Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |

Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
Zörgés hallatszik az egyik bokorból.
Aú...!-hallatszik.Majd nagy csörömpölés közepedte,ahogy az üveglevelek összeütődtek hanyat kiesik a bokorból Taiken.Kivont kardal kissé megtépázva.
Te...?-lepődik meg Mikomi.-Mi történt veled?
Csak valami állat.-helyezi vissza kardját hüvejébe.-Örvendek.Taiken vagyok.-mutatkozik e Felixnek,majd messzebb egy fának dől.~Ezt a pechet.Csak én lehetek ijen ütődött.Egy ijen gyermeteg hibát elkövetni.~zsörtölődik magában.


|
Felix is leugrott és a fához dölt Halona mellé. |
Akkor jó.Megbeszéltük.-ugrik le hátrafelé az ágról.

|
-Engem nem is érdekel már.
|
Aha.Ismerem...ismertem ezt az érzést.De mára feledésbe merült.Új élet vár ránk.Itt vagy valahol.

|
-Kicsi voltam amikor még ez történt velem de emlékszem a szüleim gazdagok voltak és nem szerettek.
|
Azért...neked sem lehetett könnyű.Sajnálom.

|
-Nekem se fáj már annyira, hogy a szüleim elhagytak. |
De ez már a mult.Régen volt.Már nemfáj annyira mint akkor.-figyeli tovább a lombokat.

|
-Megértelek.-Mondta Felix és ő is szomorú lett.
|
Tudod.A faluban...ott ahol éltem...nem ijenek laktak mint én vagy te.Hanem emberek.És nem...elkergettek.A szüleim meg sem próbáltak megkeresni.-meséli Mikomi a lombok közt beszűrődő fényt figyelve szomorú szemekkel,és lábával hintázva.

|
-De ha nem akarod ne mond el.
|
Mikomi erre csak egy biccentéssel felel és halványan elmosolyodik.

|
-Nem untatsz-Mondta és ránézett a szomorú lányra. |
Oh...sajnálom.-hajtja le fejét.-Meg tudlak érteni.Engem is elárulat...a...szüleim.-törli meg szemeit Mikomi.-De nemakarlak untatni.-rázza meg fejét,hogy eltünjenek arcáról a könycseppek.

|
-Tudod csak az a baj, hogy árva voltam a szüleim ott hagytak a havas hegyvidékben és vissza emlékeztem azért szomorodtam el.-Mondta és egy könny csordult ki a szemén. |
Mi a baj Felix?-kérdi Mikomi Felix arcát látva.

|
Felix a fán elpihen és elszomorodik. |
Sajnálom.Talán majd máskor.-néz rá Mikomi.
Az rossz lehet.-fordul Felixhez.

|
- Értem... - lesz szomorú a lány, de pár pillanat múlva mosolyogva néz fel - Igaz, ne háborgassuk a múltat! - nevet mindkettőjükre, majd lemegy és a fa tövénél leül, pár perc múlva már békésen alszik

|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|