|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 10:06 - |
Ez egy nyugott hely, a folyó tele van finom halakkal de nem mindegyik ehető. A bozotósnak gyönyörű a színe, ritka nagyon itt a szőrny.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Nekem miután meghaltak a szüleim sokáig azt hittem hogy egyedül vagyok a világba mivel az öcsémet kirakták még gyerekkorába és senki se gondolta volna hogy egyszer megkeres engem. Na mindegy hagyjuk a múltat.-Yama történetén egy kicsit töpreng aztán ismét megszólal-Én 63 éves vagyok. A koromat sose szégyeltem elmondani.-Halvány mosot csal arcára. Majd a napot nézi ami hamarosan lenyugszik. évgre egy kicsit a hőmérséklet is enyhült és egyre jobban kezdi érezni magát-De szép a Naplemente. Te szereted a naplementét?-Kérdezi meg Yamát és a szemébe néz.
|
- Örülök, hogy tetszik! - mosolyog ő is kicsit, majd mikor a lány a családjáról kérdezi hírtelen érzéketlenné válik az arca - Meghaltak... és nincs testvérem! - mondja, majd megrázza fejét - Én árvaházban nevelkedtem egy ideig, aztán mivel jók voltak a képességeim kiképeztek... - teszi még hozzá - 70 éves vagyok, ha nem bánod nem kérdezek vissza, hölgyektől nem illik! - néz a lány szemeibe
|
-Myr? Rendben ez tetszik.-Mosolyog aztán ismét komoly lesz az arca-Váltanom kell vele pár szót a múltról.-Válaszol röviden mert nem akar róla többet beszélni-És a Te családod? Van testvéred? A szüleid élnek még?-Aztán megpillantja a másik nőstényt a túlparton. Az elején kicsit szúrós tekintettel mered rá de utána nem foglalkozik vele inkább tovább kérdezi Yamanekot-Hány éves vagy egyébként?-Tudakolja a fiútól.
|
 Ami ide érkezve lát két macskalényt a túl oldalon az egyiket felismeri Yamaneko a másikat nem ismeri de nem mutat kozik. Hirtelen észre vesz egy halat kifogja és megeszi utánna a magas fűben elalszik. |
- Hát igen, eléggé vad vagyok! - mondja kicsit mosolyogva - Egyébként miért keresed a tesvéredet? A neved miatt meg ne aggódj, nem mindennek van jelentése. Mit szólnál a Myrhez? - kérdi egy kcsivel később
|
Leül a fiú mellé a fűbe-Természetesen nem bánom. Ha én is tegezlek akkor te is tegezhetsz. Legalábis nekem ilyen a logikám. De szerintem is szép ez a hely és békés.-Felnéz az égre aztán ismét beszélgetőpartnerére-Hm..Érdekes az én nevem jelentésén még nem is foglalkoztam. Azt csak a szüleim tudnák elmondani ha élnének.-Láthatóan ez egy cseppet bántja a nőt de azért nem dől össze benne a világ-Vadmacska? A természeted is olyan mint a neved?-Mosolyodik el.-Örülök ha nem zavar ha így hívlak. Engem hívhatsz bárhogy..
|
- Rendben, remélem nem bánod, ha én is tegezlek! - mondja és elfekszik a fűben - Csupán ilyen a természetem... nem nem mondhatnám, nemrég jöttem erre és ezt a területet sem láttam még, egészen mesébe illő nem? - kérdi és kicsit elmélyül gondolataiban - Nem zavar, ha így hívsz, a nevem egyébként vadmacskát jelent. A tiédnek van jelentése?
|
-A tegezés nem probléma-Jegyzi meg majd egy kis remény ébred benne hogy a drágalátos öcsikéje itt van. Akkor legalább nem hiába tette meg ezt a hosszú utat-Mindíg ilyen titokzatos vagy? Vagy csak az idegenekkel?Én meg tudom őrizni a titkokat de ha nem akarodelmondani akkor nem kényszerítelek rá. Bár én ilyen kíváncsi természetű vagyok.-Lép még közelebb a fiúhoz-Te régóta élsz itt Yama? Ugye szólíthatlak így?
|
- Lehet! - mondja és vállát kicsit megrántja, hogy nem izgatja különösebben - Ezt most nem részletezném, legyen ez az én totikom! Egyébként a titkom, csak én mindig így mondom... - világosítja fel - Hát volt egy furcsa fiú a mocsárnál... de nem biztos, hogy ő volt az! - mondja - Ja és ha kérhetem, akkor inkább tegezzen!
|
-Nem is tudom. Talán a Sors úgy akarta hogy álltalam pusztuljon el. De lehet hogy nem.. Hisz ki tudja hogy mikor jön el az ő ideje? Senki-csal halvány mosolyt az arcára.-A múlton úgyse lehet már változtatni.-Néz ismét a fára.-Egy kandúrt? És mi rosszat tett veled az a kandúr? Én csak erre jártam. Keresek valakit akit úgy hívnak hogy Apollo. Nem találkoztál ilyen nevezetű kandúrral errefelé? Nem nehéz felismerni. Beszélgetni tud a fákkal-Részletes személyleírást nem tudna róla adni mert már régen látta.
|
- Túl meleg? - kérdi kicsit furcsa mosollyal, majd kisétál a vízből és már eléggé közel áll a lányhoz - Igen, ugyanúgy, mint minden más, egyszer biztosan vesznie kellett volna, de miért te mondod meg, hogy mikor? - fogja meg a lány állát, majd el is engedi - Csak éppen erre jártam, eredetileg egy kandúrt üldöztem, de avval most felhagytam. És ön? - kérdez vissza
|
Elmosolyodik a fiú udvariasságán.-Az én nevem Myrian..És pontosan nem vagyok valami túl jól. Túl meleg van errefelé.-Aztán észreveszi hogy a fát nézi ami már nem él-Úgyis van belőlük rengeteg. Előbb vagy utóbb úgyis meghalt volna.-Aztán visszafordul Yamanekohoz-És mi járatban van itt?-Kérdezi és a szemébe néz. Most nem akarja se elaltatni se hipnotizálni. valmi megfogta a kandúrban.
|
- Yamaneko nem rezzen meg a hangos köszönésre, hanem szépen lassan fordul a nőstény felé - Yamaneko... - mondja és megigazítja szemüvegét - Kit tisztelhetek a hölgyben? - néz rá kicsit szúrós pillantással, de állja a tekintetét - Látom nincs valami jó hangulatban - nézi a fát, amit a nőstény pusztított el
|
Egy nő járkál a bűvös folyó felé. Láthatóan nagyon zavarja ez a meleg klíma. Ez rendkívül idegesíti. Érzi hogy valahogy le kell vezetni dühét mert mingyárt szétrobban. Egy fa pont alakalmas arra. Megáll előtte és tűhegyes karmait belemélyeszti a szegény élőlény törzsébe aminek a levelei nemsokára megvörösödnek és lhullani kezdenek a földre. De ettől se lett jobb Myrian hangulata. Fel akarja frissíteni magát de nem akarja összevizezni magát. retteg a víztől. Mikor körbenéz egy kicsit, megpillantja Yamanekot. nem bírja megállni hogy oda ne menjen hozzá. Legalább ez eltereli a figyelmét egy kicsit. Halkan mellésettenkedik majd hangosan ráköszön-Üdvözöllek idegen! Mi a neved?-nem szereti ezeket a hosszas bevezetőket ezért rögtön belecsapott a közepébe.
|
Yamaneko visszatér, tetszik neki ez a hely , bele gázol a folyóba és rugdosnki kezdi a vizet
|
Yamaneko elképed, hogy ilyen gyönyörű helyen találja magát, igazából nem is számított rá, észrevesz pár apró halat, majd halászik egy kicsit, sikerül is fgonia párat és mivel hallotta, hogy Kirara gyomra korgott, vissza sétál vele a mocsárhoz
|
Ez egy nyugott hely, a folyó tele van finom halakkal de nem mindegyik ehető. A bozotósnak gyönyörű a színe, ritka nagyon itt a szőrny.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ami ide érkezve lát két macskalényt a túl oldalon az egyiket felismeri Yamaneko a másikat nem ismeri de nem mutat kozik. Hirtelen észre vesz egy halat kifogja és megeszi utánna a magas fűben elalszik.