|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 10:06 - |
Ez egy nyugott hely, a folyó tele van finom halakkal de nem mindegyik ehető. A bozotósnak gyönyörű a színe, ritka nagyon itt a szőrny.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
  Sapphire a Bűvös-tó másik oldalán sétál és elesik valakiben.-Auu.-Mondják mindketten.Sapphire lenéz és Amit látja.-Szia Ami!-Köszön Sapphire és felállt.-Szia!-Köszön vissza Aminak. |
-Rendben. Egy kardom van, így egyet tudok csak sütni, de szép lassan meglesz mindenkié. -sütögeti az elsőt. -Addig kerestek tányérként szolgáló leveleket? Forróak lesznek és nem kéne a földre rakni.
|
  -Azt megköszönnénk.-Mondta Felix. |
- Igen igen! - tapsol örömében és futkosni kezd a tűz körül, közben kiabál, mint egy indián és pár indiánszökdeklést is levág hozzá.
|
-Személyekre nem illik mutogatni, bár tárgyakra se mindig. -mosolyog. -Én kérek. -elvesz egyet a testvérpártól, majd leteszi Halonát. Előhúzza kardját és felnyársalja rá, majd nyelét a földbe döfi és pár ágból hamarosan takaros kis tábortüzet rak, ami fölé tartja az ételt. -Szereted a sült halat, Kisangyal? -néz a lányra. -Nektek is megsüssem? -kérdi a testvérpártól.
|
Felix és Milix folyó fölött repűlnek és zuhanórepüléssel elkapnak négy halat és kihozzák a partra öket.-Kértek nektek is jut.-Mondta Milix és nyújtott Halonának és Renjinek egy-egy halat. |
- Ott a folyó, ott a folyó! - mutat a folyó felé - Renji a folyóra szabad mutatni, vagy arra sem illik? - kérdi a fiútól
|
- Rendben, akkor menjünk oda - kacsint a lányra és elindul a színes erdő felé
|
Mindkét hely neve felkeltette az érdeklődését. Ez nehéz döntés de azért végül sikerül-Legyen mondjuk a színes erdő. Ez érdekesnek hangzik-Néz ismét a fiú szemébe miután végre nincs annyira zavarban. Aztán várja hogy Yama mutassa neki az utat.
|
- Szívesen... - mondja majd körbetekint - Hát nem ismerek itt túl sok helyet... de állítólag van errefelé egy gyönyörű tengerpart, meg egy színes erdő is... szóval inkább dönts te...
|
Most ő is zavarban van. nem tudja megfogja-e a fiú kezét vagy ne. Szíve úgy dobog hogy majd ki esik a helyéről. Ilyesmit még sose érzett. Végülis nyel egyet és megfogja Yama kezét aztán feláll. nem mer a szemébe nézni. Néhány másodperc múlva esik le neki hogy még mindíg fogja a fiú kezét. Gyorsan elengedi és megpróbál kinyögni egy mondatot-Kö-Köszönöm! Hogy..segítettél felállni-Mosolyog majd ismét kerüli a szemkontaktust.-Akkor merre megyünk?
|
- T...tényleg? - néz kérdőn a lányra és feláll - Akkor menjünk! - nyújtja kezét a lány felé és nyel egyet, nem bízik abban, hogy a lány megfogja, mégis az illedelem ezt digtálja, kicsit vissza is húzza - nem muszáj megfognod - néz el oldalra
|
-Igan a Hold az nagyon szép-Mondja két falat között aztán mikor meghallja hogy Yama elhívja sétálni megakad a torkán a falat. Őt valaki sétálni hívja? Csak álmodik vagy tényleg igaz? megpróbálja lenyelni a falatot mielőtt megfulladna. Aztán mikor sikerült megszólal-Persze...Örömmel elmegyek veled-Aztán megeszi az utolsó falatokat gyorsan. Mikor megeszi a nap is lemegy-Na jó indulhjatunk?
|
- Jó választás volt! - mondja és kiveszi a mellette lévő szeletet és beleharapott - Igazad van, tényleg finom... - harap bele ismét - Hát én ott szoktam aludni, ahol elfáradok... - mondja és amikor befejezi az evést elfekszik a fűben - Nemsokára feljön a hold... - jut eszébe hírtelen egy kérdés - Nincs kedved sétálni egyet, ha befejezted? - vörösödik el, még sose kérdezett ilyet egy lánytól és ő is meglepődik saját magán.
|
Kinézi magának a második szeletet-Ezt kérem-majd elveszi és jóízűen enni kezdi. Nagyon ízlik neki a hal. Evés közben ismét a napot figyeli aminek már csak a fele látszik. Neksokára besötétedik.Miután lenyelte az első falatot megszólal-Ez a hal nagyon finom.-Aztán mégegyszer beleharap. Az estőről eszébe jut hogy még azt se tudja hol fog aludni este-Kérdezhetek valamit? te hol szoktál aludni? mert ha tényleg itt van az öcsém akkor már nem kell tovább vándorolnom. Mellesleg szép ez a hely. lehet hogy itt is fogok maradni.-Közben a vizet nézi amit a nap fénye színessé tesz.
|
- Talán igen, talán nem... - nézi a halat, majd egy kagylót keres, amivel felvághatja, majd egyenlő darabokra osztja fel, hogy könnyebben lehessen enni, majd a lányra néz - Hölgyeké az elsőbbség! Melyiket szeretnéd?
|
-Hát igen. Talán nekünk találkoznunk kellett. Egyébként te hiszel a Sorsban? Hogy minden előre meg van tervezve?-Ezt a kérdést gyakran magának is fel szokta tenni de sose tud választ adni. Mikor Yama kiveszi a halt a vízből örül hogy nem neki kellett fognia egyet mert a vízben nem mozog valami otthonosan. Sőt fél is tőle azóta mióta egyszer majdnekm belefulladt egy megáradt patakba. Erre nem szívesen emlékszik vissza. élete egyik legborzasztóbb élménye. Látva a nagy halat kicsit elgondolkodik rajta hogy hogy fogják ezt ők ketten megenni-Látom jó nagy halak vannak ebben a folyóban. Hm finomnak látszik.-Mostmár tényleg kezd megéhezni a hal látványától. megvárja hogy előbbYama egyen belőle hiszen ő fogta.
|
- Furcsa, van bennünk valami közös... - áll fel és ő is a folyóhoz sétál - Majd én fogok neked halat - vár kicsit, majd kikapja a kapálózó állatot, ami akár 4 macskának is elegendő lenne - Szerintem ez elegendő lesz. - megy ki a partra és leteszi a zsákmányt , majd megrázza fejét, hogy hajából kimenjen a víz
|
-Megértem. Hozzám se közeledik sok mindenki vagy ha mégis akkor 5 percnél tovább nem beszél velem. nekem se volt túl sok barátom igazából. Csak a szüleimre számíthattam de aztán elkerültem tőlük és pár év múlva tudtam meg hogy már nem élnek.-Lehajtott fejjel mondja az utolsó szavakat. A sírás már kerülgeti de ő erősen ellenáll neki. Nem akarja megmutatni hogy sebezhető. Ezt tanították neki éveken keresztül. Aztán feláll és közelebb megy a folyóhoz-nem tudom te hogy vagy vele de nén eléggé megéheztem-tereli el a témát bár annyira nem kínozza az éhség.
|
- Sosem gondolkodtam azon, hogy szeretem e... - nézi ő is a lenyugvó napot - És még senki sem kérdezte. Világéletemben csak magamra számíthattam és barátaim sem voltak, tudod nem vagyok valami jó társaság és ha valaki néha meg is próbált hozzám közeledni azt elpusztítottam... nem úgy hogy megöltem, csak eltávolítottam magam mellől- néz a lányra
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sapphire a Bűvös-tó másik oldalán sétál és elesik valakiben.-Auu.-Mondják mindketten.Sapphire lenéz és Amit látja.-Szia Ami!-Köszön Sapphire és felállt.-Szia!-Köszön vissza Aminak. 
-Azt megköszönnénk.-Mondta Felix.
