|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Egy vörös szem izzik fel a sötétségben. Palástját vígan fújja az esti szellő. Hatalmas karmait kiereszti és tisztogatni kezdi a szövetben. Súlyos léptekkel halad közelebb, ám némán. Nem messze megáll a két macskalénytől. Farkával vígan lassú legyezésbe kezd, mikor nekidől egy fának. ~ Szóval így... a barátkozás kezd túl közvetlen lenni. ~ finom dorombolásba kezd, de csak pár másodpercig, míg a fiú észre nem veszi őt. ~ Ajánlom, hogy felfigyelj. ~ figyelmezteti magában Kokorot, s újra villan a vörös szem.
|
*Most,hogy Zokni elhúzódott mellőle és lefeküdt a földre,kicsit gyámoltalanul kuporog egy helyben és didereg.Megszokta a fiú melegét és most szokatlan és kellemetlen neki a hirtelen hideg.Felguggol és a levegőbe sziatol,picit közelebb merészkedik Zoknihoz,majd először bal,aztán jobb oldalra billenti fejét.Csábítja a meleg és taszítja a büszkeség.Végl az álmosság,mint egy harmadik igazsságosztó dönt a dolog felől és Zokni mellé fekszik,de nem ér hozzá...regglere viszont összekuporodva találhatja Zokni Kirarat szorosan maga mellett,békésen alukálva.Úgy látszik a hideg mégiscsak legyőzte -noha álmában- Kirara büszkeségét és mégis odabújt Zoknihoz^^Ám erről ő még mit sem sejt.*
|
- Végre! - kezd kuncogni - Igen, visszatért a régi Kirara! - mosolyodik el, majd a földre telepszik - Ha szeretnél gyere mellém nyugodtan... - mondja és lehunyja szemeit - hideg ám az éjszaka... - ásít egyet - Jó éjszakát! - köszön el, majd lassan elalszik
|
*Épp a múltban mereng,mikor egyszercsak kopognak a fején.*-Naaa!Hééé!*Teszi két karját a feje tetejére,majd mérges szemekkel néz Zoknira.*-Próbálkozz a sajátoddal,az legalább szebb,kongó hangot adna.Akár dobolni is lehetne vele*Úgy látszik visszatért az igazi Kirara,aki egy pillanatig távol volt.Azért karjait még mindig a feje tetején tartja,s úgy sandít fel a Büdös Zoknira:D*
|
- Persze, mivel kitűntél közülük és nem voltál olyan mint ők, megmered mondani a véleményed, még akkor is ha tudod, hogy nem lesz jó vége... én így látom... - mondja majd észre veszi a lány komoly arcát - Hahó! Kirara otthon vannak? - kopogtatja meg a lány fejét
|
*Mikor a fiú mellé ül,füleit kicsit hátrahúzva sandít rá,de nem pimaszkodik meg ellenkezik,jól esik neki a meleg és hogy nem éri annyira a szél.Kicsit meglepődik azon,hogy a fiúnak tetszik,hogy ennyire él és hogy feleselős..*-Ez fura...eddig a legtöbb ember...vagy macskalény..*Az ember szónál kicsit összerezzen*...mindig lehurrogott vagy karmokkal/bunkós bottal kergetett már a végére.Mondanom se kell,játszva lehagytam őket...*Húzza ki magát egy kicsit*-Talán te vagy az első,aki nemhogy megveti a természetem,még örül is neki.*Kicsit visszamereng a múltba.Úgy tűnik ha Kirara a múltbéli emlékeken mereng tud komoly is lenni...vagy inkább szomorkás?*
|
Kokoro feláll és a lány mellé ül, hogy ne fázzon - Ne gondolj rosszra... csak hogy meg ne fázz... hideg az éjszaka... - dönti hátra fejét - Tetszik, hogy ennyire az vagy... feleselő, nagyszájú és életvidám... bár tudom nem nagyon érdekel, hogy mit gondolok... vagy mit mondok...
|
-Azért,hogy legyen mit kérdezned!*Hangzik a pimasz válasz és nyelvet nyújt,aztán összekucorodik ültében.Most hogy ne mozog,a vér nem kering olyan gyorsan és teste lehűlt,nomeg az idő is hideg,meg a szél is fúj.Utálja az ilyen eső utáni hűvös éjszakákat,olyankor midig borzong.Füleit lekonyulnak,állát felhúzott térdeire teszi.*
|
- Aha... akkor beszélgessünk? - kérdi széles mosollyal, majd kicsit kuncogni kezd ahogy ásít - Miért van az, hogy folyton feleselsz?
|
*Kifejezetten örül neki,hogy Zokni témát vált,ő is az égre néz és ekkor felkel benne a szokásos dac.*-Csak az a baj,hogy én nem vagyok álmos.*És hogy "nyomatékosítsa" szavait,ásít egy nagyot:D*
|
- Kokoro csak hallgatja a lányt, nem szól, hogy a lány nem fejezte be mondatát, csak mosolyog egyet a lányra - Lassan sötétedik... lehet, hogy jobb lenne, ha aludnánk egyet... - néz fel az égre, ahol lassan már megjelenik a sok sok csillag
|
*Sóhajtva és enyhén duzzogva marad nyugton,tudja jól is,hogy most az a legjobb az oldalának,ha pihen.Normlis esetben ágyban kéne feküdne befáslizott derékkal,de ő ahoz túl izgága.A fiú kérdésére maga elé néz.*-Nem mindig...csak azután,hogy kiszabadultam végr....*Elharapja a mondatot,így az e már le is maradt.Rájön,hogy túl sokat fecsegett.Kicsit összehúzza magát és lapít,ki tudja,lehet hogy Zokni annak a cirkusznak a küldötte:PCsicseregték ugyanis a madarak,hogy azóta is kerestetik az emberek őt...*
|
- No, akkor tessék pihenni és ha majd felgyúgyulsz lehet ugrabugrálni! - mondja majd az egyik fa törzsének dől - Te mindig ilyen voltál? Ilyen vidám? - kérdi kis komolysággal az arcán, de mosolyog is
|
*Mikor Zokni csikizni kezdi,akkor megint elfeledkezik az oldaláról és nevetve húzódik hátra,mígnem egy fának koccan háttal.Ez nem lenne normális esetben rossz,de az oldala iszonyatosan megfájdul újra.Felnyösszen,majd görbülő szájjal tapintja ki oldalát.*-De...lehet...*Szemein pedig látszik hogy legszívesebben egész éjszaka az erdőben kóborolna..nyilván legtöbbször azt is tette..Csalódottan ül le összeszorított fogakkal.*
|
- Igen, rettenetesen megrémültem - kezd nevetni amikor csikálja a lány, majd vissza csikál, de észreveszi, hogy Kirara fájlalja oldalát - Szerintem pihentetned kéne... nem gondolod? - kérdi mosolyogva
|
*Nem moccan,lélegzetét is visszafolytja,halottnak tetteti magát:PMegvárja amég Zokni elkezd pánikolni,majd egyszercsak...*-VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!*Csatakiáltással veti rá magát,hogy leteperje és megcsikizze -reméli csikis:P-,majd leszálljon róla*-Bedőltél*Vigyorog Zoknira,bár ahogy leül kicsit filszisszen oldala miatt~Fene vigye el,még nem vagyok a régi...~Kikapar a képéből egy tincset,majd Apollo felé néz,akinek Zokni köszönget.*
|
- Jesszus! - fut oda Kokoro - Kirara! Jól vagy? - kérdi a lányt - Sosem tanul a hibájából - rázza meg fejét, majd nevetni kezd - Kár hogy nem találkoztunk előbb, azt se tudtam mi a nevetés - nevet még mindig, majd meglátja Apollot, aki távozni készül - Hahó! integet neki, kicsit azért már bánja hogy csak úgy itt hagyta a kandúrt
|
-Ne károgj,mert a végén még azt hiszem varjú vagy és levadászlak*Fordul megint Zokni felé,kiereszti karamit,úgy tesz,mint aki karmolászik és kivillantja hegyes kis fogait is,aztán visszahúzza karmait és elkezd szaladgálni az erdőben.*-Tök jó*Felmászik egy sziklára,majd egyik lábát felhúzza és mancsaival felülről megfogja a cipője orrát,hogy megtartsa,majd így billeg pár másodpercig,mígnem le nem puffan.Utána levelek szállingóznak lassan,komótosan.:)*
|
-Na mindegy...-Legyint egyet Apollo és leugrik a fáról-Legközelebb inkább meg se szólalok.-Most legszívesebben utánamenne és megfolytaná a fiút amiért csak így lelépett de inkább nem pazarolja az energiáját. Lassan indul tovább a messzeségbe és közben gondolkodik hogy minek is töri magát a beilleszkedéssel.~Az egyik meg akar ölni, a másik meg eltűnik mint a kámfor. Ilyen az én formám~
|
- 1. A nevemet nem adom ki meindenkinek 2. nekem ilyen a természetem 3. semmi közöd hozzá! - mondja és amilyen hírtelen felbukkant, olyan hamar tűnik is el, mintha ott sem lett volna
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
