|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
-Az én nevem Apollo.-Mutatkozik be röviden de nem ugrik le a fáról a fiú mellé.-És te ki vagy? Úgy tűnik hogy nem vagy túl boldog. Unatkozol vagy szomorú vagy?-Kíváncsiskodik és aztán átugrik egy másik ágra.-Honnan jöttél?-Aztán nekidől a fának kényelmesen.
|
Kokoro nem ilyed meg, sőt unott arcal néz a fiúra - Láttam már érdekesebbet is - ugrik le a fárol, közben pedig perdül egyet a levegőben és talpon ér földet. - Szia... - köszön azért, de hátát a fának támasztja - Ki vagy te? - kérdi hűvös hangon és rezzenéstelen arcal
|
A fiú figyelmes lesz az egyik fa nyavajgására hogy már megint valaki ráült az egyik ágára. Erre feláll és szemével keresni kezdi a fiút. nemsokára meg is találja tőle nem is olyan messze. Közelebb megy és felugrik egy másik fa ágára nehogy megilyessze a fiatal macskalényt.-Szia!-Szólítja meg halkan-Érdekes harc nem?-Néz ismét egy pillantra a szörnyre és a két idegenre.
|
Kokoro erre téved, hajába néha néha belekap a hűs szél, meglátja a szörnyeket, de nem tulajdonít nekik különösebb figyelmet, felugrik az egyik fa tetejére és nézelődni kezd, néha néha sóhajt egyet.
|
 Sapphire sétál a Sziklás-erdőben szépnek találja és egy magasfára felmászva körül néz és élvezi a kilátást. |
Egy fiú járkál a sziklás erdőbe zsebre tett kézzel. Rúgdossa maga előtt a köveket és közben hallgatja a növények susogását. "A kőszörnyek jéggé fagytak hallottátok?" ezt mondják a pletykálkodó növények egymásnak. Elég nekik akár egy perc és máris az egész erdő tudja hogy mi hol kivel és hogy történik. Már kicsit idegesíti ez az állandó lárma. Végül is kíváncsivá teszi az hogy ki képes megfagyasztani egy kőszörnyet és megy oda ahonnan a hangok hallatszanak. Végül meg is találja a jéggé fagyott szörnyeket meg azt aza egyet aki már felolvadt.~Nicsak-nicsak. lehet hogy a növények most kivételesen nem ferdítik el a dolgokat? Ne nézzük csak meg közelebbről ezt a harcot~Aztán leül egy fa alá és kényelmesen nézi a mozit. Ha a szörnyek belékötnek avyg hívják segíteni akkor majd talán ő is beavatkozik^^
|
*Kisvártatva egy újabb trapéz ereszkedik le egy másik fáról,amire Layla szaltózva ugrik át.Két kezével kapaszkodik,s arra lendül,ahol Danyel és a szörny van.Feltehetőleg mivel a kőszörny le van blokkolva,Layla akadály nélkül el tud vetődni a trapézről.Bal kezévela jobb,jobb kezével a bal vállát fegja meg,lábait egymáshoz zárja és így pörög a levegőben,végül a szörny fejére érkezik,s ott is pörög tovább,a földre szorítva a teremtmény fejét,aztán mikor a trapéz visszaérkezik ő is visszaugrik rá,két lábát egymás mellett tartja,majd előre kinyújtja őket mintha ülne,kezeivel kapaszkodik.Haja és ruhája csakúgy lobog a szélben...öröm nézni:)*
|
* Lassan figyelte az ismeretlent, ahogy tornázik. Jól kinézte magának a lányt, a farkát csóválta. Ám pont rosszkor: Az egyik kőszörny felolvadt a nagy melegben, és elindult Danyel felé. Mielőtt Danyel észbe kapott, nyaka érezte a hideg kőszörny tapintását. *
- Engedj el te mocsok! * Kiabálta, de hiába. Aztán gyorsan leblokkolta a pszichoblokkolójával, mire sikerült elmennie a kőszörny elől. * |
*Egy fa tetejéről figyelte Danyel fagyasztását.Feláll,majd szaltózva ugrik le a fáról.Az egyik jéggé fagyasztott szörnyre érkezik és lenéz a fiúra kék szemeivel,tekintetében elismerés csillog.Elrugaszkodik a jéggé vált kőszörnytől.Az egyik fáról egy trapéz lendül felé,amit el is kap és tovalendül vele,közben felhúzótszkodik és fél kézen áll,közben lábaival spárgázik.*
|
* Éppen harcol egy kőszörnnyel. Sajnos a kőszörny túl erős volt, és még barátai is segítenek neki. Így hát Danyel, nem tudott mást csinálni, mint hátrálni. Nekiment egy sziklának, ami nagyon fáj neki. Most jut cak az szébe: Jéglehellet! *
- Nesze nektek! * Azzal sorban fagyaztotta őket. * |
 -Gyere Jazz menjünk el a kastélyokhoz valami rosszat érzek.-Mondta, felvette nyusziját és elindult sietve a kastélyok felé. |
| Rain és Hiwatari a Tengeren lévő szigetre rohantak. |
| -Semmi baj de szerintem el se bírnátok.- Mondta nevetve Motley. |
- Nagyon tetszik ez a villás farok... - mosolyodik el - Köszi... - mondja még arra, hogy a fiú azt mondta ő jó társaság és elneveti magát, mikor megkérdi, hogy viszik e Motleyt is - Igen, kapjuk fel! Te viszed a két lábánál én meg a két kezénél. Bocsi, Motley, ezt nem lehetett kihagyni - nevet még mindig
|
-Igen, elég érdekes és fura, de én ezt kedvelem benne. Rejtélyes, van mit kinyomozni. Bár aki utána tud járni a dolgainak, azt kinevezem mesterdetektívnek. Csak apu tudott valamit, amiért bántották őt. -mondja, de nem komoran vagy szomorúan, hanem büszkén. Az ő apja tudott valamit és azért halt meg, megvédte őket. -Igen, villás farka van. A közepénél kettéágazik. -mondja boldogan mosolyogva. -Szerintem jó társaság vagy, Rain. Én kedvellek. -végigsimít a lány karján, majd föláll és körbenéz. -Merre menjünk? Motleyt is visszük?
|
| -Tényleg elég érdekes.-Mondta Motley és neki dőlt egy fának. |
- Érdekes fiú... jól láttam, hogy két farka volt? - néz a fiú után - Hiwatari, mi nem megyünk el más területet is megnézni? Mondjuk nem muszáj, tudom hogy nem vagyok valami jó társaság...
|
-Köszi. Na megyek. Csak meg akartalak látogani.
-Hova mész? -értetlenkedik Hiwatari.
-El. Majd még jelentkezem. -berohan az erdőbe. -Még látjuk egymást. Sziasztok! -kiáltja, azzal eltűnik a területről.
-Mindig ilyen volt. -kuncog a zöldhajú fiú. -Egyszer megjelenik, dumál, bemutatózik, azzal eltűnik.
|
- Vicces volt! - nevet a lány, majd hozzá teszi - Nagyon ügyes vagy! - tapsol is hozzá
|
-Naná, hogy harcos. -mosolyog az új fiú Rainre. Hátrálni kezd, majd meghajol. -Heján sodán! -felkiált és fura mozdulatokkal, ütésekkel, rúgásokkal H alakban jár egy harci táncot, majd visszaérkezik a kiindulási pontra és újból meghajol. -Több ellenfél ellen hatásos.
-Király volt! -tapsol örömködve Hiwatari. -Már akkor nagyon tudott a srác, mikor bandások voltunk. -hátbaveregeti barátját, mire az kicsavarja a kezét és térdre kényszeríti. -Héj!
-Úgy csináltam, hogy ne fájjon. -mondja gyorsan.
-Nem fájt, de majdnem. -nevetnek és végre elengedi őt Yowaki. -Kicsit lefegyvereztem. -magyarázza.
/Heian shodan kata tényleg létezik. Amikor karatés voltam, ezt tanultam meg másodszorra. ^.~ - kis érdekességképp mondom./ |
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sapphire sétál a Sziklás-erdőben szépnek találja és egy magasfára felmászva körül néz és élvezi a kilátást.
-Gyere Jazz menjünk el a kastélyokhoz valami rosszat érzek.-Mondta, felvette nyusziját és elindult sietve a kastélyok felé.
