|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
- Sértegess csak, de visszahozom azt a Halonát, akit szeretek. - villan szeme, majd az utolsónak dobott gömböt félbevágja, hogy az kardján robbanjon fel. - Küzdeni akarsz? Legyen. Nem vagy kivétel, csak mert nőstény vagy. - úgy beszél a lánynak, mintha nem Halona lenne. Mélyről jövő hörgés tör fel belőle, majd kiszabadul a sárkány a kardból. Most nem támadja meg azt, akire a kard néz, egyesül Renjivel. Hátából sárga nyúlványok nőnek, szemei narancsszínűek lesznek a sárkány ságra és az ő eredetileg bordó szeme színének egyesüléséből, karmai nagyobbak lesznek, pofája enyhén megnyúlik, s kardfogak nőnek belőle, nem túl nagy szarvak nőnek hátrafelé, izmai megduzzadnak, hangja eltorzul. A korábbi szeretni való, kedves és mosolygós fiú most már készen áll, hogy megvívja félszörnyként a legnagyobb csatáját, amit ha elveszt, vele együtt mindenét képes lesz eldobni. Nem csak kinézete lesz ijesztő, de ereje is megnő, s olyan tudás birtokába kerül, melyet még sosem használt, így fel sem tudja mérni, mikre képes.
- Ez semmi, azt nézd! - mutat Renjire Yowaiko. - A sárkány! - farka dereka köré tekeredik, fülei hátramerednek, s egész testében remegni kezd. - Hatalmas ereje van... - térdre rogyik. - Ez a fiú... veszélyes... ismerem valahonnan... Shirei... Nantan... Atsui... - suttogja azokat a macskalényeket, akik fontosak a számára és nem látja őket.
Mane egy fának dőlve nézi a kis jelenetet, amiben tanítványa megszegi utasítását, amint megment egy dinka lányt, akitől megmondta neki, hogy tartsa magát távol. Hiába mutogat rá a kis nőstény, nem mozdul még abban a pillanatban. Már át akar alakulni Osoreruvá, mikor Renji akciójára és átalakulására lesz figyelmes. Lélegzete elakad, száját eltátja, s minden addigi gondolat kifut fejéből. - Az a harcos az, aki túlélte a támadást... a Sárkány-macska... - suttogja maga elé. ~ Shidosha mester büszke lesz, amiért egyszerre több üldözöttet küldök el neki. Az a haszontalan kölyök pedig drágán megfizet az engedetlenségéért. ~ eltűnik egy kis időre, bár követét, a szelet ott hagyja, hogy magába olvassza az információkat és majd tájékoztassa a történeskről.
- A gonosz lélek... eltűnt... itt volt... haragvó volt... most eltűnt. - motyogja Yowaiko Milának. - A szellemek sokat suttogtak mindenféléről... az a macska, akit ma megismertünk... egy herceg volt... a lány vele egy üldözött... az a macska... - mondata közben Renjire mutat. - Egy híres harcos, aki a világkerekség egyik legvéresebb és legelsöprőbb háborúját túlélte... Az a fiú is veszélyes lehet, bár a szellemek tanakodnak róla... állítólag lelke van... - fordul Kokoro felé. - A lányról még nem tudok sokat... - méri fel Kirarat. - Trial egy gyártmány... pontosan nem értettem, amit mondtak róla... de létrehozták... a lány, akivel a Sárkány-macska küzd, legalábbis így nevezik a fehérhajút, egy bábként kezelt lány és régen nagyon szerették egymást a fiúval... - sosolja végig a megtudtakat. - Ijesztő... - a félénksége és a komolytalansága kissé elillan. - Mit jelent az, hogy Sárkány-macska? Miért hívjátok így? Miért folyt a háború és hogyan élte túl a fiú? Ki az a veszélyes lény, akit érzek és hova lett? S ki az a fiú, akiről tanakodtok? Ne fecsegjetek, válaszoljatok! - elhalmozza kérdéseivel a szellemeket, de azok csak susmutolnak tovább figyelemre sem méltatva Yowaikot. - Ki és miért hozta létre Trialt? Figyelnétek? Ha már ennyit és itt pletykáltok, válaszoljatok!
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Az első nem szónál egy pillanatra megdermed, talán picit megijedt, de mikor a fiú végigmondja, megnyugszik. - Rendben. - nyel hatalmasat, s közben bólint. - Szeretlek. - dorombolja, s megcsókolja szerelmét. Most fut ki minden a fejéből, rándul görcsbe gyomra, szorul el torka és támad fel igazán a félelme. Ujjait Nan ujjai közé fúrja, majd összefonja velük. Elhúzódik a csókból és a fiú arcát nézi, saját szemében csillámlik a szerelem, a vágy, a félelem, a féltés, az aggódás, a kín és a tűz egyvelege, s szikrázva csapnak össze. Valahogy ezt véli felfedezni a Legfontosabb szemében is, így annyira már nem fél, pláne, hogy ő tudja, mi fog következni. Szabad mancsával lenyúl, majd a kapuhoz helyezi forróságát. Még mielőtt a fiúba hatolna, felrémlik előtte Semei arcképe. Távol és homályos, ijesztő és rossz. ~ Soha többé! ~ megrázza fejét, fülei hajába csapkodnak. ~ A tied leszek. ~ belenéz a zöld tengerekbe, s elmerül bennük, lassan mozdítja csípőjét és nyomul a fiúba, míg csak tud. Szorosan simul hozzá, farkát spirál alapkba összegöngyölte maga mögött.
   
|
*Zokni után néz,ahogy megfordul és elindul.Valami nem stimmel...valaki erre kényszeríti.Kivillantja hegyes kis fogait,és morog,legyúri fájdalmát,majd egyszeriben Zokni előtt terem egyik pillanatról a másikra,bár kicsit felszisszen az oldala miatt,de azért csak kihúzza magát és nem tágít.*-Zokni!Te nem mondassz el nekem mindent!*Összeráncolja szemöldökét.*-Valaki más akarja,ugye?Hogy ne legyél a barátom.Mivan,csak nem az a kis csaszi féltékeny?*Mutogat Ososeru női alakja felé.*-És miért nem lehet?Mert azt mondták?Hát mi vagy te?Macskalény,vagy rongybaba?Hé,hahó!Zokni!*Ugrabugrál előtte,ám nem sokáig.Újra felszisszen,de most megállja és nem kap oldalához,csak füleit konyítja le.*
|
~ Most mit csináljak? A mesterem mindent látott, nem lesz valami jó hangulatban, ha most még elkezdem ápolgatni is - Mert abban is vagy velem! Nem érted már meg? - néz rá villámló szemekkel ~ Ezt nem fogom megúszni... - Kirara, szeretnék veled maradni, de nem lehet, értsd meg és... Viszlát...
|
*Mikor Zokni elkapja visszarántódik és rossz oldalával nekicsapódik a sziklának.*-Áu...áuhu..*Nyekken fel.Miután felhúzták négykézláb mászik kicsit odébb.*-Méghogy één?*Megrázza magát,hogy megszabadljon a víz nagyjától,aztán Zoknira néz.*-És még én vagyok leszidva...te hagytál ott,hogy veled csak bajban lennék...Öh..Há...HÁPCI!*Kapja mancsát szája elé.*-HÁPCIU!HAPCU!*Tüsszentget,aztán végre befejezi,végül kicsit felnyüsszen ahogy megoccan,azzal a kísérlettel,hogy felálljon.Ne tett túl jót az oldalának az,hogy a sziklának csapódott.*-Nem túl jól..*Nyökögi,ha Zokni nagyon megnézi,talán észreveheti,hogy egy kicsit mintha meg lenne duzzadva...*
|
- Kirara! - kap a lány után, majdnem ő is bele esik a vízbe, de megfogja mancsát, majd felkapja és kiviszi a partra - Kirara! Bajod eshetett volna, mégis mit képzelsz mennyit bírsz? - szidja le kicsit, majd lekonyulnak fülei - Azért örülök, hogy megúsztad, az oldalad hogy van? - teszi le a lányt
|
*Már fájnak a karmai ahogy kapaszkodik a sziklába és ahogy megpróbálja belemártani őket a kemény kőbe.Úgy érzi nem bírja tovább és mikor már ey fáradt sóhajjal épp visszacsúszna a vízbe,egy ismerős hang üti meg fülét.*-Zokni?*Néz fel,s hirtelen úgy megörül neki,hogy el is feledkezik mit is akart.*-JÉ!ZOKNI!MÉGIS VISSZAJÖTTÉL!*Tör ki belőle,ám ekkor a bugyuta kislány karmai alól kifut a szikla és csúszni kezd lefelé,ám mancsával még ösztönösen kap Zokni mancsa után....néhány centivel Zokni mancsa mellett vágódik a falba...*
|
- Megállj! - mondja majd egy gömböt dob a fiú elé - Mondtam, hogy rám figyelj te fehérhajú bolhafészek! - kiabálja oda neki, bár ismerős neki Renji, Trial kiűzött belőle szinte minden érzelmet és a múltját is, pár kép néha még bevillan neki most is, mire megrázza fejét, hogy tűnjenek el ~ Emlékek... csupa csupa haszontalan dolog... - Ha a mesteremmel akarsz harcolni, akkor előbb engem kell legyőznöd! - dob elé még egy gömböt. - gyerünk, állj ki ellenem ha mersz!
- Köszönöm Yowaiko... azt hiszem mondhatjuk úgy is, hogy megvédjük egymást - köti vissza a szalagot hajába - Nem lenne jó, ha itt szabadulna el az erőm... ebben a védőpajzsban... de tudod mit mondok? Nagyon büszke vagyok rád, hogy feltudtad állítani a pajzsot!
- Semmi, csak gondolkodtam... - mondja mesterének, de tart atól, hogy esetleg rákérdez és neki be kell vallania, hogy megkedvelte a kis szeles lányt és hogy hiába hagyta ott a sziklás erdőben szívesen maradt volna még vele. - Haragszol még rám? - kérdi majd kezével szájára kap, nem is akarta igazábó kimondani ezt a mondatot, szája mégis magától mozdult - Kirara! - kapja fel fejét a lány irányába, majd autómatikusan oda szalad hozzá, átfut fején, hogy ezért még szorulni fog, de most nem törődik vele, karját a lány felé nyújtja - Kirara! Fogd meg a mancsom! - kiabálja kétségbeesetten.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Nem... - mond ki egy szót, majd várja a hatásszünetet és folytatja - Nem akarok nemet mondani! - fejezi be a mondatot, majd szerelmére mosolyog - Szeretlek...
  
|
-Azt hiszem mi jobb, ha megyünk. Nagyon idegen még nekem ez a világ. Gyere Kitty!- Szólt hugának, aki rögtön ottvolt mellette, és elindultak vissza az egyetlen általuk ismert területre: a Bűvös foly partjára.
 
|
*Amég ott üldögélt a sziklán észre se vette és szépen beauldt.A feje lekókadt,farka is nyugodtan terült el a sziklán.A folyamatos hullámzás ahogy megemeli,majd a enger felé húzza lábát szép lassan berántja a vízbe.Kirara amint elkezd belecsúszni a tengerbe kinyitja szemeit,de addigra már karmaival hiába kezdi el végigkarcolni a sziklát,nem tudja magát megtartani és zutty,belepottyan a vízbe.*-ÁÁÁááááh!*Sikkant fel,ahogy hirtelena hideg víz hozzáér.*-FÚJ NEM SZERETEK ÚSZNI UTÁLOM A VIZET SOHA TÖBBET NEM MEGYEK A KÖZELÉBE!!!!!!*Kiabál,miközben a ullámok mind blljebb és beljjebb akarják cibálni.Vadul odakap a sziklához és a kemény követ karmolva próbál fogást találni és kimászni.Többször is kihasználja a hullámok lendületét és felugrik,majd a szikla széléhez kap,de hiába nyúl oda,csak pár pillanatig sikerül megtartani magát,aztán szépen visszacsobban.*-Nemáááááááááár,nem tudok kimászni ez már nagyon nem tetszik UTÁLOM AVIZET!Utálom a vizet...utálom a vizet....*Visszhangzik nagy kiáltása,miközben folyamatosan halkul el...Kirara görcsösen kapaszkodik a sziklába,közben a hullámok hol megemelik,hol a tenger felé húzzák testét,de nem adja fel,kapaszkodik ahogy csak tud és közben vacog.*-EZ HIDEG!...Ez hideg...ez hideg...*Visszhangzik újabb kiáltsa is.Újabb kísérletet tesz arra,hogy felmásszon,ezúttal hátsó lába karmait is használja,de csak flig sikerül felmásznia a sziklán,ott megcsúszik,s inkább görcsöszen a sziklába kapaszkodik,hogy ne zuhanjon vissza.Szemeit is összeszorítja.*
|
- Trial miatt öltem meg majdnem Kirarat!!! - mondja mérgesen és szemében harag lángol - Sora! Ne szólj bele jó?! És amúgysem akartam harcolni!!! majd ha ők befejezték akkor én jövök!!!
~ hú! ez nem viccel! ~ gondolja magában -De most szerintem ne támad le! most nincs itt az ideje! - mondja mérgesen
|
Kitty és Szaffi csodálkozva nézik a partot. -Ez gyönyörű!- Kitty észrevez egy halat a vízben, és utána kap. -Gyere el onnan,a végén még beleesel!- Szól rá Szoffi (Shopphie). -Mi a baj?- Kérdezi Lilyant.
|
- Na végre!!! Itt vagyunk!!! - mondja Sora örömmel
- Igen^^ - majd hírtelen észrevette Trialt, Renjit & Halonat - Jaj ne!!! Itt van Trial!!! És Renji meg Halona is!!! ~ de Halona nem fiatalabb??? ~
|
- Gyengeség? Nem, nem csak. Fájdalom és szeretet jelképe is a könny. Örömé és bánaté egyaránt. - mondja Trialnak Ren, majd ahogy földet ér mellett a gömb, megugik. - Azt sem tudom, merre volt. Én a klónjára vigyáztam egy darabig, míg rá nem jöttem, hogy az igazi Halona veled van. Örökre alszik a lány, s neked sosem fogom elfeledni, hogy egy olyan ártatlan macskalényt kárhoztattál szenvedésre, mint ők. - beszél továbbra is a kandúrnak. - Kíváncsi vagyok, te tudsz-e Halona igazi vágyairól. - előreszegi kardját, megmarkolja, majd megerősíti a fényt.
- Gonosz lélek... sárkány... félelmetes... hatalmas... erős... - motyogja szinte önkívületi hangon, bár nagyon is evilágban van. Bátyja megpróbál a közelébe menni, de visszacsapódik a burokról. - Megvédelek. - jelenti elszántani Milának, majd bevonja a burokba. - Nagy veszélyt érzek... nagyon nagyot... sötétség és világosság... mindkettő hatalmas... itt van... megtalált...
- Csak akkor nem figyeltem rád, míg nem ismertelek, s míg el nem szakított tőlem ez a macska. - mondja Halonának Ren. - Nem vagy az ellenségem és sosem leszel az. - jelenti ki, s nem fél, hogy a szeretett cicalány megsebzi vagy megöli. - Nekem ahhoz túl fontos vagy. - visszaemeli tekintetét Trialra. - Te pedig meglakolsz. - szája kinyílik, ahogy fúj a kandúrra, majd a kardról átterjed az engergiaáramlat az ő testére is.
- Hasznos lehet. - méri fel Trialt egy elégedett mosollyal, majd Halonát is. - Talán szövetségesek lesznek. Samuinál egyenlőre kudarcot vallottam, de ha őket megnyerem, nem is olyan veszteség a jégfi. - hátrasimítja haját. - Én is kíváncsi vagyok. - csillan szeme, majd szúrósan tanítványára néz. - Min sóhajtozol te fiú?
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Bocsánat. - abbahagyja és egy simítással kihúzza ujjait, majd megcsókolja a fiút. Lassan fölé kúszik, majd belép lábai közé. - Még most mondhatsz nemet. - elmosolyodik, szinte biztos benne, hogy az a szó nem fog elhangozni. - Utána már nem. - de azért felajálja, mint utolsó szabadulási lehetőséget.
|
Halona egy gömböt domb Renji elé, majd az nagy robbanással tűnik el - Rám figyelj! - mondja majd bele túr hajába
- Delsin... de... - nézi a többieket, majd párjával szalad, erősen fogja a kezét, semmi pénzért nem engedné el és nem is akar ellenkezni.
- Yowaiko... - néz hátra a lányra - Semmi baj, ne félj... - mondja majd mikor kialakul a burok elmosolyodik - Ez az! Ügyes vagy! - dicséri meg, majd hátrál hozzá - Yowaiko lehet, hogy jobb lenne ha mi most nem avatkoznánk közbe, csak ha nagyon muszáj... készenlétben leszek, te meg tartsd fennt a pajzsot, hogy meg ne sérülj!
Kokoro most nem remeg, valahogy leginkább csak Osoreru igazi alakja rémíti meg, biccent egyet fejével köszönésképp - Ki lehet az a robotmacska? - kérdi, majd észreveszi Kirarat a parton, füleit lekonyítja, majd sóhajt egyet és másfelé néz - Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a harcnak a végeredménye...
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Nantan felnyög, ahogy Atsui mozgatja benne ujjait, kezével ismét belemarkol Atsui oldalába, de ahhoz képest elég jól viseli, kicsit fogait is össze szorítja, de csak egy kis időre
|
Nem vagyok undorító csak leleményes!És a kettő nem ugyanaz!Ráadásul élvezem a szenvedésed!Amikor könny csordul az áldozat szeméből az olyan kellemes!Az a gyengeség jele!*próbálja hergelni Renjit,hogy támadjon,majd beállítja Halonát a fiú ellen.*Mindjárt kiderül,hogy képes vagy e letámadni.Csak tudd Halona igen jó edzést kapott és Te nem védted meg!
|
-Undorító vagy Trial. Elveszed a legféltettebb kincsem, majd harcigépet formálsz belőle és visszahozod, hogy megmutasd, s ellenem uszítsd. - haragjában könny csordul szeméből a fehérhajú macskának. Morogni és vicsorogni kezd, kardja körül pedig sárgás energiafény kezd villogni, mint a sárkány színe, mely benne lakozik. - Azt ígértem, megvédlek és mindig szeretni foglak. - mondja a lánynak Ren.
-Mia, menj innen. - finoman meglöki a lányt. Kis gondolkodás után, kézen ragadja és elrántja magával, ahogy futni kezd. - Én nem tudok harcolni, nincs mivel, s ha Ren beindul... én azt nem tudom nézni... - a félelem úgy lobog szemében, ahogy visszanéz szerelmére Delsin, mint a két fiúban a közeli barlangban a szerelem és a vágy. - Egyszer láttam, mire képes... többé nem akarom. Féltelek is. - azzal megpróbál elmenekülni Miakodával. ~ Egy herceget nem tanítanak meg harcolni, vagy legalábbis nem abban az időben, amiben még éltek a szüleim... s ha az állításom igaz, Trial talán vadászik Miára. Nem! Nem hagyom! Ha kell, az életem árán is megvédem, de nem engedem bántani vagy elvenni tőlem. S ez az öcsém harca lesz. ~ gondolja ahogy rohan.
- Mit csinálsz? - rebegi Yowaiko. A félelme olyan erőssé vált, hogy villódznak előtte bizonyos képek, majd felsikolt és újból felrobbant pár sziklát. Megmarkolja a nyakláncot, amit Milától kapott. ~ Ez megvéd... Mila azt mondta, ez megvéd... akkor védj meg! ~ rimánkodik, s hirtelen egy átlátszó burok jelenik meg körülötte. ~ Sikerült! ~ el sem hiszi, hogy védőburokban áll.
Mane a széllel utazik, de jócskán távol marad mindenkitől. Kiszúrja Yowaikot, az energiagömböt, majd Kokorot. Hozzáoson, majd vigyorogva megsimogatja arcát. - Szép munka. - figyeli az eseményeket. - Először csak tudni akarom, mire képes. - most nem az a hízelgő nőstény, mint megszokhatták tőle, sokkal inkább Osorerus a stílusa. Hideg, felkészült és pontos.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- De nem az. - súgja az álom szóra. - Álombéli valóság csupán. - felsóhajt, ahogy újra izgatni kezdi őt. Bár így se olyan, mintha egy unalmas tanóra közepén épp azon gondolkodna, melyik oldalára fordulva aludhatná legszebb álmát, de még nem alkalmas keménysége, hogy szerelmét a gyönyörök közé vigye. - Meg... hitt... - dorombolja, s csókkal ad választ, igen, így gondolta. Két ujját ki-be tologatja, picit heves az izgalomtól és ez is a szoktatás része, de hamarosan befejezi, nem szeretne fájdalmat okozni.
|
- Hé! Ne a szád járjon, mutasd az erőd! - áll mestere elé a lány, majd Renjire téved tekintete, bár halványan, még emlékszik a macskára, de nem tudja hova kötni - Honnan ismerlek? - teszi fel a kérdést ~ Renji... - mondja ki magában a nevet, amit az előbb Trial használt.
Miakoda hátrálni kezd, ahogy Delsin mondja neki, a lélegzete is elakad Trialtól - Félelmetes... - jegyzi meg
- Yowaiko, maradj a háttérben - veszi le fejéről a pántot, hírtelen forgószél szerű tör elő belőle, de nagyobb erejű mint amit Yowaiko látott ~ Ha harcolni kell nincs más választásom... fel kell használnom minden erőm, ha ez a macska tényleg ennyire hatalmas mint mondják
Kokoro is erre sétál és meglátja a rózsaszín hajú lányt - megvan... - suttogja maga elé, de amint látja éppen harc folyik így kicsit messzebbről nézi az eseményeket, majd kitép egy hajszálat és szélnek ereszti, hogy mestere tudja megtalálta az áldozatot
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Álom... ez az egész annak tűnik... - mondja majd két ujját Atsui hasára teszi, mintha járna vele és megállapodik a fiú forróságán - Így gondoltad szerelmem? - kezdi cirógatni, majd kicsit játszadozik vele - Nyugodt vagyok... valahogy... most... ez így annyira... jó...
|
*A sziklákon ugrándozva utott el idáig.Jóval lejjebb van,mint Trialék,ezért ő nem veszi észre őket,de Trialék akár észrevehetik őt.Leveszi nagy bakancsait és lábait lelógatja szikláról,bele a vízbe.Rossz kedve már elszállt,csupán csak csalódott.A víz a bokájáig ér,ám mikor ahullámok felcsapnak,a térdét is nyaldossák a habok.*
|
Szerinted nem Halona?Nem látod a hasonló vonásokat?De ha szerinted nem Halona akkor már itt sem vagyunk.Tudod az edzés hasznos és Halona jó sokat edzett egy speciális edzőteremben.Az a kis Halona akit Te ismertél nincs többé!*magyarázza,majd gúnyosan nevet.*
|
- Mindet. - mondja félve Yowaiko. - Hallom őket és fizikai kapcsolatban is vagyok velük. - visszapillant Milához. - Egyszer meg kell mutatnom neki, hogy nem szórakozhat velem életem végéig és azután. - bátorítja magát, majd mikor Trial megjelenik, felrobbant maguk körül pár kisebb sziklát ijedtében. - Ez félelmetes.
-Mia! - szisszen Del, s kedvese elé áll védelmezően. - Gyertek távolabb. - mondja a két lánynak, de Yowaiko megdermed a félelemtől és csak görcsösen kapaszkodik Milába.
-Trial! - morogja Ren, s már rántja is elő kardját. Ám mikor megpillantja Halonát, eltátja száját. - De... hogy? Mi...? - nyökög szavakat, a többit hangtalanul és értetlenül formálja csak. - Ő nem Halona! - megmarkolja kardja markolatát és villámot szór szemeiből haragjában a macskalényre. - Halona ilyen kicsi. - mutatja kardja hegyével azt a magasságot, ami a kölyök Halonáé volt. - Nem hagyom, hogy sakkban tarts vele. Azonnal add őt vissza, vagy kardélre hánylak!
-Ren? - suttogja ijedten a fiú. - Távolabb... gyertek távolabb... - finoman hátrálni kezd és tolja maga mögött Miakodát. - Egyszer láttam ilyennek... mikor a szüleinket és engem védett... - a kandúrban feltámad egy fura érzés, hogy idegen számára a fehér hajú macska, mégis oly ismerős.
-Félelmetes... baj lesz... baj lesz! - Yowaikoban is egyre inkább uralkodik el a félelem. - Sárkány... Mila... a fiú egy sárkány... érzem... látom... hallom... félek... - elengedi a lányt és elhátrál. - Vagy a kardja...
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
Atsui felnevet Nan mondatán. Még a csókukba is belenevet, majd megsokszorozza azt. - Teee... álommacska... - mosolyog rá. - Értjük egymást. - finoman beleharap nyakába. - Hamarosan... teljesen... érezhetjük is... - dorombolja kéjes hangon. - Érj hozzám. - közelebb húzódik, hogy a fiú elérje legérzékenyebb testrészét.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
