|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
 -Nekem nem volt otthonom csak bojongok!!!-Néz szomorú szemekkel Halonára. |
Hogy honnan jöttem az szomorú történet.-néz a távolba merengve.
|
- Nem tudom, anya sosem mesélt nekem... mondjuk valami jót. Vagy meséld el, hogy honnan jössz és hol jártál eddig! - néz Felixre - És te honnan jöttél? - kérdi barátságosan
|
Igen.Furcsa hely.Hogy mesélni?Igen,de...mit meséljek?
|
- Ott a tengerpart! - néz a messzeségbe és a tengerpart felé mutat - Ahol én laktam nem voltak ilyen különös helyek! - jegyzi meg és lábát lóbálni kezdi a levegőben - Mesélsz nekem? Tudsz szép mesét?
|
| -Én jövök!!!- Szólt fel Halonának és felrepült. |
Igen.Szinesek és hidegek.-mosolyodik el.
De.-feleli a lánynak,és puhán elemelkedik a földtől,majd Halona mellé ül.
|
- Színesek a levelek! - érint meg egyet - És hidegek! - borzong meg kicsit, majd felmászik az egyik fára - Ti nem jöttök? - kiállt le a többieknek
|
| -Ha nekem lenne fehér hajam úgy néznék ki mint egy angyal vagy ha Renjinek szárnya lenne? |
Én?Nem.Sajnos még nem.De ha leht szeretnék találkozni eggyel.-mondja mosolyogva.
Szép ez az erdő.-néz körül.
|
- Renji olyan mint egy angyal... de nem angyal, az angyaloknak van szárnyuk. De Felixnek meg van szárnya, de ő sem angyal. Te láttál már angyalt? - érdeklődik és Renji fülét kezdi piszkálni.
|
Köszönöm.-mosolyog Halonára.
Hogy az angyaloknak?Nemtudom.Lehet.
|
- Szép hosszú a hajad! Anya az enyémet mindig levágta! - néz nevetve a lányra, majd vissza szalad Renjihez - Renjinek szép fehér haja van... ilyen van az angyaloknak is? - kérdi a lány mosolyogva
|
Szia.Honnan...?Egy kis faludól,de már rég nem jártam ott.-hajol le Halonához.
|
- Delsin... - öleli át kicsit a fiút - Én is álmodtam arról, hogy ez az egész csak egy rossz álom volt és felébredek és megint úgy lesz mint rég. Az én szüleim sem élnek már, mint mondtam megölték őket... a szemem előtt láttam, amint apám... - szorul el torka - utána anya következett. Az a macska meg csak nevetett és nézett rám, de engem nem öltek meg. Csak nevettek, én meg elszaladtam, egy két lövést attak le utánam, de így vissza gondolva biztosan nem engem céloztak... Igen, az jó lett volna, de nem alakíthatjuk úgy a sorsunk ahogy akarjuk. De tudod mindig arra gondolok, hogy a szüleim vigyáznak rám fenntről, így nem szabad a rossz emlékekre gondolnom és sírnom, mert elszomorítom őket - áll fel és jobb kezét a fiú felé nyújtja - Te se tedd ezt, mert így neked is rosszabb és itt... új életet kezdünk mindketten, mit szólsz? - nézi a fiút - Gyere, mutatkottunk be mi is - várja a fiú válaszát
- Sziasztok... - köszön Renjihez bújva a lány, majd az új lányhoz merészkedik és elé áll - Honnan jöttél? - kérdi farkát lengetve a levegőben.
|
Sziasztok.Én Mikomi vagyok.-köszön nekik is még kissé bátortalanul.
|
-Del nagyon kedves. -kacsint a lányra Ren. Látja, hogy bátyja nem mosolyog, sőt, bántja ami történt, de nem tudja, mit tegyen. Mivel Miakoda odaült mellé, inkább az újonan érkezettek felé fordul. -Sziasztok. A nevem Renji. Ez a kis tündér pedig Halona. -borzolja kedvesen meg a lány haját.
-Mia... abban nincs jó, hogy a szüleim meghaltak, a királyság elbukott, a földet pedig telepes kutyaszörnyek foglalták el. -néz a lány szemeibe mélyen, fájón. -Idekerülésemnek van jó oldala, hogy találkoztunk. De míg itt voltam, az eddigi életem végkép elveszett. Reménykedtem... tudod... reménykedtem benne, hogy egyszer viszont látom Rent és azt mondja, visszamehetek a palotába, mert győztünk... abban hittem, megkóstoltathatom veled az összes fagyit, amit készítenek ott... hogy csinálhatok neked pénzesőt csak a régmúlt emlékére... hogy megmutathatom a várost, s vele együtt a kedvenc helyeim... hogy eldicsekedhetek a szüleimnek, hogy megismertem egy csomó macskát, akikben barátokra leltem... -átkarolja térdeit és eltemeti arcát, hogy le lássa Miakoda, hogy sír. -Tudod... tényleg nem vagyok szánalmas... tényleg bántanak... a szüleim... az eddigi életem... mind... odaveszett. -az utolsó szót már csak suttogva mondja ki.
 
|
Sziasztok én Mikomi vagyok.-válaszol a köszönésre még mindig bátortalanul.
|
| Felix is köszön.-sziasztok a nevem Felix!-Néz Delsinre, Miakodára, Motleyra és a most érkezett idegenre. |
 Motley utánna Felixre néz és neki is köszön.-Szia Motley vagyok! |
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Nekem nem volt otthonom csak bojongok!!!-Néz szomorú szemekkel Halonára.
Motley utánna Felixre néz és neki is köszön.-Szia Motley vagyok!