Takumi még a karjában cipeli Minakot. Leteszi, mikor a kis tisztásra érnek, majd magához húzza és megcsókolja.
- Oké, most már nem kell ezt csinálnod. - kicsit zavarba jön a lány.
- Miért, csak ott kellett megjátszanod magad? - a fiú tudomást sem vesz a "game over" szerű kijelentésről, már a nyakát veszi célba.
- Igen, pont annyit akartam, hogy azt higyjék, megteszem veled.
- És ha én is elhittem? - megfogja Mina csuklóit, mikor az el akarná őt tolni.
- Akkor nagyon hiszékeny vagy. Most már tényleg állj! - nem tudja ellökni a kandúrt, aki egyre inkább belemerül a közeli ismeretségbe ajkai és Mina bőre közt.
- Azt mondtad, meghálálod. - elhúzza fejét, hogy belenézhessen az ijedt sárga szemekbe.
- Ha tudom. De így nem tudom.
- A nem tudom és a nem akarom két külön fogalom. - kihúzza a lány lábait, s ügyelve, hogy meg ne üsse magát lefekteti a fűbe. - De légy oly kedves akard, mert nem szeretnék durva lenni. - átteszi egyik lábát Minán, hogy az ne próbálkozzon a szökéssel. Kezeit a feje mellé fogja.
- Kérlek, hagyd abba. Megijesztesz.
- Ne félj, ne ellenkezz és még te is jól jársz. - elengedi kezeit. - Kölcsönös csere, én segítettem, te meghálálod, én a tied leszek, te az enyém.
- De én... nem akarok a tied lenni.
- Nem kell örökre, csak mostra. - folytatja a lány nyakának behabzsolását.
- Nem ilyen hálára gondoltam.
- Máshogy úgysem tudnád meghálálni.
- De... tudok gyógyítani. - megpróbálja eltolni a kandúrt, fészkelődik alatta, de igazán nem tud tőle megszabadulni.
- Ritkán sebesülök meg, ha mégis, tudom a mószerét, hogyan segítsek magamon. - cirógatni kezdi a lány hasát.
- Én... nem akarok egy kandúrt se...
- A lányokat szereted? - picit elhúzódik.
- Igen. - kap az ötleten.
- Nem probléma, alakváltó vagyok. - mondja, de a kételkedő tekintetre meg is mutatja. Takumi helyén Oyashino veszi át. Kedvesen és elégedetten mosolyog.
- Úr isten. - Minát megmerevíti, hogy az előbb még egy fiú magasodott fölé, s most már egy helyes kislány.
- Melyik alakom tetszik jobban?
- Azonnal szálj le rólam! - kiáltja el magát. Mindenképp meg akar szabadulni a különös macskalénytől, de az újra Takumivá változik.
- Maradok kandúr alakban, úgy jobb.
- Miféle lény vagy te?
- Mint te is. Csak nekem van egy nőstény alakom is. - ráül a lányra, hogy az még kevésbé tudjon mozogni.
- Mit kell tennem, hogy abbahagyd?
- Az még messze van. - kezébe fogja a finom arcot, majd megcsókolja a rémült lányt. - Nem vagyok vadállat, nincs mitől félned.
- Persze, csak akaratom ellenére megtennéd.
- Elérem, hogy akard, ebben biztos lehetsz.
- Nem fogod tudni. A nőstények nem a szaporítószervükkel gondolkodnak.
- Ezt bóknak vegyem?
- Annak veszed, aminek akarod, csak engedj el. - szinte már könyörög Minako.
- Nincs időm és módom a szerelemre. Nem hiszek benne egyébként se. Nemesebb cél az élvezet és a nemzés.
- Úr Isten! - ellöki magától a fiút. - Én nem szülök neked kölyköt! - kezd hadakozni.
- Nem kell, nem is akarom.
- Már megbocsáss kőagyú, de ha megtennéd... akkor bizony... - nyel egyet. Még kimondani se meri, milyen következményekkel járna.
- Nem feltétlen. Léteznek eszközök és növények, amikkel meg lehet akadályozni.
- Értsd már meg, hogy nem akarom! - félelemmel és könnyel csillogó szemekkel megrántja maga felé Takumit, míg az rá nem fekszik, azzal szorosan átkarolja. - Nem így akarom meghálálni. - a fiú annyira meglepődik, hogy nem is tud szólni, csak arra figyel, ne nyomja össze Minakot.
  
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Milix és Felix a varázslovak erdejébe értek.-Nagyon tetszik!-Mondta Milix jókedvűen.-Nekem is tetszik.-Mondta Felix.
