|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Csak eljöttem egy kicsit látogatóba, egint összevesztem Ukiyoval... valahogy nincs köztünk az a közös összhang mint régen... Szelecskével nagyon jól elvan... én meg mintha nem is léteznék... tudod most van valaki akivel nagyon sokat beszélgetek, ő sem jött ki soha rendesen a testvérével... de végülis ő más mint én... Mondd Akuma emlékszel amikor még ott voltunk a laborban? Ott mégiscsak sokkal jobb volt mint otthon... *Chimei megböködte Shikyo hátát* valahogy magányosnak érzem magam, igaz az új barátommal nagyon jó beszélgetni... meg persze itt van Chimei *Chimei odabújt a lány oldalához, de ekkor hírtelen kiesett a fiola, szerencsére nem tört el, de John (Yoru macskája) épp kintt heverészet és játéknak nézte, utána szalad bukfencezett vele párat s ezt mind addig míg a teteje le nem pattant, Doragon szelleme hatalmas kacajjal tört elő* |
*Akuma a bentlévőkkel beszélgetett miközben Heiwával csinálta az ebéd félét.Miután meghallotta hogy megjött Shikyo kiment hozzá.*-Szia Shikyo,jó újra látni!*Törölgette meg kezét.*-MIben segíthetünk?*Kérdezte kiváncsian mosolyogva a kislányra,elég jól érezte magát mióta Doragon nem fenyegette őket.Valahogy feledésbe merültek a régi "sebek" amiket okozott a kandúr.*
*Heiwának kicsit fura volt hogy egyedül vagdosta ott a családnak a húst,csöndes volt most hogy Akuma kiment.Ő is igyekezett rendes életet élni mint mindíg vaksága ellenére is.*
 
|
*Hakuron haját lágyan fújta a szél, egy fa ágán gubbasztott már pár perce, fia és lányai valahol ott játszottak a közelben, felesége, huga, és Hakuo is bennt voltak a házban, minden olyan csendes volt, már a szemét is sikerült vissza hoznia egy éjszaka a csodálatos egyszarvúnak, Hakuron barátságot kötött vele, és a paripa mostanában sokszor volt vendég a háznál, Chikara is felgyógyult, ő is a kölykökkel játszott, persze hálás is volt gazdáinak, hogy ápolták, nagyon sok rosszaságot követtek el Infernoval, de minden olyan békés és jó volt, mintha sose ütötte volna fel gonosz a fejét, egy nap viszont megjelent Shikyo* - Szia Hakuron! *köszönt és intett neki majd bement a házba, ő is gyakran jött ide mostanában* - SZiasztok! Köszönt a házban lévőknek* |
*Sarasa is megölelte a fiút és ő is elaludt,csendben halgatta szerelme dorombolását amitől csak még álmosabb lett és nyugodtan tudott aludni.A csókra válaszolt természetesen,fejét óvatosan befúrta Yume álla alá és füleit hátracsapta hiszen most volt a legboldogabb életében úgy érezte.Még egy ideig halkan szuszogott aztán mélyebb levegővételek jelezték hogy már ő is az álmok világában jár.*
|
- Köszönöm *bújt mellé és átölelte, nem volt semmi hátsó szándéka, csak valahogy így nagyon jól érezte magát, esze ágában sem volt megkaparitani Sarasat* - Jóéjt angyalom... *nyomott szájára forró csokot, majd dorombolni kezdett neki, végül lehunyta szemeit és pár pillanatra rá már aludt is hsizen szerelmét ölelhette* |
*Sarasa is csak félig-meddig aludt de mégis fáradtan nyitotta ki szemeit és a fiúra nézett.Hátrébb kúszott a fal felé jelezve hogy bátran jöhet.*-Persze...gyere bátran!*Mosolygott rá,barna szemei még mindig boldogan csillogtak.Bár sötét volt talán Yume látta.*
|
*Lassan már mindenki elaludt, a kis kék macska Juki mellé kuporodott, Natane is bekéreckedett a tigris meleg bundája mellé, Shikyo, Chimei, Szelecske, Ukiyo, és Pao is rég aludtak már, csak egy valaki volt aki éberen figyelte a plafont, tekintete mély érzésekkel volt teli, nem bírt várni, átment Sarasahoz, legugolt ágya mellé, majd megsimogatta fejét* - Sarasa... melléd bújhatok? *kérdezte, hátha még nem alszik* |
-Rendben...máris megyek!Rohanok!*Mosolygott vidáman és most ő is megcsókolta szerelmét.*-Jóéjt!*Adott a csók ellenére még Yume szájára egy puszit és felállt a földről.Miután kiment ő gyorsan átöltözött szokásos kis hálóingjébe és bebújt a takaró alá.Még pár percig nézte a csendesedő világot ablakján keresztül majd mosolyogva lehunyta szemeit.Minden porcikája szerelmes volt,úgy érezte.*
|
*Yume karjaival átfogta Sarasat, nem tudta, hogy a másnap még mit tartogat számára, de nem is érdekelte, ez a perc számított, ez az egyetlen pillanat* - Esteledik... jó lenne ha most már lefeküdnél aludni.... *simított végig arcán, majd megcsókolta* - Jóéjszakát virágom! |
*Sarasa ismét elmosolyodott a fiú szavain,nem érdekelte most őt sem hogy a kandúr a vérszerinti báttyja mert szerette.Ő is a földre rogyott az ágyról és Yumehoz simult,fejét a fiú melkasára hajtotta és halgatta minden egyes szívdobbanását amitől szépen lassan ő is megnyugodott.Farka elégedett,boldog táncot járt a levegőbe.*
|
*A fiú lerogyott az ágy mellé és csak nézett maga elé, nem szólt semmit, majd amikor magához tért, felnézett Sarasara, egyenesen a szemébe, végül kinyújtotta felé kezeit* - Szeretlek... nem édekel, hogy a hugom vagy e vagy sem... bocsáss meg érte, de... szeretlek! *karjait még ugyanúgy nyújtotta a lány felé és remélte, hogy Sarasa hozzá bújik, hogy ő karjaiba zárhassa* |
*Sarasa szomorúan nézett a nőstényre,most hogy végre ő is érez valamit a kandúr iránt aki mostmár tényleg vérszerinti báttjya mondja Halona hogy felejtse el a dolgot és nem lehet szerelmes.Miután kiment báttyjára nézett akit már ő is teljes szívéből szeretett szemébe ismét zavarodottság ült.*-És most mi lessz?*Kérdezte fájdalmasan felsóhajtva.*
|
- Nem tudtam, hogy a testvéri szál, szerelmet szül... te jó ég... *ült le Sarasa mellé az ágyról* - Gyerekek... el kell felejtenetek a szerelmet, ki kell törölnötök az agyatokból, ezt nem szabad! *simított végig a lány arcán, majd Yuma kobakján* - Beszéljétek meg... de szeretném ha minél előbb vége lenne az érzéseiteknek... *ment ki a szobából*
|
*Sarasa csak elmosolyodott,mindaddig ilyen boldognak érezte magát míg meg nem hallotta az igazságot.Hatalmas barna szemei ismét kikerekedtek,ő is szereti Yume-t de most mi lessz.Vérszerinti rokonok és ha még kölyköt is akartak volna lehet betegen születik hiszen az vérmérgezés lenne.*-Halona...ezt....miért csak most mondod?*Kérdezte szomrúan,ő is mostmár fülig szerelmes testvérébe és semmit nem tehet ellene.Juki csak megállt az ablak alatt és halgatózott.*=Na ez most nekem is új,Yume és Sarasa...vér...vérszerinti rokonok?Istenem most mi lessz...*Mondta szomorúan.Sarasa maga elé bámult a takaróra,érezte hogy ismét kitör belőle a sírás de nem kezdhetett el Yume és Halona láttára sírni.*
|
= Mi történhetett... lessünk be! *próbált meg felugrani a párkányra de nem sikerült, végül csak csak felmászott, de elég keservesen*
- Halona... én... *állt fel Yume* - Én szeretem őt, tiszta szívemből szeretem Sarasat
- De gyerekek... hiszen testv...
- Igen tusom de nem vagyunk vérszerinti testvérek, akkor miért ne lehetne valami köztünk?
- Ez nem ilyen egyszerű Yume... nektek nem szabadna... Istenkém most mi lesz...
- Mi? Ezt hogy érted Halona?
- Ti nem ... ti vérszerinti testvérek vagytok, Nantan utána járt ennek, amikor kicsik voltatok, Sarasa betegen született, a szüleitek elvitték a mamátokhoz egy egészen más helyre, te akkor még nagyon kicsi voltál Yume... nem emlékezhetsz rá, aztán két napra rá történt a rókaszellemek támadása... téged pedig ők neveltek fel, Nantan mindent tudott de nem akart felzaklatni evvel titeket.... most mi lesz így? Nem szerethettek egymást!
*Yumeban meghült a vér is, nem hitt a saját fülének, vissza omlott a székre* - De én... szeretem Sarasat... *motyogta halkan* |
=Ahogy észrevettem Yume igen,Sarasa még eddig nem mutatott viszonzást!*Válaszolta.Meglepetten halgatta a tálca landolását.*
*Sarasa most nem csinált semmit,nem volt elutasító vagy zavarodott,sem elutasító de mégis el kellett szakadnia Yumetól mikor Halona bejött.Nem tudott megszólalni,nem tudta mit mondjon most hogy Halona látta mit is művelnek.Yumera nézett hogy most mi legyen,tanácstalan volt de az sem lett volna valami jó hogyha csak csendben ülnének a szobában.*~Ez most nagyon rosszkor jött!~*Csapta hátra füleit zavartan.*
|
= Szeretik egymást? *érdeklődött* =Mármint úgy mint... szerelmesekként?
- Ezt.... hogy érted? *nézett a lány szemeibe, de nem látott bennük félelmet, se zavarodottságot* - Szeretlek Sarasa... nagyon... *simított végig arcán és hírtelen, de mégis lassan megcsókolta, de Halona is éppen akkor nyitott be*
- Yume... *kezéből kiejtette a tálcát és a rajta lévő leves is a földön landolt, megrökönyödve állt a két testvér előtt* - Sarasa... ti meg mit műveltek? |
*Sarasa meglepődött de csak elmosolyodott a hirtelen örömkitörésen és a fiú hátára rakta egyik tenyerét és ő is megölelte.Valami elpattant a fejében mert mostmár másképp nézett a kandúrra.Nem tudta miért,hogyan de még,ez van.Pedig ezek előtt még minden előtt mennyire megijedt a kandúr csókjától,de most ő is megcsókolná bár még egyenlőre nem mutatott ki semmit.*-Nem kell hogy kilépj az életemből...maradj benne ameedig csak lehetséges!*Ölelte ő is meg.*
*Juki is a ház felé fülelt kis kerek füleivel és felült.*=Igen,úgy látszik!És ahogy hallom ennek Yume örül nagyon!*Vigyorodott el.*
|
- Sarasa! *ölelte át, úgy mintha utoljára ölelhetné, de így is érezte* - Bocsáss meg nekem... igérem az ami ma történt... nem fog előfordulni megint... azt akarom, hogy boldog légy és biztosan találsz majd valakit aki annyira szeret majd téged mint ahogy... mint ahogy én... én kilépek az életedből, nem kisértelek tovább, csak légy mindig boldog és egészséges jó? *sírva szólt szinte minden szava, nem tudta abbahagyni, most boldog és szomorú is volt egyben*
= Jólvan... *fülelt a kandúr* - Úgy hallom a gazdád magához tért! |
-Nem lessz probléma,Sarasa is ezt fogja mondani az biztos!És neked is gond nélkül fog ennivalót szerezni úgy mint nekem régen!*Mosolygott rá bíztatóan.Leült előtte.*-Szerintem téged is szeret annyira mint engem!Nagyon szereti a macskákat bármekkora is legyen!*Járt farka boldog táncot bár eléggé aggódott.*
*Sarasa pár perc múlva kinyitotta a szemeit,a fénytől fejébe éles fájdalom hasított.Megérezte báttyja illatát ránézett és elmosolyodott.*-Akkor ezekszerint itthon vagyok....*Vonta le a következtetést miután érezte hogy az ágyában fekszik,a biztonságos szobájában.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
