Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |

Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Halona leveszi, de nyakát nem díszíti a fekete tekergőző sárkány jel. - Most Halona majd örökre elalszik? - kérdi mert sejti mit akarhat Renji - Fájni fog?

|
-Halona... én... meg akarlak kímélni... nekem az igazi Halonára van szükségem, őt szeretem és megígértem neki, hogy mellette leszek, vigyázok rá és mindig szeretni fogom. - mélyet sóhajt, majd a lányhoz megy.
-Én ezt nem tudom nézni. - suttogja a ló Rennek, majd odamegy a lányhoz, s fejét hozzádörgöli.
-Az utolsó szép emléked. - simogatja meg a lovat. - Nekem meg kell keresnem az igazi Halonát. Sajnálom. - megsimogatja vörös tincseit. Könnyei némán áztatják arcát. - Még valamire megkérlek. Vedd le a nyakörved, hogy biztos legyek a dolgomban.

|
Halona nagyon sajnálja... az igazi Halona Trialnál van... de nem tudom merre... - konyítja le füleit, majd a gyönyörű állaton ő is meglepődik, szeretné megsimogatni, de inkább nem teszi, csak nézi Renjit

|
-Klón? - elhűlve hátrálni kezd. - Nem haragszom. - rebegi, de belül összetörik. - Hol az igazi Halona?! - lassan feláll. Ezernyi gondolat kezd cikázni a fejében.
-Ne tedd! - előlép a hófehér csoda. Pompás és fenséges megjelenése van. Amit mond, csak Ren hallja, aki rémülten odakapja fejét, majd előrántja kardját. - Nincs mitől félned. A varázslovak erdejében sok hozzám hasonló lóval találkozhatsz. Amit mondok, most csak te hallod. - közelebb lépdel. - Hagyd itt a lányt nekünk.
-Nem. - lassan megrázza fejét, könnyei cikkcakkba csorognak végig arcán, kardja még mindig ki van vonva. - Úgy hallottam, szörnyűséges és lassú haláljuk van. - erre a ló meghátrál, lehorgasztja fejét, s nem tud megszólalni. - Mi vagy te?
-Félvér. Unikornis és pegazus... - kiterjeszti szárnyát és felvillantja szarvát. Ren ámulna, ha nem fájna égetően belül valami, de most csak megnézi magának, s nem tud másra gondolni, csupán az igazi Halonára és a klónjára.

|
- Halona vagyok... legalábbis a klónja... - mondja még mindig sírva - De Halona nem akart rosszat, ő nem akart lenni csak teremtették, ne haragudj rá... Kérlek ne haragudj rám Renji!

|
Ren egyszerre érzi, hogy megszakad a szíve, s hogy feltámad a félelme, az aggodalma, s a bizalmatlansága. Ő is sír, csak potyognak fátyolos könnyei a fűbe, de a dolog végére akar járni. - Ki vagy te? - böki ki végül. - Hol van Halona? - a távolban a ló is könnyeket ejt, még nem látott ennyire fájó jelenetet, s átérzi minden fájdalmuk, örömük, kétejük. Megmerevedik a halmaztól.

|
- Nem... Halona nem tudja - erősödik sírása és nem tud megnyugodni, feldúlta, hogy nem tud Renjinek választ adni, Trial nem tudott minden emléket átsuvasztani az apró kis klónba, hiába a szinte pontos másolata Halonának

|
- ööö... Szia! Az biztos ,hogy idegen vagyok... ^^ - mondta -várjunk csak! Én értem mit mondasz! De ez ,hogy lehet???

- Kicsit ilyesztő... - mondja az unconis - De legalább te érted amit beszélünk! - örömmel hangzott |
- Ez meg mi? -kérezi magától és újra láthatóvá váik, feláll át megy a bokor másik oldalára és az unicornra tekint

Az unicorn felágaskodik s végül mind a két melső patája a talajt érinti -Üdv idegen! -mondta Narcissa |
- Mi ez?- kérdezi rémülten és abba hagyja a sírást- Talán jobb lesz a láthatatlanná válok... -mondta és írtelen láthatatlan lett

Narcissa könnyed léptekkel elindul egy bokor felé és szarvát magasra emeli majd erős fényt kibocsáltva nézelődik |
Ren megrémül. ~ Mi az, hogy nem tudja?! ~ abban a pillanatban, hogy eléri a felfogás, eltolja a lányt. - Nem tudod... hogyan szólítottalak? - kérdi remegő hangon, s az ő szeméből is kicsordulnak a könnyek. Érzékeny típus, de Halona számára igazi kincs, elveszteni, megsérteni számára nagy bűn. Nem tud mit mondani, mit tenni, ha a lány nem tudja, hogy szólította, végkép kiborul. Rimánkodik belül, hogy tudja, hogy ne azért sírjon, mert nem tudja. A korábban suhanó lény nézi őket, nem fedi fel jelenlétét, csak áll ott és nézi a két macskalényt.

|
- Halona nem tudja... - hangzika válasz, a lány összeroskadva sír tovább, ő tényleg nem tehet létezéséről és hogy Trial megteremtette, majd parancsot adott neki

|
- Ne sírj. - leguggol hozzá és magához öleli. - Ne sírj, Kislány, nincs semmi baj. Nem haragszom. Nem is tudnék. - bújik hozzá. - Válaszolj a kérdéseimre. - néz szemeibe. - Hogy szólítlak mindig? - gyanakszik, hogy valami a lánynál nincs rendben. Kerüli a kérdéseket és nem hagyják nyugodni a visszhangzó mondatai a kandúrt.

|
- Halona sajnálja - sírja el magát, majd lassan feláll és Renjihez szalad - Ne haragudj rá, nem akarta - bújik a kandúrhoz - Kérlek ne haragudj rám... kérlek... - szöknek könnyek szemeibe, ő nem Halona, de talán ugyanúgy érez - Szeretlek... - mondja még halkan

|
Ren felül. Arca ijedt és értetlen. ~ Mi ütött belé? Még sosem viselkedett így. ~ lassan feláll. - Nincs semmi baj. - próbál kedvesen mosolyogni, de annyira nyugtalanná válik, hogy ez nem nagyon jön neki össze. - Mit tett veled? Bántott? Adott valamit? - kezd kérdezősködni. - Szeretsz még? - kibukik belőle egy kérdés, méghozzá az, amit mindig emlegetett neki a kedves és vidám lány, de mióta visszahozta neki Trial, még nem említette.

|
Halona a kérdésre szinte felpattan - Őőőő... egy ... szóval... - lépdel hátra, majd megbotlik egy fa kinyúló gyökerében - nem emlékszem... - feleli zavartan és füleit lekonyítja

|
Ren egy picit furán néz a lányra, majd visszahajtja a fűbe fejét. ~ Mondd már... Trial? Miért gondolod?... Halona nem tudja, miért hozta őt vissza Tiral... ~ visszhangoznak fejében a lány szavai. ~ Valami nem jó... s nem is felelt arra, hogy emlékszik-e. ~ gondolkodik. ~ Áh! Badarság, csak megijedtünk. ~ gondolataiban legyint az észrevételen, mégis nyugtalanítja. - Hova vitt Trial?

|
- csillagok- mosolyog majd ő is az égre mutat, végig mutatja mind a hatot - Hat csillag! - jelenti ki

|
- Én sem tudom. - mondja a csillagokat nézve. - Észre sem vettem, hogy este lett. - mosolyog az égre. - Nézd, ott a göncöl szekér. - mutat fel, s megmutatja azt a hat csillagot, amiből áll. - Így aludtunk már korábban, emlékszel? - kuncog. Észre sem veszi, hogy valami elsuhan nem messze tőlük a bokrok és fák rejtekében.

|
- Halona nem tudja miért hozta vissza őt Trial... de örül, hogy Renji örül neki! - mosolyog és átkarolja kezeivel Renji nyakát

|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|