|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Puszit nyom a fiú arcára, majd lefejti róla fennmaradó ruhadarabját. Még mielőtt bármit tenne, magához öleli Nant. Szorosan hozzásimul, majd elhalmozza puszikkal. Már nem akarja neki azt mondani, hogy mindig van megállj, bízik benne, hogy ezt tudja Nantan.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan elpirul, ha most Atsui leveszi róla alsóját, már semmi sem fogja takarni ~ Akarom... nagyon is... szétfeszít belül a forróság... - gondolja és végül bólint egyet Atsuinak jelet adva, hogy nem bánja, de arcát oldalra fordítja, hogy ne piruljon annyira
|
~~ Elcsíptem... nem tudom. ~~ válaszol bátyjának pironkodva. Mikor Seia hozzábújik, ijedten és zavartan kezd viselkedni. - Nem szeretem... ha hozzám érnek... - eltolja a lányt. Egy kis ideig még nem találja a helyét, aztán nyugtatóan mély levegőt vesz. - Semmi baj... ne sírj... - megsimogatja a lány fejét. - Nekem is van... mély és fájó dolgom... de Shirei nagyon sokat segített, meg Nantan és Atsui. - bátyja felé néz, majd inkább Seián tartja szemét, mikor a fiú nem tudja elengedni a másik fiú kezét. - Sokáig felrobbantottam dolgokat, ha egy kandúrt megláttam, vagy ha hozzám értek... - mondja csendesen és kis figyelmeztetéssel a lánynak.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Kap az ötleten és csókolgatni, szopogatni kezdi a fiú ujjait. - Tye vad... - kezdi úgy mondani, hogy két ujjat nyalogat, majd mélyen a fiú szemébe néz és elmosolyodva folytatja. - Gyönyörű. - le-lepillant, majd egyensúlyba hozza magát rérdein és mindkét mancsa ujjait befúrja a fiú alsója alá, majd kérdőn felnéz, leveheti-e róla utolsó ruhadarabját.
|
- Mi? Ja igen - jön zavarba a keze miatt - Mila után indultam, ő egy lány... de... ha már itt vagy nem akarsz elkisérni? - kérdi, majd egyik kezét szájára kapja - Bocsi, néha sokat jár a szám... - pirul el hírtelenjében ~ Gyönyörű... Istenem... ez a menyország? - kérdi gondolataiban - De ha szeretnél tényleg velem jöhetsz! - mondja vigyorogva és kezd oldódni is
|
-Helaku feleszmél,mert ugyan eddig csak a srácot bámulta.-Öhm..akkor talán...-Mondta,és ránézett kezükre,és elnegdte a fiú kezét.-Shirei..szép neved van!-Mondta neki mosolyogva.-Hová mész?-Kérdezte aranyosan csillogó szemeivel,és széles vigyorával.
|
- Óóó... semmi baj! - mondja majd arra néz, amerre Mila eltűnt - utána megyek, de figyelmeztetlek Seia! Nagyon vigyázz a hugomra! - néz rá kicsit szúrós pillantásokkal. ~ Nem tudom, de mióta olvasol te a gondolataimban? - néz rá furcsán, ezt a képességét még nem ismerte a lánynak ~ Na nem lényeg, megyek! - mondja majd arra megy amerre a lányt sejti, de hírtelen meglátja a fekete hajú srácot, végigméri, majd teljesen vörössé válik és kezet nyújt - Shirei vagyok! - mutatkozik be, de annyira nézi a fiút, hogy kezét is elfelejti elengedni.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Van egy olyan érzésem, hogy nekem sem... - néz végig magán, majd Atsuin és csak most kezdi igazán feltérképezni szerelmét, végig simít ismét fülén, végig le arcán, majd állánál megáll és mélyen néz szerelme gyönyörű szemeibe - Annyira szépek... - nyög fel Atsui érintéseitől
|
-Helaku erre sétált,majd meglátta Shireit.Elállt a lélegzete is,oylan szépnek találta a fiút.-Jesszusom..de szép srác..-Motyogta magában,majd oadment hozzá.-Szia!A nevem Helaku.-Nyújtotta mancsát vidáman.
|
-Seia meghallja amit gondolatban küldött neki Yowaiko.-Hát..jó.-Mondja félénk,és vékony hangján.-Egyszer..amikor még vándoroltam..és nem jöttem ide..csak ide tartottam,akkor megátkozott egy gonosz varázsló mert nem akartam a felesége lenni,és nem akartam neki adni apám országát..-Zokogta,de mostmár ez a zokogás csendesedni kezdett,mert Seia érezte hogy biztonságban van.-ÉS minden éjjel átváltozom...egy csúny öregasszonyá..-Sírta mostmár Yowaikohoz bújva fájdalmában.
|
~~Miért nem bízol Milában? ~~ kérdi bátyját. Rámosolyog a fiúra, majd fejével végigsimogatja a karját. Észre veszi, hogy Shirei felbukkanása nyugtalanítja, s félbe szakítja Seiát, de valahogy tudatni akarja, hogy a fiú a legfőbb bizalmasa a másik két kandúr mellett. - Hova ment Mila? - pillant a lány után, de már nem leli sehol. ~~ Ő a bátyám. Megbízom benne. ~~ üzeni a lánynak gondolataiban.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Hát... - mosolyog ravaszdin. - De nem a túl sok ruha miatt. - forr össze szája fiúéval. Egyik mancsával a térdétől megindulva húzza ujjait felfele, míg végig nem simít kedvese forróságán. Szöveten keresztül újra kézbe veszi és lassan kényeztetni kezdi, míg ajkait csókokkal halmozza.
|
-Én....nekem..-Sírja a lány,majd Yowaiko szemeibe néz,és megynugtatja magát,hogy a lányban bízhat.-Yowaiko.én nekem..-Mondaná lassan,óvatosan,sírva el a baját,mikor odasétál Shirei,akiben nem nagyon bízik.-Yowaiko..elmehetnénk valami más helyre..ott elmondom a bajt..jó?-Kérdezte a remegő lány,aki még mindig Yowaiko kezét szorongatta.
|
- Mi a baj? - megy oda Shirei is, megfogja a lány vállait - Semmi baj, nyugodj meg, itt barátok között vagy - próbálja nyugtatgatni ~ Valami nem hagy nyugodni Milával kapcsolatban... de vajon mi? - nézi a lányt, aki Yowaiko után megy
- Úgy látom, nincs valami jó kedve... - mondja majd lassan elkullog, nem szereti ha valaki sír, mert akkor neki is eszébe jut pár szomorú emlék. Köszönés nélkül hívja elő táskáját, vissza húzza ruháit, majd távozik a területről
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Melged van még? - kérdi kicsit szenvedélyesen, majd felfelé teszi most azt amit az előbb lefelé, majd ismét megcsókolja szerelmét
|
-Köszönöm. - pironkodik, ahogy Mila is megdicséri. Hagyja magát beljebb invitálni, majd vidáman visszafröcsköl. Visszanéz bátyjára. ~ Miért aggódhat? ~ Majd az új lányra. ~ Sír? ~ nézi az ujjai közül kicsordogáló cseppeket. Bátortalanul megindul felé, majd vizes kezével megfogja a lány kezeit, hogy láthassa szemeit. - Mi a te hibád? - kérdi csendesen, szelíden. Shireire pillant, majd Milára. Valami segítséget vagy magyarázatot várna tőlük, bár sejti, hogy ők is ugyanannyit tudnak, mint ő.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Ahogyan csak tudja, segíti szerelmét, s csókolja édesen, bátorítón, dicsérőn. Bele is mosolyog kicsit a szájjátékba, hogy hirtelen milyen bátor lett a fiú. ~ Ez tetszik. ~ állapítja meg már elég erőteljesen mosolyogva. ~ És most? ~ csak cirógatja Nan testét, hátha jelzi neki, hogy folytathatja-e, amit elkezdett vagy esetleg átveszi egy kicsit az irányítást.
|
-Ohm..én..inkább nem mennék..bocsánat.-Mondja a lány,majd leül egy sziklára,a tenyerébe temeti fejét,és könnyei csorognak le arcán.-Az én hibám..mert olyan béna vagyok...-Sírja magának,és nemtörődve a többiekkel sír tovább.
|
- Ugyan, semmiség! - mosolyog a lányra, majd végignéz rajta - Tökéletesen áll... - nyugszik meg - Szia! - köszön az érkezőnek, majd megfogja Yowaiko kezét - Gyere fürdeni! - fut vele beljebb, mivel látja, hogy zavarban van, förcskölni kezdi, hogy oldja a veszültséget, de kikiállt a többieknek is - Ti nem jöttök?
- Igen, itt vagyok! mondja nevetve, de mikor Mila elviszi hugát kicsit féltőn néz utána, majd az érkező lányra - Honnan jöttél?
(Khmm.. még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan keze kicsit remegni kezd, óvatosan simít ismét le újra a fiú oldalán, majd Atsui nadrágja alá csusszan keze, kicsit lefejti a kandúrról nadrágját, mély levegőt vesz és megcsókolja, közben keze dolgozik a nadrággal mindaddig, amíg ki nem szabadítja a fiút annak fogságából, igaz ahhoz kicsit meg kell szakítania a csókot és kicsit lejjebb kell csusszannia, végig csókolja a fiú felsőtestét, néhol bele is harap, de a nadrág végül lekerül Atsuiról.
|
-Tudom, hogy nem lesz baj. - mosolyog szeppenten bátyjára. - Hisz itt vagy. - teszi hozzá és megölelia fiút. - Csak... szégyellős vagyok... meg zavarban. - motyogja. - Köszönöm még egyszer a ruhát. - mondja Milának. Eszébe jut, hogy bocsánatot is akart kérni, de aztán nem teszi, mivel nem tudná kifejteni és talán a lány is megérti szavak nélkül. Majd észre veszi az új lányt. Lopva felé pillant, már bokáig a tengerben áll. - Szia. - köszön neki halkan. - Yowaiko vagyok. - mutatkozik be. - Ő Mila, ő pedig Shirei, a bátyám. - nem zavarja, hogy valójában nem testvérek a kandúrral, ő úgy tekint rá és felesleges lenne azt mondani, hogy a fogadott bátyja, az a szó másnak nem takarná, mennyire fontos számára ez a testvériség. - Ez egy tenger. - mosolyodik el bátortalanul.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Alsó ajkába harap mosolyogva. Egyszerre égeti bőrét Nan érintése és kuncog azon, hogy elment a fiú bátorsága. Puszit nyom fejére és kihúzza kezét Nan boxeréből. - Melegem van... - súgja kéjesen, hogy rábírja egy kalandozásra.
|
-Egy új,kicsit félénk lány közeledik,majd odasétál Shireihez,Yowaikohoz,és Milához.-Szi..szi..sziasztok..-Köszön óvatosan,és félénken.-A nevem Seia..-Motyogja,majd Yowaiko felé fordul.-Miféle hely ez..kik vagytok ti??-Kérdezősködik remegve.
|
-Én is szeretlek!-Mondta majd amikor átkarolták elpirult kicsit és amikor puszit kapott ő is elálmosodott.-Jó éjt kicsim!-Mondta a fiúnak majd Tami is lefeküdt a fiú mellé.
|
-Tami..azthiszem szeretlke!-Mondta,majd árkarolta a lány derekát.-ááhhhhh...-Ásított Sio.-Álmos lettem.-Jó éjt!-Puszilta meg újdonsült párját,majd elmosolyodott,és Tamihoz bújva elaludt.
|
Tamara elmosolyodik és amint megcsókolták megnugyodott és ennek hatására a tenger fodrozódni kezdett mivel az öt elem közül a vizet is tudja irányítani.
|
-Oh..értem.-Mondta.-Én bárakból jöttem,vándortáncos voltam.ÉS eddig csak a táncnak éltem,de mostmár..hogy megtaláltuk egymást a tánc csak a második lesz az életemben.-Mosolygott kedvesen a lányra,majd szemeibe nézett,és gyengéden megcsókolta a lányt.
|
[Későbbi] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
