|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Akkor jó. - nyugszik meg, de az érintéstől egy picit összerezzen. - Ne haragudj! - mondja gyorsan, mielőtt Mila félre értené. - Akkor még nem voltunk barátok. Bár te Nantannal igen. - mosolyog bizakodón.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Lassan elhúzódik és visszanéz kedvesére. Végigméri a fiút, gyönyörködik benne. Kiéhezve rávetné magát, de nem teszi. Elűzi a vad gondolatokat és kedvesen megcsókolja a srácot. - Nem tudom... hogy mondjam... - vörösdik bele. - Szerintem előbb maradjunk ennél a lépcsőnél... na nem azért, mert nem szeretnék tovább menni... nagyon is... de jobb, ha előbb kiismered a reakcióim. - kacsint, majd végigsimít Nan arcán. - Meg... ami ennél fontosabb, mivel érzem, hogy te már eldöntötted, hogy akarod... hogy ha így tenném... nem lenne hosszú életű... ahhoz túlzottan felhúztál. - mosolyodik el végül, majd forró csókkal támasztja alá állítását.
 
|
- Igen tudok, elmondta... - mondja könnyedén, majd a lányra mosolyog és megsimogatja fejét - Nem nem! Nem árt neked! Gondolod, hogy bajt hozok egy barátra? - kérdi mosolyogva
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan mosolyogva néz Atsuira, belegondol hogy itt a pillanat, kicsit bele borzong, kicsit megremeg, de nem érdekli, csak mosolyog. A kandúr teste igazán nyugtató, mégis hergelő, apró csókot ad szerelme szájára.
 
|
-Oké... csak mert most... Nantan... - akadozik. - Azt hiszem, tudsz róla, hogy egy fiúval van együtt. - végül úgy dönt, elmondhatja. - Medál? - gondolkodik el, de nem igazán ismerős neki a dolog. - Szerintem nem tudok a medál létezéséről és hatalmáról. - mondja viszonylag könnyedén, de mikor meghallja, hogy az övé is rendelkezik bizonyos erőkkel, megijed és megfogja. - Ugye nem fog megölni vagy beszippantani?! - remegnek meg ajkai is a félelemtől.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Úgy mosolyodik el, mintha erre a pillanatra várt csak volna. Segít szerelmének levenni a ruhadarabot, majd finoman elfekteti kabátján és ráfekszik. Nem nehezül igazán rá, de az összesimulás, a bőrök érintkezését eléri, amire vágyott már jó ideje. Zavarba is jön elég alaposan, végigfutnak gondolatai, hogy már tényleg mennyire kevés szál választja el attól, hogy egyesüljön Nantannal, feltéve, ha addig a fiú meg nem ijed, vagy meg nem gondolja magát.
|
- Kölyökkori szerelem... mondjuk azt, hogy inkább szerettünk együtt lógni, a másikkal lenni, de amolyan igazi szerelem nem volt, jó barátok voltunk, vagyunk és ennyi... rábíztam egy medált, de bevallotta, hogy nemrég megkaparintotta valaki és éreztem, hogy valaki felhasználja, ezért jöttem ide - néz a lány nyakában lévő láncra - Az a kicsike is tud ám valamit! - mutat is rá - De egyenlőre nem mondom meg, hogy mit - mosolyog rá
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan lassan feljebb kúszik, csókott lehell a fiú ajkára, majd ismét megindul lefelé a forró testen, érintve az érzékenyebb pontokat, majd felpillant szerelmére, nagyot nyel és a boxer alá nyúl, hogy megszabadítsa szerelmét a mostmár feleslegessé vált alsóneműtől.
|
-Ja... értem. - mosolyog kedvesen. Visszanéz a virágokra, amik időközben eltűntek. - Megijedtem és a rossz érztem is felkelt. - félve néz körül. - Ti szerelmesek voltatok?! - kapja rémülten a lány felé fejét. ~ De akkor... Atsuival... ~ megrázza fejét, hogy kiessen az a százezernyi gondolat és kérdés, ami hirtelen elöntötte agyát.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Mielőtt még elvenné a fiú a kezét, előtör Atsuiból egy finom nyögés. A további ingerlés mély levegővételeket vált ki belőle. - Ne aggódj. - suttogja elszorult torokkal, majd a barlang falán végighúzza lassan minden karmát. - Meg... kinzolh? - liheg miközben már ráng a felhalmozott élvezettől.
|
- Én... csak sétáltam egyet! GYakran megteszem, néha ok nélkül is... - néz még mindig mosolyogva Yowaikora - Tudtad, hogy Nantan és én, szóval régen Nantan szerelmes volt belém? - kérdi kis zavarossággal arcán
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan egyre bátrabb lesz, kényeztetni kezdi a kandúr forróságát, de még mindig nem nyúl a szövet alá, az még várat magára, viszont jól esik neki, hogy Atsui élvezi a dolgot, kezeivel végül ismét vissza tér a fiú combjaira, hogy hergelje az érzékeny testrészt.
|
Megáll és kicsit megnyugodva néz Milára. - Nincs jó érzésem a fiúkkal kapcsolatban. Valami ott nincs rendben... szerintem. - teszi félénken hozzá. - Te hova tűntél és miért?
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Összeszorítja a köldöke körüli játékra fogait, annyira bizsergeti minden érintés. Néha be-behúzza hasát, majd mikor Nan elég bátorságot vesz, hogy megfogja merevségét, végigfut a hideg egész testén. Finoman megráng és az összes szőr az égre mered hátán. Bíztatásul olyan arcot vág, mintha tüsszenteni akarna és mosolyogni egyszerre, s megcirógatja szerelme arcát.
|
- Akkor gyere, menjünk vissza hozzá! - mosolyog, látja Yowaikon, hogy valami nincs rendben - Mi baj? - kérdi még mindig mosolyogva és nyugtatólag
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
kicsit feljebb csúszik és Atsui köldöke körül kezd körözni, majd halad lefelé, keze végül a kandúr forróságára csusszan, persze csak a szöveten keresztül, még így is nagy bátorságot kellett öntenie magába, mire megmerte tenni.
|
-Nem vagyok a barátnője. - mondja Helakunak. ~~ Érezni kell... nekem pedig rossz érzésem van. ~~ üzeni bátyjának, majd megfogja Mila kezét. - Seiát ott hagytam. - pirul el kicsit. ~~ Igen... szeretném. ~~ néz még bátyja szemébe, mielőtt az eltűnik.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Folytatja a gurgulázó, örömteli és bizalmas hangot. Kicsit becsukja szemeit, hogy így méginkább étadja magát az élvezetnek. Háta ívben megfeszül egy pillanatra, majd végigjárja testét a borzongás. Kinyitja szemét és mosolyog, üzenve, ez csak jókat jelent.
|
Mila visszatér, látja a jelenetet és megcsóválja fejét, lassan odamegy a lányhoz és kezet nyújt felé - Ameddig nem lesz itt a bátyád, addig én vigyázok rád - húzza vissza kicsit a kezét - persze ha csak szeretnéd...
- Yowaiko - néz a lány szemeibe és puszit nyom arcára - Van, hogy csak érezni kell.. az első pillantásról is - mondja halkan és végig simít a lány arcán ~ Nem tudom mit fogunk tenni, de majd ha szeretnéd elmesélem - öleli át ő is hugát, majd lassan bontakozik ki az ölelésből és a fiúra néz majd bólint és elmosolyodik, kicsit még vissza néz hugára és egy jó légyet tátogva eltűnik a fiúval
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan elmosolyodik és a kandúr comjait kezdi simogatni, kényeztetni, véletlen sem érve a legérzékenyebb testrészhez, kicsit játszik ő is, ahogy Atsui tette vele
|
-Te nem a barátnője vagy...vagy mi...-Nézett kicsit zavarba ejtett arccal.-Rendben...-Mondta,,majd Shireire nézett..-mehetünk?-Kérdezte tőle halvány vigyorral.
|
~~Nem akarom. ~~ rázza szorgosan fejét. Shirei szavai megnyugtatják egy kicsit. ~~ De hisz most látod először... nem tudsz róla semmit... ~~ próbálja még azért eltántorítani bátyját Helakutól. ~~ És... mit fogtok csinálni? ~~ bukik ki belőle az őt nagyon foglalkoztató kérdés. Ahogy látja a másik fiú elszomorodását, lassan bólint. - Te... - szólítja meg Helakut. A nevét direkt nem mondja ki. Nem tőle fél, az érzéseitől, amiket ő kétségbe von. Nem akarja, hogy játszanak a bátyjával. - Vigyázz a bátyámra. - csendesen szól, majd megöleli Shireit.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Atsui is szerelme szemébe néz, mosolyogva és bátorítón. Lelkében sikolt egy belső hang az örömtől. Csókot nyom Nan homlokára és bólint, jelezve, jól csinálja. Meg-megrándul arca az izgalomtól, apró résre nyílnak ajkai, hogy több levegőhöz jusson.
|
-Amikor a lány a robbantás szót hallja,megijed,és elhúzódik Yowaikotól.-Rendben.-Mondja,majd a lányra néz.-Milyen gondjaid?-Kérdezte egy csöppnyi bizalommal a hangjában.-Miért szaladsz el?-Kérdezte még a lányt,majd nézte a szomorú Helakut,aki féreértette a helyzetet,de ő csak ült.
|
-Helaku furcsán néz.-Oohh..Mondja kicsit csalódottan a fiú.-Azthitttem hogy..na mindegy,nem érdekes.-Azthittem hogy a srác meleg...na de..mindegy ha van barátnője..akkor ez van..így jártál Helaku.-Mondta magában a kandúr,majd lesomta füleit,és arrébb pattyogott.
|
Shirei elmosolyodik és letérdel, átkarolja a lányt ~ Nem akarod, hogy elmenjek? - néz rá kérdőn ~ Van ebben a fiúban valami... különleges, furcsa és megmagyarázhatatlan... tetszik nekem - mondja gondolataiban a lánynak ~ Most az egyszer kérlek... had menjek vele... - simít végig huga halványrózsaszín haján
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan mintha megsejtené mi jár a kandúr fejében lejjebb halad, végigsimít Atsui combján, közben még fel felnéz, hogy bele tudjon merülni azokba a gyönyörű szemekbe, néha még elbizonytalanodik és segítséget kérő pillantásokat is küld Atsui felé.
|
~Ne! Nem! Nem! Nem! ~ pánik tör rá, ahogy bátyja a másik fiú érintését mosolyogva fogadja. Odarohan hozzájuk, széttépi a kezeiket, majd szorosan hozzábújik a kandúrhoz, bezárja szemeit és markába szorítja annak felsőjét.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Dorombolva a falnak támasztja egyik mancsát, másikkal simogatja Nan vállát. Hátrahajtja fejét és elkezd gondolkodni, hogyan vehetné rá szerelmét, hogy bátran érjen hozzá. ~ Ha megfogom a kezét, elbizonytalanítom vagy megijesztem, ha letolom... ~ fut végig fején a gondolat, így inkább vár.
|
- Rendben! - mondja vigyorogva, majd a séta közben váratlanul éri a fiú keze, először csak azt hiszi álmodik, elpirul, de aztán mosolyra húzza a száját, kézen ragadja a fiút és elindul vele a mocsár felé, mit sem törődve most Milával, teljesen kimegy a fejéből a lány, de Yowaikora visszanéz, hogy engedélyt kapjon távozására és egy rendben mosoly kereteiben.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan elvörösödik, neki sem mondtak még ilyen szép dolgokat, mostmár biztos abban, hogy ha tudná megállítaná az időt, hogy egy örökkévalóságon át együtt legyen a fiúval, egyik kezével a kandúr hajába túr, másikkal, pedig végighúz oldalán, majd hasára rajzol különböző ábrákat.
|
-Háth..persze..-Mondja,majd amikor mennek Mila után,Helaku a fiút nézi.-Milyen kedves,és jóképű..-Álmodozik,majd keze véletlenül a fiú kezébe talál,ahogy sétálnak.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
A kandúr azt se tudja, hova legyen, még sosem mondtak neki ennyi szépet, ennyi jót, ennyi dícséretet egyszerre. Elpirul és öleli kedvesét. - Én is szeretlek. - suttogja elszorult torokkal a meghatottságtól. Sűrűn pislogni kezd, nehogy elsírja magát. Mikor kicsit lenyugszik, forró csókot ad Nantannak. - Én is szeretek mindent, ami veled kapcsolatos. Az illatod... - mélyet szív hajába. - A bőrőd... - végignyal állkapcsán. - A hajad... - megsimogatja a selymes tincseket. - S szemed... - mélyen elmereng a zöld tengerekben. - Az ajkaid... - hüvelykujjával végigsimogat rajtuk. - A füleid... - súgja bele. - A tested... - végigsimít karjain, majd finoman megdagasztja. - A tüzed... - szívére teszi tenyerét. - A lényed... - másik mancsát is a mellkasára teríti, mintha a lelkét akarná mutatni. - S én egész egészed leszek. - újra összefonja a fiú nyelvével sajátját. - S amint mondtál... a legszebb vallomások közé illik. - rámosolyog.
|
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Szeretem hallani a hangod, megnyugtató és kellemes... már amikor - teszi hozzá kicsit kuncogva - Szeretek veled beszélgetni, enni, aludni, sétálni, csókolózni... szeretek... bár még nem értünk a végére, szeretek veled szeretkezni, szeretek veled lenni - pirul el ismét és beletúr szerelme hajába - És ha még nem mondtam volna... téged is szeretlek - csókolja meg a fiút, eleget pihent már, úgy érzi készen áll a folytatásra.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
