|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Már csak azt lenne jó tudni, hogy merre tovább.- *Sóhajtott, és Kittyre nézett.* -Ja persze... barlang ügynél tartottunk.- *Kuncogott.* -Kicsit szétszórt vagyok.- *Mondta zavartan, és félresöpörte a szemébe lógó tincseket.* -De persze nem kell elhamarkodni a dolgot.- *Mentegetőzött tovább. Kitty Misára mosolygott, végigsimította a hátát, majd nevetve kergetni kezdte a cicát a homokban bukdácsolva.*
 
|
*Kinme halkan kuncogott egy kicsit, majd a kölyökre nézett, végül vissza a lányra* - Meg szeretnélek ismerni amennyira csak lehet... és én sem akarom, hogy szomorű légy! *adott puszit homlokára, Misa eközben hozzádörölőzött a csuromvizes kölyökbe, s szaladgálni kezdett a homokban, játékra hívva Kittyt, eközben csupa homok lett a víz miatt* |
-Persze, hogy törődök. Nem szeretnélek szomorúnak látni.- *Elhallgatott picit Ajkába harapott.* -Én... én is szeretném tudni, hogy pontosan mit érzek.- *Nézett a tenger hullámaira.*
*(Igaz Kitty már egyszer kijött a vízből XD na de nincs gáz megoldjuk.) Kitty elunta az ücsörgést a parton, így amíg a nagyok beszélgettek megint bement fürdőzni egyet. Aztán meghallotta Misa nyávogását, és kiment újra a partra. Csöpögött róla a víz, ahogy a fekete nősténymacskához közelített.* -Mi a helyzet Misa?- *Kérdezte kíváncsian.*
|
- Te egy igazán kedves lény vagy... mindig törődsz velem... *amikor a lány az új életről beszél, elmosolyodik* - Hát... akkor viszont húzzunk bele, ha te is érzel valamit, akkor én... én... nagsyon szeretném, hogy többet érezz... *nem tud betelni a lány látványával, de nem is akarja elhamarkodni a dolgokat, még nem tartanak ott, hogy önfeledten megcsókolják egymást, legalábbis így érezte, eközben Misa nézte a kölyköt, szeretett volna játszani vele, de félt a víztől... így ht kinnt nyávogott csak neki* |
*Sopphie egy darabig hallgat, próbálja megérteni Kinmét. Lehúzta a kezéről a kesztyűt, ami egyébként jól jött, mert védte a kezét, most zavarta. Ledobta a homokba maga mellé. Újra megfogta a fiú kezét, most ha akarta, ha nem.* -Kinme, újrakezdeni, emlékszel?- *Kereste a fiú tekintetét, ha nem rá néz.* -Ha itt tartanánk, és meg mondhatnám, hogy neked meg jobb jár mint egy tolvaj.- *Nyelt egyet.* -De én is érzek valamit, és szerintem ilyenekkel egyáltalán nem is kéne törődnünk.-
|
*Nem rántja el a kezét, de remegni kezd* ~ Szedd össze magad Kinme... gyerünk nem lehetsz ilyen ostoba! *fogja át ő is a nőstény kezét, kifordítja s kinyújtva próbálja a lányét is kibontani, nézi a "játékot", majd elkomorodik* - Én.. én azt hiszem érzek valamit irántad... azt hiszem ezt úgy mondják szerelem... *rántja el kezét* - de persze ez nem jelent semmit... neked jobb jár, mint egy gyilkológép... nem is kérem hogy ugyanezt érezd... csak reménykedem azt hiszem... |
*Sopphie halkat sikkantott, amikor elhagyta a földet.* -Héé én ma már térdig gázoltam a vízben, hogy halat fogjak, meg tegnap si fürödtem, meg tengap előtt is. Egyszer már nem kényszerből szeretném...- *Kuncogta válaszképpen, majd elhallgat, mikor Kinme keze az arcához ér. Piros szemei hatalmasra tágulnak, a meglepődöttségtől. Egy picit áll szótlanul, majd megfogja Kinme elhúzott kezét, ha nem kapja el.* -Az előző meg figyelemelterelés ugye?- *Kérdezi bújkáló mosollyal, a fiú szemeibe nézve.*
*Kitty pancsolt egy kicsit a vízben, mikor a part felé nézett, Kinme és Sopphie egymással szemben állnak. Elvigyorodott, de nem akarta őket megzavarni, így csak csendesen mászott ki a vízből, és leült a partra, tőlük kicsit távolabb, megszáradni.*
|
*Kinme nem hagyta, hogy a lány csak úgy csücsüljön, s amikor nem figyelt, hyrtelen felkapta* - Ha nem jössz velünk fürdeni akkor viszlek! Melyiket választod? *kuncogott, majd inkább letette a nőstényt* - Mi a baj? Nem tűnsz vidámnak... pedig nagyon szeretem a mosolyod... *simít végig a lány arcán, kezéről lepattognak a szemcsék, amik rátapadtak, s apró puszit ad a lány ajkaira, nem tudta megállni, s most nyel egy hatalmasat, elveszi kezét, s nem nagyon moccan* - Őőőő ne haragudj.. véletlen volt... *próbálja kihúzni magát a dolgok alól* |
*Sopphie lekuncogja magát..* -Épp most jöttünk egy szigetről. Ott tengerpart hátán tengerpart volt csak.- *Nézi a fiút, de vonakodik követni.* -Persze, de az sziget volt, az más, ez is más hely. Nem látod milyen szép?- *Fordul körbe, és nővérét oldalba böki, majd ő azért Kinme után megy, csak úgy ruhástól. Sopphie megvakarja az orrát.* -Már lassan kezd elegem lenni a vízből.- *Sóhajt egyet.* -Akár sós, akár nem az, vagy a sár... mindtől vizes lesz az ember...- *orogta, és inkább leült a partra most.*
|
*A lény felhörög, felemeli első jobb lábát, meghajtja fejét a lány szavaira, majd vissza alakul, hosszú fülei eltűnnek, s macskafülei térnek vissza, arany szemei is vissza zsugorodik, fehér haja is úgy áll már mint átváltozása előtt* - Örülök, hogy tetszett! *mondja, s a tenger látványa őt is megbabonázza * - Sose voltam még tengerparton! *szemei csillognak mint egy kölyöknek, gyorsan lekapja magáról kabátkáját és felsőjét, majd bele veti magát a vízbe ami kellemesen langyos... * - Gyertek be, nagyon jó a víz! *rikkant ki* |
*Miután a lény leszállt, Sopphie gyorsan leszállt a hátáról, és Kittyt is leemelte.* -Huha, végül is csak eljutottunk a tengerpartig.- *Mosolyodott el, végiggondolva, hogy végül is csak egy mocsarat, egy tükörországot, egy tengeri szigetet érintettek út közben, és végül is nem volt céljuk idejutni.* -Köszönjök a repülést.- *Mosolygott a lényre, vagy ha már visszaalakult, akkor a fiúra jókedvűen. Kitty körülnézett a helyen.* -Húha ez lenne a tengerpart? Ez teccik!!!- *Lelkendezett, mire nővére lehűtötte.* -Neked minden tetszik, mindegy hol vagyunk.-
|
| Atsui még visszafut a kabátkájáért, aztán bátortalanul, de megfogja a fiú kezét és követi. Fura érzés neki, hogy valaki szereti, hogy jó helyen van, békében. Néha lepillant összefont kezeikre, s elgondolkodik, mennyire különös ez a kapcsolat. Kibírt időt, távot, ezer bajt, felejtést, sebekezt és talán még sok minden mást is. Rengeteg új dolog várja még, belecsöppent a régi életébe, mely már lehetséges, hogy teljesen megváltozott, ezt kell feldolgozni. Kézenfogva elhagyják a területet. |
- Nyugi... nem lesz semmi gond! *túr bele egy kicsit a kandúr hajába* - Tiszta is vagy már, félni se fognak tőled, na gyere! *fogja meg a kandúr kezét és úgy vezeti* |
| Atsui feltámaszkodik és megfogja Nan kezét. - Menjünk. - mondja neki beleegyezően. - Ott... többen lesznek? - kérdi félve. Kicsit fél a tömegtől, ám ezt nem tudja elmagyarázni a fiúnak. - Nem lesz baj? |
*Nantan még mindig nem tért agához, s ő is nevetve nézi végig a jelenetet miután Atsui is nevetni kezd, de hírtelen abbahagyja* ~ Ha hangoskodunk észre fognak venni minket*gondolja majd nagyot nyel és feláll, kisétál a partra és vizes testére húzza fel pólóját, sálját amit mindig is magánál hordott, most derekára köti, itt is jól mutat és melege sem lesz tőle* - Ideje indulnunk... még mielőtt ránk találnak! *kedvesen nyújtotta kezét a kandúrért hogy felsegítse* |
| - Soha sem nevettem még. - mondja, s egy pillanatra átöleli Nantant. - Most olyan jól érzem magam! - ujjong, mint egy gyerek. Elengedi a srác csábító és vizes testét és kirohan a partra. Könnyű a lelke, úgy érzi, szállni tudna. Futkos és ugrándozik, közben néha lángcsóvák pattannak ki a mancsaiból. - Mi ez az érzés? - fordul vissza, ám megpördül a lendülettől és hanyatt vágódik a homokba. Fél pillanatig meglepetten hallgat, aztán hihetetlen kacagásba fog. - Úgy érzem, kiugrik a szívem és rögtön szárnyra kapok. - magyarázza még mindig nevetve. |
*Nantan örül, hogy Atsuit is nevetni látja, ettől mégjobb kedve lesz, s nem érti miért de nem tudja abbahagyni a nevetést, mintha ezer éve nem nevetett volna* - Sok mindent kell még megtanulnunk... neked is és nekem is azt hiszem... *mosolyog, s amikor Asui rávetődik csak meglepetten pislákol* |
| Atsui is nevetni kezd. Hosszú idő után ez az első időszak, hogy végre mosoly ül az arcára. Először csak furcsállta a boldogság és jókedv jeleit, aztán megértette, hogy a mosoly valami olyan földöntúli dolog, amit nem lehet utánozni. Csak olyankor jön így, ha valaki tényleg jól érzi magát a bőrében. És vele még nem esett meg ilyen, mióta felébredt azon a szörnyű helyen. Csak játszik ő is, s hiába volt nemrég még hulla fáradt, a haltól és ettől a fiútól az összes életereje visszatért a testébe, amiről nem is tudta, hogy ilyen sok. Ahogy Nantan feláll előtte, hajából és testéről lecsurog a víz, egy pillanatra csak nézi őt, mint égi tüneményt, majd elvigyorodik és ráveti magát a fiúra. |
*nantan sokkat pislákol mert nem hitte volna hogy atsui vissza csap, majd nevetni kezd és újabb adag zúdul a macskára* - valahogy úgy de nem úszod meg! *szökel egyet Atsui felé, egyenesen elé huppan a vízbe így a vízsugár tán mindkettőjüket telibe találja, Nan nevet, most nem akar gondolkodni, most játszani akar, most Atsuival akar együtt lenni boldogan, s kölyökként ugrált a habokban mintha sose fájt volna neki semmi sem, mintha nem kapott volna még sohasem egyetlen egy pofont sem az élettől, s lihegve ült le végül Atsui mellé, de mivel ő alacsonyabb volt kicsit belepte a víz, s pröszkölni kezdett ahogy a víz ellepte száját és orrát, majd felpattant* - A méretek azt hiszem nem változtak... *szögezte le és inkább nem ült le * |
| - Értem. - feleli arra, hogy nem muszáj törődnie a lányukkal. Ez persze nagyon hülyévé teszi a helyzetet, de nincs ideje gondolkodnia rajta, mert arcába csap a tengervíz. - Héééj... - mosolyog értetlenül, majd viszonozza a fröcskölést. Neki nincs meg a technikája rá, a víz nagyrészt szerteszét loccsan, de szép ívet ír le, míg vissza nem tér a tengerbe. - Most akkor nekem is egy? - kérdi játékosan. Örül, hogy a gondokat maga mögött hagyhatja, annak meg pláne, hogy végre önfeledt lehet, játszhat, nem kell többé menekülnie és bújkálnia folyton. Bár sajnálja Osorerut és Yowaikot, akiket hátrahagyott valahol az útközben, de már nem akar törődni semmivel és senkivel. Csak egy kis boldogságra vágyik, amit ez mellett a Nantan nevű, belé szerelmes fiú mellett megtalálhat. Talán. |
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
