|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Kössz. Sokat gyakoroltam. Eddig öt lasztival megy csak, de tervezek még sokkal többet is. -s leesik abból három. -Hopp. -ahogy lehajol a másik hólaszti a fején landol, sajátja pedig a hóban. Elpirul. ~Épp most dícsértek meg, erre elbénázom.~ Szúrja le magát gondolatban.
|
-Még a vizet!-Mondta mosolyogva a kandúrnak.-Jól zsonglőrködsz!-Mondta kuncogva.
|
-Mit tudsz még szellőkeltésen kívül? -kérdezi, majd hóból gyúr még pár ütőálló golyót és zsönglőrködni kezd velük. -A nővéred mindig ugráltat, hogy összezörrentetek?
|
Zoy elkuncogta magát végül megint csinált egy kis szellőt Samui kedvére.
|
-A ház még csak elment volna, de öten voltunk tesók... -sóhajtja, azzal élvezi a Zoy keltette szelet. -Szeretem a szellőt. -becsukja szemeit. -Én hóviharokat szoktam kelteni. -magyarázza. Kicsit értetlen maga előtt, hogy miért nem hagyta már ott a lányt.
|
-Ezt nem tudtam hogy a családotok is benn volt akkor...bocsánatot kérek-Mondta szomorkásan de újra erőre kapott amikor Samui tökéletesnek hívta magát.Zoy végül egy kissebb fuvallatot csinált.
|
-Persze, de ez nem megbocsátható hiba. Nem volt ott, hogy megállítsa a tüzet, ami porig égette a házunk és a családunk, és nem is tudja használni azt az erőt, amije van. -motyogja keserű hangon. -Én tökéletes vagyok. -kihúzza magát, finoman elsöpri a lány kezét és játszani kezd a labdájával. Dekázgat vele.
|
Zoy elmosolyodik majd amikor Samui gyűlölettel beszél a testvéréről le fagy az arcáról a mosolya.Végül közelebb lép hozzá és a vállára teszi a kezét.-Nézd...Mindenki követel hibákat senki sem tökéletes!-Mondta a lány kedvesen.
|
-Én vagyok a jég fia, még jó, hogy ilyesmit tudok. -húzza ki magát peckesen. -Nem úgy, mint a bátyám. Neki a tüzzel kéne tudni bánni, de amilyen ügyefogyott, nem tud. -kis harag gyúl a szemében, ahogy Atsuiról beszél. -Megmenthette volna a szüleink és a testvéreink, ha ő lenne a tűz fia és nem bukott volna le a kis titkával, ami egyenesen urdorító. -fintorog és morog egyre inkább. -Na de nem érdemes több szót fecsérelni arra a korcsra.
|
-Ügyes vagy!-Mondta kedvesen majd ő is kicsit halványan elpirult.
|
-Öm... ha lehet, ezt szüntessük be... nem vagyok pusziszkodós típús. -vöröslik egyre inkább. -Nem is szoktam ilyet se. -mutat ujjával az arcára. Megdörgöli orrát, majd a hóemberre néz. -Bármit tudok formálni a hóból és a jégből. -mondja szívesen vagy semmiség helyett.
|
Zoy meglepődött a hóemberre de örült neki majd hátrafordult és Samuira mosolygott és visszasétált hozzá.-Köszönöm!-Mondta kedvesen és még egy puszit adott neki.
|
Samui felnevet, ahogy Zoy felsikít. Alig tudja abbahagyni. Kivételesen nem kajánul kinevet valakit, hanem jóizű nevetésre deríti, hogy megijesztette, mikor nem szándékozta. A puszira csak pislogni tud. Még nem nagyon volt olyan lány, aki így viselkedett volna vele. Kis gondolkodás után megfordul, a lány elé pedig egy hóembert formál az ereje segítségével, amit jéggé is fagyaszt, így az nagyon keménnyé és simává válik. Még maga se tudja mire vélni a cselekedetét.
|
Zoy felsikít a hirtelen hidegre majd észbekap-Jó hogy szoltál!-Mondta hálásan majd letörölte a könnysávokat az arcáról.Véggül odament és megpuszilta majd megált előtte integetett majd továbbsétált de még előtte integetett neki mint az előbb.
|
Meghallja a sírást, megfordul. -C-ah... -cicceg. -Ez a baj velük, túl érzékenyek. -motyogja maga elé. Felvesz egy marék havat, majd megdobja vele Zoy hátát. -Ne pintyogj, mert az arcodra fagynak a könnyeid. Ha sokáig ülsz ott, felfázol. -mondja és már szedi is a következő marék havat. ~Tisztára, mint Minako. Ő is sokat sírt, de a hógolyózás jót tett neki.~ Elmosolyodik, ahogy visszagondol a családiházra, a régi életére, a testvéreire. Teljesen megfeledkezik arról, hogy mások esetleg láthatják a mosolyát, s azt szűrik le belőle, hogy van szíve. Amint észbe kap, lefagynak az érzései.
|
-Cloey-t nemérdekli mit mond Samui majd tovább megy.
-Zoy lehuppant a földre és térére kezdett sírni.
|
Samui kis kajánsággal elmosolyodott, majd megvetően végigmérte Cloeyt. -Nem szép, hogy csak úgy rángatod a kicsiket, hiába tartozol felelősségel irántuk. -jegyzi meg, majd nyugodtan kezd sétálni a távolba.
|
-Cloey elég legyen már abból hogy mindig te parancsolsz nekem!-Mondta füleit hátracsapva és elfordulva Zoy-Majd végül elfutott tesójától.
|
-Cehh. -nézi Cloeyt, majd ahogy Zoy integet neki, meglepődik. ~Ebbe meg mi ütött?~ Figyeli az integető kezecskét, majd nyelvet nyújt és elfordul. ~Bolond lányok. Bár inkább ők, mint valami fiú.~ fintorogni kezd.
|
-Na mivan?Menny csak nem kell vissza nézned!-Mondta mérgesen Cloey majd a tesóival elment de még Zoy mosolyogva integetett Samuinak de Cloey elhúzta.-Gyereee!-Mondta tesóját húzva.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
