|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
~Ez az!~ megörül, de egy pillanatra sem ereszti Yamanekot. ~Bárcsak itt lenne Samui... jéggé fagyaszthatná, vagy bilincsbe verhetné.~ gondolkodik, hogy mit csináljon vele, majd eszébe jut valami. -Dobd el magad a hóba! De jó nagyot puffanj! -parancsolja. -Nan... ha bemerevítettem... -igyekszik a fiút nem bevonni a varázs alá. -A nyakörvét és az ingét... használd fel... kötözd meg vele. -suttogja és sakkban próbálja tartani a szemüveges flótást.
-Lám-lám-lám... az én buzi bátyám megint bajban. -tűnik fel szinte a semmiből Samui egy kárörvendő vigyorral a képén.
~Váá... mit keres ez itt?!~ hallja őt Atsui.
 
|
~ Mi ez? Nem... nem tudok moccanni... a fenébe... a kezeim nem engedelmeskednek - dobja el kezéből fegyverét
- Atsui... - szalad hozzá a fiú, de nem ér hozzá, nehogy megzavarja a koncentrálásba
 
|
-Nan! -suttogja, amikor a fiút felrúgják. -Nem moccanok. -lehunyja szemeit, s kicsi csengője megemelkedik. Mire felnyílnak a pillák, már homályosul a szeme. Az édes hang egyenesen Yamanekot veszi célba. -Dobd ide a fegyvert! -parancsolja fátyolos hangon. Még senki nem tudott ellenállni a parancsszavaknak, így ez meg se fordul a fejében. S most, hogy a szerelmét bántják, méginkább koncentrál, hogy megtörhetetlen legyen a varázs. Nem ismeri a fiú, de ha minden jól megy, hamarosan azt a pillanatot is bánni fogja, mikor Nantant megismerte, nemhogy még őt.
|
 -Hmm...jobb ha nem avatkozunk bele mert még lelövi, jaj és nem mutatkoztam be az én nevem Siris.
 -Az enyém Ami.-
|
-Rémülten, három fiú van kint az egyik a másikra szegezi a fegyverét és ha valaki megtámadja lelövi a másikat.
-Had nézzem meg.-Mondta és a barlang bejáratánál kinéz. |
Siris felébred és látja az ajtajában a rémült nöstényt.-Jól vagy?-Kérdezi az ijedt Amit. |
| Ami megijed amikor meglátja, hogy az egyik fiú reszegezi a másikra fegyverét.Meglát egy barlangot és hangtalanul befut oda. |
- Atsui...- suttogja halkan, de egy kicsit meg is rémül
- Hmm... Atsui... milyen megható! - rúg bele a fiúba, aki a hóban bukdácsol kicsit, majd talpra áll, Yamaneko rá szegezi a fegyvert - Ha megmoccansz lelövöm! - mondja Atsuinak - És ne hidd, hogy nem teszem meg!
|
| Ami megtorpan amikor meglátja a három fiút. |
-Mindehhez lesz egy-két szavam. -tápászkodik fel Atsui. -Tappancsolj le a kedvesemről, ha nem szeretnél kígyó módjára tekeregni a lábaink előtt vagy hogy darabokra szabaljalak. -emelkedik meg a kis csengő és villannak karmai vöröslően. A fiú szemei vészjóslóan villámlanak, pillanatok alatt olyan dühös lett, mint igen ritkán és elszánt arra, hogy valamilyen módon megvédje Nant. -Két fiú is lehet szerelmes egymásba, sőt, két lány is. -mondja kijelentő, magabiztos és rideg hangon.
|
- Az úgy volt, hogy Yamaneko mindig megölt, de csak véletlen volt mindig, legalábbis úgy vélem nem szándékos. Most már csak egy életem maradt... a mcsakáknak kilenc életük van, tudod... és ezt az utolsót...
- Megvagy! - húzza fel a fiút Atsui mellől - Tehát ezért volt... - szorítja magához, hogy ne tudjon szabadulni - Egy életed maradt? - veszi elő pisztolyát - És mit szólnál ha most véget vetnék neki?
- Úgysem teszed meg!
- NEm e? - pillantja meg hírtelen Atsuit - Nantan.... ez egy fiú... nehogy azt mondd, hogy te...
- De igen és akkor? Mi van abban?
- Undorító! - dobja el a fiút a hóba, majd rá áll - Megérdemelnéd, hogy most azonnal lepuffantsalak
- Azért mert szerelmes vagyok?
- Két fiú nem lehet szerelmes! - üvölt rá
|
-Nyolcszor?! -kerekednek ki szemei. -Na ezt fejtsd ki bővebben! -lassan felül, de még mindig kerek szemekkel figyel. -Nem érdekes, hogy van-e itt valaki. -legyez a levegőbe. -A sebeim se érdekesek. -annyira lefoglalja, hogy Nantant már nyolcszor megölték, hogy semmi mással nem tud törődni. -Halhatatlan vagy? Mindig újjá éledsz? Vagy ez hogy van?
|
- Hát... az az igazság, hogy már nyolcszor megölt... - pirul el - De nem akarattal, csak mindig valami véletlen folytán. Azt nem tudom mi haszna lenne belőle, de nagyon elszánt. Fájnak még a sebeid? - húzza el a seb mellett lágyan ujjait, mikor meghall valamit - Atsui... van itt valaki...
|
-Már nem is fázom. -súgja a fiú fülébe Atsui. -Mellesleg... -néz a szemeibe. -Én érdekest és nem furcsát mondtam. -kinyújtja egy pillanatra nyelvét. -Nem kötekedésből mondtam, csak megjegyeztem. -teszi hozzá mosolyogva. -Igen, az az alak. -suttogja, majd eláll a szava attól, amit hall. -Meg akarnak ölni? Ki ez a Yamaneko? Mi haszna, ha megöl? S nem mintha baj lenne, hogy élsz, de miért nem ölt meg, ha módja volt rá? -tesz fel pár kérdést abból a millióból, ami megfordul a fejében. -Valami logikus úton kéne elindulnunk. -magyarázza és annyira belemerül abba, hogy Nantanra vadászott valaki, hogy észre se veszi a tűzpalyzsban érkező Amit.
|
Ami tünik fel a Havas hegyvidéknél körűlötte tűz védőpajzs, hogy megne fázzon. |
- Nantan kuncogni kezd ahogy Atsui megzavarodik és mégjobban hozzá bújik - Mondtam, hogy felmelegítelek, nem fog kihülni a tested, mert nem hagyom! - jelenti ki- Igen, furcsa vagyok... már egész kölyök korom óta át tudok változni, így tudtam megmenekülni akkor, mikor megszöktünk. Hírtelen történt, azóta már megy... Az az alak, aki... te nem láttad ugye? - néz rá kérdőn majd folytatja és vállára néz, amit a növény begyógyított, de a heg még mindig megvolt, legalábbis még érezte a fájdalmat, de nem akart erről szólni, Atsui állapota sokkal súlyosabb volt - Már nem vissza akarnak vinni, hanem... végezni velem. Bár yamaneko szerintem most sem akart megölni, nem célzott volna csak a vállamra. Már 30 éve üldöz! Talán most már végre elhiszi, hogy meghaltam...- gondolkodik és csak most esik le neki, hogy hangosan tette - ne is figyelj rám! - mondja zavartan.
|
-Tudod, mit? Egyikünk sem kell megköszönni... vagy mindkettőnknek? -bonyolódik bele a gondolatba. -Mindegy. -nevet fel, mikor már végkép nem tudja, mit akart kihozni ebből. -Én is lángolok belül, de ez nem jelenti, hogy a testem nem hűlhet ki. -kacsint pajkosan, majd nyelvet ölt. Csak utána jut eszébe, hogy ezért egyszer még Nantan leharapja a nyelvét. -Érdekes macska vagy, még sosem találkoztam olyan valakivel, aki át tudott volna változni. Vagy csak nem tudok róla? -teszi fel költőin a kérdést. -Nem baj, hogy nem meséltél róla. Nekem is vannak olyan dolgaim, amiről még nem meséltem, de idővel, ha a helyzet és a pillanat úgy adja, talán fogok. -csókol bele Nan tenyerébe. -Mit akartak tőled pontosan az üldözőid? Még mindig vissza akarnak vinni?
|
- Jó, egyikünk sem szólt... - mondja vörösen - Én tartozom köszönettel neked. - túr Atsui hajába mancsaival és mosolyra húzódik szája, mikor szerelme megcsókolja. Visszacsókol, majd kicsit elhúzódik - Nem fogok megfázni, lángolok belül... - mondja megint pirulva - Sosem gondoltam volna, hogy a szerelem... szóval... hogy az ilyen jó! - mosolyodik el és Atsui szemeibe néz - Az átváltozásom... szóval akkor tudok átváltozni amikor szeretnék, de ha kevés az energiám nem tudok vissza változni. Általában akkor használom a macska alakom, amikor hajt a túlélési ösztön. Most például ilyen alakban már nem élnék, mivel lezúgtam a szakadékba... de a macskatestem többet kibír, igaz sokkal gyengébb is leszek... Sajnálom, hogy eddig nem meséltem róla...
|
Atsui érdekes és zavart arckifejezéssel megvakarja a szemöldökét. -Majd... szépen lassan... -szorul el a hangja. Kicsit görcs áll a gyomrába, megfeszül a háta és szaporábban szedi a levegőt, ahogy belegondol, de aztán picit megrázza fejét és dinka mosollyal néz a fiúra. -Egyszer... talán... majd... meg... megmutatom... -böki végül ki. -Én se szóltam! -néz körbe vörös arccal, majd rámosolyog Nantanra. -Köszönöm, hogy vagy. -simogatja kedvese hátát. -Remélem, nem fogsz megfázni megint. És... -óvatosan megemeli állánál a fejét. -Én is szeretlek. -azzal megcsókolja.
|
- Aha... lépcsőfok. Te Atsui a melegek, izé... ők hogy... csinálják? - böki ki, de eléggé nehezen - Nem szóltam! - kezd nevetni zavartan. - De én akkor is szeretlek Atsui. - bújik hozzá, de figyel a fiú sebeire - Majd én melegítelek, hogy ne fázz... - teszi még hozzá
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Hmm...jobb ha nem avatkozunk bele mert még lelövi, jaj és nem mutatkoztam be az én nevem Siris.
-Az enyém Ami.-