|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Szerelmesek vagyunk a másikba, ha elszakadnánk, örök kárhozatra ítélnénk a lelkünk, mely csak akkor nyugodna meg, ha újra egyesülhet a másikéval. Ha az újjászületést veszem alapul és azt, amit erről tudok. - mosolyog magabiztosan. - Minta mindig is ismertük volna egymást? Nem tudom, nem gondolkodtam ilyenen. Azt tudtam, hogy előtted tiszta vagyok, nem tudok hazudni, nem tudok elbújni, átlátsz mindent, ami velem kapcsolatos. És azt is tudtam, hogy Semei sosem volt az igazi Nagy Ő, csupán valaki, akit szerettem... érdemtelenül. - teszi hozzá halkan. - A szerelmem, a csókom, az első éjszakám méltatlané lett. De nem bánom, mert tanultam a hibámból, mert tanultam tőle és tapasztalot szereztem, majd kaptam pár tanító jellegű pofont az élettől. Ez kellett, hogy megkomolyodjak. - mosolyog még mindig. - Megváltoztattál? Nem, csupán kihoztad belőlem azt, aki valójában vagyok. - lehel csókot homlokára. - Rögtön tudtad, hogy nem a bundám a vétkes. És azelőtt sosem mertem volna szikráját se kinyilvánítani, hogy szeretek valakit, pláne nem nyilvános helyen, de mikor ott álltunk és néztek, s égtünk a vágytól... ezek azok, amiktől tudom, hogy ez több mindennél... ez az igaz, s minden más csak kamu, álca vagy hazugság. - mondja a legőszintébben. - Lehetséges. - kuncog, majd eszébe jut egy dal. - Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér... szeretni valakit valamiért... Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért... Szeretni valakit valamiért... Ezer életen és ezer bajon át... Szeretni valakit valamiért... Akkor is, hogy ha nem lehet, hogy ha fáj... Szeretni valakit valamiért... Fenn az ég, s lent a föld, álmodunk és felébredünk, álmodunk és felébredünk... Minden út körbefut, béke van, felejts el minden háborút. - énekel suttogva.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Nem tudom mi lenne akkor, de... rád találnék akkor is... biztosan tudom... mióta megláttalak úgy éreztem ismerjük egymást, neked nem volt ilyen érzésed? Mindenkivel hideg voltam azelőtt, na jó Milát és Shireit kivéve, de idegenekkel... és akkor is idegen voltál számomra mégsem tudtam sokáig fennt tartani az álcám, átláttál rajta... legalábbis nekem nagyon úgy tűnt... - mondja mosolyogva és még mindig Atsui szemeibe nézve - Lehet, hogy nem is tudunk róla és már régóta együtt vagyunk... - nevet a gondolaton
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Újjászületés? - elgondolkodik, így pár pillanatig csendben néz oldalra, majd vissza szerelmére. - De. Miért ne lehetséges? De mi van akkor, ha külön időben, síkon, téren születünk újjá és így elkerülünk egymástól? - teszi fel első eszébe jutó kérdését. - Egy biztos, ezt az életem nem szúrtam el. - kis csókot nyom kedvese ajkaira. - Én is veled akarok lenni mindörökké.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Nekem teljesen mindegy, hogy hol leszünk, csak veled akarok lenni... örökkön örökké... a halál után is- szorítja meg a fiú kezét finoman - Te hiszel az ujjászületésben? - kérdi kicsit később, de közben másik kezével simogatni kezdi Atsui fülét
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Kerüljünk bárhova, ott is együtt leszünk. - nézi a fiú boldogságban úszó íriszét. Nem tud betelni a látvánnyal, s hogy megcsókolja, örömet okoz neki. - Ez ellentétes kicsit... mert a vallás azt mondja, hogy a szeretet nem bűn, nem rossz, mégis elítélik a melegeket... viszont szeretni, szeretve lenni és szeretkezni nem vétek, s mivel nem bűn, nem kerülhetnénk a pokolba se. A vallás szerintem marhaság, csak ámítás és becsapás az egész. Ha a mennybe nem kerülhetünk, mert egymást szeretjük, hát fityiszt nekik, de a pokolba se, mivel se bűnünk, se gyűlöletünk nincs, így fityiszt nekünk. - neveti el magát. - Maradunk valami köztes világban. Azt hiszem. Vagy nem tudom. Te mit gondolsz?
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Mit gondolsz, ha meghalunk... a pokolba jutunk ezért? - kérdi, de mosolyog, olyan boldogság van benne, hogy azt most nehezen lehetne elűzni a szívéből, mégha százan is próbálnák meg. - Én vagyok a világon a legboldogabb macska... - suttogja és megcsókolja szerelmét ~ Igen, boldog... de rég is vágytam erre a szóra... boldogság, ez egy gyönyörű szó... - állapítja meg magában
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Pokolbéli menny... - suttogja. - Mások szemében ez nem szép látvány... sőt... mint tudat sem... pedig a nők... ugyan ezt teszik... - rámosolyog a fiúra, majd lassan arcához hajol, hogy megcsókolhassa. Nem biztos benne, hogy úgy is akar vele smárolni szerelme, hogy szájában volt nemiszerve, de egy próbát azért megér. Ujjaival megcirógatja Nan kézfejét.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan odasimul Atsuihoz, mint aki attól tart soha többé nem bújhat így hozzá, kezével megfogja szerelme szabad kezét és ujjait a kandúr ujjai közé fonja - Menny vagy pokol... mindenhova követlek... - súgja a fiú fülébe és végigsimít párja arcán
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Büszkén és elismerően néz fel a fiúra. Kis ideig a szájában tartja a nedüt, majd lenyeli és körbenyalja száját. Felkúszik és hozzábújik párjához. - Köszönöm. - suttogja neki, bár maga sem tudja, miért. Megsimogatja a fiú fejét, beletúr finom hajába, s mélyeket sóhajt, mint aki meg szeretne nyugodni. Lelkiekben ő is elszállt Nantannal együtt. Dorombol fülébe, melynek szélén végignyal.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan bólint, zavara mégsem múlik, teste hevül, kezeit ökölbe szorítja és lábai is görcsbe rándulnak, gyomrába is valami hasonló érzés társul és odalennt is egyre inkább forrónak érzi - Atsui most! - kiálltja szinte és háta is megfeszül, majd a forró láva elhagyja a vulkánt, Nantan pedig lihegve, vérvörösen néz Atsuira, mégis kicsit mosolyogva
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Mosolyogva megáll, majd megsimogatja kedvese hasát. - Csak nyugodtan. - ingerli tovább. - Nincs abban semmi rossz. - bekapja, majd ajkaival végigsimogatja az érzékeny testrészt. - Szólj egy mosttal a dolog előtt. - kéri mosolyogva, majd szájába veszi a műszert és finoman szívogatva, nyelvével simogatva játszik vele tovább.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- A... Atsui... - támasztja fel magát kezeivel, de lihegve esik vissza Atsui puha felsőjére - Ne... ne csináld, ha... folytatod.... én... én... el fogok menni... - nyögi szakadozva, pirultan, szinte suttogva és nagyon zavartan
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Az összerezdülés és a hangos nyögdécselés csak tovább hívja a fiút, tovább fokozza már is így az egekben lévő vágyát és bátorítja, erősíti, mindketten ugyanannyira rettentően nagyon akarják ezt az együttlétet. Elmosolyodik, ahogy Nantan aggódik, hogy valaki meghallja. Eszébe jut, hogy ő is hasonlóan cselekedett, csak befogta száját, s lelapította füleit. Először meg is próbálta eltolni Semeit, annyira kínosnak és forrónak érzete a dolgot. De mikor a kandúr rábukott hímvesszőjére, már nem mert ellenkezni, csak tartotta a száját, nehogy betévedjen valaki a testvérei közül. Neki is ugyanennyire vöröslött arca és égett a feje, de míg Nan nem fél, ő szinte rettegett. Nyalogatja, ízlelgeti a szerszámot, direkt úgy, hogy a fiú a ha ránéz, összeszűköljön a gyomra is az izgalomtól.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan összerezdül, minden porcikájában érzi a forróságot, érzi a vágyat, a szenvedélyt, hangosan nyög fel, mikor Atsui csókját érzi forróságán, olyannyira hangosnak hallja, hogy oldalra néz a rés felé, hogy nem e hallotta meg valaki, de aztán vöröslő arcal fordul vissza a kandúrra, elmosolyodik, a kérdésre nem válaszol, nem volt komolyabb mondanivalója és a kényeztetések közepette el is felejtette még azt is, hogy mi a neve, nem hogy a kérdésre a választ
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Mi az? - mosolyog. Lehunyja szemeit, hogy még inkább átadja magát az érzéseinek. Lassan elhúzza fejét és lejjebb ereszkedik, csókot nyom kulcscsontjára, majd megindul játszva. Újra körbejárja az érzékeny bimbókat, finoman megrágcsálja őket, de nem áll meg ennyinél, végignyal a fiú hasán, belenyaldos köldökébe és még lejjebb kúszik rajta. Egy pillantara felnéz, majd csókot nyom izgalmára. Látványosan megnyalja felső ajkát. Finoman beledagaszt Nan combjaiba.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Atsui - mosolyodik el és a kandúr szemeibe néz, óvatosan felfelé is megismételi a mozdulatokat, majd nyakán kezd gyengéd játékot, majd ismét fülén állapodik meg, maga sem tudja miért, de valahogy úgy érzi minden akadályt képes lenne legyűrni ha Atsui vele van. Kezével simogatni kezdi Atsui oldalát, később karmait is kiengedi, de csak óvatosan húz végig a lágy bőrön
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Én is szeretlek. - súgja érzéki hangon és figyeli a fiú ténykedését. Kíváncsi, mit szeretne, mit tesz vele. Beletúr hajába, megsimogatja fejbőrét és jóleső sohajaival jutalmazza meg kedvesét. Teste finoman meg-megrándul a gyengéd harapásokra. Körmeivel vigyázva, hogy ne sértse fel a srác bőrét felfele végighúz hátán.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Szeretlek! - csókol vissza és lejjebb csusszan, végig halad a forró testen, nem tudja eldönteni, hogy vajon Atsuié vagy az övé lángol jobban, de nem is igazán törődik vele, már kicsit bátrabbul halad lefelé, végig harpadálja Atsuit, na persze csak finoman és érzékin, ujjait közben végighúzza Atsui hátán
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Cirógatni kezdi a fiú érzékeny bőrét, bizsergetni érzékeit. Vágyik az érintésre, hogy érintse őt és érinthesse a fiút, egyszerre eluralkodik rajta, hogy mindent akar, s hogy leküzdje a kínzó érzést, megcsókolja szerelmét. Nyugtatja magát gondolatban, majd eszébe jut, ő valósággal ki van éhezve. Elmosolyodik, majd kuncorászni kezd. Körbenyalja száját, majd lassan összeharapja a levegőt, s a mindig takart nyakra bukik. Mancsával játszik az érzékeny szerszámon, finoman, gyengéden, óvatosan. Így sikerül elüldöznie a hirtelen feltört kéjszomját is.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Amikor Atsui hozzásimul ő is annyira hozzá bújik, amennyire csak tud, át is karolja óvatosan, most szeretné ha megállna az idő és csak nekik peregnének a másodpercek... percek... órák... rettenetesen vágyakozik Atsui után, de tudja, hogy a végkifejlettnek még koránt sem jött el az ideje, halványan elmosolyodik és Atsui szemeibe néz
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
