Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |

Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
- Szia! - köszön ő is, majd kicsit meglepetten néz a fiúra - Az, hogy semmi, nem fontos... - pirul el és oldalra tartja fejét - Azt mondtad elfelejtetted az ötleteidet, de így is megfogtál... ha szeretnéd, lehet egy kívánságod... - mondja még most is zavartan

|
-Szia. Ő Miakoda, én Delsin vagyok. -mutatja be maguk, ahogy feláll. Pár pillanat múlva inkább csak a rózsaszín kabátkájú lányra koncentrál. Kicsit oldalra lép a fa törzsével párhuzamosan és finoman, gyengén húzza Miakodát is, hogy a másik oldalára kerülhessen vele és eltakarja magukat a kíváncsi tekintetektől. -Én... te... -motyogja, ahogy a lány az ő nevét, majd magát mondja. -Mi az? Mi az a nem fontos semmi? -mosolyog szelíden. A fatörzsbe támaszkodik Miakoda jobb karja mellett.

|
Sapphire észrevesz két macskalényt oda megy és köszön nekik.-Sziasztok a nevem Sapphire! |
- Mia bólint, majd lassan feláll, bár még öleli őt a fiú - Delsin... én... - pirul el majd egy fának támaszkodik - Semmi semmi... nem fontos!

|
Sapphire érkezik a színes erdőben még nem látott ilyet. ~Még sohasem láttam ilyet~Mondta magában.
|
-Nincs semmi baj. Nem tudtam, hogy ez lesz, ha eltűnök, én kérek ezért bocsánatot. -el se engedi a lányt. Jó érzés tartani őt, vigyázni rá, nyugtatni, s ölelni. -A játékot meg addig felfüggesztjük, míg teljesen meg nem nyugszol, aztán folytathatjuk, mert ugyan most elfelejtettem a korábbi ötleteim, de úgyis kieszelek még párat, amit kérhetnék. -kuncog. Fülei lassan lelapulnak, szemeit csukva tartja, farka pedig szelíden pihen maga mellett.

|
- Mia nincs magánál, teste össze vissza rángatózik, majd amikor Delsin átöleli kicsit megnyugszik és hülyén is érzi magát - Sajnálom! - mondja halkan és a fiú karjaiba temetkezik - Elrontottam a játékot... ne haragudj... - jön teljesen zavarba, szeretne felállni, de valami azt súgja itt biztonságban van, Delsin nyugtatólag hat rá és egy különleges érzés keríti hatalmába, szeretne örökké így maradni

|
Épp kiugrana az egyik fa mögül, mikor látja, hogy Mia megrémült, s összekuporodva fogja füleit. -Mia! Mia... -lassan lép felé, nem akarja halálra rémíteni. -Én vagyok, Delsin, a te szőke herceged. -véletlen sikerül odakerülnie az egyik pillanatról a másikra a lány mellé, majd leül és óvatosan átkarolja. -Ne félj, nincs semmi baj. -mondja neki halkan. Nem is figyelt sem a szavai, sem pedig a tettei félreérthetőségére, ösztönből cselekedett.

|
- Mia fut, majd nevetni kezd a kérdéseken - Majd megmondom mit nem! - mondja és hírtelen megáll, amikor Delsin eltűnik - Delsin... hahó... a frászt azért ne hozd rám kérlek! - kezd körbe körbe nézni és eszébe jut az amikor űzött vadként kergették, lehunyja szemeit és kicsit remegni is kezd - Delsin ezt ne... - huppan a földre - Nem... ne! - villannak be neki emlékképek és letakarja fülét is, nagyon megijed

|
-Oké! -tetszik meg mindkét ötlet Delsinnek. -El foglak kapni! -figyelmezteti Miakodát. -Már van is ötletem. Nem is egy. -próbálja a frászt hozni rá. -S mit nem kívánhatok? -próbál puhatolózni. -Ravasz leszek. -mondja kergetve a lányt, majd eltűnik a fák közt.

|
- Nem tudom, huppanunk a földön? - kérdi még mindig nevetve és szalad nehogy Delsin utolérje - Mégis! Eszembe jutott, hogyha elkapsz, akkor lehet egy kívánságod, de csak akkor, ha tudom teljesíteni!

|
-Hát akkor ez nem jött be. -mondja, majd nevetve Mia után rohan. -S mi lesz, ha elkaplak? -próbálja kicselezni a lányt.

|
- Nem, engem nem kell megmenteni ilyen helyzetekből! - nevet és hírtelen ellöki Delsint, de csak óvatosan és játékból - Kapj el! - fut a fák sűrűjébe nevetve

|
-Az volt. Nagyon vicces. Anyu olyan jókat nevetett mindig. -sóhajtja. -Sosem fogom elfelejteni őt és a hangját. Szép, mély, anyás... amilyen senki másnak nincs. -néz fel egy kis időre a fák lobjára. -Hogy ébresszelek fel, ha nem alszol? Mitől kell megmentenem? Most nincs itt senki, de ha lesz, futni fog előlem. És nem is ettél almát, tehát inkább nem kutatok a szádban érte. -viccelődik, majd nevetve oldalra dől. -Mivel ezeket a lányokat nem ismerem, nem tudom.

|
- Biztosan vicces lehetett! - kuncog és hozzá teszi - És a szőke herceg dolga, hogy felébressze csipkerózsikát, megmentse hamupipőkét és kiszedje hófehérke szájából az almát! - kezd el nevetni - Te melyik lányt mentetted meg?

|
-Itt már nagyon unom magam elmegyek a Sziklás-erdőbe, Sziasztok.-Köszön el, felveszi jazzt az ölébe és elindul a Sziklás-erdő felé. |
Végül leugrott a fáról és elindult a havas táj felé.

|
Végül kinyújtózik a fán jó erősen farkát megrázta füleit megmozgatta és össegömbölyödött végül.

|
Jazz felriad egy idegennek érzi a szagát.-Mi a baj Jazz valaki idegen itt van a közelben. |
Tamar vizsgálódva sétál a fák között majd felugrik egyre és elkezd nézelődni végül kinyúlik az eggyik faágon és aludni kezd.Hajtincsei és farka lelógnak a fa ágáról.

|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|