|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Ne aggódj, csak vicceltem. -mondja, mielőtt a bűvös szót meghallaná. Nem válaszol szóval, csak finoman magához öleli a fiút. -Tudod... léteznek lépcsőfokok... ezeket végig kell járni... ha valamelyiket átléped... akár félelmet okozhatsz a másiknak. -mondja komoly hangon. -Veszélybe sodrod vele a kapcsolatod vele, nem hagyod meg neki a biztonságérzetét. Hülyülni viszont szeretek az ilyen dolgokkal, ne haragudj. Mikor igazán komolyan gondolom, tudni fogod. -néz mélyen a fiú szemébe. -Ki fogod tudni olvasni a szemeimből és a hangomban is hallani fogod. De az még sok idő és sok lépcsőfok. -csókolja homlokon Nantant. -Nem akarom, hogy megismétlődjön az, ami velem történt. -suttogja.
|
- De, az... romantikus - kuncog kicsit, majd pirulva néz Atsuira - Izé... én... - vörösödik el mégjobban, szinte már egy nagyobb paradicsomra hasonlít - Akkor... izé... őő... ~Na ebből szabadulj ki Nan... - gondolja magában, majd végül befejezi mondatát - Szeretlek.
|
-Nem... nem volt buta kérdés, nagyon helyén való volt. -simogatja meg Nan tincseit. -Egyszerűen csak kissé félek, hogy mi lesz a következménye. -vallja be pironkodva. -A fájdalom még oké, most is fáj... -törli a hóba véres mancsát. -Miért? Tök romantikus, nem? -mosolyog. -Egyszer én ápoltalak, most te fogsz engem. -kacsint. Ahogy elcsattan a csók és amit mond a fiú neki... fél pillanatig meglepetten néz, majd inkább kérdez. -Itt, a szabad ég alatt? Siris és öcskös erre járkálnak valahol. No meg nem vagyok... csúcsformában. -pillant felsőtestére elvörösödve.
|
- Igazad van, buta kérdés volt... - modja félhangosan. - Arra mondtam, hogy én mindig a legjobb helyekre szaladok... először a tengerpart, ahol megfáztam, most meg persze nekem ide kellett jönnöm a hegyekbe, hoghy megfagyjunk. - meséli kicsit szidva magát, de amint az utolsó kérdést meghallja, egyszerűen nem tudja megállni, megcsókolja Atsuit - Próbáljuk meg, hátha sikerül... - mosolyog rá
|
-Ööö... -fordul picit féloldalra vörösen. -Ha nekiállsz végignyalni két dolog miatt is be fogok pisilni. -vakarja meg szemöldökét. -Egyrészt mert baromi csikis vagyok, ha... érted a célzást. -néz a feje fölé és tart egy kis hatásszünetet. -Másrészt... mert baromi fájdalmas lesz. -emelkedik meg a farka. -S nem, nem vagy hülye. Miért lennél az? -cirógatja farka hegyével a fiú kezét. -Annyira én sem, mint korábban. -kacsint. -Szerinted képesek lennénk megolvasztani a birodalom összes havát? -viccelődik.
|
- Te Atsui... én szóval... a macska nyál az gyógyító nem? - fordul el kicsit pirulva - Tudom... hülye vagyok... vonzanak a jeges tájak! - mosolyog vissza rá, s amikor Atsui megcsókolja, hírtelen elönti a forróság. - Én... már asszem nem fázom! - mondja megint pirulva
|
-Nem... most nem szabad mozognom. Ha öcskösnek lenne esze, megkérném, hogy fagyasszon iglut, de mivel nincs... nem tudom, mit csinálhatnánk. -húzza össze kabátkáját. -Csurom vér lesz. -sóhajt fel. -Te jöttél ide, Cicám. -mosolyog, majd finoman közelebb húzza Nant. -Te is fázol, látom a szádon, ahogy reszket. -ad rá puha csókot.
|
- Nantan elmosolyodik és mikor Atsui közli, hogy fázik azon gondolkodik hogy segítsen - Fenébe is, miért mindig ilyen jeges kalandban van részünk? - gondolkodik tovább - Ha segítek fel tudsz állni? - kérdi a fiú vacogva a hidegtől, de nem mutatja, hogy fázna.
(köszi Rebi! :)) |
-Nem halok. Megígérem. -mondja, mielőtt a fiú mézes csókját meg nem kapná. Máris jobban vagyok. -suttogja mosolyogva. -Én is szeretlek. -simogatja meg a fiú arcát. -Fázom. -suttogja vacogva, s sebére szorítja egyik mancsát, hogy abból ne szivárogjon a vére. -Kiskoromban a bátyám azt mondta, hogy Samuinak kék, nekem meg sárga vérem van, mire mindketten megvágtuk a másikat, hogy megtudjuk, igazat mondott-e. -mosolyog a kölyökkori csínyen, s megnézi, mennyire nem sárga a vére. Az vörös, mint általában mindenkié.
|
 Siris vissza sétál barlangjába |
- Siris megkérhetlek, hogy egy kicsit had legyek vele egyedül? - néz kérdőn Sirisre, majd vissza fordul Atsuihoz - Az vagyok... de kérlek bocsáss meg és nehogy meghalj... - foglya át szerelme nyakát -Szeretlek... - csókolja meg, nem tudja, hogy Siris ott van e még, vagy már elment, de nem érdekli, nem törődik most másokkal, Atsui fontosabb neki, mint az, hogy észre veszik. De mikor eszébe ju, hogy most nem csak magáról van szó, hátra húzza fejét ~ Megint elszúrtam... - gondolja
|
| -Ha akarjátok itt maradhattok a barlangomba egy ideig. |
Mire Nantan megtalálja, már a körülötte lévő havat vörösre festi vére. Eltolja a gyógynövényt. -Nem segít... a mi karmolásunk vagy magától meggyógyul... vagy nem. -suttogja, majd karjaiba zárja kedvesét. -Nincs semmi baj, nem történt semmi baj. -próbálja vígasztalni, de mikor felhozza, hogy az ő hibája lenne ez az egész, finoman eltolja magától és a szemébe néz. -Annyira buta vagy Nantan, hogy az hihetetlen. -mondja komolyan. -Nem akarok visszamenni Semeihez... -fordítja el fejét. Szemében megcsillan valami. -Az öcsém meg azóta morog rám, hogy megtudta, hogy Semei a barátom. Most eldurrant az agya, de nem tudom, miért. Ha tudnám... már megállítottam volna. De nem tudom.
|
- Atsui! - szalad hozzá Nantan és keresni kezdi szerelmét a hótakaró alatt. Mire végre megtalálja hozzá bújik - Ne haragudj rám... nem akartam! Atsui bocsáss meg nekem - söpri le róla a havat és bocsánatkérő szemekkel néz a fiúra - Ezért nem akartam, hogy kövess... én csak bajba sodorlak! - hullanak ki könnyei, pedig nem akar sírni - Atsui, ha nem ... ha nem szeretnélek... akkor minden sokkal egyszerűbb lenne. Vissza mehetnél Semeihez és az öcséd is megbocsájtana és minden jó lenne, ha nem lennék én...
|
Siris vissza szalad a barlangjába még gyógynövényért utánna oda megy Atsuihoz és odanyújtja a gyógynövényt.-Ettől jobban leszel.-Mondja a fiúnak. |
Atsui elismerően pillant párjára, majd farkasszemet néz egy kicsit öccsével.
-Ő nem a bátyám, fogd fel.
-Megtagsz?
-Simán. -feleli gőgös mosollyal, ami hamar arcára fagy, mikor bátyja benyomja a hóba és belemélyeszti a körmeit. -Ezért megfizetsz. -borul rájuk egy rakás hó.
-Mit akarsz csinálni?
-Megkeserítem az életed.
-Miért vagy ilyen?
-Mert szégyellem, hogy ez vagy te és mert gyűlöllek. -kerül felülre. Atsui semmit se tud tenni, mintha jéghideg kezet fognák le.
-Kívánom, hogy légy szerelmes.
-Na ne bűntess ennyire.
-Megérdemled.
-Te is. -hasít végig összes karmával bátyja testén. Atsui úgy ordít fel, mintha forró vassal értek volna bőréhez. Samui egy vigyor után kitör a hó alól, ami ráomlik testvérére és eltűnik a havas hegyek közt.
|
- Nyáú... - néz még vissza, hírtelen eszébe jut, hogy a növénytől már jobban van. Fehér fény tör ki a macska testéből, melynek alakja megnagyobbodik és helyette már Nantan áll. - Sokkal jobb! - mosolyodik el és biccent Siris felé, hogy köszöni a növényeket. - Pedig ezt csak neked akartam megmutatni Atsui... - motyogja magának, de mikor észre veszi, hogy a fiúk megint össze csapnak, nem bírja tovább és oda kiállt - Hagyjátok már abba! testvérek vagytok, egy vérből valók! Miért nem lehet ezt nyugodtan megbeszélni? - bár már előre sejti a választ
|
Atsui összerezzen, ahogy hallja a fiú hangját és a macska a vállán terem. Két mancsába veszi, majd furán nézni kezdi. -Te lennél? Na de... -hebeg, mikor leesik neki, majd megöleli. -Hál égnek jól vagy. Nagyon rám ijesztettél. S azt hittem, bízol bennem. -tolja is el magától. Kicsit szemrehányón néz rá. Minden figyelmét a cicára fordította, így Samui kiszabadult a varázslat alól, felolvasztotta jégbilicseit és labdájával bátyjára támad. Atsui finoman elejti Nantant. -Fuss! -suttogja neki, elkapja a labdát és újra harcba elegyedik öccsével.
-Félted, mi?
-Igen, ez nem is kétséges.
-Akarod, hogy mirelitet csináljak belőle neked?
-Nem.
-Akkor maradsz te.
-Nem lesz az olyan könnyű. -pillant csengőjére.
|
~~ Jaj Atsui essen már le végre! ~~ Terem előtte a fekete macska, Siris növényeitől már meggyógyulva. - Nyáú! - nyávogja neki, majd felugrik vállára és megnyalja arcát
|
Samui mikor meghallja a macskanyávogást, már azon van, hogy jégkockává fagyassza Nantant, de fülébe mászik Atsui kicsi csengőjének hangja. Megmerevedik, majd felé fordul.
-Olvassz ki! -parancsolja öccsének, aki megteszi neki. Lassan feláll, majd meghallja Nantant. -Hol van, Kincsem? -kérdi, de így egy pillanatra elereszti öccsét.
-Engedj el! -ordít fel Samui.
-Mi van jégfiú, nem tetszik valami? -kérdi méreggel csillanva szemében Atsui. -Fagyaszd jégbilincsbe magad! -parancsolja, amit kénytelen megtenni a varázs miatt öccse. Odamegy hozzá, karmát végighúzza álla alatt, ahogy hajdan ő tette. -Legszívesebben nagyon megvernélek, ugye tudod?
-Próbáld csak meg. Atsuis jégszobrom még sosem volt.
-Nem is lesz. -löki fel öccsét, majd szétnéz. -Nantan? Merre vagy?
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Siris vissza sétál barlangjába
