|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
-Igen, meglehet. - kuncogja, majd a hangok irányába néz. Kedvtelve hallgatja a lány és a kisrigó kettősét. - Viccesek és aranyosak. - bólint, hogy mehetnek. - Akkor irány a tengerpart. - nevet halkan, nehogy megzavarja Zaukát.
|
- Majd megismerem... egyszer - csókolja meg finoman, majd meghallja a fütyülést és a hozzá tartozó lányt, majd a kis rigót - De aranyosak! - állapítja meg - Nem szeretném megzavarni őket... - mondja és kézenfogja párját - Úgyis indulni akartunk... valamikor...
|
-Heloqan erre sétál,és meglátja a lányt,aki miatt a szíve fáj.Hangatalanul elmegy mellette,majd talál egy kis patakot egy pár m-re és beleugrik.
|
*Az erdőben sétálgat egykedvűen.Füleit hegyezi,farka jobbra-balra jár a levegőben.Egy fánál aztán megáll.AZ ágán megpillant egy kis fekete rigót.Csőrét nagyra tátja,melyből énekszó hangzik fel.Zauka elmosolyodik,majd visszafüttyög,mire a rigó elnémul hirtelen és fejét oldalasan tartva pislog lefelé.Újabb füttysző hagyja el csőrét,melyre mikor Zauka is füttyel felel,elfogja a féltékeny versengési láz a kis madarat,és torka szakadtából kezdi el legszebb énekét fütyülni,s Zauka-bár nyomába se érhet-,versenytfütyül vele,közben már fájnak az arcizmai az elfolytott mosolygástól:)*
|
-Igen... meglepően hasonlóak vagyunk. - kuncog. ~ Bár az előbbieket hallva, belsőre annyira talán mégse. ~ teszi hozzá magában. - Oh, köszönöm. - csókol vissza belemosolyogva a csókba. - Nem is ismered. - kacsint játékosan. - Flúgos és laza.
|
- Helyes fiú, hasonlít rád! - mosolyog majd Delsinre néz - De nálad nem helyesebb - csókolja meg - Na meg - harap bele picit alsó ajkába a fiúnak - Én nem őt szeretem, hanem téged
|
-Héj, flúgos srác! - kiált még unokaöccse után. - Csak óvatossan. A tűzzel ne játsz, mert megégeted magad. - mondja, majd hülyén nevetve Miához fordul. - Tiszta bolond ez a fiú. - vakargatja füle tövét.
|
-Del..drága bátyókám..én bízom benned.És te vagy az egyetlen családtagom..az egyetlen bátyám!!-Mondta,majd belecsapott Del kezébe.-És örülök hogy még ezek után is szóba állsz velem..és hogy szeretsz..-Mondta,majd rámosolyott a fiúra.-Herceg úr!-Nevetett,majd vissza vitte Delsint Miának,és elköszönt tőlük,majd elment.
|
-Bocsánat! - kiált még szerelmének, mikor a fiú elrángatja, majd kerek szemekkel hallgatja végig. Először szólni se tud, s alaposan meglepődik, de aztán vállára teszi kezeit. - Nyugi. Ha így hadarsz... na jó... értettem. - elgondolkodik, így egy kis hatásszünetet tart. - Vagyis a fiúk vonzanak? - kérdez rá kitágult szemekkel. - Persze, hogy szóba állok veled, te tökfej. - kicsit megnyugodó mosollyal baranckot nyom az ifjú fejére. - Ettől még az unokaöcsém vagy. Ez nem bűn, meg erről tudtommal tényleg nem te tehetsz, ezért nem érdemled meg, hogy elítéljelek. Csak... nem tudom, hogy ezután most mi van. Úgy érzem... ez nagyon bizalmas beszélgetés... ez pedig jó... - veregeti zavarában vállon a fiút.
|
-Háth..ha nem lenne gond most...mert nem bírom magamban tartani.-Mondja,majd arrébb vezeti Delt,és pipacspirosan ránéz.-Del..-HArap bele ajkaiba.-Én...szóbal..az van hogy a ..másik nemhez vonzódom.-Mondja a fiú,majd félve Delsinre néz,és attól fél hogy unokabátyja ezért nem fogja szeretni többé.-Nem tehetek róla...ugye ezért még szóba fogsz állni velem..ugye?-Kérdezte gyorsan,hadarva a fiú.
|
-Ilyen lett volna a nagybátyám? - kérdi kissé hitetlen. - Ez... most... nagyon mellbe vágott. - akadozik kicsit a megrökönyödéstől. - Szerintem mi ahhoz jóban vagyunk, hogy egymás ellen harcoljunk. - jelenti ki egy szelíd mosollyal. - Én nem elszöktem... a föld, a város, a palota, ahol éltem... a szüleim... a világom... mind odalett... a kutyalények mindent leromboltak... - mondja csendesen. - Ren elment egy kislánnyal. Nem tudom, hol van most. Remélem, jól van és nem hősködik. - kuncogni kezd. - Oké. Most vagy ráér? - pillan szerelmére kicsit szégyellősen.
|
-Helaku nem lepődik ezen meg.-Jaj..igen..tudom.Apám hosszú évek óta arra tanított hogy öljelek meg..és foglaljam el a trónt...-Somta le füleit,és hajtotta le fejét.-De nem..én ezt nem hagytam..elszöktem én is..-Mondta a fiú,és magabiztos arcképével biztosította Delsinnek hogy ő soha nem tenne ilyet.-Itt van Renji?Jajj..a jó öreg Ren cimboránk...majd talán összefutunk vele..-Mondja nevetve a fiú.-Del..majd valamit mondanom kell..-Piroslik a fiú arca kicsit.
|
Delsin furán mosolyogva nézi unokaöccsét. Majd nevetve, lelapult fülekkel nézi, ahogy a fiú puszit ad a lánynak. - Ne aggódj, csak flúgos a srác. - kuncog. - Öcskös... királyéknál nem szokás puszi és kézrázás. Tudod, ott jómodor kell. - figurázza ki kihúzva magát a merev királyokat. - Rég nem láttuk egymást. - mondja mindkét macskalénynek. - A hölgy az én királykisasszonyom. - büszke mosollyal öleli a hozzá simuló lányt. - Elveszett a királyságunk... menekülnöm kellett... Ren is itt van valahol a környéken... remélem... - körbenéz, hátha a színes erdőben lapul a fehér hajú fiú, de ő már messze ráj Halonálval az oldalán.
|
- Miakoda vagyok, de nyugdtan hívhatsz Miának - simul Delsinhez - Értem, semmi baj
|
-Igen!-Mondja a fiú,majd belecsap Delsin kezébe.-Delsin..öreg fiú..rég nem láttalak..mi újság veled?-Kérdezte unokabátyját.-Jaj..de udvariatlan is vagyok..a nevem Helaku.-Ad puszit Miakoda arcára.-Nehogy félreértsen,kedves hölgyi,nálam ez a hölgyek iránti tiszteletet fejezi ki.-Mondta az udvarias fiú.-Ó,és kit tisztelhetek a hölgy személyében?-Kérdezte,bár sejtette kicsodáj a a lány Delsinnek.
|
-Szerintem ettől még léphettek külön utakra. Ren is jó rég elment Halonával. - néz körül. - Már nem köt a megszokásokhoz semmi. - mondja, majd mikor meghallja a fiúhangot, gyorsan felugrik és felhúzza szerelmét is és odafordul felé. - Hát te meg...? - rá akar kérdezni, hogy ki az, de végignézve rajta egy sejtés ugik be neki. - Csak nem? Te vagy az, Helaku? - méregeti az ifjút.
|
- Hát biztosan együtt maradtak, mármint úgy értem, hogy ismerték egymát, biztos nem léptek külön utakra... - magyarázza meg, hogy hogyan is értette - Csak azért jutott eszembe, mert általában a hercegeknek tényleg hercegnőt kellett elvenniük... nekem is fáj a szüleim elvesztése, mégis... most boldog vagyok... nagyon is boldog - csókolja meg, majd a hang irányába fordul, amikor azt meghallja, bele is pirul, hogy a kandúr alatt fekszik és a fiú csak így nézegeti őket
|
-Egy idegen macskalény közeledik,és meglátja Delsint és Miakodát.-Delsin!!-Kiáltja,majd odafut a fiúhoz.-DEl..tényleg te vagy??-Nézegeti a örömteli arccal.
|
-De megyek máris!-Levetette a polóját és máris ugrott a vízbe Haku után coffját hátravetette mint nemrégiben és máris kintv olt a vízből.
|
Haku a puszitól úgy elpirult,h szólni sem tudott,de egyenlőre még nemszeretne Hanitytől semmit..majd később.MAj ha jobban megismerem.-Gondolota magában,majd egy kis patakot talált,ahol levette ruháit,és fürdőgatyába volt,és elég mélky patak volt úgyhogy beleugrott,és hívta Hanityt is.-NEm jössz?Istenien jó..hűvös a víz.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
