|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
*Mauszu is futásnak iramodik, majd hírtelen alakot vált, s egy fehér oroszlán alakjában ugrik a nagy halra, fogait bele mélyeszti, de annak húsa olyan kemény, hogy szinte beletörhetnének fogai, nyafogva hullik le az állatról, de nem adja fel és újra támadásba lendül, de tehetetlen, a hal nem adja meg magát, s mivel erejét még nem tudja irányítani, hamarosan vissza is alakul* - Jaj ne... Van terved Kirara?
|
- Mindegy! *Legyint ingerülten,hogy lezárja az emlékek kapuját.* - Még elszalasztjuk miattuk ezt a hatalmas ínyencséget itt ni! Gyerünk! Kapjuk el! *Összefut a nyál a szájában,ahogy a halra néz.Minden gyorsaságát és ügyességét igyekszik bevetni,amikor a hal nyomába ered.Még a vízbe is bele-belegázol néha,ha csak bokáig is.Hegyes karmokkal felszerelt mancsával pedig a hal után kapkod.*
|
- Hééééééé! Odanézz! *kiálltott a lány mikor egy hatalmas hal vetődött ki a vízből, látszott hogy az élőhelye nem itt van* - Együk meg! *ujjongott, de volt valami fura ebben a nagy bálna szerű teremtményben* - Osomizé? *kérdeett vissza közbe, de most nagyon felizgatta a jókora hal látványa, s már nyála is lassan a földig ért* - Amúgy ha a barátod, nem hiszem hogy ilyet tenne! *tette még hozzá*
|
-Persze,hogy van kedvem! Miért is ne volna kedvem? Menjünk,menjünk,fogjunk halacskáát! A hal finom,a hal jó,a hal inycsiklandozóó! Juhé *Azzal saját maga ragadja meg a lány kezét,és szinte vonszolja maga után :D Füleire és szaglására hagyatkozik,hogy megtalálják a patakot.Mikor odaérnek megáll,és elkomorul,amikor a lány ismét szóba hozza Zoknit.* - Ha van ami fontosabb mint én akkor nem is szeret.Sőt,utál.Fogadok csak azért volt eddig velem,hogy megfeleljen majd az úgynevezett Ososzéromának,amikor példát mutatva kiadja az utamat. Utálom Zoknit! *Szorulnak ökölbe kicsi mancsai,és a szemei megint elködösödnek.Különös módon ilyenkor a különös fények (virágok) még élesebben kivehetők szembogarában.*
|
- Remek, gyere! *s ha elérte a lány kezét fogja és magával húzza, ha nem, hát csak megy elől s bevárja a lányt is, a patak nem volt messze, s sok kis hal ugrándozott, ugrált benne* - De elég nehéz fogni... nekem sajnos nem igazán megy *konyulnak le fülei* - Zokni? Elég fura neve van a barátodnak... de tudod attól mert most nincs veled attól még biztos szeret... csak van ami tán fontosabb neki... de ebben én nem tudok véleményt mondani hisz nem ismerem... amúgy van kedved velem kóricálni? Egyedül elég unalmas!
|
- Jójó,menjünk a tóhoz, hurráá! *Körbeugrálja a lányt. Mozdulatai gyorsak és energikusak,habár kissé esetlenek.Ámde ha hozzáérttő szem vizslatja,akkor hamar rájöhet,hogy ez a macskalény bizony neki tud lódulni,ha akar.* - Mutasd az utat!
- Ja,és hogy miért voltam kiborulva? *Elkomorul.* - Mert Zokni egy...egy....hűtlen...alak! ÉN nem tudom mit eszik azon a csupaárny kandúron,de egy csomószor mondogatta hogy ígymegúgy szeret engem hugaként én meg lassan azt hittem tessék végre van valami jó barátom vagy bátyóféleségem,erre!!!....Elment azzal az....OSo...Ososzérummal,igen,asszem ez a neve. Enegm meg faképnél hagyott! Csakúgy! *A szája lefelé görbül.*
|
*A lány előre nyújtotta mindkét tenyerét* - Sajnos nincsnálam semmi ennivaló... én is éhes vagyok... valahol kéne élelmet szerezni... *gondolkodik el* - Itt nem messze van egy tó... sok érdekes lény van benne, talán foghatnánk ott valamit... vagy nem? *mérte fel ő is a nőstényt* - Miért voltál kiborulva? Megbántott valaki? *kérdezgette a macskalányt*
|
- Hát én...kiborultam,erre rohantam, aztán elestem abban a gyökérben ott,bevágtam a kobakom és álmodtam egy nagyon furát.Aztán meg veled beszélgettem. Ja és éhes is vagyok. No és te? *Mostmár ő is feláll,és némiképp leporolja ruháját,aztán farkát ide-oda lóbálva körüljárja a vele talán egykorú kislányt,s jobbra-balra mozgó orra arról árulkodik,hogy nem csak látványát,de szagát is emlékezetébe vési.*
|
- Hát azt nem tudom... én már egészen kölyökkoromban is meg tudtam ezt csinálni... úgyhogy fogalmam sincs... mit csinálsz itt egyedül? *érdeklődött* - Nagyon rég nem láttam már hozzám hasonló lényeket errefele... pedig már jóideje itt tartózkodom...
|
- Ö..örvenedek *Nyögi ki teljesen ledöbbenve.Sok furcsaságot látott már,na de ez!...Csak tátog és pislog,mint a partra vetett hal,míg végül észbe kap,és hozzáteszi iménti silány válaszához.* - Én meg Kirara vagyok...
*Füleit kíváncsian a lány felé szegezi,aztán végre visszatér a szín is arcába.* - Hűűűű....hogy csináltad ezt? Oroszlán? Én is tudnék ilyet ha gyakorolnék?
|
*A kölyök pajkosan ugrál fel, s le, ide oda, körbe szaladja a lányt, s játékra hívja, de hírtelen elkezd villogni nyakában az oroszlánmedál, s hírtelen a kisoroszlánból egy macskává változik* - Áu.. *nyüszögi mert épp ugrás közben alakult vissza, de aztán felkapja maggát, leporolja ruháját, meghaol Kirara előtt majd bemutatkozik* - A nevem Mauszu... *ugrik egyet a lány felé, oroszlán vagyok és messzi földről jöttem ide! *mosolyog Kirarára* |
- Furcsa...én azt hittem itt minden macskafelé tud beszélni... *Mosolyogva figyeli a kisoroszlánt,még akkor is,ha közben majd' ki kell csavarnia a nyakát. Mikor a mancsát kezdi nyújtogatni felé, hát megfogja,mivel úgy gondolja,hogy pacsit akar neki adni..*
- Mindegy...azért én bemutatkozok: Nevem Kirara.
*Aztán megsimogatja az állat fejét ^^*
|
*A kisoroszlán csak nagy szemekkel figyelte a lányt, farka ide oda lengett, felelni nem felelt, csak halk morgást hallatott, szinte dorombolt, körbe körbe járt a lány körül, minden szemszögből megnézte, majd leült és mancsát nyújtogatta, mintha csak köszönni akart volna, és így is volt*
|
*Sok idő eltelik.Végül tompa dobbanás hallatszik. Tán a szívverése indult el? Vagy a kapu lélekharangja jutott át ebbe a világba? Ki tudja? A lényeg,hogy Kirara szemébe hirtelen visszatér a fény,és riadtan felül. Szaporán kapkodja a levegőt,maszatos arcát megtörüli kézfejével. Még mindig a fülében csengett a különös ének,és az álom is kísérti.Vagy nem is álom volt az? Ki tudja?
Merengéséből azonban felriad,amikor meglátja a kis oroszlánt. Pislog párat,aztán érdeklődve félre billenti a fejét.*
- Nahát. Szia. Hát te meg ki vagy?
*Füleit hegyezve figyel,hátha válaszol.*
|
*Egy oroszlánkölyök kezdi szaglászni a lány haját, s kis mancsával meg megbökdösi, fejét ide oda forgatja, nem tudja mitévő is legyen most, nyalogatni kezdi az idegen arcát, farka meg meg lendül, és csak vár és vár*
|
*Vad rohanással ér ide.Nem tudja mióta fut,és milyen gyorsan, de szemei előtt kezd összemosódni a világ.Részint a könnyektől,részint a fáradtságtól.Lábait alig érzi,épp csak annyira,hogy tudja: még mindig szédületes sebességgel halad.Bármennyire szeretne megállni,nem tud,hajtja valami: Düh? Kétségbeesés? Ijedtség? Szomorúság? Magány? Talán mind egyszerre.Nem maradhatok veled - folyton ez jár a fejében,ez visszhangzik benne. ~Mindig amikor feltűnik.Az a fekete kandúr.Mindig akkor lesz Zokni ilyen hülye!~ Dohog magában. Még jobban begyorsít,mit sem törődve a fejében lüktető vérrel,mely szinte már fáj. Szemében az idővirágok szirmai minden egyes könnycseppnél felfénylenek. Az őrületes hajszának egy kiálló gyökér vet véget: Kirara elbotlik benne,hatalmasat esik,végigszántja a földet landoláskor össze-vissza karcolva magát,s úgy is marad. Tágra nyitott szemeiben kihúny minden fény, kivéve egyet: pupillájában kékesen-aranylón fénylő idővirág világít. Távolról halottnak tűnik,közelebbről pedig ájultnak. De ő maga sem tudja,melyik a valódi...*
|
*Jukit bármennyire meglepte a fiú tekintete gondolkodás nélkül a fák közé ugrott hogy megint gazdájánál teremjen és hozza a segítséget amitől jobban lesz.*~Ez nem ugyanaz a Yume de ezen ráérünk később gondolkodni...!~*Döntötte el magában és csak nyújtotta megint lépteit hogy hamarabb odaérjen.*
|
*yume kinyitotta fél szemét, majd egyenesen a tigrisre nézett és kisétált hozzá a hídról* - Most mi lesz itt fogunk még ácsorogni avgy indulunk Sarasahoz? *szemében látszott hogy agódik, de most valami más is volt benen, keménysé, durvaság, valami ami nem teljesen volt az a Yume aki elment hogy tanuljon és erős legyen* |
*Juki most túlságosan a gazdája állapotával volt elfoglalva hogy meglepődjön.*-Sarasa nagyon beteg és Halona szerint csak Yume tud segíteni!Valahogy el kell onnan őt hozni vagy nem lesz jó vége...Sarasa-ra nézve biztos nem!*Mondta el röviden és türelmetlenül.*
|
*Sohno tekintetét az állatra vetette, majd hírtelen mellette termett* = Hogy találtál meg minket Juki? Na mindegy... miért vagy itt? Mi most edzünk, főleg Yume... nem hiszem hogy ki lehet őt mozdítani ebből az állapotból több napja ott áll és ne csiinál semmi mást... az egyensúlyát gyakorolja... de szerintemm már túl jól is megy... |
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
