Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |

Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
- Én is! - megy oda és elvesz egyet Motleytól - A nagyim kertjében is volt almafa, sokszor szedegettük az almákat. A kedvencem a Golden volt, tudod az a zöld

|
-Igen! -szalad jókedvűen a lányhoz. -Én kérek! -nyújtózik érte mosolyogva. Kis hegyes fogai is kilátszanak. -Én sokat gondolkodtam rajta. -mondja Rainnek. -Azon is gondolkodtam, hogy hogy néznék ki. De nem tudom.

|
Motley fent észre vesz öt darab almát felmászik érte és lehozza.-Kértek almát? |
- Nem tudom... még sosem gondolkodtam rajta! Te már gondolkodtál rajta Chiko? - próbálja bevonni az újonnan érkező lányt is

|
-Én is. Meg szép magas, fess, jóképű. -nyújt játékosan nyelvet Rainre. -Legalábbis szeretnék ilyen lenni. -teszi hozzá. -Te milyen szeretnél lenni, Rain?

|
- Mi a baj Chiko? Szomorúnak látszol... Én ha nagy leszek felnőtt leszek! - mondja nevetve Hiwatarinak

|
-Szia. -a fiú integetve mosolyog az új érkezőre. -Igen-igen, Hiwatari vagyok. -bólogat Motley szavaira. -Tök jó lehet felnőttnek lenni. -mosolyog Motleyra. -Én ha megnövök, olyan leszek, mint apu.

|
-Szia az én nevem Motley! Mutatkozik be utánna Rainra mutat-Ő Rain!-És végül rámutat Hiwatarira.-Ő pedig Hiwatari! |
Közelebb megy Rainhez kicsit majd lehuppan a földre törökülésben.-Az én nevem Chiko ti kik vagytok?-Kérdi már kicsivel bátrabban.

|
-Igen én már egy felelösség tudott felnöt macskalény vagyok. |
- Jó neked, hozzám nem beszélt még sohasem a nagyi... - mondja a fiúnak - Szia! - köszön az érkezőnek, majd Motleyhoz fordul - Te már felnőtt vagy... jó neked, hogy nem haltak meg a szüleid... és nem dobtak el

|
-Nekem nem haltak meg a szüleim csak már felnötnek éreztem magam ezért elmentem otthonról.-Válaszólt vissza rainnak utánna Hiwatarihoz fordúlt.-Nekem sok mindent mesélt a mamám már nem is annyira emlékszem rájuk. |
Chiko elősétál a fák közül és kicsit megszeppenten körbenéz-Sziasztok!-köszön félénken a lány.

|
-Nem, nem bánkódom. Apu nagyon bátor volt, megvédett. Láttam, ahogy küzd a támadóival. Az életét adta, hogy éljek, de ő nem halt meg és nem hagyott el, csak felköltözött oda, miután elhangzott a dörrenés. -néz újra az égre. -Álmaimban meglátogat anyuval együtt, beszélnek hozzám úgy, mint korábban. -mosolyog Rainre. -Anyu új apukat hozott haza, de ők nem maradtak sokáig, s anyu is sokat járt fel kandúrokhoz, de egyik éjjel nem jött haza. Másnap megkerestem és meg is találtam. Anyu is felköltözött oda. -mutat a két lányra nézve az égre. -Mindenki eltűnt, egyedül voltam, de nem féltem, anyu és apu álmomban mindig megnyugtatott. -mosolyog. -Neked mit mesélt a mamád, Motley? -kérdezi a lányt.

|
- Mindenfélét... nagyon nagy volt a fantáziája... az én nagyim is ott van fennt... - néz fel az égre - Te nem is bánkódsz, hogy itt hagyott? - kérdi kicsit meglepetten, mert a fiú mosolyog - Motley a te szüleid is meghaltak?

|
-Tudjátok nekem is mesélt régen a mamám. |
-Ott fent van. -mutat mosolyogva az égre. -Apu mindig arról mesélt, hogy milyen volt egy-egy nyomozás, mit derített ki. Nagyon tetszett minden története. Rengeteget ült a szobájában mozdulatlanul és gondolkodott. -kuncog. -Milyen történeteket mesélt a nagyid? -ő a földre ül a lány elé.

|
- Igen az, és nagyon sokat mesélt nekem, rengeteg szép történetet ismert - elegyedik beszédbe a fiúval és leül egy sziklára - Hát igen, mert esőben talált rám a nagyi. Biztosan érdekes életed van vele, ő hol van most? - kérdi az apját illetőleg

|
-Ötletes nagyid van. -mosolyog. -Nekem apukám választotta a nevem. Ő egy nagyon híres nyomozó, mindent felderít és megtud. Előtte nem marad semmi sem titokban. -kuncogni kezd. -Te is szereted az esőt, ugye?

|
- Örülök, hogy szereted az esőt! - mosolyog rá - A nagyi adta ezt a nevet, amikor rám talált. Akkor is esett az eső és onnan kaptam a nevem...

|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|