|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
Halona csak áll, nem moccan, tekintete egyenesen mesterére szegeződik, olyan mintha egy bábú lenne, melyet Trial mozgat
|
*Trialék miután nem találták a Színes erdőben Renjiéket átjöttek a tengerpartra ahol szerencsével jártak.Trial állt elől mögötte tanítványa.*Üdvözlet Macskalények!*köszön hangosan,majd várja,hogy felfigyeljenek rá.*Renji mutatnék Neked valamit!*mondja gúnyosan.*Had mutassam be Halonát!*majd félreáll,hogy lássa a már nem kicsi Halonát.*Mit szólsz hozzá?*kérdezi és egy ördögi vigyor jelenik meg arcán.*
|
- Gondolod, hogy köze lehet hozzá? - kérdi kicsit értetlen - Bár van benne valami... - gondolkodik el - De nem biztos... - fordul Yowaikohoz - Szellemeket? Mindegyiket látod? - csillan fel szemében egy apró kis fény, mely mikor Renjire néz kialszik
- El is hiszem, de kerüljön csak a kezeim közé... - nyújt nyelvet és kicsit magához húzza a lányt - Nem hagyom hozzád érjen az a gusztustalan alak.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Nem... semmi... - mondja majd végig hallgatja Atsui mondatait, közben egyszer egyszer felnyög, viszont az utolsóra kicsit kuncogni kezd - Na ezt tisztázzuk! Én azt hittem te tágítasz és én lazulok... már mindent én csináljak? - csókolja meg a kandúrt
  
|
-Kicsim, nem emlékszel semmire azzal a támadással kapcsolatban. Gyanús nekem ez a Trial, valami köze biztosan van valami rosszhoz. - semmi nyoma nincs Delsinnek, de próbál tapogatózni. Szeretné megnyugtatni öccsét, de nem jár túl sok sikerrel.
-Talán a Szövetség csatlósa. - szipogja, majd elengedi bátyját, s lassan feláll. Szinte azonnal megtántorodik, de Del elkapja.
-Milyen szövetségről beszélsz?
-Te még nem is tudsz róla... - összeszedi magát. - Nem pontosak a nyomok, de létezik valami szektás társulat, akik leszámolnak bizonyos macskalényekkel. Semmit nem lehet tudni róluk, állítólag nagy hatalamú sötét harcosok. S kapcsolatban állhattak a kutyalényekkel, legalábbis mielőtt elmenekültem volna, valami rémlik efelől.
-Ez így értelmetlen, Ren.
-Ne várj tőlem értelmet most, kérlek. - elfordul és egy lépést tesz arra, amerről jött.
-Nevet. Gonoszul kineveti, hogy a másik macska szenved. - suttogja elszorult torokkal.
-Kicsoda? - néz a lányra Delsin.
-A mostohabátyám. Látom a szellemeket. - összehúzva magát elbújik Mila mögött. Egyik kandúr se néz megvetően, bár Del csodálkozik, míg Renji teljesen elmerült a fájdalmában.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Ne haragudj. - ad puszit neki. - Az első nősténynek és kandúrnak egyaránt kellemetlen, mindegy, hogy milyen neművel van... bár két nőstény talán nem tud annyi fájdalmat okozni egymásnak... - végignyal szerelme állkapcsán, miközben két ujját egyenletlenül mozgatja a fiúban. - Tágulnod kell... s lazítanod. - teszi hozzá már mosolyogva.
   
|
- Nem tudok róla semmit... - mondja halkan, majd Renjire néz ~A boldog és mosolygós fiú ennyire megtört volna? Ennyire szerette Halonát? - teszi fel magának a kérdéseket
- Ne is törődj vele Yowaiko... - fogja meg a lány kezét - Ide ne merj jönni! - néz arra amerre a szellemet érzi, meghát nem akarja, hogy Yowaikot bolondnak nézzék, vagy ha mégis, hát őt is az, így legalább ketten vannak
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan ismét belemarkol Atsuiba, tényleg kellemetlennek érzi és kicsit fájdalmasnak is, de amikor párjára néz megnyugszik és ez elég neki
|
-Én nem is hallottam erről a lényről még.
-Macskafeletti. - szipogja Ren. - Del... meg kell találnom Halonát. Megígértem neki, hogy vigyázok rá, hogy szeretni fogom, s hogy megkeresem a bátyját.
-Nyugodj meg. Kerested mindenhol?
-Nem... nem egészen. - megtörli szemeit. Most, hogy kiadta magából a sok fájdalmat, cseppet jobban érzi magát, de még kínozza a bűntudat. - Örvendek. - néz fel Milára. ~ Most biztos totál szánalmasnak hisznek, meg kisgyereknek. ~ visszabújik bátyjához, aki hiába nyugtatja, igazán nem sikerül neki.
-Neked se ismerős ez a Trial? - néz fel szerelmére. Direkt nem feszegeti a Halonával kapcsolatos ügyet, szinte tudja, hogy amint kimondaná a nevet, öccse sírva fakadna megint. Még nem igazán látta őt ilyennek, így kicsit meg van ijedve.
-Igen. Eddig mindig bejött az, amit megéreztem. - körülnéz, s meglátja újból a bátyját, de most nem törődik vele. A szellem már jóideje figyeli őket. - Nem, ez nem így van. Azért mert te egy szívtelen izé vagy, még nem jelenti, hogy más is. - Milához bújik, ahol a szellemfiúnak beszél.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- A gyötrődés és a gyönyör hajszál híján ugyanaz... egyetlen molekulájukban különböznek, mint két ikertestvér... - magyarázza mosolyogva, majd kihúzza ujját, s újra megmeríti a nedüben Nan hasán. - Semmi baj, csak nyugodtan. A fájdalom néha a legjobb baráttá tud válni. - megcsókolja a fiút. - Ez most kellemetlen lesz. - szól halkan, s két ujjal nyúl bele.
|
- És mást nem tudtok Trialról? valahogy csak fel lehetne kutatni... szegény kislány... - mondja az utolsó szavakat halkan
- Akkor biztosan jók a megérzéseid...- mondja Yowaikonak - Mila vagyok... azt hiszem a zűrzavarban nem mutatkoztam be - pirul el picit
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Így... hírtelen... fogalmam.... sincs... mire... tudnám... hasonlítani... - mondja tagolva a szavakat, majd simogatni kezdi Atsui hátát - Ne haragudj.... - teszi még hozzá
|
-Öcskös... - felül és az ölébe veszi Rent, mint valami gyereket. Így ültek kiskorukba is, mikor még a fehér hajú fiú sokkal kisebb volt nála. Nyurga teste és magas termete miatt nem látszott, hogy alig van köztük idő, de ahogy Ren vitézképzésekre nem járt, addig igencsak aprócska volt. - Meséld el rendesen, hogy mi történt. - felnéz Yowaikora, s csak biccent neki.
-Elvitték Halonát... egy Trial nevű macskalény... arra gyanakodtam, hogy köze van azokhoz a lényekhez, akik lerombolták a birodalmat. De nem tudom. Nagyon erős, megbénította a sárkányom és nem tudtam átdöfni a páncélját. Elvitte Halonát. - sírja az utolsó két szót, majd ráborul Delsinre.
-Érzem. - mondja félhangosan. - Megérzés. - néz Milára. A két fiút érdekesnek találja, de nem tud mit mondani. - Nagyon szomorú. - súgja a lánynak, mikor végignéz Renjin.
-Mi történt még? Milyen klónról beszéltél? - kérdezősködik a fekete hajú fiú.
-Egy klónnal tért vissza. Klónozta Halonát, én pedig azt hittem, ő az. Meglépett és elvitte az igazi Halonát. Nem tudom, hova. - még bátyja bőrébe is belemarkol véletlen, ami egy szisszenéssel reagál le Delsin. - Bocsánat. - szipogja. - Megöltem... találkoztam egy félvér lóval, félig unikornis volt, félig meg pegazus... ő mondta, hogy a színes erdőben van altató tartalmú gyümölcs.
-Találkoztam vele. - kuncogja el magát, de mikor Ren újra sírva fakad, lefagy a mosolya. - Sajnálom. S ezután?
-Megetettem a klónnal, az pedig köddé vált. Olyan volt, mint az igazi, csak mégse ő. - elcsuklik hangja, s átadja a zokogásnak.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Minden nyögdécselés olaj a tűzre számára, szuszogni kezd, átérzi, hogy mit élhet most át Nan. Nem számít, hogy ha fájdalmat okoz, bár inti, hogy vajon élvezet vagy fájdalom miatt kapott hátába. - Fáj? Vagy ennyire jó? - nem hagyja a mozgást a fiúban, simogatja tovább, bár már lassabban.
|
- Renji... - teszi a fiú vállára kezét - Nyugalom... sírd ki magad és majd utána elmeséled... - próbálja kicsit nyugtatni, de nagyon aggódik a fiú miatt, majd felel Yowaikonak - Én Miakoda vagyok, ő Delsin a párom - néz a fiúra, de arca most nem vöröslik, megijeszti őt Renji viselkedése- A fehér hajú kandúr pedig Renji - néz rá szomorkásan
- Yowaiko, hogy értetted, hogy viszont fogja látni - kérdi suttogva Mila, bár jól tudja társaságban nem illik sugdolózni, mégis kiváncsi
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Nantan Atsui hajába túr, apró nyögések hagyják el torkát, vágyakozva néz a kandúr szemeibe, keresve valamit amit meg is talál, elmosolyodik a szép szemek láttán, de görcsösen kap másik kezével a fiú hátába, bár nem szeretne fájdalmat okozni, most lehet, hogy mégis megtette
|
-Halona... Delsin... Halona... - sírja a teljesen kétségbe esett Ren a bátyjának. - Elvitték... nem vigyáztam rá... s megöltem a klónját...
-Jézus Ren, miket beszélsz?! - finoman eltolja öccsét, de mikor annak szemében félelem, fájdalom és kétségbe esés van, elhiszi, hogy igazat mond.
-Viszont fogod őt látni. - suttogja a lány. - Kik vagytok?
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
A kandúr már várta, hogy szerelme ezt tegye. Bátorításnak érzi sok szemszögből. Finoman ki-be kezdi tologatni ujját, majd figyeli, Nan hogyan reagál erre a mozdulatra.
|
- Elég erősnek láttam a bátyádat... biztosan nem lesz baja... - próbálja nyugtatni és figyeli a párbeszédet
- Ti is ismeritek őket? Örülök, hogy jól vannak! - mosolyog majd csak párját figyeli, akit egyszercsak Renji ledönt a talpáról - Renji... - ijed meg teljesen, a fiú könnyei teljsesen felzaklatják - Renji mi lelt? - kérdi az egykor még oly boldog kandúrt
- Én csak Nantant ismerem... - pillant a lány felé - Ne félj, semmi baj - súgja és próbálja nyugtatni
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan mély levegőket vesz, lassan közelebb hajol Atsuihoz és hogy a nedü se csordogáljon el a kandúr nyakába karol és maga felé húzza, hogy ajkuk édes csókban forrjon össze
|
-Rossz érzésem volt azzal a fiúval kapcsolatban. Nem tudom, mi és miért, csak nem tudtam azt mondani magamnak, hogy oké, nyugodt szívvel elengedem vele a bátyám.
-Ez aranyos volt. - megy kedvese után Delsin. Yowaiko Mila mögé bújik.
-Nan és Atsui? Ti ismeritek őket? - kidugja fejét.
-Igen. - rámosolyog a fiú, majd Mia derekára teszi kezét.
-Őket most nem kellene zavarni. - mondja csendesen.
-Delsiiinn! - rohan ide Ren. Amint meglátja bátyját, nem törődve semmivel, a nyakába borul. Fel is borítja a kandúrt, s sír rajta.
-Ren? Mi történt? - de a fehérhajú fiú nem tud válaszolni bátyja kérdésére. Yowaiko Milába kapaszkodik.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Kicsit kihúzza ujját, majd megmártja a Nan hasán lévő folyadékban. Szégyenlősen mosolyog, majd visszadugja és simogatni kezdi belül a fiút. - Köszönöm. - suttogja a fiúnak. Nincs gyakorlata, de nem ügyetlen, eleget tapasztalta, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy a lehető lekevesebb rosszat okozza. ~ Semei sosem csinálta ezt... pedig mennyivel megkönnyíthette volna a dolgát... ~ gondolkodik egy picit el, majd nyalogatni kezdi szerelme fülét.
|
- Biztosan jön majd, ne aggódj! - simít végig fején
- Nem, nem láttam... - néz körbe és észre veszi a lányokat, majd oda szalad - Sziasztok! Egy Nantan és egy Atsui nevű macskalényeket keresünk, nem láttátok őket? Hú ezt a mondatot jól megfogalmaztam... -teszi hozzá
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Rendben, próbálok... és szólni fogok - hangzik a felelet és visszacsókol Atsuinak
|
-Igen, ez igaz... - nézi őket, majd rámosolyog Milára. - De, emlékszem. S aggódom, hol van a bátyám. - körbeznéz, majd a szellemfiút pillantja meg a távolban. - Egyszer még kaktuszba ültetlek. - fenyegeti meg a gúnyosan vigyorgó srácot.
-Héjka! - nevetve fröcsköl vissza. - Te láttad valamerre Nantant és Atsuit? - kérdi, majd vizes kezei közé fogja a lány arcát egy pillanat alatt és megcsókolja.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Lazíts. - halmozza gyengéd puszikkal. - Relaxálj. - susogja. Szoktatja a fiút az érzéshez, finoman simogatja belül. Kicsit abbahagyja, hátha attól jobb lesz egy picit. - S szólj, ha fáj. - megcsókolja szerelmét. Gyomra összeszűkült az izgalomtól.
|
- Szerintem nem, biztosan köszöntek volna... nyugodj meg Yowaiko, majd én megvédelek, megigértem a bátyádnak is és neked is! Nem emlékszel? - paskolja meg óvatosan a fejét
- Hercegem... - csókolja meg finoman párját, majd gondol egyet és nevetve fröcskölni kezdi
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan ösztönösen szorítja össze mancsait, furcsa érzés keríti hatalmába, egy szorító melyből szabadulni akar, de mégis maradni, maradni örökre, háta kicsit ívbe görbül, de elég jól viseli
|
-Ez igaz. Ezért tisztelem a fiúkat, mármint Shireit, Nantan és Atsuit. Felvállalták, hogy kik valójában... és ez jó. - mosolyog, majd meglátja a tengerbe rohanó lányt, majd utána Delsint. - Egy másik kandúr. - elbújik Mila mögött. - Ugye nem vettek észre minket?
-Szerintem is szép. - fut párja után nevetve. - Örülök, hogy így véled. - nem megfogja a kezét, hanem derekánál fogva megemeli és egy fél kört pörgeti. - Szépségem. - kuncogva leengedi a lányt.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Rendben. - bólint lassan, majd forró csókot ad szerelmének és lassan kicsit betolja ujját. Most támad fel benne a félelem igazán, bizonytalan magában, hogy boldoggá fogja tudni azt, aki számára a legfontosabb és a legszebb. - Nincsenek határok. - suttogja rekedten, s óvatosan simogatni kezdi a fiú belsejét. Visszaemlékszik, neki milyen volt az első ilyen élménye, hogy feszengett, mocorgott, félt és kapaszkodott Semeibe.
|
- Igen, de nem mindenki képes felvállalni a másságát, ezért marad ugyanolyan mint a többi...
- De szép hely! - fut bele a vízbe, hajába belekap a szél egy kicsit, majd hátra náz - Engem nem zavar, nagyon helyes és kedves párom van, nem szégyelem! - nyújtja kezét a fiú felé
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- A szívem... hevesebben ver mint bármikor... - nyökögi halkan - Pedig azt hittem már túllépte a határokat eddig is - nyög fel ismét, majd Atsuira néz - Nem gondoltam meg magam, nem akarok megállni...
|
- Itt volnánk. - néz szét a parton Del, majd kedvesére vet egy pillantást. - Te... mások tudhatnak arról, hogy mi együtt vagyunk? - kérdi, hátha a lány titkolózni szeretne. - Bár én büszke lennék, ha nem kéne, de ha szeretnéd... - mosolyog ravaszul.
|
-Mindenki más, mint a többiek, csak nem mindig tűnik fel. Engem sokszor megvertek, mert azt mondtam, látom őket. - mondja halkan. - Az első két macska, akik kedvesek voltak velem, az Nan és Atsui.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
-Bármikor szólhatsz. - csókolja meg a fiú homlokát. - Szabad vagy... - mondja halkan. - Ne szégyelj semmit. Előttem nem kell. - szinte suttogja. Még mindig nem nyúl a fiúba, csak simogatja, borzolja az idegeit, míg biztosra nem kap engedélyt. Nincs zavarban, most annyira nem. Eljutott oda, hogy már nincs mi, ami zavarba hozhatná. Bátran mosolyog.
|
- Tudom... vagyis biztos voltam benne, hogy nem teszed... - néz a földre, majd vissza Yowaikora - Különleges vagy... más mint a többiek... kicsit olyan vagy mint én... mármint hogy látod a szellemeket, én meg érzem őket...
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Nan felnyög, bár kicsit próbálja visszafogni magát, nehogy a többiek mégis észre vegyék őket, minden egyes Atsuitól kapott érintés tőrként éri a testét, mégis kellemesen lágyan és a kettő vegyítve. Arca piroslik, mégis kicsit sápadt. Csupa ellentétes érzés keríti egyszerre hatalmába...
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
