Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |

Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
- Hát nálunk nem voltak ilyenek, bár én nem is sokat jártem el bulizni, viszont sokszor átjött Sen és ketten táncoltunk. Az nagyon jó volt! - mesél ő is, teljesen belefeledkezik. - Mindig egy ritmusra táncoltunk, bár sokszor bakiztunk, de ettől csak még viccesbb lett. Aztán később már nagyon jól ment - hagyja abba a mesét - Majd megtanítalak egyszer!

|
-Szép volt, aranyos és fiatal. Úgy táncolt, mint addig senki. Szabadon, könnyeden, nem követve semmit, csak a ritmust és az álmait, esetleg az érzéseit. -meséli. -Hogy tetszett-e? Igen, azt hiszem, tetszett. De sosem beszéltem vele, a nevét sem tudom és azután nem is láttam többé. -fejezi be. Kis hatásszünetet tart. -Nekem is tetszik a szoknyád. A mi lányainknak ilyen szoknyájuk volt. -leguggol és két kezével hatalmas, buggyos, karimás szoknyát rajzol a lány köré, mint a középkorban is volt. -Nem prögött, tele volt kifeszítő karimákkal. -feláll és megfogja a lány kezeit. -Kemény volt és merev. Legalábbis a legtöbb. Nagyon sokat elárult viselőjéről, ezért minden kisasszony nagyon megválogatta. Mind valami különlegeset szeretett volna. -lendül bele a mesébe. -Én úgy még nem táncoltam. S nem is vagyok valami ügyes. -elpirul és füleit is picit lejjebb ereszti.

|
- Macskalányt? tetszett neked az a macskalány? - kérdi és végignéz ruháján - Nekem nincs hosszú szoknyám, nem is pörög, de nekem tetszik! Én olyan tánra gondoltam, ahol szabadon mozoghatsz, nincsenek előre meghatározott lépések.

|
Del csukott szájjal, hümmögve nevet. Viszonozza a szájpuszit. -Hanem hogyan? -kérdi. -A bálokon a nőstények mindig hatalmas szoknyákban voltak, amikben jól lehetett forogni. Egy csomó táncot jártunk, de mind nagyon hasonló volt. Egyszer láttam táncolni egy fiatal macskalányt, s azóta irigykedem, hogy olyan nálunk sosem volt.

|
- Úriasan? Én úgy nem igazán! - nyújt ő is nyelvet, majd perdül egyet Delsin felé, így betekeri magát a fiú mellkasához és puszit ad szájára.

|
-Zene nélkül? -feláll és megfogja a lány kezét. -A bálokon kötelező volt táncolnom a hölgyekkel, tehát tudok. -nyújt nyelvet. -Úriasan legalábbis.

|
- Hát... - mondja és hogy kitérjen a válasz elől inkább kimászik Delsin alól - Tud táncolni az úrfi? - kérdi mosolyogva és perdül egyet, kezét a fiú felé tartva - Persze zene nélkül...

|
-Te nem látod, mennyire szép vagy? -hüledezik. -Nem hízelgem, az igazat mondom. De ha már macska vagyok, miért is ne? -azzal orrával végigcirógatja Miakodáét.

|
-Én elmegyek innen.-Sapphire elindult de még nem tudja hová. |
- Nem is... csak te látod így... - mondja kicsit durcásan, de a csókra megenyhül - Te meg egy kis hízelgős vagy! - mondja mosolyogva és megérinti Delsin orrát

|
 Hosszas pihenés után Sapphire megkérdezi Milixet
-Miért nem találod a tesódat nem tudod követni a szagát?
-Aha, bicit megfáztam de megakarom keresni lehet, hogy valaki látta.
-Most jut eszembe láttam három macskalényt kimenni az erdőből lehet, hogy ő is köztük van.
-Merre mentek?!
-Arra.
Sapphire az ég és tenger felé mutatott.
-Köszi Sapphire szia!
-Szia!
Milix elindult, reménykedik testvérével fog találkozni. |
-Bocsánat. -vöröslik nagyon arca. -Nem egészen így terveztem. -leszáll a lányról a csók után, de fölötte marad. -Szép vagy. -suttogja és újra megcsókolja őt.

|
- Köszi! - mondja mosolyogva, majd mikor Delsin ráveti magát óriásit huppan a földön - Delsin... nem vagy pehelysúlyú! - kezd nevetni és ad egy csókot a fiúnak

|
-Jah, oké! -nevetni kezd, majd szemeivel követi a lány mozgását. -Tüneményesen futsz. -jegyzi meg, majd bevág hirtelen a fák közé, s ráveti magát Miakodára. Csak repül, nem is biztos, hogy elkapja, de azért reméli.

|
- A futástól Delsin, a futástól! - nevet és cikázni kezd a fák között - Fogalmam sincs, de érdekes lesz! - nevet tovább

|
Delsinből nevetés tör elő, majd a lány után szalad. -Mitől mentselek meg, Hercegnőm? -kérdi mosolyogva. -Ha elkaplak, nem engedlek el soha. De akkor hogy fogunk enni? -kuncog saját buta kérdésén.

|
- Mia elmosolyodik és egy fa mellé áll - Azt hiszem folytathatjuk, megnyugodtam már - kezd nevetni, majd ismét futni kezd a fák sűrűjébe - gyere szőke hercegem, ments meg és ne engedj el soha többé! - kiálltja vissza

|
-Ha meg tudnád mondani, nem örülnék. -mondja a lány szemébe nézve. -Nekem is te vagy a fontos, az esküvő csak egy újabb önkifejező eszköz. -ad puszit Mia szájára.

|
 Sapphire meghallja a kiabálást és oda megy az idegen macskához.
-Miért kiabálsz?
-Szia a nevem Milix, már aszthittem nincs itt senki, azért kiabáltam, hogy keresek valakit aki tud valamit Felixről a tesómról.
-Szia az én nevem Sapphire, sajnálom nem ismerek Felix nevű macskalényt de most gyere ülj le látom fáradt vagy
Milix és Sapphire leültek egy kidőlt fára és pihentek rajta. |
- De én egyiküknek sem bólintottam, kiváncsi vagyok te hogy érted el ezt a hatást nálam - kuncog ő is - Te jöttél az esküvővel, nekem az nem fontos, te vagy fontos... - öleli át Delsint

|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|