|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Sarasa kicsit meglepődött a könnyeken de ő is megölelte párját,hagyta hogy kisírja magát és remélte hogy utána jobban lesz.*-Talán segíthetek keresni!*Vetette fel az ötletet.Szerette férjét és nem akarta elveszíteni,ezen kívül egyetlen élő rokona volt.Puszit adott a kandúr vállára és várta míg megnyugszik,mióta anya lett tengernyi nyugalom szánta meg és sokkal türelmesebb volt.*
-De ki mondta hogy hagyom hogy bajba keveredj?*Kérdezte nevetve az ölelés után.Juki kiváncsian nézett kisgazdájára hogy valyon mit forgathat az agyában.*=Nikko!Ne csinálj butaságot...a szüleid...*Harapta el a mondat végét.Nikko kiváncsian lesett fel barátjára.*-Sajnos nem mehetek veled,ez igaz,de ki mondta hogy nem kérdezhetem meg?*Vetette fel.*-Ha elszöknék,annak nem lenne jó vége...*Motyogta.* |
*Yume szemeiből könny pergett... rég sírt, már idejét sem tudja... talán soha, de most könnyek áztatták a lepedőt* ~ Sajnálom... *nyüszögte és átölelte Sarasat* ~ Kell valakit keresnem aki segít fenntartani a pajzsot különben beleroskadok ez így túl nagy teher... *ölelte szorosabban a lányt*
- Nem tudom... de velem csak bajba kerülsz... *pattan ki fejéből valami és elkapja Nikkot majd az ölébe ülteti* - Hééé... nem is olyan rossz ez *öleli át a fiút, s evvel az öleléssel szinte teljesen betakarja* - Szeretnélek mindig így tartani téged... *enedi el* de sajnos nem lehet.... *sóhajt* |
-Yume ne beszélj butaságokat!Nem fogsz lebénulni!Csak kimerültél...Apával építetted a pajzsot,most hogy egyedül kell fenttartanod sokkal nehezebb!Csupán kimerült vagy és fáradt,és még Nikko is eltűnt,de meglett!Nem lesz semmi bajod!*Adott egy puszit Yume arcára.*-Nem tudnék élni nélküled...Még a tudat is elviselhetetlen...*Szorult össze a torka.*
*Nikko félrebillentette fejét.*-De ha elmegyek ki fog majd rád figyelni hogy ne keveredj bajba?*Kérdezte ártatlan szemeket meresztve barátjára.*-De most anyu elengedett,csak azért kérte hogy ne menjek messzire!*Vigyorodott el szélesen.Juki lefeküdt és kivéncsian várta mi lesz ennek a vége.* |
*Yume meglepődött, nem akarta hogy ezt Sarasa meghallja, összerezzent a lány érintésére* ~ Minden olyan zavaros... lehet, hogy te elfogadnál de én nem magam... és tudom ha ez megtörténik akkor itt foglak ahgyni titeket... vagy pedig megölöm magam... sajnálom, hogy ilyen vagyok!
- Hé Nikko... menj haza, most kaptál egy ó adag fejmosást... örülj, hogy ennyivel megúsztad, nem kéne velem lógnod... *mondja és kihúzza magát* - Én... örülnék, ha olyan szüleim lennének mint a tiéd szóval menj és fogadj szót nekik... én pedig elmegyek innen, holnaptól nem találkozunk... ~ Csak veszélybe sodorlak... |
*Sarasa mosolyogva ölelte fiát majd kivitte és a kis fényes rókájához fordult.*-Figyelj rá!És ne kóborolj messzire Nikko,kérlek!*Gugolt le fia elé mert hallotta hogy Yume mit mondott.Miután fija elszaladt Jukihoz bement párjához és lefeküdt mellé.*-Ne beszélj butaságokat...Te is jól tudod hogy eleinte nem voltál az,de ha az is leszel!Ugyanúgy foglak szeretni!Szegénységben,betegségben...míg a halál el nem választ!*Tette fejét Yume melkasára.Nikko eközben halkan letelepedett Inferno mellé és nézegette hogy mi lett a kis brátjából.Juki is vizsgálgatta mi lehetett vele,de Yume-val is ez történt régebben.* |
*Yume megsimogatta fia és szerelme fejét, majd rájuk mosolygott és bement a szobába... letérdelt az ágyra, majd eldőlt mint egy darab fa* ~ mi bajom lehet? Itt a vége? *markolta a lepedőt* ~ Nincs erőm semmihez... a járás is fáj... azt hiszem félek, hogy le fogok bénulni... talán örökre... Sarasa... milyen egy nyomorékot választottál te férjedül...
Inferno leheveredett a fűbe* - Nem kellene neked is otthon lenned már Juki? *érdeklődöt fejét oldalra döntve* - Vajon mit tegyek most... *aludt el ahogy ezt kimondta*
|
*Sarasa mindent letett kezéből mikor a két macskab elépett az ajtón.Megölelte őket és puszit nyomott mind a kettőjük arcára.*-Nem leszek!*Mosolygott párjáta aztán Nikko-ra nézett aki hatalmas szemeket meresztett rá és még mindig össze volt kuporodva.A kis fényes róka az ölébe telepedett,örült hogy Sarasa már nem szomorú.Sarasa a fija szemébe nézett*-Hát Nikko,nemis tudom mit mondhatnék...tudhattad volna hogy aggódni fogunk miattad!Juki ide vagy oda de azért mégis elkéreckedhettél volna tőlünk!Legalább az egyikőnktől!MÁskor ne forduljon elő!*Emelte fel mutató ujját.*-De azért örülünk hogy épségben haza jöttél!*Ölelte meg fiát aki már picit fölengedett hogy azért nagyon mégsem tépték le a fejét.*
*Juki a fiúnak dörgölőzött.*=Leginkább mintha te lennél bajban amiatt hogy így megnőttél!*Sóhajtott a nagymacska.Olivér felpattant Juki hátára és a ház felé fülelt.* |
~ megjöttünk... remélem minden rendben van... *ment oda a lányhoz és csókot adott homlokára* ~ Ne légy vele olyan szigorú...*tette le Nikkot anyja elé, s várta, hogy Sarasa elhadarjai anyai monológját :D*
- Köszönöm Juki... *vette fel a ruhákat, Juki épp a régi ruhákat hozta el aik éppen illeszkedtek a fiúra* - jaj Juki mit csináltam... *simogatta meg a tigris fejét* - Nikko bajba kerülhetett volna miattam... ha te nem vagy biztosan baja esik... köszönöm, hogy vigyáztál rá... többé nem leszek elővigyázatlan... *mondja és el is felejti, hogy éppen ő van bajban új külsője miatt* |
*Nikko is megölelte apját de előre rettegett hogy most valyon mit fog kapni,mindezek mellett még anyukája is jól megszidja majd.Juki Infernora nézett.Eszébe jutott valami.*=Olivér,maradj itt Infernoval,hozok neki majd valami ruhát Yume-tól!*Szólt a cicának aki lepattant róla és leült Infenor mellé és "elnyávogta" neki hogy maradjon itt.Juki besurrant a gazdái hálójába és kilopott néhány ruhát.Úgyis Nikkoval vannak,lesznek elfoglalva.VIsszacammogott Infernohoz és odarakta neki a ruhákat.*
*Sarasa nem sokkal később felkelt és rémülten ült fel hogy hol van a párja de meglátta maga mellett a kis rókáját.Kezébe vette és kisétált vele a konyhába hogy csináljon valami ennivaló félét mire párja és Nikko hazatér.A kis fehér róka érdeklődve ült az ebédlő asztalon és fülelt kifelé.* |
*Yume szemei mintha ölni tudtak volna, úgy néztek fiára, így tartotta pár percig a kölyköt, majd magához húzta és átölelte*
- Akkor... mehetnénk is haza... *mosoylgott Sohno, mire Yume bólintott, s elindult, ott hagyva és mit sem tudva Infernoról, aki sóváran nézett utánuk, idegen... mégis saját testében... |
*A nagymacska odasétált Yume elé és leült de a következő percben Olivér ugrált a feje búbjára.Nikko összekupoprodott apja kezében és bűnbánóan magaalé csapta farkát,fülei is fejére lapultak.*-Bocsánat apu...nem akartam...csak hát mindig ugyanaz a környezet,picit ki akartam mozdulni!*Mentegetőzött.*-De Juki vigyázott rám!*Tette hozzá.* |
*Sohno halk léptekkel követte Yumet, de nem kellett messzire mennie, Yume azonnal megtalálta fit egy kicsit távolabb, oda ment hozzá, elkapta, s a magasba emelte, tüzes szemekkel nézett rá mivel beszélni nem tudott hozzá, így Sohno szólt*
- Apádék nagyon aggódtak érted Nikko... ümmm Yume azt mondja, hogy bűntetést fogsz kapni és akkor majd megtanulod, hogy mi az a szófogadás! *eközben Inferno próbált valami ruha után nézni mivel ruhát nem növesztette meg Kamiya, szégyenlősen bújt el az egyik bokorba mielőtt még Yumeék oda értek volna* |
*A kis róka szomorú szemekkel nézett fel miután lerakták,de végülis arra "hivatott",hogyha baj van akkor menjen Yume után és szóljon.Beletörődve a dolgokba odagömbölyödött Sarasa keze mellé és halgatózott.Olivér nem törődött bele ilyen gyorsan,miután a kandúr eltűnt felpattant és kiugrott az ablakon.*
*Juki mikor beért a burok alá lefeküdt hogy lemászhassanak róla.És kicsit azért ő is kifújhassa magát.Nikko léptek zajára lett figyelmes,és kis idő múlva meglátta a fehér cicust.*-Olivér!*Kiáltott fel vidáman és a kis kandúr a karjába ugrott dorombolva.De a kis kandúr tudta hogy most nem foglalkozhat állataival hisz Infernoval valami furcsa dolog történt így odafordult hozzá és kérdőn ránézett.*-Megnőttél...*Állapított meg.* |
*Yume megcsóválta a fejét és megsimogatta Olivért, majd a kis fényrókát levette válláról és Sarasa mellé tette, jelezve hogy vigyázzon rá, ő meg lesz egyedül is de nem szeeretné ha itt hagynák Sarsat, Olivért is az ágyra tette majd pár pillanat múlva már hűlt helye volt*
|
*Sarasa békésen aludt tovább.Egy rég nem látott háziállatuk,Olivér sétált be nagy lustán majd Yume lábához dörgölőzött és kiváncsian nézett fel rá.De a következő kis lénynek se kellett sok,beröppent és a kis fényes fehér róka Yume vállára telepedett mondván ha megy valahova,ő is vele tart.*
*Juki elgondolkodott maga elé nézve végül hatalmas és nyújtott léptekkel indult el a Sárkányok földje felé.Úgy vélte szép hely,és ha ők nem zavarják a sárkányokat,azok nem támadnak.És figyelni fog a kölykökre hogy ne tegyék.* |
*Nem tudni mennyi idő telt el, Yume lassan felnyitotta szemeit, láza már csillapodott, s az alvó lányt nézve elmosolyodott... ~ Sarasa... olyan buta vagy... *lassan felállt, óvatosan, hogy ne ébrssze fel párját, apró csókot adott neki majd elhagyta a helységet* ~ Itt az időm... *ezeket a gondolatokat mind elrejtette, hogy nehogy Sarsa meghallja őket*
- Nem is tudom... Juki szerinted merre menjünk? Tudsz valami szép helyet hmm? *érdeklődött a tigristől*
|
*Sarasa is már aludt,bár néhány kis neszezésre néha kinyitotta a szemét de látva hogy semmi visszacsukta szemét és aludt párja mellett.*
*Juki biccentett,mondván hogy igen és aztán szimatolt egy darabig végül féloldalasan a két fiúra nézett hogy most mi legyen.Nikko huncutul elmosolyodott és hátrakérdezett.*-Noss merre?*Érdeklődött.* |
*Yume csak aludt semmit sem fogott fel a kinti zajokból... csak aludt és aludt....*
- Juki... *fordult a tigrishez* - Ugye nem bánod ha felülök rád! -avval a levegőt használva lépcsőként már Juki hátán is volt és átkarolta hátulról a srácot* - persze, hogy akarom te kis butus! *mosolygott* |
*Sarasa hátracsapta füleit és szomorúan nézett ki az ablakon.Aggódott fiáért és nem tudta mit tehetne hisz párja sincs valami jó bőrben.SZomorúan törődött bele hogy ismét tehetetlen.Ismét kicserélte az átmelegedett borogatást egy hidegre aztán a fiú vállára téve fejét lassan,de biztosan,ő is elszunyókált.*
-Most akkor akarod hogy veled jöjjek-e vagy sem!*Szólt a fiúnak csípőretett kézzel.Juki a levegőbe szimatolt de egyenlőre semmit sem érzett.Karmait mégis kihúzta,várva egy setleges támadásra hiszen idekint bármi megeshet.* |
~ Nem a te hibád, én makacskodtam... de nem akartam, hogy miattam is aggódnod kelljen... tánad akartam jönni de egyszerűen a lábaim nem engedelmeskedtek, bocsáss meg... *Yume lehunyta szemét és lassan ismét az álmok világában járt, viszont nem égették a pokol lángjai hanem békében és csendben szundított*
- Hé Nikko menj haza... a szüleid nem örülnének ennek... *szólt hátra neki, amjd megcsóválta fejét* - És ne kiabálj ennyire ha csak nem akarod magadra vonni a figyelmüket! *intette csendre* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
