|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Bo... bocsánat, de ez a rózsaszín haj... na meg a ruha... én...
- Nem érdekel! NEm vagyok lány... *sértődötten néz Kirarara is, bármit eltűr tőle, de ez már igenis nagyon érzékenyen érinti*
- Zokni? Fure egy név!
- Az igazi Kokoro... csak Kirara hív így. még régen nevezett el
- Ohh... hát jólvan... amúgy már bemutatkoztam a kishölgynek, a nevem Haku... messziről jöttünk ide, keresünk valami nagyon különleges helyet, de nem hiszem hogy megtaláljuk... *morfondírozott*
|
*Összerezzen és fogait kivillantva perdül meg,mivel ha user jól számítja az idegen mögülük toppant elő.Mikor azonban meglátja a jövevényt kissé lecsillapodik,ám azt azért bánja,hogy a macsek átpártolt a kandúrhoz.Amikor azonban Zoknit lánynak nézik,nem tehet róla,de kitör belőle a vad röhögés.* - Ő nem....ő nem....ő...*próbálja kinyögni két röhögőgörcs között* ..ő nem lááány! XD *Majd miután kissé lecsillapodtak nevető idegei,felegyenesedik,mivel eddig görnyedezett.* - Egyébként ő Zokni,én meg Kirara.És te ki vagy?
|
- A neve Ében! *lépett ki rejtekéből a fehér kandúr, a cica rögtön lemászott Kirara válláról és nyávogva gazdája vállára ugrott* - Amúgy sziasztok a nevem Haku, köszi h megtaláltátok a cicámat*
- Nagyon furcsa... *dünnyögte Kokoro a nem létező bajsza alatt*
- Két ilyen szép lánynak nem kéne egyedül kujtorognia
- Nem vagyok lány! *háborodott fel a rózsaszín kandúr*
 
|
- Mit tudom én! De mit érdekel téged? Gondolom a lábán jött ide! Lehet,hogy eltévedt.Majd mindjárt kivisszük innen...*Miután kiért a gyökér alól a nyomokat követve még átmászik egy tüskés bokor vaskos ágai között,egyik karjával a macskát védve,s miután ebből is kiért,felegyenesedik.* - Hogy név? Hát név...ő név...hogy hívnak? * Néz tanácstalanul a macskára.*
|
- Hát jó... végülis nem oszt nem szoroz, a lényeg hogy vissza találjunk... de azért elég különös, hogy csak íy ránk bukkant... *gondolkodott hangosan, amit lehet hogy Kirara nem igazán vesz jó néven* - És mégis hogy fogod hívni? *próbált Kirara nyomaiban maradni, az idegen pedig követte őket, a macska bundájában egy lehallgató készülék volt, amit szabad szemmel nem láthattak*
|
-Nem tudom...*Néz a cicára,és egyébként nagyonis elnyerte a tetszését.Maga is dorombolni kezd,amikor a feketeség felugrik a vállára,és feláll vele,egyik kezét a macsek hátán tartva, hogy a kis lény le ne essen róla.* - Hát...vigyünk magunkkal...ha már itt van,nem hagyhatjuk egyedül.A végén még megeszi valami...*A macskára néz.* - Egyet se félj,majd én megvédelek! *Hősies,önfeláldozó mosollyal fordul ismét uticéljuk felé,így háttal kerül az idegennek és a fának is, amin rejtőzik.Tovább indul,hogy átkússzon a fa gyökere alatt,és kövesse a nyomokat.*
|
*A cica barátságosan nyávogni kezdett, és dorombolt amikor a lány megsimogatta, gondolt egyet és a vállába ugrott, majd ott helyet foglalt valamilyen módon, persze ez lehet, hogy nem nyerte el Kirara tetszését*
- Hé, hát ez a jövevény meg kicsoda? *érdeklődött Kokoro és megsimogatta a macska buksiját, a macska nyávogni kezdett, és megint dorombolt* - Honnan szerezted? *érdeklődött, eközben a fehér kandúr minden rezdülésüket figyelte*
|
*Már éppen bújna át egy termetes gyökér alatt,amikor elé toppan a macska.A másik macskalény távozását nem vette észre,hisz a nyomokat figyelte.A jövevény láttán azonban megtorpan,aztán előre csapja füleit és barátságosan elmosolyodik,farka ide-oda jár.*- Hááát te? Szeeeerbusz macsek! *Lép oda hozzá,és mielőtt még a cica tiltakozhatna,végigsimít a hátán.*
|
- Remek ötlet! *helyeselt a macskafiú, és követni kezdte Kirara-t, az idegen meghallotta lépteik zaját és olyan gyorsan mászott fel a fára, mint egy akrobata, macskáját viszont a két lény után küldte, s az feltűnően Kirara elé ugrott, majd nyávogott, hogy észrevegye őt*
|
-Najóó...akkor szerintem induljunk vissza arról amerre jöttünk * Mutat a laza talajban látszódó nyomaikra. Mindenki nagy meglepetésére, Kiraraba igenis szorult ész, nem is kevés, csak éppen túl bugyuta ahoz, hogy bárki is ilyesmit feltételezzen róla. A nyomokat vizslatva pedig megindul pontosan azon az úton vissza, amerről jöttek, és ha az idegen nem takarodik el az útból, akkor, hacsak nem máshonnan figyel, valószínűleg előbb összetalálkoznak, mint ahogyan azt szeretné.*
|
- Persze figyeltem nagyon amikor szinte alig fértem el vagy ezer helyen! *lesz egy kicsit dühös, de vesz efy mély levegőt és elszámol 10-ig* - Na figyelj nem jutunk ki innen ha folyton csak marjuk egymást, közösen kell vissza találnunk, rendben?
|
- Éééééén?? *Kapkod levegő után* - ÉN a tavat kerestem! Neked csak követned kellett és figyelned a tájat! *Felfújja arcát, szemei kitágulnak, és farka ide-oda jár sértődöttségében. Mint egy kis pukkancsnak.* - Itt egyedül téged illet a felelősség! Miért nem figyelted a tájat amikor az volt a feladatot? * Tipikusan átkeni a másikra a felelősséget...mint ahogyan szokta.*
|
- Oké de mindenekelőtt keresni kell egy patakot *nézett körbe de még ő sem járt ezen részeén a mocsárnak* - Kirara... én úgy tudtam h te vezetsz, én csak jöttem utánad... mégis nem neked kéne tudni, hogy most mi legyen? *érdeklődött*
|
- Jó...menjünk...De csak sekély vízben!! *Kötötte ki és dacosan felhúzza az orrát, miközben feláll. Szájában egy harapot sebet nyalogat, amit ki tudja mikor szerzett, talán akkor amikor eltaknyolt egy gyökérben kutatás közben.* - És most? merre? *Néz körül.Tökéletesen eltévedt.Egyáltalán nem ismerős neki a vidék.*
|
- Hát nem is Tudom Kirara... lehet, hogy eltűnt az a tő... *vergődte át magát az egyik hasadékon, majd bukfencezett egyet, de a végére leálította magát és talpra ugrott* - Szerintem jobb lenne, ha most elmennénk fürdeni, nagyon piszkosak lettünk *szagolta meg magát* - Ja és büdösek... *tette hozzá, az idegen próbálta őket nyomon követni, de sosem meréskedett annyira közel, hogy ez feltűnő lehessen*
|
*Ha maga Zokni sem vette észre a leselkedőt, akkor Kirara még annyira sem. Elszántan keresi a tavat...kb 2 óra múlva, miután már mindketten karcosak, szutykosak és fáradtak lettek, a kis macskalény megunja a keresését, és duzzogva leül egy fa gyökerére...a mocsárnak minden szegletét átvizsgálta, néha Zokni nagy bosszúságára olyan helyeken is átnyomakodott vagy bemászott, ahol neki igen kényelmetlen az átkelés, de ha nem akarta Kirarat szem elől téveszteni, akkor követte...* - Ennek semmi értelme! Pedig a nyakam tettem volna rá, hogy itt van valahol! *Durcásan alaposan körüljáratja szemeit a vidéken, aztán az egyik kisebb karcolást kezdi dörzsölgetni kézfején, amit a különböző bokros helyeken szerzett.*
|
- Hát de ha te sem tudod, akkor hogy találunk vissza? *érdeklődött* - Az hogy itt dobott ki okés, deeeee lehet hogy ez csak figyelemelterelés nem? Na mindegy... *rántja meg vállát és lassan bandukolni kezd a nőstény után, nem is igazán figyel arra, hogy merre lép, de nem botlik meg, érzi mi hol és merre van, de azt nem sejti, nem hallja, nem érzi, hogy valahol a rejtekben két macskafül hallgatózik és gazdájuk kiváncsian követi a két macskát*
|
*Megkeresi útközben elhagyott fél bakancsát, majd lábára húzza.Így már védve van a tüskéktől.Zokni kérdésére megrázza a fejét, nem akarja hogy vigyék. Tud ő a lábán menni.Aztán csak sóhajt egyet.* - Jó...keressük...szerintem valahol itt kell lennie...mivel mire eszméltem már itt rohantam *Néz körül fintorogva, majd egy tetszőleges irányba megindul. Persze ki is sejthetné, hogy valójában a tó mostmár Kirara lelkének legmélyén van? Valójában részben ezért is szippantotta magába...védelemre volt szüksége, egy helyre, ahol biztonságban érezheti magát az illetéktelen kezek elől...amellett...talán érezte, hogy ez a lény, kezdeti oktalansága ellenére is, talán majd egy nap megfelelően kezelheti erejét. Ámbár, erről a búvóhelyről szerencsére egyelőre nem tud senki, maga a hordozója sem. *
|
*Zokni végignézi a rövidke jelenetet, a beszólásait pedig már nem is veszi figyelembe, valahogy elsiklanak a fülei mellett* - Most hogy így kimérgelődted magad... elmegyünk megkeresni azt a tavat vagy sem? *érdeklődött* - Mert engem már kezd érdekelni... hol láttad ezt a tavat, emlékszel rá? *érdeklődött* - Amúgy ha akarod vihetlek amíg a mocsárban vagyunk *ajánlotta fel*
|
*Nagyot sóhajt, aztán nyújtózik egyet.* - Zokni azt hiszem rád teljesen illik ez a név..hallottál már arról hogy "Agyilag Zokni"? * Néz fel rá ismét kis vigyorral...ugyanis teljesen érthetelennek és badarságnak tartja Zokni mondókáját. Feláll, leporolja a fenekét, és fintorogva körülnéz.* - Menyjünk már innen! Utálom a vizet és a mocsarat is.*Lép egyet kettőt, majd hangosat nyikkan,és felkapja talpát. Mérgelődve kiszed belőle egy tüskét, és elpöcköli.Felhúzott orral néz Zoknira, mintha azt mondaná: Na ugye megmondtam? És türelmetlenül toporog.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
