|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
-Az örörmöm szinte leírhatatlan-Suttogja Myr és majd kiugrik a bőréből.-Szinte hihetetlen. De mégis annyira boldog vagyok mint még soha ez előtt.-Szeretné ha ez a pillanat sose múlna el és az idők végezetéig így ölelhetnék egymást. Szeméből örömkönnyek kezdenek kitörni. Nagyon ritka eset hogy valaki könnyeket csal a szemébe. Végre van valakije a világon akit szerethet. neki ez a legnagyobb kincs hiszen a nagy világon rajta kívül senki se szereti őt.
|
-Jó érzés, én is élvezem. -nevet. -Főleg, hogy veled hempergem. -kerül alulra, s így meg is áll. -A falusi gyereket meg nem úgy értettem. -nyelvet ölt, de nem húzza rögtön vissza, hanem kivárja, mit lép rá Mia.
|
Yama nyel egyet, eszeveszetten rohanna el innen, de lábai nem engedelmeskednek. Lehet, hogy maradni akar? - Én is örülök - szorítja magához, úgy mintha sohasem akarná elengedni - Köszönöm - súgja a lány fülébe
- Falusi gyerekek? Ez övön aluli volt! - ugrik a fiúra és így hemperegnek párat a színes talajon - Én mindig is élveztem, mert jó érzés, te élvezed? - kérdi nevetve
 
|
-Én mindig kíváncsi voltam. -kezd kuncogásba. -Rennel még azt is megnéztük, hány szoknyát vesz fel egy úri kisasszony egyszerre. -hátára fordul a nevetéstől. -Persze kölyökként. De hogy abból mekkora ramazuri lett... -fogja hasát. -Arra is mindig kíváncsi voltam, mit élveznek a falusi gyerekek a hempergőzésben. Kipróbáljuk? -pillant a lányra.
|
-Igen...A Sors keze mindenhova elér.-Gondolkodik el egy pillantra ezen aztán azt veszi észre hogy yama egy csókot ad neki. Az ős szíve is már majd ki esik a helyéről boldogságában-Semmi baj-Aztán ős is megcsókolja. Aztán megszólal-Annyira örülök hogy egy pár vagyunk.
|
- Úgy látszik... ez tényleg a sors akarata volt - húzza kicsit magához a lányt és apró csókot ad neki, mire szíve még hevesebben kezd kalapálni - Ne haragudj ezért... nem tudtam megállni... annyira gyönyörű vagy... - nyel hatalmasat - Ez volt a válasz a kérdésedre is...
|
-Hát igen...Engem is meglepett ez a reakció de nem tudtam parancsolni magamnak...-Mosolyodik el aztán hallgatja a "vallomást"-Hát én se vagyok a legjobb nőstény a világon. Sokat féltékenykedek és valamikor idegességemben elpusztítok dolgokat és megtámadok embereket. El tudsz engem így fogadni? Mert én úgy szertlek ahogy vagy...-Aztán várja a választ. Lehet hogy most egy kicsit megijed tőle a fiú azok után amit elmondott magáról..
|
Yamaneko kicsit meglepődik a váratlan ugráson és megtámasztja magát, nehogy hátraessen - Ez... váratlan volt - pislog még mindig maga elé, nem hiszi el, hogy ilyet mert mondani, tenni. - Myr én tartozom neked egy vallomással... szóval én nem vagyok jó, sőt... inkább alviláginak mondható macska. - simít végig a lány arcán ~ Mit csinálsz te bolond... miért öleled még mindig és miért simogatod? Ja igen, már egy pár vagyunk és talán már szabad... de... akkor sem tudom miért lágyultam meg ennyire.
|
Mikor a fiú megérinti vállait szíve még jobban dobogni kezd. Nyel egyet mikor elkezd beszélni aztán mikor megkérdezi hogy lesz-e a párja majdnem elájul. Alig hisz a fülének. őt a magányos macskát aki mindenkit megilyeszt valaki megkéri hogy legyen a párja? Alig hiszi el.-Yama...Én izé...hogyismondjam....-Aztán hirtelen a nyakába ugrik boldogan. Ilyen boldog még sose volt egész életében-Igen leszek a párod.
|
- Myr... őőő... ééénnn.... - nyögi ki a szavakat - Myr csak - teszi mindkét karját a lány vállaira és a szemeibe néz - Tudom, hogy nem ismerjük még egymást tulságosan, hisz még csak nemrég találkoztunk. De most úgy érzem ez tényleg a sors, nekünk találkoznunk kellett...akkor. Myr lennél a ... a ... szóval a párom?
- Kis kiváncsi! Rendben, akkor hagyjuk a táncot... zene nélkül úgysem élvezetes annyira - ad puszit a fiúnak - Inkább csináljunk valami mást... kivéve a bújócskát! - köti ki
|
Elakad a lélegzete. Ő is ugyanígy érez de nem tudja hogy válaszoljon.~Gyerünk! meg kell szólalnom...De mit mondjak?~Aztán rászánja magát a beszédre-Tudod még engem se hívtak meg soha sehová...És ilyen szépet se mondtak még nekem. De hiába van hipnotizáló képességem rajtad nem használtam. Én is furcsa dolgokat csinálok...-Aztán befejezi és már meg se bír mukkanni. Mit mondhatna még ezen kívül?
|
-Gondoltam. Meglestelek volna akkor. -nevet és nyelvet ölt. -Nincs olyan szám, amire szívesen táncolnék... illetve csak nem jut gondolom eszbe. -mondja zavartan. -Meg hogyan táncoljak?
|
- Mi csak magunkban szerettünk táncolni... hmm... most? Rendben, akkor kezdj el mozogni úgy ahogy csak szeretnél! Mondjuk mondj egy zeneszámot, amire szívesen tennéd. - mondja a fiúnak bíztatólag
|
-Nálunk minden hónapban volt egy bál, s minden különleges alkalomkor így ünnepeltünk. Összehívtuk a környék macskáit és csaptunk egy nagy lakodalmat. Virágzó és gazdag királyság volt a mienk. -mesél mosolyogva. -Megnéztem volna, ahogy táncoltok Sennel. -kuncogja el magát. -Kezdhetsz most is tanítani, úgy mozgom, ahogy szeretnéd. Kíváncsi vagyok nagyon.
|
- Én csak... - makogja a szavakat - Szóval nem szoktam ilyen lenni, furcsa dolgokat hozol ki belőlem. - igazítja meg szemüvegét - Sőt, egy lányt sem hívtam még sétálni és nem mondtam neki, hogy szép. Van ilyen varázslatod? Erősen ver a szívem... hogy csinálod? Egyszerűen magadhoz vonzol...
|
-Kö-köszönöm-Már nem bírja sokáig legszívesebben a nyakába ugrana de nem lehet. De azért tűrtőzteti magát és megrpóbál nem butaságot csinálni.~Hogy lágyulhattam el ennyire. Mintha nem is a magam ura lennék. Ilyet még sose éreztem senki iránt. Félelmetes miket nem csinálok de egyben nagyon nagyon jó ez az érzés.~-Yama..Én azt akarom mondani hogy...-nem tudja hogy folytassa. Elakad benne a szó de próbál megszólalni-...én szeretném megköszönni hogy...hogy ilyen kedves vagy velem..-Aztán ismét elvörösödik.
|
- Én... - szorul el az ő torka is ~ A fenébe miket beszélek, kimondom ami a szívemen van, de én ilyet még nem csináltam, ez a lány gyönyörű, megbabonázott. Yama ne veszítsd el a fejed! - kapja el pillantását, majd visszanéz - Tényleg úgy gondolom... vagyis nem is gondolom, hanem tudom
|
-Igen szép.-És megfog egy levelet de nem tépi le. Aztán meghallja mit mond róla Yama. Azt se tudja mit csináljon csak néz maga elé és nem mer ránézni a fiúra.-Tényleg úgy gondolod?-Néz oda végre és elpirul mikor a szemébe néz. A torkában mindha megakadt volna valami már meg se tud szólalni zavarában.
|
- Nem, még sohasem voltam itt! De igen, nagyon szép hely! - érinti meg az egyik levelet. - De te sokkal szebb vagy.. - kap szájához és vörösen mosolyogni kezd - Ezt most nem hallottad, ugye?
|
-Csodálatosak ezek a fények-Néz körbe Myrian aki nem bír betelni a csodálatos látvánnyal.-Egyszerűen leírhatatlan. Nem gondolod?-Pillant Yamára és elmosolyodik. Ilyen boldognak már régen érezte magát.~Biztos nem álom ez az egész?~-te gyakran szoktál ide járni?
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
