varázsereje,nyakörve a régi volt,nem világított.Mozdulni akart de lába nem moccant.Összerogyott és remegve fogta meg jobb karját.Maga elé nézett és lehunyta a szemét,amiből könnyek szöktek elő.A semmiből a lány előtt egy fehérhajú kandúr halovány de mégis határozottan álló alakja bontakozott ki.Szúrós szemeivel a kandúrra meredt és vicsorgott.És talán túlságosan felismerhető hosszú karmok is látszottak.* |
*Kamiya maga elé rántotta Minocsit, így minden kín a macskalányt érték, aki hangosan sikoltott fel, a sellem új testében csak üveges tekintettel figyelt, még nem volt magánál, Minocsi elvesztette az eszméletét és a földre hullt, a föld remegése elmúlt, Kamiyával szemben már csak Ankokuna "állt"* - Itt a vége... *botját a lány felé tartotta*
|
*Ankokuna nyögve feküdt Kamiya alatt és fájdalmasan nyelt,már amennyire a szorítás engedte.Ahogy Minocsi megszabadította nagynehezen térdreküszködte magát.*-Belőled van elég...!*Morogta.Nakörve ismét felvillant,öklével a remegő földre csapott és a két macskalény felé sok fekete kar nyúlt de mind igazából Kamiyát célozták meg.Ankokuna fájdalmasan remegve tartotta kezét a földön,minden maradék erejét felhasználva hogy elkaphassa Kamiyát.* |
*Kamiya lerántotta magáról a lányt, hírtelen perdített rajta egyet és a földre nyomta, közben a föld mégjobban megremegett* - Itt a vége... *kezét a lány nyakára fonta, s kezét hátra húzta, hogy elszorítsa a lány torkát, közben testének ívét hátra húzta, de nem sikerült a lány nyakát törnie mivel Minocsi rávetette magát, sokáig pörögtek a még mindig mozgó földrétegen, míg Kamiya került felülre* - Elég a hülyeségből... *sziszegte* |
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
