|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Éppen a havas hegyvidéken barangolva kémlelte a tájat amikor megpihent egy sziklán.Nagyon kifáradt a sok rohanástól.üldözéstQl,vadászástól.Idefele is egy állatot kergetett akit elvesztett mert a szagok nagyon összekuszálódtak.Most nem nagyon tudja hol lehet de hamar be szokta magát tájolni ha eltéved.*
|
Zoy örül hogy párja viszonozza az ölelést majd az állemelésre csillogó szemeivel a kandúréba néz majd megfogja a párja mancsát.-Meg kell próbálnod!Hiszek benned tudom hogyha akarod bármire képes vagy!-Mondta határozottan mégis aggódóan és szeretet teljesen.~Bármit megtennék hogy azt a zavart amit a szemeiben ül elzavarjam!~Mondta magába és megpuszilta párját.
|
Mina elslisszol, mikor bátyja sietettősen néz rá. Samui átöleli Zoyt. Érezni, ahogy kalapál a szíve, a levegőt is gyorsabban veszi. ~ Fenébe! Nem tudom szétválasztani a dolgokat magamban! ~ mérgelődik magában. Aztán utoljára megrázza a fejét, s megemeli a lány állát. - Nem megy... - motyogja. Szemeiben zavar ül, mozdulata mégis vágyéhes.
 
|
-De...miért küldöd el Mina-t?-Néz párjára értetlenül Zoy,majd odamegy hozzá és megöleli.-Meg tudod tenni!Én hiszek benned Samui!-Mondta a fiúnak az ölesés közben.A havat vízzé változtatva csinált köréjük egy szivet.~Remélem fen tudom tartani és nem fog ránk zúdulni az egész mint amikor megismerkedtünk!~Mondta magába reménykedve.
|
- Mina... menj el. - sajtolja a szavakat a kandúr. A lány csak nyel egyet és olyan értetlen néz, amennyire csak el lehet képzelni.
- Na de...
- Csak menj el. - néz rá aggodalmasan. Nem tudja, hogyan mondhatná meg az indokot, bár nem is nagyon akar ilyesmit mondani. A lány kis tétovázás után elindul másfele.
|
-De hogy érzheted...-Majd amint meghallja Minako-t kicsi meglepődik,az eltoláskor hátrébb lép.-Meg kell próbálnod!Kérlek hátha sikerül Samui!-Kérleli párját Zoy hátha sikerül neki és őszintén reménykedik benne.~De ha ikrek akkor is hogy érezhetik azt amit a másik?~Kérdi magába értetlenül.
|
- Érzem... érzem, amit Atsui... - eltolja magától Zoyt. - Ne haragudj... nem azért tollak el... csak... nem tudom... megbolondulok...
- Ikrek vagytok... - mosolyog halványan a lány, de ahogy látja kissé szenvedni bátyját, aggódni kezd érte. - Próbáld úgymond kikapcsolni.
- Nem megy!
|
Zoy kicsit megijedt amint párja felkiáltott és ki is nyitotta szemét abban a minutumban.Nyelt egyet és párja mancsát megfogta.-Mi a baj Samui?-Kérdi aggódóan a kandúrt mert egyáltalán nem tudja mi baja lehet szegénynek.
|
Újra feltámad benne az a belső érzés. Ökölbe szorítja mancsait, s megpróbálja minden őrültségről lebeszélni magát. ~ Nem! Ezek Atsui érzései! ~ korholja magát. - Hagyjátok abba! - kiált hirtelen fel.
- Samui? - a lány akkorát ugrott, hogy beverte egy faágba a fejét az ijedtségtől. Rémülten néz bátyjára, aki csak rázza fejét.
|
-Meglehet!-Mondta bólintva és kicsit megelpődött amikor Samui nem is reagált semmit mintha már nem is szeretné sőt még csak barátok sem lennének bár a füzér elég kedves dolog volt tőle.Becsukta a szemét és próbált gondolkodni mivel tudna érzelmeket csalni ismét párjába.
|
A szerelem szóra nem is reagál. Csak belül járja körbe a jelentés, s az, hogy mit mondhatna, de mivel semmit nem akar elárulni, inkább csendben néz a nőstényre. - Edzened kéne, hogy megerősödj. - mondja végül. Nem tudja maga se, hogy miért ezt mondta, de ez volt a biztos, ezzel nem árult el semmit a belső érzéseiről.
|
-Szerelemből?!?-Teszi fel a kérdést ami válaznak is mondható egyben majd amint a jégfüzér eléri nem kocogtatj tovább a fogát.~Hülye válaszadás Zoy!~Korholja magát belülről majd füleit mozgatni kezdi mintha hallana valamit majd látja ahogy Mina eloldalog de különösebben nem ő köti le a figyelmét,tekintetét ismét Samuira szegezi.
|
Megpillantja a keresett nőstényt. Jégfüzérrel fonja át, mely nem hűti tovább. - Miért csináltad ezt? - bukik ki a kérdés belőle. Mina lassan eloldalog kicsit távolabb, hagyja bátyját érvényesülni.
|
Zoy valahogy talpraállt majd megdörzsölte a fejét.-Ilyet sem csinálok többet!-Mondta halkan magának.~Lehet hogy többet kéne majd gyakorolnom ilyen nagyobb víz tömegekkel!~Mondta magába majd megrázta a fejét és ismét normálisan látott és nem volt semmi baj.Fogai kicsit kocogtatni kezdte mert fázott.
|
Samui lehunyja szemeit. Fülei radarként kezdenek mozogni, majd picit megrezegnek. Orrát a levegőbe emeli, majd szimatolással próbálja kinyomozni Zoyt. Szagot fog, a hó pedig elmeséli neki, merre találja az erőtlenné vált nőstényt.
- Mit csinálsz?
- Zoy valahol itt van. - elindul a lány irányába. Fejében sokezer gondolat cikázik, mind más és ellentétek is sorjában akadnak. Mire hallgasson? Miért hallgasson pont arra?
|
~Nem birom már tovább!~Remegnek meg lábai a nősténynek majd térderogyik és a víz Samui elé kerül szimpla víz formájában.Majd valahogy megpróbálna felállni de nem megy valahogy kezével egy nyilat akar formálni ami felé vezetné párját és ezt mind azért teszi mert azt gondolja hogy talán még lehet valami majd gondolatba valahogy megtartja a nyil formáját de ő maga nem tudja hol lehet.
|
- Mit értesz? - kérdi a lány, de Samui csak int. - Hahó. - integet a kandúr orra előtt, aki abban a pillanatban finoman ellöki maga elől és a vízhez megy.
- Tudom, hogy itt vagy. - mondja a levegőbe. Érzi a nőstény illatát, de nem tudja pontos helyét. A szél ügyesen szállingóztatja Zoy szagát.
- Egyre több rejtélyt állítasz.
- Ieniről nem fogok elárulni semmit, Atsuival érzésileg kapcsolatban vagyok, s azt értem, hogy éreztem valami furcsát, s ezt neki tulajdonítom. S Zoynak szóltam. Most már világos?
|
Felsóhajtott.~Mit össze veszekednek!~Mondja magába majd hátára dől a hóba hejezi tenyerét és végül csak mutatóujjával kihúzott egy hócsíkot amit vizzé változtatott és szivet rajzolva vele beleít egy S betűt.~MEGVAN!~Mondja magába majd a fák között alig látható helyzetbe varázsolja magát majd a havat vizzé változtatva Samuiék elé nagy betűkkel kiírja hogy "szeretlek Samui üdvözlet Zoy" majd valahogy megpróbálja fnt tartani amíg Samuiék meglátják de elég nehéz neki de valahogy meg kell próbálnia.
|
- Samui... - szólítja újra a kandúrt.
- Mi van már?! - felcsattan a fiú. Mérgesen néz az amúgy is szeppent nőstényre.
- Kérlek... mondd el, hogy mi bánt.
- Nem. - felel határozottan. - Csak keresd meg Atsuit.
- Nem tudom, hol van, csak azt, hogy a barátjával ment el.
- Akkor már értem. - bólint, de láthatólag csak ő tudja, miről beszél, Minának fogalma sincs róla.
|
Zoy felé a szél vitte a beszélgetés szavait majd megállt és hallgatta a párbeszédet.~Samui-t még sosem láttam sírni!De ahogy nézem nem is fogom!~Motyogja magában majd magát átkarolva leült egy fa tövébe és gondolkodni próbált.~Zoy!Odamehetnél bocsánatot kérni!~Mondja a hang ismét megszólalva.~Én menjek oda?Nem én mentem el egy szól nélkül!És ne szólj bele a magánéletembe jó?~Mondja a hangjának a fejébe.~Én csak segíeni próbáltam de te tudod!~Mondja a hang majd eltűnt és Zoy feje ismét tiszta volt.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
