|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.29. 09:44 - |
A tengeren lévő sziget ahol csend és nyugalom van, éppen egy jó kis kikapcsolódásra való helyszín.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Kinme már kezdi érezni, hogy szárnya nem bírja sokáig, ezért gyorsvágtába indul a part felé, s amint odaérnek óvatosan érkezik mancsára, nehogy sérüljenek az "utasok", megvárja amíg leszállnak róla, le is fekszik, hogy könnyebben menjen a "mutatvány", liheg egy kicsit a kimerültségtől, de jól érezte magát ő is* |
*Sopphie élvezte a repülést, mégsem ujjongott mint a húga. Azt valahogy nem tartotta helyénvalónak. Csak mosolygott, és behunyta a szemét. ~Repülünk!~ Gondolta, igazából nehéz volt feldolgoznia az élményt, csöppet valószínétlen volt számára, elképzelhetetlen hogy valaha is repüljön, de most épp ez történt, és ezt nagyon élvezte. Kitty a gyerek fejével könnyen felfogta hogy mi folyik, és viccesnek találta, tetszett neki, mint minden ami a gyerekeknek tetszeni szokott.*
 
|
*A fura lény most köröket is rajzolt a levegőbe, le és fel szállt, hogy odafennt mégjobban élvezhető legyen a repülés, Misa sem tétlenkedett, a lény fejénült és élvezte a szél süvítését, nagyon rég repültek már, mert Kinme hamar elfáradt, de most úgs tűnt tele van energiával, s életerővel, s mintha nevetett volna, de ebben az alakban ez furcsa morgásnak minősült* |
*Furcsa volt a lény mozgása, de Sopphie kapaszkodott. MAjd felszálltak, és a szél a fülükben süvöltütt, a hajukat lengette. Kitty ujjongott, és majd leesett volna, ha Sopphie nem fogja meg szorosan.* -Ne ugrándozz, mert leesel és megesznek a halak!- *Szólt rá szigorúan. Nem mintha ő nem élvezte volna a repülést, de a vízbe pottyanást nem akarta kipróbálni.*
|
*A lény felhörgött, majd óvatosan indult meg, hogy mindenki szokja meg, hogy rajta ülnek, elsétált a vízig majd kiterjesztette szárnyait, s lassan flröppent, először még alacsonyan szállt, szinte mintha a vizen lépkedett volna, majd mindig kicsit feljebb és feljebb merészkedett, csapásai gyorsultak* |
*Sopphie a tűzre vetett egy pillantást, megszokásból, de nem volt veszélyes, semmi égnivaló nem volt a környéken, hát otthagyhatták őrizetlenül. Mire azomban felállt, Kitty már talpon volt, és már Kinme hátára mászott fel, és elhejezkedett a nyak aközelében. Sopphie habozott picit, valahogy fura volt neki a dolog, de remélte nem fáj a fiúank, ha már így felajánlotta. Végül ő is felkapaszkodott. Előtte Kitty, vigyázott rá le ne essen.* -Hát akkor, mehetünk.- *Mondta a lénynek Bárhogy igyekezett, nem nagyon ment neki aznosítani Kinmével, pedig tudta, hogy ő az.*
|
*Pár pillanat múlva Kinme felállt, s a helyén már egy nagy szárnyas lény állt, Ugyanolyan volt mint nemrég csak tüskés farka helyett hatalmas szárnyakat kapott, s farkincája mint egy farkasfarok díszelgett helyén, majd mordult egyet, hogy indulhatnak, s lefeküdt, hogy mind a ketten rá mészhassanak, Misa már fel is pattant rá* |
-Rögvest indulhatunk. Nem szeretem ezt a helyet. Semmi sincs itt, lakatlan, túl csöndes, és szeles.- *Sorolta az indokait Sopphie, és elfogyasztotta a hal maradékát.* -Na Kitty nem fél, úgy látom. Én meg... nem tudom.- *Vallotta be őszintén.*
*Kitty mocorgott, mint a sajtkukac, nem bírt magával annyira izgult a repülés miatt.*
|
- Mikor szeretnétek indulni? *érdeklődött (és Taly rájött, hogy a lapopon hol a csillag xD) és megvakarta a fejét már csak olyan Kinme-sen* - Nyugi nem lehet bajotok... remélem nem féltek a repüléstől! |
*Sopphie félbehagyta a hal evését.* -Hát jó, feltéve ha nem zuhanunk át a ködön.- *Mosolyodott el, persze csak viccből mondta, mert látta, hogy a köd formája igencsak valóságos, és szilárd... és megmérgezhető. Ettől a gondolattól megremegett a keze, de arcán továbbra is csak a mosoly látszott. Végül is örült, hogy nem kell kiúszniuk, vagy csónakot, tutajt építeniük.*
*Kitty lelkesedett az ötletért. Rögtön ujjongani is kezdett* -Jujj repülni?! Repülni fogunk! De jó! Még sose repültem!- *Ült fel. Zöld szemeiben izgatottság csillogott.* -A tenger felett...- *Tette hozzá halkabban, sejtelmesen, mert már el is képzelte, ahogy szállnak.*
|
Kinme elgondolkodott, majd halkan mégis érthetően kezdett beszélni - A köd formám... köd formában tudok repülni, kivihetlek titeket innen... azt hiszem... nos? milyen ötlet? - érdeklődik |
*Sopphie közben feltűz egy másikat is sütni, mert már ő is éhes.* -A szakács nem csinált semmit. a vadász viszont megfogta, a tűz meg megsütötte.- *Viccelődött és kíváncsian figyelte Kinmét, ahogy eszik. Mire az övé is elkészült, a többiek már végeztek. Elgondolkodva várja, hogy kihűljön kicsit.* -Hogy jutunk vissza?- *Mondta ki hangosan, ami zavarta.*
*Kitty miután befejezte, körbanyalja a száját, és az ujjait is.* -Hmm ez msot jól esett.- *Dől hátra a földön, és nagyot sóhajt.* -Ha nem most keltem volna fel, aludnék egyet.- *Kuncogott, és fejjel lefele nézett a nagyok felé.*
|
- Rendben... köszönöm... -szagolgatja meg, majd óvatosan beleharap, de még ígyis forró s igyekszik nem kiköpni a forró alatot, végül sikerül lenyelni, a többit jó alaposa megfújja, s megvárja míg jobban kihül, így már élvezettel eszi - Nagyon finom, minden elismerésem a szakácsé! - közli és lassan befalja az egészet |
*Sopphie húgára mosolyog, és odaadja neki az első halat ami elkészül.* -Vigyázz, meleg.- *Figyelmezteti, de folytott hangon, azért Kinme csak alszik még. Mire a fiú is felkel, Kitty már vagy a felét befalta a kék húsú halacskának, és a követekző is elkészült már.* -Semmi baj, jó reggelt. Persze, hoztam eleget.- *Mosolyog Sopphie, és a fiú felé nyújtja a nyár végét.* -Óvatosan.- *Mondja neki is.*
|
Kinme még mindig nem kel fel, csak alszik és alszik, viszont az illatok az ő szemeit is hamarosan felpattintják, s orrával beleszimatol az illatok halmazába, majd felül s körbe kémlel - Húha... azt hiszem kicst elaludtam... - motyogja a többieknek és közéjük ül - Nekem is jár? - kérdi Sopphiet |
*Sopphie elhagyja az éjszakai táborhelyecskét, és a tengerpartra sétál. Mosolyogva nézi a hullámokat. ~Ahol tenger van halnak is kell lennie.~ Szögezi le magában. Egy órácskával később pár hallal a kezében sétál már vissza a tábortűzhöz. Kittyt már ébredezni látja, és tudja, hogy éhes lesz, így készít egy nyársat, és feltűzi az egyik halat, hogy megsüljön.*
*Kitty halszagot érez, és motoszkálást hall, hát lassan kinyitja szemeit, megdörgöli, és újra a levegőbe szimatol, majd füleit hegyezi.* -Reggeli?- *Kérdezi mohón, és felül, a tűz felé néz, ahol nővére ücsörög a homokban. Kimegy a maradék álmosság is a szeméből, és mosolyogva ugrik nővérére.* -Hoztál halat? Jujj nagyon köszii!- *Ujjong, majd észreveszi, hogy Kinme még alszik, ezért visszafogja magát, és még egy puszit nyom Sopphie arcára köszönetképpen.*
|
- Rendben-Kinme abban a pillanatban ehunyta szemeit és feje lebukott, úgy aludt mint a tej, talán fel sem kelt még órákig, annyira mélyen durmolt, arany szemei pihentek, fáradtak voltak |
*Sopphie a kandúr felé néz, mikor meghallja a hangját.* -Csak reggeliért. Aludj nyugodtan.- *Mondja kedvesen Kinmének.* -Nem lesz semmi baj.- *Teszi még hozzá, hogy megnyugtassa, és vár egy picit, hátha visszaalszik. Kittyre néz, az még mindig méllyen aludt.*
|
Kinme hallja a mocorgást, s hegyezni kezdi füleit, majd felnéz álmos szemekkel, s halkan kérdi a lánytól - Hova készülsz? - Próbál felkelni de nagyon álmos még, tagjai nem akarnak moccanni, s a sötétbe vágynak még szemei is, de nyitva tartja őket amennyire csak tudja |
*Sopphie korán kel, amint a nap első sugarai a földet érik, felébred. Kinyitja szemét. ~Szuper, a tűz meg kialudt.~ gondolja, majd nyújtózik egyet, és óvatosan felkel, nehogy Kittyt is felverje álmából. Kinme is még alszik. Tétován arrébb lépdel, nyújtózik méh egyet, és most ásít is hozzá, majd leül egy sziklára. ~Ha elmegyek, felébredhet, és keresni fog. Kitty tudja, hogy visszajövök, nem aggódna értem, de Kinme biztosan megijed, hogy hova tűntem.~ Tűnődött el, és a fiút nézve, latolgatta, vajon meddig alszik még. Úgy döntött vár még egy kicsit, hátha felébred, ha meg nem, akkor majd megy reggeliért. Rakott a tűzre, és felélesztette a lángokat. Igyekezett nem nagy zajt csapni.*
*Kitty nem ébredt fel nővérére, de mikor elment mellőle, átfordult álmában a másik oldalára, és úgy aludt tovább.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
