|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Helkau pirultan mosolyog rá Shireire,majd óvatosan meghallja mit mondott a fiú,és magában örül.
|
- Ravasz vagy! - mondja, majd mikor a lány elszalad ő is feláll és közelebb megy - Vigyáztam rá, ne aggódj!
- Furcsa, de nagyon mókás! - mosolyog
- Sajnálom... ne haragudj - húzza magához a lányt és végig simít fején - Nem terveztem ilyen hosszúra... - néz a fekete fiúra, majd a lány szemeibe és lehajol füléhez- Yowaiko... szóval én és Helaku... nem akarok kertelni, meg tettük együtt... de nem csak szórakozásból, azt hiszem bele szerettem... - mondja hogy csak a lány hallja, Helakunak a világ minden kincséért sem mondaná meg, hogy szerelmes lett. - Ezért nyúltak el a dolgok, nagyon haragszol?
- Ha mentek jöhetek veleteK? - lép a két fiúhoz, bár tudja, hogy Samui nem igazán csípi őt, sőt... de nagyon szeretne segíteni
   
|
- Öm... - felnéz a lányra. - Azt... nem árulom el. - alig láthatóan kidugja a nyelve hegyét, ahogy mosolyog és kuncog.
- Elég ennyi. - kuncog a kandúr. - Na, milyen volt? - mosolyogva átveszi a madárkát, majd kiönti belőle a vizet.
- Shirei! - elengedi Milát és a bátyja felé kezd futni, majd szorosan hozzábújik. - Azt mondtad, hamarosan jössz... de ez nem tartozik a hamarosan időkorlátába. - néz rá fel picit megrovóan. - Aggódtam érted.
- Miért, most nem érsz rá? - kérdi Atsui kedvesen mosolyogva az öccsét.
- Látom, el is felejtetted, hogy a húgunk egy lélekrabló szörnyeteggel van! - már is megemeli hangját és kiabál Samui.
   
|
-Helaku a fiúval fut boldogan,szerelmesen.-Helloztok!-Köszön a ksi társaságnak,majd Shirei mellett halad.
|
- Érdekes... és mit látsz az én szemeimben? - kérdi kiváncsian és mosolyogva, majd oldalra dönti fejét és Yowaikora néz.
- Rendben... - mondja és bele fúj, a madárka furcsa hangot ad ki, Halona hegyezni kezdi füleit és abba hagyja a fújását - Ennyi elég, vagy fújjak még? - kérdi Renjitől
- Itt is vagyunk! - fut be Helakuval Shirei és elengedi a fiú kezét,nem árt óvatosnak lenni, lassan lépdel a társasághoz, majd meglátja hugát - Yowaiko! - kiabál oda neki és futni kezd a két lány felé, szemében különös fény csillog, talán csak mert boldog
= Shirei! - hallja meg a cica gazdája hangját és keresni kezdi, amikor végre megtalálja utána szalad
|
- Mit nem tudsz? Mi nem olyan lényeges? - kérdez rá a megkezdett mondatokra. - Igen, ez így van. Én ezért a szemekbe nézek először. Mert meg tudom nagyjából állapítani, mi van benne. - motyogja.
- Trial semmit sem kedvel, csak a hatalmon akar lenni. - mondja Ren. - Persze, hogy megfújhatod. - kisétál a vízból, óvatosan lerázza a tappancsát, úgyhogy, Halonát ne fröcskölje össze, majd a lány felé fordítja a farktollakat. - Csak fújj bele. - mosolyog.
- Jó... ezt majd később megbeszéljük. - Samui kibontakozik a bátyja karajaiból, majd zavarodottan néz körül. Atsui egyre magabiztosabban mosolyog, ő már elég ideje ismeri a fekete kandúrt, tudja, hogy mi ez a várt, váratlan reakció.
|
-Dya óvatosan elúszik,majd távolabbról,ahonan már nem látszik semmije választ ad a fiúnak.-Semmi gond.-Mondja,és eltűnik a mélységben.
|
- Semmi gond, nem baj, hogy nézel... csak... nem tudom.... de nem olyan lényeges... - hunyja le ő is szemeit, olyan nyugodtságot érez, mint eddig soha - A szem a lélek tükre... de már nem is tudom kitől hallottam ezt a mondatot, gondolom te is ismered...
- Trial nem igazán kedvelte... - lesz kicsit komor, majd csillogó szemekkel néz a fiúra - Tényleg megfújhatom? De...hogyan kell?
Nantan figyelmét most a két testvér köti le, reméli, hogy nem lesz balhé
|
- Jó... - ő is elpirul és inkább nem nézi Milát. Mikor a lány magához húzza, a meglepődés és valami eddig ismeretlen jó egyszerre keríti hatalmába. És utóbbi győz a rejtett félelmek felett, egyszerűen csak a lányhoz bújik, fejét a vállára hajtja, szemét becsukja és elmosolyodik. - A szem mindig rejt valamit. - próbál valami magyarázatot adni a korábbi nézésére.
- Igen, mókás. - mondja Halonának meglepetten. - Öööh... izé... szóval... bocsi... - behunyja szemeit. - Nem láttam semmit! - sarkon fordul, kiemeli a vízből a madarat és felegyenesedik. - Nem hiszed el, mennyire hiányzott már ez a szóhasználat. - mosolyog a vörös hajú lányra. - Akarod te megfújni? - elég hosszú a madzag, bár így is érdekes mulatság lenne, ha Halona fújná meg, tekintve, hogy a farktollai, ahol fújni kell a madarat Ren szája felé állnak.
Az ikrek csak szótlanul állnak, nem mozdulva.
|
- Persze, hogy el... úgy nézel rám, mintha sosem láttál volna még... pedig már rég itt vagyok... - szabadkozik, majd mikor a lány megfogja ruháját elmosolyodik és magához húzza a lányt amennyire csak tudja, még maga sem tudja miért teszi, egyszerűen csak csinálja és kész
- Mókásnak tűnik! - nézegeti a madarat - Elkisérlek, ha nem bánod... Halona kiváncsi rá! - mosolyog majd eltakarja száját - Ne haragudj, régi szokás...
|
-Dya észreveszi az őt néző Renjit,és eltakarja testrészeit a világos vízben.-Szi..szia Ren..-Motyogja,majd elpirul.
|
- Elpirultál. - mosolyog kislányosan Milára és egyik ujjával végighúz Mila arcán. - Ott forró is az arcod. - kuncogja el magát. Megmarkolja másik kezével a lány ruháját, hogy véletlen se eressze el. Csak nézi elmerülve.
- Ez. - ez maroknyi madarat vesz elő. Nem igazi, műanyagból van, a farkán és a csőrén nyílás van és a begye elég nagyra van méretezve. - Fütyülő. - mondja széles mosollyal, csillogó szemekkel. - Csak meg kell tölteni vízzel és meg kell fújni. Jó hangja van. Mivel meg van bűvölve, Delsin mindig hallani fogja. - azzal két kézben fogva a zsinegre akasztott madarat megindul a víz felé, mint valami kisgyerek. Bokáig belegázol a vízbe és elmeríti a tárgyat. Mikor felnéz, csak akkor veszi észre Dyani fejét.
- Mit csinálsz? - kérdi kicsit gyanakvón, mégis csendesen Samui.
- Csak... hiányoztál. Tudod... én szeretném, ha minden olyan lenne, mint egykor. Szeretnék újra a bátyád lenni, nagyokat marhulni, önfeledten röhögni, megmutatni a világnak, hogy nekem van a legklasszabb öcsém. Mint mielőtt megváltoztatk volna a dolgok. - őszintén néz öccse szemébe.
|
Mila befejezi Samui nézését és Yowaiko felé veti tekintetét, elvörösödik mikor azt látja, hogy a nőstény nézi - Van valami baj? - kérdi, még mindig öleli a lányt de fel sem tűnik neki igazán, jó így...
- Értem... - kuncog egy kicsit a fehér fiún, ahogy keresni próbál valamit - Végülis érthető, hogy van egy ilyen jeletek, bár nem tudom mi az, de jól hangzik.
|
- Samui elég... vad és hideg. - motyogja Yowaiko, mikor Mila megöleli. - Nem rossz... csak... nem tudja feldolgozni, hogy a bátyja meleg... azt hiszi szerintem, hogy ettől Atsui megváltozott... pedig nem hiszem. - ő egyenesen felnéz az őt ölelőre, rá se néz Samuira.
- Köszönöm. Akkor majd a megszokottan fogom előkeresni. - elmosolyodva mosolyog Halonára a fehér hajú kandúr. - Van egy szokott jel, amit mi fejlesztettünk ki. Már volt pár éles helyzet, mikor neki menekülnie kellett, nekem pedig a vitézekkel harcolni. - kotorászni kezd a páncéljában. - Mindjárt meglesz. - kicsit viccesen nézhet ki, ahogy matat.
- Atsui? - a fekete kandúr még most sem jut szóhoz, hirtelen érte a bátyja ölelése, s mikor a foltos macska leengedi farkát és füleit, lehunyja szemeit és dorombolni kezd, végleg nem tud mit mondani.
|
-Dya nem veszi észre párját,így önfeledten úszkl tovább.-Milyen frissítő ez a kis víz...-Mondja magában,majd fejest ugrik.
|
*Mikor Dyani kimászik karjaiból kicsit mocorogni kezd,de nem ébredt fel.Mélyen aludt és álmok kezdtek kibontakozni.Álmok mellyek a régi emlékét idézték fel.Ismét átélte,hogy szülei lemondtak róla,és,hogy megszökött.Álmában vad éjszakai teremtmények üldözték,majd hirtelen felkelt és ziháltak körülnézett.*
|
-Dyani felébred a cirógató napsugarakra,majd kibontakozik Carth öleléséből,és óvatosan megcsókolja a fiút,majd a tengerhez lépked,remélve hogy Carth nem látja őt,körbenéz,és mikor tapasztalta hogy nincs ott senki leveti ruháit,és meztelenül ugrik be a vízbe egy kis reggeli fürdőzésre.
|
- Szeretsz rajzolni? Én szeretek, főleg... - harapja el a mondatot - szóval főleg állatokat! - teszi hozzá végül ami eszébe jut ~ főleg Atsui hasára... - mosolyogva néz Atsui felé és megnyalja száját - te miket szeretsz rajzolni? - kérdi és próbál beszélgetni a nem túl bőbeszédű lánnyal - Nem igazán bírod a búrám, mi? - tér rá arra a kérdésre, amire igazából kiváncsi
|
-Aaaaha!*Bólint a fiúnak majd elpirultan a fiúra néz majd maga elé és haja arcába borul így eltemeti majd a homokba rajzol.*-Igen!*Mondja mosolyogva majd elkezd rajzolni a homokba.*
|
- Hát tudod azért a macska sokmindent kibír... de talán nem folyt meg, mert akkor nem lehetnék tovább Atsuival, az meg nem lenne jó, mert szeretem őt - mondja nyíltan a lánynak - Ugye te most Samuival vagy együtt? - kérdi
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
