|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- igen, és most bántja az is, hogy találtál... mást... nem? - kérdi kicsit halkabban - Atsui... remélme nem baj, hogy megkérdezem, de emlékszel, amikor a lépcsőfokoról beszéltünk? Valami olyasmit mondtál, hogy azért kell, hogy ne sérüljek meg... de azt is, hogy veled nem így volt, mire gondoltál akkor?
|
-Fel. -fogja meg Nan kezét, majd talpra szökken. Kicsit gyors még neki a mozdulat, de szerencsére fájdalmat nem okoz, csak óvatosságra inti, még nincs teljesen jól. -Persze, hogy nem bírja. Hallottad, hogyan vélekedett a dolgainkról. Megveti és undorral tölti el. Mikor Semei-jel látott együtt, valósággal sokkolta a látvány, azóta pedig csak romlott a helyzet. -lép valamerre. -Nekem is elég volt a hidegből. -rámosolyog a fiúra, majd magához húzza.
|
- Szerintem csak nem bírja, ha mi... szóval együtt vagyunk. Mindig akkor tűnik el. A múltkor is akkor ment el, emlészel? - kérdi, majd feláll és Atsui felé nyújtja a kezét - Azt hiszem elég volt a télből nem? Fel tudsz állni?
|
-Ne aggódj miattam. -mosolyog, majd Samui eltünési pontja felé néz. -Nem, nekem nincs mit mondanom neki, ha pedig lesz, majd megtalálom, remélem. Ő engem mindig meg fog találni, ha mondanivalója lesz számomra, hisz érzetem szerint azért nyomon követi lépteim nagyvonalait. -visszanéz Nantanra. -Nem üldözted el. -mosolyog szélesen. -Ha akart volna maradni, tényleg összefagyasztotta volna a szánk, de így jó alibi volt, hogy eltűnjön. -kuncog öccsén. -Hihetetlen dilis ez a srác.
|
- NEm akarod megkeresni? Bocsi, hogy elüldöztem... nem volt szándékos... A sebeid jobban vannak már? - kérdi kicsit később
|
-Váh! -legyint, majd eltűnik a messzeségben.
-Érdekes. -néz öccse után a csókok után Atsui. -Akart szerinted valamit? Nem szokott csak így felbukkanni. -eltereli az ígéret témát. Ő már csalódott az "örökké szeretni foglak" mondatban, kissé kishitű, hogy ezt ő megérdemli vagy ez teljesülhet. Hisz annyi jó srác mászkál nap mint nap, s sosem tudhatja, mikor csap le Ámor nyila.
|
 -Gyere be mondta Aminak .-Be felé indult.
 Ami is bemegy és oldalra néz ahol egy szekrényben mindenféle üveg van.-Ez mi?-Kérdezi.
Ebben mindenféle kenetek vannak, látod az asztalon azt a könyvet abban vannak a receptek, a nagymamámé volt régen ez a barlang ilyenekkel foglalkozott. |
- De tudom és ezt be is fogom tartani! - mondja, majd a testét elönti a forróság, ahogy Atsui szája az övéhez ér, mikor szétválnak Nantan mosolyog, majd egy mondatot intéz Samui felé - Micsoda jó ötlet... - csókol vissza szerelmének.
|
-Van szívem, különben nem élnék. -morogja gúnyosan. -Jaj! Ne kezdjétek! Ez olyan nyálas! -csinál paravánt jégből, hogy ne lássa őket.
-Nan... te... nem tudod... mit ígérsz... -csóválja fusztráltan farkát. -De... nem kell ígérned... -makog zavartan. -Nekem? -kérdezi a csókot illetőleg, majd mielőtt választ kapna, tettekbe viszi a szót, hogy ne csak emlegessék a csókot, de tegyék is.
-Ha nem akarjátok, hogy összefagyasszam a szátok, sűrgősen hagyjátok abba! -fintorog Samui.
|
- Néha tényleg azon gondolkodom, hogy van e szíved Samui... - mondja egy kis vigyorral az arcán - Atsui! Én soha senkit nem tudnék így szeretni, mint téged -húzza maga felé a fiú fejét, hogy az a szemébe nézzen - Sosem foglak elhagyni senkiért és semmiért megértetted? Bár lehet, hogy soha nem fogom elfelejteni Mila szavait, de nem is neki adtam az első csókom! - néz még mindig Atsui szemeibe
|
-Lehet, hogy Mila okkal adta neked azt a medált. Mondjuk, mert őt is üldözte érte ez a macska. -mondja szigorúnak hatva Atsui. Yamaneko eltűnési pontja felé néz, majd visszafordul szerelméhez. -Nem ismerem ezt a lányt, de vannak olyan lányok, akik hamar elfelejtik a fiúkat és vannak olyan fiúk, akik sosem feledik el a lányokat, csakhogy ellentétet mondjak a hiedelmekkel, mik szerint a fiúk hamar túllépnek valakin, míg a lányok sokára vagy soha sem.
-Balgaság. -formál magának fotelt Samui, amibe leül. -A lányoknak addig vagy jó, míg szolgáltatsz valamit, utána lépnek tovább.
-A húgunk se volt ilyen.
-Mert ő velünk nevelkedett, a mi húgunk.
-Mese habbal. Ne aggódj Nan, szeret vagy nem, ha az érzés viszonzatlan, akkor egyre megy, nem? -kérdi reménykedő hangon, de inkább elfordul.
-Heh. -játszik labdájával a fekete macska. -A szerelem kényes játék, ugye Atsui? -vigyorog kárörvendőn.
|
- Egy medál... - lihegi - Hogy mit tud? Fogalmam sincs, de nagy hatalommal bír és még Mila bízta rám, ő az a lány akiről meséltem. Miután vele találkoztam, nekem adta ezt és megkért, hogy vigyázzak rá. Utána kezdett üldözni Yamaneko.. Atsui... én megigértem neki, hogy egy nap vissza térek hozzá... hogy vissza térek és ... - csuklik el hangja - De... azóta már minden más... Atsui én téged szeretlek... és ő már biztosan elfelejtette engem... igen... biztosan elfelejtett, már 30 év telt el azóta... már lehet, hogy ő is mást szeret, nem igaz? - kezd rémült arcot vágni és elmerül Atsui karjaiban
|
Atsui meglepődik először, majd mikor Yamaneko eltűnik, lerogyik a fiú mellé és magához öleli.
-Mi volt az Nan? Mit tud és miért kellett neki? És milyen lány? -kérdezi halkan, majd a válaszok előtt súg valamit. -Szeretlek.
-Áááhh! Fúúúj. -lépdel hátra fintorogva a fekete srác. -Mielőtt nekiesnétek a romantikának vagy egymásnak, közlöm, hogy itt vagyok még egy ideig. -takarja egyik szemét mancsával. -Mi a túró volt az kölyök?
|
- Nantan megrázza a fejét - NEM! Atsui... én téged szeretlek, senki mást érted? - kérdi majd Yamanekora szegezi tekintetét
- Ne nevettes! Én nem vonzódom a saját nememhez, csupán van valami a fiúnál, ami nekem kell!
- Rendben Yamaneko! - kiállt fel Nantan - Megkapod amit akarsz, de utána eltűnsz és békén hagysz minket!
- He? Megőrültél? Ez most... na ne már, annyira oda vagy ezért a fiúért, hogy csak így simán oda adod azt amiért 30 éven át üldöztelek?
- Igen, mert szeretem őt! És már belátom, hogy idáig is elég hülyeség volt cipelnem magammal, már rég leszálltál volna rólam!
- Te tényleg megbolondultál!
- És akkor? Mi van abban ha valaki bolond? Mi van abban, ha valaki egy másik fiúba szerelmes? Mi van akkor ha...
- Ne dumálj, add ide! - áll teljesen a fiú elé, tekintetük szinte szikrákat szór
- Rendben! - akasztja ki nyakából a medált, amit eddig még senki sem láthatott, mert senki sem láthatja a viselőjén kívül
- Könnyen feladod! - tépi ki szinte a kezéből - Egyébként az a kislány... még mindig vár rád kölyök!
- Mi? - lepődik meg hírtelen
- A viszont látásra! - tűnik el a semmiben
- Elfelejtettem... az igéretem... - huppan le a puha és hideg hóba - De... - néz maga elé, mint aki kővé dermedt.
|
Atsui nem érti a körülötte forgó dolgokat. Leereszti csengőjét. -Csak azt akarom, hogy hagyd békén a kedvesem, vili?! -pillant Yamanekora. -Vagy vele akarsz menni? -néz kérdőn Nantanra. -Végkép nem értem az ügyetek. -arca tanácstalanságot idéz. Samui eközben minden jégbilincsét megolvasztja és hagyja a szemüveges fiút kibontakozni.
-Mi vagy te? Valami fejvadászféle? Vagy úgy kell neked ez a kölyök, mint a korcs bátyámnak?
-Samui... -sziszegi a jelző miatt, de a kérdést jogosnak érzi. ~Azt hittem, ellenségek... azt hittem, meg akarja őt ez a srác ölni... De ha így van, akkor miért kérte, hogy engedjük el? Nem értek semmit... Nan...~ hátrál pár lépést. ~Az nem lehet... az nem lehet, hogy ő is megteszi... ő nem... nem tudnám elhinni róla... ő nem fogja megtenni...~ megrázza fejét.
|
- Az a mi ügyünk, csak ránk tartozik! - üvölti a két fiúra, majd igyekszik kiszabadulni, sikerül is megmozdítania karját.
- Igaza van, engedjétek el... - szól közbe Nantan
- Mondtam, hogy nem kell a segítséged!
- Akkor meg mit akarsz, nem szeretnél kiszabadulni?
- Megy az nélküled is! - mondja és pár pillanat múlva sikerül is - Engem mágia, varázs, vagy 1000 trükk, támadás csak egyszer sebezhet, utána mondhatni nem hat rám! Ez a különleges képességem, de te erről már úgyis tudsz Nantan.
- Ezért nem is emeltem védőpajzsot! - morogja
|
-Oh, akkor elengedjelek? -kérdi, de esze ágában nincs ezt megtenni. -Jó nézni a fájdalmas képed, tehát nem teszem. -vigyorodik Yamanekora. -Minek kell neked ez a... -néz Nantanra. -Ezt TE nem érted. -sziszegi a fiúnak.
-A kérdés jogos és engem is érdekelne. -tartja még sakkban Yamanekot. -Miért kell neked Nan? Mit akarsz vele csinálni?
|
- Yamaneko nem kiabál, hiába fáj neki, egy hang sem jön ki a torkán - Ki mondta, hogy a kedves bátyádra célzok? Nekem a kölyök kell! - pillant Nantanra
- Fiúk... ennyire nem kéne, ne... ne öljétek meg... elég ha itt hagyjuk!
- Ne szólj bele cicus én nem alázkodom meg! Ha megölnek megölnek, nekem nem kell a szánalmad!
|
-Lehet próbálkozni. -villan Atsui szeme, majd nem is parancsolja szavakkal, kicsit kitekeri a fiú testét. -Ha akarnálak, összeroppanthatnálak. -így tartja, hogy alapos fájdalmat okozzon.
-Gúnyolódsz? -a földből kinő egy jégtömb, ami addig nő, mint valami kígyó, míg oda nem viszi Samuit a földön fekvőhöz. Kivillantja egyik szemfogát, majd körbecsavarja spirálosan jéggel Yamanekot.
-Hogy-hogy segítesz? -kérdezi öccsétől.
-Nem segítek neked. Csak én akarok végezni veled. Ha ez a szerencsétlen sikerrel jár, kénytelen lennék jégsziklát csinálni belőle és milliom darabra törni. -mondja hidegen, majd egyik lábával rááll a még mindig varázs alatt tartott Yamanekora. -Távol maradj! -pillant Nantanra.
|
- Rendben! - mondja, majd mikor Yamaneko a földre esik, gyorsan megkötözi
- Na várj csak... ha kiszabadulok megöllek! - kiabálja majd észre veszi Samuit - Ce... családi összejövetel? - kérdi nevetve
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Gyere be mondta Aminak .-Be felé indult.
Ami is bemegy és oldalra néz ahol egy szekrényben mindenféle üveg van.-Ez mi?-Kérdezi.
