|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Szerintem nem vagy félelmetes. - mondja gyermekien és nyugtatásnak szánva. - Én nem faggatózom és nem árulkodom. - hangja csendes, mosolyoga szelíd és visszafogott.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Látja minden érzelmét, mintha azok le lennének írva. Remeg a lélegzete az izgalomtól, szemeiben barátságosan lobog a tűz. A mosoly úgy hat rá, mint tikkadt fűre az eső, meglepetésszerű cseppet, mégis hűs, nyugtató, kellemes, s éltet adó. Visszamosolyogva ad csókot a fiúnak. Eközben végig simogatja a kaput, nem áll meg szinte fél pillanatra sem. Ujjbegyét finoman nekinyomja, játszik szerelme érzékeivel, biztos akar lenni benne, hogy nem rémíti meg. Lepillant Nan hasára, reméli, marad annyi, amennyire szüksége van.
 
|
- Köszönöm... - mondja majd hozzá teszi - Igen, Nantan a barátom, de nem kell mindenről tudnia és különben is már egyszer veszélybe sodortam, nem akarok több barátot... veszélybe sodorni... ha te tudsz róla az még nem baj, csak nem igazán szeretném ha más is tudna róla... különben sem szeretem ha félnek tőlem...
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
A fiú csak hallgat, nincs kedve megszólalni, de tudja, hogy nem csak neki, Atsuinak is bátorításra van szüksége, így rámosolyog, majd figyelni kezdi a hasán csordogáló cseppeket, beleremeg kicsit, ahogy azok néha néha leperegnek hasán, Atsui érintésétől kicsit ösze húzza magát, nyel egyet és szerelme szemeibe néz, fél... kiolvasható a szemeiből, de mégis vággyal, izgalommal, szerelemmel fűtött tekintet az övé.
 
|
-Jó... megpróbálom... de Nan, Atsui és Shirei előtt nincsenek titkaim... bennük bízom... nagyon. - mondja halkan a lány. - Nantan a barátod... akkor miért nem szabad tudnia?
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Lassan felolvad az élvezés utáni merevségből. Szelíden elmosolyodik majd óvatosan elhelyezkedik. Nagyon ügyel, hogy ne folyassa el az értékes folyadékot. Gyengéd csókot lehel szerelme ajkaira. - Nem baj, ha félsz. - dorombolja. - Én is félek. - remeg belül, de úgy, mint még talán soha. Izgul, talán ez okozza, hogy fél. Még soha nem volt irányító szerepben, s számára túl fontos ez a fiú, hogy rosszat okozzon neki. - A hasadra csorgatom. - jelenti be, majd megteszi. Így felszabadul mancsa. Végignyal füle szélén. - Vigyázok rád. - súgja neki, s a folyadéktól csatakos mancsával cirógatni kezdi azt a helyet, ahova majd forróságát fogha helyezni. Nem nyúl be, még nem. Elég, ha fiú szokja, hogy irintik. Közben figyeli arca minden rezdülését.
|
-Ha nem adom ki az enegiámat magamból talán még bele is halhatok, vagy másokat ölhetek meg... nem tudni, de jobb ha elfojtom és fokozatosan kiengedem - kezd magyarázni - Semmi baj szívesen elmondom, de... ez titok rendben! Senkinek egy szót sem! - mosolyog a lányra és rá is kacsint - Még Nantannak se! - teszi hozzá
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan értetlen néz egy ideig, s mintha meg sem hallotta volna, hogy feküdjön le ha készen áll, csak néz maga elé,majd fejét a kandúr felé fordítja, rámosolyog és hátra dől, a szíve neki is hevesen dörömböl, majd mély levegőt vesz és úgy pillant fel szerelmére
|
-Nem félek. Csak néha megijedek. Ritkán voltak velem kedvesek és jóért nem érintettek. - vesz bátorságot elmagyarázni. - Mi volt ez? Miért gyűlik benned fel az erő? Mi történik, ha nem adod le vagy ha nem mész el sétálni? - kezd úgy kérdezősködni, mint egy gyerek, majd szájra kapja a kezét. - Sajnálom... nem akartam ennyit kérdezni.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Összeráncolja szemöldökeit, ahogy újra élet száll ujjaiba. - Nem fáj... kellemesen kellemetlen... vagyis kellemetlenül kellemes... - kuncog. - Tehát egy olyan érzés, amiről nem tudod eldönteni, hogy jó vagy rossz. - magyarázza már félig nevetve. - A tatár tényleg nem tajt. - mosolyog. - De erre szükségem van, de nem tudom sokáig tartani a markomban. - biccent a fehér folyadékkal áztatott mancsára. Lassan mozgatni tudja megint ujjait. Kedvesen arcához húzza a fiút, s megcsókolja. - Ha úgy érzed, kész vagy... feküdj le. - köszörüli meg torkát, hogy rendes hangon tudjon beszélni, ne csak rekedtesen. Zakatol szíve, ki akar törni a helyéről. Koncentrál, nehogy hagyja szétfutni a folyadékot és figyeli Nantan reakcióját.
|
- Jó... nem hagylak egyedül... - világít pántja egyre jobban, majd forgószél féle tekeredik körülöttük - Ne ilyedj meg... mindjárt vége... - húzza magához, majd mikor a forgószél jellegű erő eltűnik a hajában lévő szalag is vissza változik - Ennyi volt! - tolja el picit a lányt, nehogy megint bekövetkezzen az előző - Mégegyszer ne haragudj az előző miat... nem akartam, hogy félj... tőlem... - motyogja halkan
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Persze... - mondja, majd kezével lassan nyúl az ujjak alá, hogy feltámassza őket saját ujjaival, persze csak lassan és finoman ahogy Atsui kérte, közben farkát is rátekeri a kandúréra. - Jó... de nyugodtan... nem hajt a tatár és én se... - ad puszit szájára
|
-Nem! - csak ennyit tud kinyögni válaszul arra, hogy szeretné-e, ha Mila lemenne. Felugrik és átöleli. Nem tudná megmondani, miért viselkedik így, még magának se. - Nem akarom, hogy elmenj. Nem akarok egyedül maradni. Nem akarok félni. Nem akarok a múltban élni. - bújik egyre inkább a lányhoz. Szeretne rákérdezni erre az erő dologra, de egyenlőre annyira elönti ez a sok érzés, sok rossz dolog és emlék, hogy nem hagy mást a gondolataiba, mondataiba férkőzni.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Alaposan kimerednek szemei, ahogy Nantan lenyalja kezéről a csúszós folyadékot. ~ Íme egy újabb hatalmas meglepetés. ~ nyugtázza magában derülve. Nem nagyon bír mozdulni. - Megtennéd, hogy segítesz? - kérdi zavartan. - A falon lévő mancsom ki kéne nyitni. De csak lassan és finoman. - görcsösön és akaratlanul szorul össze minden ujja. - Ha egy kis erőt merítek... akár folytathatjuk. - mosolyog. - De még regenerálódnom kell picit. - mivel valamennyi izma még mereven behúzva van, így farkával cirógatja meg Nantant.
|
- Yowaiko... - ilyed meg majd bukdácsol egyet, de aztán talpra pattan gugolva és egyik kezét támaszként előre helyezi, hogy ne essen el - Sajnálom... éreztem hogy nem lenne szabad - áll fel - Nem akartalak megijeszteni, csak szeretném ha megnyugodnál... Ez? - mutat a fején lévő szalagra - Nagyon érzékeny kis műszer, vissza tartja az erőmet és jelez amikor nagyon sok gyűlik össze benne, olyankor kicsit el kell mennem sétálni, kiszellőztetni a fejem... meg minden... levezetni a feszültséget... nagyon megijesztettelek? - kérdi lekonyult fülekkel - Szeretnéd ha inkább mennék? - nézi még mindig Yowaikot
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
A fiú is elmosolyodik, majd belenéz párja szemeibe, végül kezére, melyet Atsui magával rántott, lenyalja róla a kandúr élvezetét, de ezt úgy, hogy szerelme lássa, nem undorodik tőle - Örülök... - fekszik be Atsui mellé és hajával kezd játszani, közben pedig belül nagyon nagyon boldog.
|
-Megöltem három személyt... vagy négyet... - zokogja, majd a puszitól megijed és nagyot lök a lányon. Még ő is felborul a taszítás erejétől és rémülten néz rá. Nem nagyon tudja mire vélni, s idegen is számára ez. Csak azoktól kapott puszit, akik akartak tőle valamit, vagy Shireitől, aki más kategória, ő a bátyja, a meleg bátyja, aki sosem bántaná. - Az mi? - mutat a világító fejdíszre, ami még inkább megrémíti őt.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Neh... fonjukhö... még összehh... - suttogja. ~ Nem szeretném kiszorítani belőle a vért. ~ mondja neki gondolatban, mivel beszélni már nincs levegője. Egymás után kétszer levegőt vesz, majd elakad a lélegzete. - Most! - préseli, majd jobbjával megragadja szerszámát, s összegörnyed. Véletlen hozzáfogja Nan kezét is, de saját tenyerében köt ki élvezete nagy része. Végigremeg teste, majd megtámaszkodik másik mancsával a falon. Minden izma görcsösen feszül, majd lassan kiengedi a korábban beszívott levegőt. Lassan felnéz szerelmére, szemeiből kifutnak a könnyek, s egy erőtlen mosolyra húzza ajkait. ~ Köszönöm. ~ csak így tudja mondani, a pihegés nem hagyja beszélni. Pislogni kezd, hogy a pilláján maradt aprócska cseppek is eltűnjenek, markát még mindig forróságán tartja, másikban pedig szorítja a faltörmelékeket, amit karmai leszedtek. Ahogy lassan kezd megnyugodni, leereszti farkát, fülei felengedve állnak fel szokásos pózukba, s a mosoly is szélesebb lesz. Újra nyel, kissé kiszáradt a torka.
|
Milának fogalma sincs mit tegyen, kicsit neki is könnyesek lesznek szemei, bár nem annyira észrevehető - Nem, a te lelked tiszta... az övék mocskos... - karolja át és megpróbálja letörölni a lány könnyeit - Ne sírj... - ad puszit a lány arcára - Nyugodj meg, nem lesz baj... - kezd fényesen világítani a fején lévő szalag ~ Nem... most nem megyek, szükség van rám... - gondolja és ügyet sem vet a fénylő hajdíszre, inkább mégjobban megöleli a lányt, el akarja űzni szomorúságát
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Jó... Nem ijedek meg... - mondja kissé vöröslő arcal, majd Atsui izgalmát kezdi ismét kényeztetni ahogy csak tudja, de szájába még mindig nem meri venni, másik kezével, pedig megkeresi Atsui kezét
|
-Ezek szerintem jó dolgok. Érzed őket, s hasonló is tudsz lenni. Én látom, hallom, fizikailag tudok velük érintkezni, mégsem érzem magam hasonlónak hozzájuk. - mondja csendesen. - Akkor jó... már kezdtem félni, hogy... béna vagyok. - lesomja füleit és szégyenkezve néz Milára. - Apa sokszor megvert, mert elejtettem dolgokat. - suttogja halkan. Nem fél, hogy bátyja meghallja, csupán nem meri hangosan kimondani, mintha attól félne, visszatér a rettegett kandúr és újra megütni, belerúg, megtépi, majd feltolja a falnak, s nem kezdi el őt bántani. Beleborzong a gondolatba, sarkaira ül és arcát tenyereibe temeti. Némán sírni kezd, egyszerűen nem tudja elfojtani a könnyeket. Egy kicsit megijeszti, hogy Mila beígéri Eronnak, hogy tökön rúgja, ha egy ujjal is érinti, de ugyanakkor jól is esik neki, hogy a lány a szárnyai alá vette és védelmezi. - Fel... fel tudom... robbantani... s akkor többé nem fog... de nem akarom... nem akarok ölni. - felerősödik sírása, fájdalmas és mélyről jövő lesz. Remegni kezd, ahogy sír.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Jó. - lihegi és ő is bólint. - Szólni fogok... ha eljön a most... - suttogja érzékin, majd megcsókolja a fiút. - Akkor pedig... vagy engedj el gyorsan... vagy ne ijedj meg, ha... olyan lesz a kezed. - mosolyog zavartan. - Szükségem lenne rá... csak azért. - szinte alig halhatóan mondja, s hagyja, hogy Nan folytassa a játékot. Nem egészen biztos benne, hogy a fiú nem akarja a szájába venni forróságát, hisz eddig is sok meglepetést okozott neki, de majd szól, ha úgy alakul.
|
- Nem látom, de érzem a jelenlétét... - nyúl át egy mellettük lév ő kövön - Kicsit tényleg szellem vagyok... mármint ez a képesség kicsit azzé tesz, így meg tudom őket érinteni... - néz a lányra, látja hogy még nem bízik benne, hisz a medál nem világít - Hát elsőre nem fog menni, gyakorolnod kell... és üzenem neki - emeli meg hangját - hogy ha egy ujjail is hozzád mer érni akkorát rúgok a középsőjébe, hogy örök szellemlétében megemlegeti! - lesz kissé dühös.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan Atsui szemeibe néz és bólint egyet - Szeretném folytatni... - mondja tisztán és érthetőn, már biztos benne, hogy teste is, lelke is Atsuira vágyik.
|
-Te látod őt? - kérdi kicsit megnyugodva. - Tudsz vele valamit csinálni? - kérdi halkabban, majd behunyja szemét. ~ Bizni a medálban... bízni Milában... de ez... így... nem megy. ~ próbálkozik, de nem nagyon tudja, hogyan bízhatna meg a lányban vagy egy nyakláncban. - Morcos fejet vág. - mondja Milának, hogy mit csinál a bátyja. - Nem tetszik neki, hogy egy lány megmondja a frankót, ahogy ő fogalmazott mindig.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Nem fogommh... sokkááiiggh... - nem tudja végigmondani, mert muszáj egy hatalmas levegőt vennie. Finoman ráfog Nan kezére, majd hatalmasat nyel. Végigborzong egész testében, még farka is botszerűen kimered és az összes szőr portörlő módjára kifeszül. Először csak zihálni tud, alig kap oxigént, de mikor sikerült megnyugodnia egy kicsit, helyre teszi a dolgokat, nehogy Nan azt higgye, valamit rosszul csinált. - Nem fogom... sokáig bírni. - mondja végig a már megkezdett mondatot. - Csak szeretném tudni, hol fog kikötni. - pillant szerszámára. - Ha végeztem... szeretnél továbbmenni? - most szeretné tudni biztosra, mert terve van. - Vagy elég ennyi?
|
- Ajánlom, hogy tőlem is féljen! - néz arra, amerre a szellemet érzi - Hé! Ne merj közelebb jönni, mert velem gyűlik meg a bajod! - néz vissza Yowaikora - Összpontosíts, árazd el a tested avval az érzéssel, hogy bízol a medálban,.... hogy bízol bennem... nem tud majd hozzád érni... erre szavamat adom... - néz ismét a szellem felé, legalábbis amerre érzi
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan elmosolyodik és tovább kezd játszani szerelme legérzékenyebb pontjával, kicsit felbátorodik, bár szájába még nem kívánkozik venni, az még túlságosan nagy dolog lenne neki, örül hogy megmerte érinteni. Atsui hangjába néha ő is bele borzong és mosolyogva nyugtázza, hogy annaira nem csinálhatja rosszul.
|
-Köszönöm. - mosolyog, de megölelni nem nagyon meri a lányt. Szeretné, meg jól is esne neki, de annyira még nem bátorodott fel. Épp csak már el tudja fogadni, hogy Mila öleli őt. - Remélem, megvéd a bátyámtól is. - újra körbenéz. - Megint itt van. Shireitől félt. - nézi hatalmas, könyörgő és félős szemekkel a szellemet. - Mikor ő velem volt, féltékenykedett és nem mert a közelünkbe jönni, csak távolról figyelt, de most... vissza-visszajön.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Nemhö... szeretnékkh... utána... számolni... hogy... mennyi ideje... nem... érintet más. - nyögi kéjesen. Elvörösödött arccal néz le a fiúra, szája már nem csak résnyire nyílt szét, azon vesz levegőt és egy-egy különösen jó mozdulatra kéjesen fel-felnyög. A miért nem mondtad így mindjárt kérdésre nem nagyon tud felelni, de talán nem is kell. Farkát újra spirálba becsavarja, füleit oldalra szétmereszti, egyik mancsával kiváj a falból egy darabot annyira élvezi, míg másikkal gyengéden cirógatja Nantan arcát. Szaggatottan vesz levegőt, beleremeg teste a játékba.
|
Ez megvéd mind a szellemektől, mind az emberektől... sokminden másra is jó, de azt neked kell kitapasztalnod... nem mondhatom el, mert akkor nem fog múködni - simít végig a lány buksiján - Semmi... Megértem - mosolyog őszintén a lányra.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Atsui... hogy mennyi baj van veled... - kuncogja mikor rájön mit is akar a fiú- Miért nem mondtad így mindjárt... - csókolja meg és elpirul, majd lassan lejjebb kúszik, megérinti Atsui forróságát és kezeivel kényeztetni kezdi, bár ebbe ő is jócskán bele pirul, nem is néz Atsui szemeibe, inkább másik kezével Atsui oldalát kezdi simogatni és groteszk mintákat fest rá
|
Yowaiko először összerezzen, de aztán szép lassan megnyugszik. - Megvéd? Hogyan? Mitől? - kap a témán, majd lassan felnéz Milára. - Én nem akartam azt tenni... féltem... nagyon... - magyarázza félig sírva.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
A kandúr megnyugszik, hogy kedvese nem mondja vissza, hogy meg akarja tenni vele, de az engedély villámként csap bele. ~ Most ezt hogy mondjam másképp? ~ elgondolkodik, majd újra megjelenik arcán a szokott mosoly. - Segíts rajtam... - nyögi zavartan, de magabiztosan. - Túlzottan felforrósodtam... ha most megtenném, nem tudnék annyit várni, hogy neked is jó legyen. - végigsimít mindkét mancsával Nan felsőtestén. - Hajszálra vagyok a beteljesüléstől. - mintha átadná magát, kihúzza testét és teljesen hátradönti fejét egy nyögés kiséretében. Reménykedik benne, hogy a fiú megértette, mit szeretne, mert vulgárisan nem szeret fogalmazni.
|
Mila szava elakad mikor végighallgatja a történetet és nagyon megrémül mikor a lány remegni kezd, ilyedten pattan fel és karolja át a lányt - Semmi baj... nincs semmi baj... - próbálja nyugtatni - A nyaklánc... használd... megvéd... - suttogja e pár szót, észre sem veszi, hogy még mindig öleli Yowaikot
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Az a lényeg, hogy én értem... - mosolyodik el - Vesd... - susogja halkan a szót és szájára kap ~ Ezt most én mondtam? Mintha a szám magától járt volna... a testem... nem bírom már irányítani tovább, minden porcikámban Atsuiért kiállt...
|
-Igen... tudod... a nevelő szüleim úgy kezeltek, mint egy utcalányt... megvettek drágán... majd minden munkát velem végeztettek és... kandúroknak adtak... pénzért... a nevelő apám és a bátyám is... és egyszer nem bírtam... - meglátja bátyját nem messze lebegni. - És bumm. - ijedtében hátraesik és felrobbant egy követ nem messze a szellemtől. Az eliszkol, de a lány remegni kezd. - Itt volt. - szipogja. - Még most is sakkban tart... - keresi a szellemet, de az már nincs itt.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Szívesen. - nyögi a csók után. - Nan... nem egészen értem, hogy mire gondolsz... dee szeretném, ha tudnád... haa sokáig maradok így... rád vetem magam. - válik céklavörössé. - Hozzád tartozom. - mondja suttogva és lihegve. ~ Nem fogom ezt így bírni... kívánom... nagyon... rég volt már... és... ~
|
- Igen, mi régről ismerjük egymást... Ennyire félsz ha hozzád érek? - kapja vissza kezeit, valami megmagyarázhatatlan fűzi a lányhoz és nem akarja szomorúnak sem látni - Ne haragudj... - mosolyog rá és kezeit összekulcsolja maga előtt
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan elmosolyodik és vissza csókol - Rendben... - mondja és a kandúrhoz simul mintha az élete múlna rajta - Nekem... én... köszönöm, hogy ennyire boldoggá tettél! - szöknek könnyek szemébe, ezek nem átlagos könnyek, az öröm könnyei, amit most először ejt a fiú - Menjünk végig együtt a lépcsőn... majd egyszer... - simul mégjobban párjához - Én hozzád tartozom Atsui, már pontosan tudom.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
