|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Kedves vagy Mico de most úgysem bírnánk megcsinálni!És te egyedül kevés lennél oda,rádaásul azt sem tudjuk hova teszi ha épp nem rajta van...*Gondolkodott el.*-De azért köszönöm hogy segíteni szeretnél!*Mosolyodott el halványan.Eddig még fel sem tűnt neki hogy a lány ofjga a kezét de most nem is zavarta.Kamiyának igaza volt,neki még van szive és sebezhető is.És most fájt a szive nagyon.*
|
*Nem felelt semmit egy ideig, csak nézett maga elé bús szemekkel, nem akarta így látnia a nőstényt, valami belső erő arra kényszerítette, hogy vidítsa fel* - Én... sajnálja... én segít! Én vissza! *szemeiben látszott az elszátság, macskafülei most nem lapultak hanem az ég felé álltak meredten* |
*Ankokuna egyik szeme kikandikált a kapucni alól és a nőstényre nézett.*-Nem te vagy a bajom...hanem Kamiya...*Sóhajtott fel fájdalmasan.*-Megölte a páromat!És a lelkét elvette...bezárta egy üvegcsébe és sosem adja nekem vissza!Pedig újra vissza tudnám hozni az életbe ahogy téged is...!Megölte a páromat,mert a párom is megölte a nővérét!*Tette le a megevett hal maradékát.*-De vissza fogom szerezni azt az üveget ha az életem múlik is rajta!*Határozta el magát és a szemei smét eltűnt a kapucni alatt.*
|
*A kis nőstény behabzsolt mindent az utolsó morzsáig, s miután befejezte akkor vette csk észre a lány bánatát* - Baj? Mico? *ült le mellé és megfogta kezét* |
*Ankokuna felvette a táskájáról a halat és a lánynak nyújtotta.*-Tessék!És ott van még néhány gyümölcs is!*Válaszolta mert ő már a saját részét különvette Micoétól.Leült a barlang egyik részébe és enni kezdett.Sok dolog zavarta.Tudja jól hogy Kamiya kinek a fia és végülis mire hivatott de a lelkekkel még ő sem játszhat,még ha a pokolra is küldi az embereket.És sajátmaga pedig vissza tudja hozni onnan a meghalt embereket,mint ahogy Mico-t is visszahozta.Fejére húzta a kapucnit és emlékeibe süppedve eszegetett.*
|
*Nem tudottt megnyugodni, valamiért félt a fiútól pedig még nem is bántotta, a lány fájdalmat okozott neki mégis kedvesnek találta, nem tudta eldönteni mit is akarnak fejében a hangok, igen ő halott, ő nem él, és megfosztva mindentől hozták ide vissza, de feltörő régi énje benne él, s várja, hogy bosszút álljon... bosszút Kamiyán... és Ankokunán is, mert mélyen még beforratlan sebek szaggatták lelkét, teste átformálódott, az évek alatt a lélek új formát adott magának, de nem ontotta ki teljesen a gyűlölet szikráit, amikor a zöldhajú nőstény bement, ő is lassan lenyugodott és utána ment* - Én éhes... nagyon... *szögezte le amikor belépett* |
*Ankokuna a lány elé térdelt.*-Te nem fogod látni,de nekem kell tőle valami amit mindenképpen meg kell szereznem!ÍGy lehet hogy akaratlanul is látni fogod párszor!*Válaszolta al ánynak talán most először kedvesen.A hirtelen hangulatváltozás annak köszönhető hogy elképzelte mi lesz ha végre visszakapta párját.*-De nem kell tőle félned,majd megpróbállak tőle megvédeni,úgyis én felelek érted valamelyest mivel én élesztettelek fel!*Állt fel besétálva a barlangba.*
|
- Kamiya? *a névre eddig nem reagált, de most hírtelen legugolt, összetöpörödött és efogta mindkét fülét* - Mico fél... Mico nem akarja többé látni... *ismét remegni kezdett minden porcikája, szíve fájdalmasan vert belsőjében* - Te? Mi? Tulajdon?
|
*Ankokuna meglepődött kicsit mikor kizökkentették gondolatmenetéből de aztán a barlangra nézett és odament vele Mico-val.*-Igen!Itt fogunk lakni,jó messze Kamiyától!*Mosolygott a lányra.*~Viszont meg fogom keresni!És vissza fogom szerezni ami végülis az enyém!~*Mosolyodott el ördögien aztán bement a barlangba.*
|
*A lány boldogan mosolygott amikor megdicsérték, viszont meglepődött a hírtelen jött pancsikolástól, megmártóztatta kezeit a vízben s lemosta arcát, leporolgatta ruháját, majd mosolyogva fogta meg anőstény kezét* - Én, te haza? |
*Ankokuna meglepetten nézett körbe a barlangban és letette a zsákmányokat a táskájára.*-Szép lett!Ügyes vagy!*Dicsérte meg a nőstényt.*-Viszont csupa piszok lettél,gyere!*Fogta meg megint an őstény kezét és elment vele a patakhoz.RÁ is ráfért egy alapos mosakodás.Mikor odaértek megmosakodott majd megtörölgette magát de a sárkánnyal történtek nem hagyták nyugodni.*~Ez a képesség hihetetlen,bármilyen ellenségét egy halom semmivé tudja változtatni röpke három másodperc alatt!~*Gondolkodott.*
|
*A lány bólintott, de unatkozni kezdett pár perc múlva és úgy gondolta meglepi a nőstényt, keresett a barlang mellett egy nagy levelet és avval sepert ki mindent a barlangból, közben egy kis dalt dúdolt, bár fogalma sem volt róla, hogy vajon honnan ismeri, virágokat gyűjtött és kidíszítette az apró kis "lakást" ő maga viszont csupa piszok lett, de nem bánta, viszont a patak kicsit messzebb volt, nem mert elmenni a nőstény nélkül, így csak lekuporodott és várta vissza* |
*Ankokuna meglepetten nézett a lányra.*-Szivesen!*VÁlaszolta.*~Bár inkább te voltál mint én...~*Motyogta magában.*-Mico csak maradjon itt,fogok valamit enni!*Mondta.*-De te maradj itt,ne menj semerre!Világos?*Kérdezte lehőzva fejéről a kapucniját.*-Nem akarok arra vissza jönni hogy nem vagy itt!*Fordult el és eltűnt a sziklák mögött hogy vadásszon valamit enni maguknak.Közben azért visszagondolt am ost történtekre.Mico csak a sárkányram utatott az meg hamuvá vált...Kamiya ellen jó lesz ez a képesség bár nem hiszi hogy használni fogja ellene ha rájön hogy ki és mit tud.Egy háromnegyed óra elteltével végül visszatért két hallal és néhány gyümölcsel.*
|
*A macskalány hamarosan ébredezni kezdett, semmi emléke nem volt azóta, hogy a sárkány levetette őket magáról, körbe nézett és meglátta a nőstényt* - Ankokuna megmentette Mico... Mico köszöni! *mosolygott* - Mico segít valami? *érdeklődött* |
*Ankokuna meglepetten nézte ahogy Mico kapaszkodott belé de nem zavarta különösebben csak nem volt hozzászokva mivel egyik szellem sem csinálta még ezt akit vissza hozott.A sárkány támadásánál igyekezett egyensúlyát megtartani és támadott volna vissza amikor is Mico lépett közbe.Megfagyott a meglepetéstől hogy mit művelt a hatalmas óriással.Miközben felültette Mico-t és megtartotta meglepetten nézte a hamúvá vált óriást.*~Nem semmi...~*Állapította meg meglepetten.Aztán felemelte a nőstényt és elvitte oda ahol előző nap voltak és lefektette a sziklára.*~Micsoda képességekkel felruházott nőstényt hoztam én vissza az életbe...!~*Morfondírozott magában.*
|
*A lány bűnbánón hajtotta le fejét, mint aki mindennél rosszabb dolgot tett, fejével bólintott, s ahogy tudott hozzábújt a lány oldalához, az idegen környezet annyira félelmetes volt számára, hogy muszáj volt valakibe kapaszkodnia és ez jelen esetben Ankokuna volt.* - Mico érti... *tette hozzá cseledetéhez, majd követte a nőstényt, amikor hírtelen valami megmozdult alattuk, talán csak a föld, de egy hatalmas sárkány emelte őket a magasba, majd üvöltve csapott le rájuk farkával így mindketten lerepültek a sárkány óriási testéről, a lény tüzet nyitott a nőstényekre, Mico szemeiben apró láng csillogott, majd egyre nagyobb és forróbb lett, talpra ugrott, s vicsorogni kezdett az óriásra* - Nem tudod kivel kezdtél ki! *mutató ujjával a sárkányra mutatott, s az pár pillanat múlva egyenlő lett a hamuval, de Mico hírtelen eszméletét vesztette* |
*Ankokuna meglepetten nézett le a lányra de úgy érezte igazat mond hisz még mindig retteg,sőt még valamennyire örült is neki mikor meglátta ígyleszrűte magának hogy nyilván nem kart elszökni.*-Legközelebb ne menj sehova sem egyedül!Még az hiányzik nekem hogy keresselek téged...*Fonta össze karjait maga előtt vádlóan.Meglepetten nézett le a kis bogyókra.*-Keresünk valami mást,valami ehetőbbet!*Nézett Mico szemeibe aztán kézenfogta és elindult vele vissza.*-Ne legyen még egy ilyen!Megértetted?*Nézett hátra villámló szemekkel mert azért mégis dühítette hogy alig kel fel de máris keresheti a lányt.*
|
*A lány először összerezzent a hangtól, majd amikor meglátta a nőstényt oda rohant hozzá és hírtelen átölelte, olyan erősen szorította mint aki sosem akarja elenegedni* - Mico eltéved séta... Mico várni rád... Mico fél... *fülei lekonyultak, farkincája testéhez simult, a félelem jelei viszont lassan eltűntek arcáról* - Én sajnálja... találni enni *nyújtotta a lány felé kezét, de az apró bogyók mind kis martalékdarabok lettek a szorítástól* - Tönkrement... |
*Ankokuna elég sokáig aludt de végül kinyitotta a szemét és nyújtózkodva felült.Szemével kereste Mico-t csak seholsem találta.Felpattant,fejére húzta kapucniját és elindult végülis a lány illatát követve.Támadásnál hazsnált gyorslábaival futva indult meg hogy megtalálja.*~Ha elszökött keservesen megbánja!~*Vicsorgott.Egy kis keresés után végül lefkéezett ésm eglátt a hasadékban Mico-t.Lassú is kimért léptekkel ment oda hozzá.*-Máris szökni próbálunk?*Kérdezte higgadt dühvel.Zöld szemei kikandikáltak a kapucni alól amik csak úgy villogtak.*
|
*Reggel a lány már korán felkelt, s úgy gondolta körülnéz a környéken, nem akarta felkelteni az alvó lányt, egyedül vágott útnak, de minden kis zajtól össze rezzent, végül egy kisebb szikla hasadékába húzódott* - Mico eltévedt... *kuporodott össze kis labdapamacsként, ha a nőstény felébred azt is gondolhatja tán, hogy a lány előle menekült el, megszökött* |
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
