|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Oké. Ennyit akartam megtudni. Csajok... bonyolítanak mindent. -azzal Samui sarkon fordul és megindul a hegyek közé. -Ne is legyen közötök hozzá, különben akár az ellenségeim számát gyarapíthatjátok. -pillant még hátra, majd megáll, hátha szólnak valamit még hozzá.
|
-Semmi közünk nincs a bátyádhoz csak feltetünk egy egyszerű kérdést hogy segíthetünk-e esetleg avagy sem!-Mondta nyugodtan Zoy.
|
-Nagyszájú lányok. -néz fel az égre fejét forgatva. -Már csak ez hiányzott. -emeli szigorú és hideg tekintetét Cloeyra. -Felőlem azt csináltok, amit akartok. Annyit akartam megtudni, mi közötök a bátyámhoz. Nem vagyok nyugtalan, csak megjegyzem.
|
-Hé!Csak segíteni akartunk!Úgyhogy inkább nyugodj meg!Mondta testvéreit védve Cloey-Már azt sem lehet vagy mi a fene?
|
Zoy meglepetten nézett Samuira-Semmi...de baj az ha hozzászoltunk?kérdi már bátran.
|
-Hát ti mit ólálkodtok itt, kislányok? -jelenik meg a semmiből előbukkanva Samui. -Mi közötök a bátyámhoz és a barátjához? -kérdi jéghideg hangon Zoyt és Triszkyt.
|
- Várj meg Atsui! - megy a fiú utána tengerpartra - Ja a Nevem Nantan és sziasztok!
|
-A füstölgő kő! -kapja fel fejét Atsui. Felkapja a törékeny testű lányt. -Menjünk! -mondja ki, majd észre veszi Zoyt. -Öhöhh... -meghökken a kérdésére. -Nem tudom... köszi. -azzal sietősen a tengerpart felé indul. Lenéz az ájult lányra és figyeli annak lélegzetvételeit. Elmereng rajta. ~Milyen szép...~
 
|
- Háát... - fut végig tekintete a lányon ~ Szép lány... hasonlít Milára - gondolja, majd megszólítja - Kéne valami ruhaféle, nincs felesleges holmitok? - kérdi tőlük aggódva a jéggé fagyott lány miatt
|
Zoy odament a testvéréhez majd észrevette a másik két macskalény-t-Segíthetek valamiben?Kérdezte kedvesen és segítőkészen.
|
- Valaki van itt... - érzi meg a lány illatát, de most fontosabbnak tartja a lány életének megmentését - Atsui..siess... vigyük el innen!
|
Trikszy érdeklődve sétálgat a vidéken füleit hegyezve majd egykis szelet idézve beleszagol a levegőbe de alig érez valamit.
|
- Nantan leveszi a felsőjét és a lányra teríti - Ez talán kitart egy kicsit... tengerpart? ott emlékszem füstölgött az a kő... majd én fogok halat, és ott van víz is
|
Hamarosan ki is ássák a macskalányt. Az nagyon összefagyottnak tűnik, kicsit vizes, de jég hidegsége megijeszti Atsuit. Ráhajol, hogy meghallgassa él-e még egyetalán. -Nagyon gyenge. Ha sokáig hagyjuk így itt, megfagy. -jártatja szemét a környéken. -Melegre kéne vinni, keresni neki enni, inni... -nézi az idegent egy kicsit, akin csak valami zsákruha szerűség van.
|
- Pontosan! - mondja és gyorsan ő is ásni kezd - gyorsan, segítenünk kell neki! - hadarja és csak ás tovább, mint aki megveszett
|
Atsui szelíden elmosolyodik, hogy Nantan megértette őt. Megiramlik utána. -Forró, kérő, fojtogató, ölelő, szerető, borzongató... -motyog szavakat, amik eszébe jutnak a kérdésre. -Megfogalmazhatatlan érzések keringnek akkor bennem. -magyarázza, majd ahogy közel ér ahhoz a valamihez lerogyik és ásni kezd vadul. -Ez egy macska! -mutat a farkára, ami eddig kilátszott belőle a hóból, ami eltemette valósággal.
|
- Megértelek, én sem mondanám el, ha úgy érezném nem vagyok képes rá! - mondja majd megborzong a puszitól - Te Atsui... amikor hozzám érsz... miért van olyan érzésem, mintha ... hogy is magyarázzam... olyan... furcsa... neked nincs? - kérdi, majd ő is felfigyel rá - menjünk nézzük meg! - kezd el felvenni gyorsabb tempót
|
-Akarom is meg nem is... -még mindig lesütött szemmel mondja. Megküzd magával, hogy válaszoljon-e, s hogy miként, de végül felnéz és megrázza a fejét. -Nem tudom elmondani. Ellentétes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban, még én is összezavarodom, ha erre gondolok, így pedig nem tudom veled megértetni, egy hatalmas káoszt meg nem szeretnék okozni. -felsóhajt, majd a fiú szavai megnyugtatják. -Ez meg fog történni, magától érthetődő, hogy ha két macska figyel egymásra, akkor megismerik a másikat. -ad puszit a fiú homlokára. -Visszamegyünk a tengerhez vagy új területeket fedezzünk fel? -ahogy körbenéz, meglát a hóban valami halvány rózsaszínt. -Mi lehet az? -biccent felé.
|
- Értem! - bólogat is hozzá a fiú - Ha nem akarod elmondani, nem kell, majd egyszer ha úgy érzed, hogy elszeretnéd mondani, akkor majd elmondod. Ha meg soha nem történik meg, az sem baj. De... én meg akarlak ismerni Atsui, minden mozdulatod, minden kis rezzenést az arcodon, egyszóval mindenedet. - mosolyog rá - Hova menjünk?
|
-Semei a legjobb barátja volt... mikor meglátott minket együtt, összeomlott... mindkettőnkben csalódott... Megfúrta a kapcsolatunk... többször is... aztán beletörődött, tehetetlen... de azt nem tudom, hogy mit érez vagy gondol, hogy azzal tudna könnyebben együtt élni, hogy Semei-jel vagyok, vagy hogy veled. Fogalmam nincs, ám ez lényegtelen, mert nem neki kell szeretni téged, hanem nekem, Semei pedig már a múlt. -kikötő hangon mondja, kicsit szemöldökét is ráncolja. -Nem baj, hogy kérdezel. -enyhülnek meg vonásai. -Emlékszem. A lépcsőfokok nagyon fontosak, mert ha kihagysz egyet és pont azt hagyod ki, ami számodra fontos, utána élvezhetetlen lesz számorda a párkapcsolat. Keresek valami egyszerű példát, hogy szemléltessem is... -elgondolkodik. -Legyen az egyik lépcsőfok az ismerkedés, a másik pedig a csók. Ha valakiről csak azt tudod, hogy szóba jöhetsz nála, mint potenciál srác, de azt nem, hogy a személyiséged tudná-e szereti, vagy te az övét, s nem is szánsz időt arra, hogy megismerd, de mondjuk egy szórakozóhelyen smároltok, utána sokkal kevesebb az esély, hogy hosszú, tartós, boldog, tartalmas kapcsolatotok lesz. Inkább ilyen egyéjszakás szaga lesz az egésznek. Valamennyire érted? -vakargatja fülét. -Hogy velem nem így volt ezt hogy értettem? -lesüti tekintetét, mintha szégyelné magát. Elvörösödik. -Nem tudom... hogy képes lennék-e beszélni róla... s ha megtenném, ha jó lenne neked... vagy nekem...
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
