|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Ne hülyéskedj Yowa!Hogyne emlékeznék rád!!-Mondja mosolyogva,majd Milára néz.-Hm..ha Yowaikoval jóban van,akkor nem lehet pancser...-Gondolja,majd kezet nyújt a lánynak.-Szia!A nevem Olivia.-Nyújtja kezét Mila felé,majd Yowára néz.-Megnőttél mióta nem láttalak..hallod-e?-Néz végig rajta a vagány csaj,majd édesen mosolyog.-Milyen szép ez a csajszi..és milyen kedves..pont egy iylen lányt kerestem..-Határozza el magát gondolataiban.
|
*Carth megsimogatja Dya fejét.*Szép álmokat Dya!*mondja halkan és addig nézte hol a csillagokat hol a lányt.*
|
-A lány örül,hogy a fiú engedi hoyg hozzábújjon,majd amikor lemegy a nap,és feljön a hold elálmosodik,és elalszik a fiúnak dőlve.
|
Mikor a lány meghallja nevét, odapillant. Meglepődve bontakozik ki Mila karjaiból. - Nézd, ez Olivia. Őt ismerem. - mosolyogva feláll, majd mielőtt a szőkés lány nekiütközne a palyzsnak, levonja azt. Kicsit meglepődik az örömkitörésen, s az ölelést is eleinte ijedten fogadja, majd csak kuncogni kezd. - Hát még emlékszel rám. - mondja kis elismeréssel. - Ő Mila. - mutat a földön ülő lányra. - Eddig ő vigyázott rám. - kibontja magát Olivia öleléséből.
|
Tényleg az!Gyönyörű.*majd a lányra néz és mosolyogni kezd.*Nem hittem volna,hogy így fog végződni a napom.
|
-Egy idegen lány sétált erre,meglátta CArthot és Dyanit,de látta hogy épp nem alkalmas beleszólni,úgyhogy arrébb áltt,és amikor meglátta Yowaikot elállt a lélegzete is.-Yowaiko??-Kérdezte hangosan.-Te vagy az??-Kérdezte mostmár mosolyogva,majd odafutott,és megölelte alányt.
|
-Ez olyan szép..nem?-Kérdi,majd romantikusan a fiúhoz bújik.-Bocsi..ilyet nem szoktam,de tudod ez oylan romantikus..-Lelkendezik a lány,és Carthra néz.Már nem szégyelli magát a fiú előtt,és azthiszi a fiú is kedveli őt.
|
*Carth kedvesen a lányra néz.*Semmi gond.Előfordul,bár eddig ilyen élményben még nem volt részem.*mosolyog a fiú,majd leül Dya mellé naplementét nézni.*
|
-Dya is másfelé néz,és Fina csak nevet,majd arrébb megy egy kis zugba,és elalszik.-Bcsánat..én nem akartam..csakkk..nem is tudom..-Szerénykedik,majd leül a tengerparton.-Nézd!!-Kiált fel,és felugrik.-Mindjárt naplemente!!-Örül meg,majd a fiúhoz szalad.
|
*Carth örül,hogy Dya megtalálta cicáját és nem történt semmi baj.*Szia Serafina!*köszön kedvesen a macskának,és megsimogatja.*Aranyos.*mondja,majd mikor a lány megpuszilja vörösbe megy át,mint a főtt rák,majd zavartan más felé néz.*
|
-Dya idefut Carthtal,és meglátja cicáját.-Fina!!-Rohannak egymás felé cicájával.-Hol jártál..remélem nem csináltál semmi rosszat..-Mondja neki,majd óvatosan megbökdösi oldalát,amitől a cica nevetni kezd.-Jól van..nyugi.-Mondja a lány,majd Carth felé fordul Finábal.-Carth.Ő itt Serafina.A világon a legkedvesebb élőlény számomra.-Mutatja be a macskát,amjd Carth aranyos arckifejezésén elnevetio magát,és puszit nyom a fiú arcára,amit mneg is bán,és paradicsompirosra válik.
|
- Ördögi szerkentyű. De ne félj, csak húzzon fel az a Trial... sírva fogja leszedni rólad. - simogatja a lány hátát, de úgy összeszorítja a másik kezét, hogy tenyerébe állnak karmai. Elteszi kardját.
- Igen is meg nem is. - suttogja, majd Milához bújik. - Igen, mert nem nagyon tudom elképzelni a teóriám... hogy te lánnyal... és nem, mert nem zavart és én is... vagy én se... nem tudom, csak azt, hogy utálom, ha egy kandúr megérint... rám néz... becézget... - ahogy beszél, még a hideg is kirázza.
- Mentsd. - szól ridegen, majd elmegy, s eltűnik a területről.
- Elment! - pillant Yowaiko Osoreru után. - Azt hittem... eljön értem... - még nem szűnteti meg a védőburkot. Majd csak akkor teszi meg, ha biztos lesz benne, hogy elült a veszély.
 
|
- Ha levágod megölsz... mérget tartalmaz és amint elvágod a méreg beáramlik a testembe, ha mozgatod és megpróbálod kinyitni, akkor leégeti a torkom... - mondja és mégjobban simul Renjihez
- Igen, furcsának találod? - kérdi, majd ő is úgy öleli a lányt, mintha az élete függne tőle - Mi történt? - kérdez Yowaikora
- Hát... csak... nem tudom... - nézi Kirarat, majd Yowaikora néz - Megpróbálok... mester... minden tőlem telhetőt meg fogok tenni - néz vissza féltő pillantással Kirarara - Mester... segíthetek neki? - kérdi - Ha azt mondod nem, nem teszem... csak... - nem fejezi be a mondatot, aggódón néz a lányra.
Nantan amennyire csak tud Atsuihoz simul, kezével még végigsimít a kandúr arcán, fejét mellkasára hajtja és pár pillanat múlva már halkan szuszog, álmában újra végigálmodja a gyönyörű perceket és néha egy egy nevet susog álmában, halkan, mégis érthetően.
   
|
- Én sajnálom. - öleli szorosan magához a síró lányt. Hajába túr, s finoman simogatja fejbőrét. - Te is hiányoztál nekem. - puszit ad a vöröslő tincsek közé. - Én itt leszek, nem hagyom, hogy ez még egyszer előforduljon. - Halona szemeibe néz. - Mennyibe telne levágni? - magához hívja a kardot, mely azonnal kezében terem. - Tudod, kinek vagy a tulajdona? Az életnek. Senki másnak. Sem Trialé nem vagy, sem az enyém, sem senki másé. Nem vagy szolga. - letörli a fátyolos cseppeket a fiatal nőstény arcáról. - Megöl? De előbb engem. Vagy utóbb, de nem választhat el többé.
- Kedvelni tudod, de szeretni nem? - csodálkozik Yowaiko. ~ Vajon ezt hogy értette? Olyan, mint Shirei, csak ő lányba? Vagy még nem volt szerelmes? ~ elgondolkodik, majd Mila ijedtségére, odakapja fejét Osoreruhoz. - Ő... - csak ennyit tud kinyögni, ahogy meredten bámulja a hidegvérű macskalényt. - Ezt a macskát ismerem. - eltompul hangja, fátyolossá válik szeme. - Óvd tőle a lányt. - kandúrhangon beszél Yowaiko, a szorítást nem is érzi. Mikor szemeiből eltűnik a fátyol, ernyedten omlik Mila karjaiba. Csak nézi a messzeséget maga előtt, egy pillanatig, gondolkodik, majd átkarolja a lányt.
- Mit akarsz ezzel? - pici mérgességgel tanítváránya pillant. A rideg macskalény ráun a küzdő Kirarára. Körbenéz a többi ottlévőt fürkészve, majd megakad szeme Yowaikon és Milán. Kockázatosnak gondolja most megpróbálni elvinni őt, így csak nézi. - A feladatod az ő bizalmába férkőzni. - mondja Kokoronak.
- Én sem... tudom. - lassan kezd alábbhagyni a lihegése. - Nincs mit köszönnöd. - suttogja, s a csókra megenyhül. Finoman kibújik az ölelésből, majd elfekszik a kabátján, s valamennyire magára húzza szerelmét. Lehunyja szemét, s mélyet sóhajt. A sóhajból a végére már ásítás lesz, s a kedves simogatás egyre ritkul, míg meg nem állpodik a finom háton. Félálomba merül a kandúr, melyben kuszán játszódnak újra az események, amiből elalvásra készül.
|
Hallgatja hogy Renji és Halona beszélget és közben odafigyel Trial szavaira is.-Én egy szóval se mondtam hogy bele akarok avatkozni. Csak kérdeztem-Válaszol a macskának de közben nem néz rá hanem még mindíg a két beszélgető felet nézi.~Ha azt hiszed hogy most leráztál akkor tévedsz~Közben elgondolkozik hogy mi is lehet valójában Trial. De ezt inkább nem most kérdezi meg tőle mert akkor valószínűleg nem lenne jó vége. A védőpajzsal nem nagyon foglalkozik inkább egy kicsit távolabra teleportálja magát ahogy a fémmacsak mondta neki. Majd mikor Halona el akarja vágni torkát, egyre jobban kezdik érdekelni az események~Nincsak nicsak..Ez a lány ennek a macsakának a tanítványa? Érdekes~Majd mikor trial elkezd repülni, maga mellé néz ahol egyszellem jelenik meg~Tudd meg hová megy és jelents nekem.~És a szellem már el is tűnik s követi a gépszerű lényt. Majd Yami is eltűnik kis idő múlva.
|
*Egy kicsit mérges is magára,amiért nem maradt már annyi ereje,hogy felmásszon a sziklán anélkül,hogy lábaival is segédkezne a mászásban.~NEm hiszem el,nem lehetek ilyen béna!Kész röhej!Itt vagyok a sziklánál és nemhogy kimászniék,itt hánykolódom~Valóban több órája kapaszkodik már a sziklába.Ujjai kicsit bemerevedtek a hideg miatt.Összeszorítja fogait,majd egy nagy lendülettel megintcsak feljebb kerül a sziklán.Már épp csúszna vissza,mikor karmaival megkapaszkodik.Úgy érzi mindjárt kitörik a helyéről a karom,amivel fogódzkodik,de szerencsére kitartanak,bár nem kellemes.Remegve próbálja feljebb húzni magát,majd egy hirtelen mozdulattal egyik karjának karmait visszahúzza és egy fokkal feljebb kap,de nem sikerül biztos fogást találni a sziklán,így nagyot sikkantva csúszik vissza a vízbe.A felszínre úszik és kiköpi a szájába tódult tengervizet,majd vicsorogva néz fel a sziklapárkányra.~De legalább te megvagy..~Tapogatja ki sapekját és elvigyorodik,majd újra nekiveselkedik a sziklának.Ezúttal félig sikerül felmásznia a sziklán.Lát egy kis kiálló követ az oldalon.Nagyon megörül neki,mert ha abba belekapaszkodik,akkor egyik mancsának karmait pihentetheti egy kicsit.Nekilendül és el is kapja,ám ekkor az elenged és lezuttyan a vízbe,Kiraraval együtt.~Sokkal nehezebb,ha nem használhatom a lábaim...nem tudom elképzelni mitől lettek merevek,akár a kő!~Mérgelődik,majd megpróbálja kinyújtani lábait-sikertelenül.~Morogva fordul vissza a sziklához és harmadszorra is nekiveselkedik.Mostmár az eddigieknél is óvatosabb és inkább hagyja pattanásig feszülni izmait,de addig nem kapaszkodik meg,amég nem biztos benne,hogy oda tényleg tudna kapaszkodni.Izzadtságcseppek peregnek le homlokán.Már látja a szikla peremét..karnyújtásnyira van tőle.És sikerül is megfognia.Felcsillan a szeme és másik karjával is belekapaszkodik,majd ott lóg.Ámde hiába próbálja magát felhúzni...a teste olyan nehéznek tűnik,mint maga a szikla.Elkeseredve néz fől,de nem hajlandó elengedni a szikla szélét,most hogy már idáig eljutott.Egyszerűen nem hajlandó!Makacsul kapaszkodik ott és liheg,próbál erőt gyűjteni,bár legbelűl tudja,ha itt elakadt,később sem fogja tudni magát felhúzni...ez nem pihentség,hanem erő kérdése ugyanis...*
|
Halona felkapja fejét, amikor hírtelen a semmi kikapja kezéből fegyverét, majd Yowaikora néz és vissza Renjire, könnyek gyűlnek szemében, ahogy Renji beszél és végképp eltörik a mécses amikor magához öleli - Sajnálom... annyira sajnálom... - néz végig a fiú sebesülésein - Renji... - reszketve öleli át ő is a kandúrt - Annyira hiányoztál nekem... - túr bele a fiú hajába, mint régen, kicsit meg is nyugszik - De Trial nem fogja feladni.... -lesz hírtelen fejfájása, amikor Trial törli néhány emlékét - sakkban tart! - mutat a nyakörvre, ami nem takarja nyakán a sárkány jelet, hanem mellette húzódik - A tulajdona lettem Renji és ezen te sem változtathatsz... - mondja halkan - Előbb vagy utóbb meg fog ölni...
- Kedvelni tudom őket, de szeretni nem... - fordul el Yowaikotól és inkább oldalra tekint, mikor megpillantja Osorerut - Yo...Yowaiko! - néz dermedten - Ő az? Akiről beszéltél? - kérdi és szinte annyira megszorítja a lányt, hogy félő az nem jut levegőhöz.
- Nem... - Kokoro csak áll és nézi kirarat, szurkol neki mikor a hullámok elragadják és minden egyes mozdulatát nyomon követi, mikor kezei is gyorsak lesznek csak elmosolyodik, amikor a parthoz ér megkönnyebbülten lélegzik fel. - Azért kölyök létére elég ügyes, nem gondolod? - kérdi és komolyan, kérdő pillantással néz mesterére.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Atsui... - simít végig szerelme haján csukott szemekkel, majd lassan felnyitja őket - Nem... tudom... eldönteni... hogy... a te... vagy... az én... szívem... ver... e hevesebben... de úgy... vélem... mindkettő... - mondja szaporán véve a levegőt - Köszönöm... - hunyja le szemeit ismét ~~ Alszunk együtt? - kérdi, de farkával akkor már megkereste Atsuiét és kezeivel is átkarolta a fiút~~ Nem akarom, hogy elmúljon ez a nap, azt szeretném, hogy örökké tartson és még tovább - csókolja meg lágyan a kandúrt.
|
- Ne! - suttogva hagyja el ajkait a szó, annyira megrémül, hogy a szeretett Angyallány képes lenne elvágni a torkát. A tőrt valami erő kezdi elhúzni Halona torkától, majd kikapja kezéből és a palyzs felé kezd száguldani, majd pont előtte megáll.
- Nem hagyom. - motyogja elszántan Yowaiko, majd leejti a dobófegyvert a földre.
- Jól teszed, ha nem szegülsz ellen. - nézi tanítványát, majd a lüke csaj kínlódását a habokkal. - Szerinted megfullad? - kicsit kegyetlen a kérdés, pláne, hogy rideg hangon hangzik el és kárörvendő mosollyal van kísérve.
- A szeretet mindent tud. Túlszárnyalja a lehetetlent is. - jelenti magabiztosan Renji a macskalénynek. - Mással végeztetni a piszkos munkát... kandúros dolog. Pláne egy tiszta és ártatlan nősténnyel. - mordul Trialra. - Nem, a minden tág fogalom. - lenyugszik. A sértések az ő fülét is bántják, de nem szól bele. - Látod? Ennyi vagy neki. Pótolható. Senki és semmi. Feladja az első kisebb kudarcnál. - nézi, ahogy elrebben a macskalány, majd magához öleli Halonát.
- Nekem van egy olyan érzésem, hogy ők már egy pár, csak még egyikük sem tud róla. - mosolyogva néz Milára Yowaiko. - Még Renjit se kedvelnéd? - kérdezi a lánytól.
(Még mindig él a 18-as karika! Atsui és Nan válaszát CSAK saját felelősségre olvashatjátok, nem vállalok felelősséget, ha megáll a szívetek vagy megtörik a lelketek)
- Én is... szerlek... tégedh... - lihegi a kandúr, majd ernyedten ráborul szerelmére. Izmai lassanként engednek fel a görcsös szorításból. Egyik mancsában jóadag követ és földet markol, míg másik kifeszült tenyérrel nyugszik Nantanéban. ~~ Álmos? ~~ kuncogni kezd, ahogy visszakérdez a fiúnak a gondolataiban. Még most is alig kap levegőt, teste finoman ráng a fokozatos lehűléstől. Csutakos és kimerült. Haja összetapadt, s orrát újra egy csepp hagyja el. Lassan megemeli fejét, szemeiben is könny ül. Kiszabadítja mancsát szerelme ujjai közül, majd "ez aztán nagy volt" kifejezésű mosollyal megtörli mindkét szemét. ~~ Igen, normális. Kismerültél. Én is. ~~ mélyet sóhajt, majd kihúzódik a fiúból, de képtelen felállni, vagy elhúzódni tőle. Már kap annyira levegőt, hogy kinyics csókokkal bombázza meg a puha ajkakat.
|
*Trial csak hallgatta Renji próbálkozását.*Azt hiszed,hogy szeretettel vissza tudod hódítani?Mit tud a szeretet?SEMMIT!Különben is ha meg akarod bosszúlni előbb Halonával kell küzdened!*Kérdőn nézett a fiúra mikor sárkánnyá változott majd mikor Yami mellé teleportált felé nézett.Gyorsan pajzsot vont maga köré,hogy megvédje magát.*Mit akarsz Te itt?*mordult az idegenre.*Ha bele akarsz avatkozni akkor jobb ha nem teszed,mert nem éled túl!Most pedig menj el,majd később foglalkozom Veled!*közben hébe-hóba hallotta Kirara szavait.*~Ez sem adta még fel?Vele is le kell számolnom.~*majd Halonára nézett.*Miért nem végzel vele?Ennyire nem lehetsz gyenge!Öld meg sokat edzettél így semmiség legyőznöd!*parancsolja tanítványának,de mikor Renji tovább fecseg a szeretetről kezdi elveszteni a türelmét.*Ez minden amit tudsz?*kérdezi gúnyosan,majd mikor Halona elővesz egy tört és a nyakának szegezi dühös tekintetet vág.*Tedd csak meg!Vágd át a torkod,az is a gyengék szokása!Könnyen szerzek másik tanítványt és előtte látni fogom a halálopdat és a barátod kínját is.*próbálta hergelni őket Trial,majd a levegőbe röppen és onnan nézi az eseményeket.Ha Halona tényleg megteszi és Renji letámadná akkor a lány is ellene lenne,bár le tudná győzni,de új tanítvány után is kellene néznie.*~Talán ki kéne törölnöm a memóriájából a fontos információt~*gondolta és hozzá is látott.Teljesen kitörölte a Sziget létezését és helyét a lány emlékeiből.*Nos most mennem kell új tanítványt keresni!Ne hidd,hogy ezzel győztél!*majd fénysebesen elröpült a Sziget felé*
|
*Úszik kitartóan,szemei előtt most csak a sapkája lebeg.Nagyon szereti ezt a puha fejfedőt,jó emlékek kötik hozzá.Észre sem veszi hogy már vagy 100 méterre beúszott a tengerbe.Végre megkaparintja a sapekot,lihegve a fejébe vágja,majd visszanéz a part felé...és ekkor elkerekednek szemei.*-HOgy a....*Csodálkozik el,ő álmaiban se hitte volna,hogy így beúszott volna...elfintorodik,majd elkezd visszafelé úszni...alaposan meglepődik.Visszafelé sokkal nehezebb.A holthullámzás húzza befelé és valahányszor átuszik egy kifele törekvő hullámon,akkor is visszasodródik egy nagyon kicsit.Összeszorítja fogait és tempózik és karjaival evez.Közben igencsak fárad.Nem fér a fejébe ogy ha befele könnyű volt,kifele miért ilyen nehéz úszni...Egy taraos hullá átcsap felette és elmerül a vízben.Mikor kidugja a fejét mohón kap levegőhöz,majd körülnéz.Egy pillanatra elvesztette tájékozódóképességét,de aztán újra meglátja a partot és megint elkezd felé úszni.Már megtette a fél utat,sőt,már az út háromnegyedét is,mikor fájdalom nyilall a lábába.Begörcsöl.A hideg víz és a nagy megerőltetés betett neki.*-Mi a...miez?Nyééééu!*Próbálja mozdítani lábait,de egyszerűen mintha megkövültek volna.Egy újabb tarajos hullám csap át fölötte a mélybe taszítva.Karjaival vadul csapkodva küzdi fel magát,de most kétszer olyan lassan megy csak neki.Mikor felér kitáta a száját,hogy levegőt vegyen,de levegő helyett vizet nyel,mely egy újabb hullámból származik.Köhögve,hörögve csapkod és kétségbeesve próbálja megmozdítani lábait,ám meg sem moccannak.Megmakacsolja magát.Azért is ki akar menni.Már épp lemondhatott volna róla a két kandúr mikor újra a part felé fordul és elkezd mostmár csak kezeivel csapkodni,hogy a partra küzdhesse magát...zihál és szaporán veszi a levegőt,s bár a víz így estére szinte jéghideg lesz,ő nem érzi,mert teste fel van melegedve,tüzesedve ahogy vadül küzd az árral és robog a part felé.És akkor olyan történik,amilyen még soha.Különleges képessége most kihat kezeire is.És most kezeivel olyan gyorsan tud evezni,mint amilyen gyorsan lábait tudja kapkodni futás közben.Kirara először megdöbben,aztán még gyorsabban kezd el evezni.Egy motorcsónak maximális sebességével kezd el a part felé közeledni.Mikor aztán a sziklákhoz ér,mancsainak karmait beleakasztja a sziklába és kétségbeesve néz körül,közben újabb adag vizet nyel.Sehol sem lát homokos partrészt ahol könnyedén ki tudna kecmeregni.Nagy levegőt vesz,majd egy hirtelen lendülettel feljebb húzza magát a sziklán.Ám mivel lábai be vannak görcsölve,nem tud segíteni velük a mászásban és nem tudja kitámsztani magát,karjaival pedig nem tudja az egész súlyát megtartani,így viszacsusszan.Kapaszkodik a sziklába és felfele pislog,a szikla széle felé.El szeretné kapni,de ahoz túl messze van,hogy akár a hullámok segítsgét kihasználhassa...körülnéz...nincs alacsonyabb szikla,csak magasabb..ez a legalacsonyabb...és mivel ezt látja,fejét ráhajtja a szikla falára és karmaival kapaszkodik,szuszog,épphogy el nem alszik.Próbál erőt gyűjeni és próbálja megmozdítani a lábait...*
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
