|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Leül Zoy mellé. - Gyűlölöd? Ez kicsit erős, nem? - néz kérdőn a lányra. - Én sem kedvelem, de gyűlölni nem tudom. A gyűlölet rossz dolog, félelmetes, elemésztő és veszélyes. Magába kebelezi a lelket és megöli a tudatot. - mondja komoly hangon a barátnőjének. - Tenpa meg számomra egy érdekes lény marad... megsimogatom, talán... de tartom a három lépés távot tőle. - nézi a macskát Takumi mellett. - Nem fogok kibékülni vele. - ellenkezik szavakkal a fiú.
- Nem is súgni akartál, csupán közel lenni hozzám. - motyogja Mina. Takumi kishíján ledönti őt a fűbe, olyan közel került a lányhoz.
- Az is igaz. - mosolyog bátran. - Hozzád ne akarnék közel lenni?
- Mi van bennem, ami ennyire kell?
- Tűz... szenvedély... kéj... vadócság... bátorság... erő... energia... vidámság... életkedv... szépség... kedvesség... ellenállhatatlanság... csábítás... - ahogy dorombolva suttogja a szavakat, folyamatosan dönti hátra Minát. - Önuralom... harciasság... rejtély... titok... vágy... nőiesség... bódítás... - ráhajol a lány arcára. Mina szóhoz sem jut, sosem döntötték így nyakon egy rakat jelzővel. - Mámor... kéretés... bizsergés... - elhallgat és megcsókolja a lányt.
  
|
-Tenpa aranyos macska ígyis a szememben de a gazdáját gyűlölöm!-Mondja párjának és leül a fűbe majd meglepődik párján hogy kicsit kedvesebben beszél Atsuiról.-Ki fogsz vele békülni!
|
- Leterített a hóba. - mondja tömören Samui. - Én se néztem volna ki belőle, s van egy olyan érzésem, még mást is tud vagy Takuminak vannak olyan dolgai, amikről jobb, ha nem tudok, különben félő, kettétépem az alakot. Egyszerűen szaglik róla, hogy veszélyes és nem a húgomhoz való. - nézi a két macskát, akik láthatólag jól megvannak együtt. - Atsui kiskorában horkolt, csak aztán egyszer betömtem a száját, s leszokott róla. - kuncog fel kis gonoszsággal, de jókedvvel és örömtelin is a fiú. Kezd megbarátkozni azzal, hogy Atsui a bátyja, s kezd neki hiányozni a foltos kandúr.
- Akkor miről beszélgessünk? - kérdi mosolyogva a kandúrt Mina.
- Rólad.
- Jaj te... kergeőrült.
- Miért is kaptam ezt a nevet?
- Mert kerge vagy és őrülten keresed a bajt. - nevet fel a lány.
- Nem keresem én, jön az magától. De van valami, ami még elmaradt. - előre hajol.
- Mit szeretnél? - Mina hátra kezd hajolni.
- Súgni valamit.
- Miért nem mondod?
- Súgni viccesebb. - a lány arcához hajol. - Köszönöm, hogy nem engedted, hogy képen vágjanak. - suttogja, majd puszit nyom Mina arcára, aki a meglepetéstől elpirul.
|
 Sapphire hirtelen ugrálás közben messze egy gyönyörű folyót lát.~Hmm... oda elmegyek~ Mondta és sebesen ugrál a folyó felé |
-Bebámutál a szájába?-Kérdi Zoy meglepetten.-De egyépként nem néztem ki belőle hogy nagymacska is tud enni!-Mondja kicsit elgondolkodva párjának.-Én már megszoktam hogy Chiko beszél álmába de akkor is rossz!-Kuncog megint.
|
- Tök aranyos... nekem még nem ment ki a fejemből, ahogy bebámultam a szájába. - emlékszik vissza, ahogy Tenpa leszorította őt a földre. - Hízeleg, akárcsak a gazdája, bár ő jóval kevesebbszer. - néz arra a kis cicára, akiről beszél. - Nekem csak a fülem van betépve és a mellkasomon a négy heg. - mondja kicsit elpirultan a párjának. - Harcisebek, ezeket a kandúrok igen szívesen viselik, mert az erényüket, bátorságukat mutatja. Takumin viszont sok van, így figyelmeztet, sok harcot túlélt már, amik nem voltak kölyökjátékok. - néz újra a kandúrra. - Bosszantó lehet dumáló kölyök közelében aludni. - mondja kis mosollyal. - Sok heget fog szerezni, ha nem tépem darabokra, az biztos. Nem játszadozhat Minával.
- És ez? - félre túrja a szőke tincseket Takumi homokáról, majd végigsimít az ott csücsülő sebhelyen.
- Betört a fejem. - feleli tömören.
- Ki tette és mikor?
- Régen, az unokabátyám. Megpróbált rávenni valamire, de nem hagytam magam, ekkor megpróbált megölni.
- A saját unokabátyád?! - suttogja ijedtében.
- Igen. Nem volt apja, aki megnevelje, s rendességre tanítsa és nem volt anyja, aki szeretetet ültessen a szívébe. Viszont volt körülöttek kölyökorában egy agresszív és félelmetes kandúr. Azt hiszem, vele maradt, bár nem tudok róla túl sokat.
- Szegény srác, akkor azért fajultak el a dolgok nála, mert nem voltak szülei.
- És a rossz társaság miatt.
- Születésed óta másszínűek a szemeid? - néz a felemás tengerekbe, majd elpirul. - Ne haragudj, hogy ilyeneket kérdezek, passzold nyugodtan.
- Nem gond, nyugodtan kérdezz csak. Nem ülünk le?
- De. - mindketten leülnek a fűbe. Egymással szembe néznek.
- Kérdésedre válaszolva nem, nem születésem óta felemásak a szemeim. Eredetileg kékszemű vagyok... illetve voltam. Ezt is az unokabátyámnak köszönhetem, mert mikor betörte a fejem, elvesztettem a bal szemem.
- Szegény. - Mina aggódva, borzongva és sajnálva néz a fiúra, aki igazán semmilyen arcot nem vág, nem játsza meg magát, egyszerűen csak mesél.
- Édesanyám gyógyító volt, tőle kaptam a szemem. Megvéd az unokabátyámtól. Legalábbis valamennyire.
- Hogyan? - oldalra dönti fejét. - Jaj, ne haragudj! Ehhez tényleg semmi közöm.
- Nyugodtan kérdezz csak, bármit, ami eszedbe jut. Ha nem akarok rá válaszolni, azt úgyis megmondom.
- Rendben.
- Hogyan véd meg? Az unokabátyám képes megnyitni az ő sárga szemével egy sötét világot. A szemek testvérek, ugyanattól a nagyhatalú harcostól vannak, ezért a hatalmuk egyenlő. Viszont míg az unokabátyám ölni tud a szemével, én blokkolni tudom ezt az erejét és míg ő belépést nyer abba a világba vele, én látom, hogy mi folyik odabent.
- De érdekes. - ámulva hallgatja Takumit. - Ez... nagyon durva.
- Az.
- Most is látod, mi folyik ott?
- Nem. Nem akarom látni. - a kandúr hirtelen egy kissé ijedtnek tűnik. - Ott borzalom van. Akárhányszor lenéztem, mindig valami olyat láttam, amitől... félek. - kimondja azt a szót, melyet a fiúk nem szoktak kimondani. Takumi beismeri, hogy fél a látványtól is.
- Félsz? Olyan borzalmas?
- Igen... a szem megkapása után láttam, ahogy végigvert egy kandúr az unokabátyámon... azt hittem, belehal a sérüléseibe... - megborzong a fiút. - Ezek után félve néztem meg, mi folyik ott. A legbrutálisabb hely, amit valaha láttam, márpedig megjártam már pár földi poklot.
- Hű... ez... nem hangzik jól.
- Az unokabátyám nem tudja, hogy élek. Az öcsém létezéséről nem tud és valószínűsíthetően arról se értesült, hogy van egy féltestévünk is.
- Ilyen nagy családod van?
- Igen. Arról fogjuk egymást megismerni, hogy alakváltók vagyunk, s mindünknek van egy nőstényalakja legalább. Bár a féltestvérünk felől vannak kétségeim. Apánk által vagyunk alakváltók, ám az a srác anyai ágon féltestvérünk.
- Hogy hívják az említett kandúrokat?
- Shidosurukara Osoreru az unokabátyám.
- Jézus, milyen nyelvtörő és hosszú neve van. - kuncog fel Mina.
- Az öcsém Takashiro Sakae, a félöcsém azt hiszem Kyoki Wasabaya.
- Mindannyiótoknak két szóból áll a neve és elég nyelvtörős. - nevetgél rajta a lány.
- Igen, ez amolyan ismeretető. De ami nem túl jó ötlet, hogy a többi alakunknak is van neve.
- Ha a többi név is ilyen, akkor nem lesz nehéz dolgod.
- Nem, nem ilyen. Könnyű, átlagos, rövid. És a legfontosabb, nem publikus, tehát csak a rokonok tudnak róla, esetleg élettárs vagy közeli barát.
- Akkor nehéz helyzetbe vagy.
- Mondhatjuk, bár én nem keresem igazán őket. Ha megtalálom valamelyiket a kisebbek közül, szövetségre lépek velük, ha nem, az se baj, megvan a magam élete.
- És az unokabátyád?
- Ő ellen kell a szövetség, amiről beszéltem. Én nem láttam mindent, sőt, igen keveset láttam abból a világból, de ha az ott élő lények és gonoszság elszabadul... sötétség fog honolni a földeken, eltűnik a nap, mindent egy főmufti fog irányítani, lesznek bábok, szolgák, játékszerek, harcosok és esetleg lesznek gonosz szívű lények, de minden más elveszik.
- Félelmetes. És mindez igaz?
- Szerinted szülöm a történetet, Minako? - komolyság van a kandúr szemében. Látszik benne, hogy a fiú nem hazudik, ő pontosan tudja, vagyis tudhatná, hogy mi folyik az árnyvilágban és milyen gonoszságokra készülnek az ott élők. Fél is, ez is ott parázslik a szemében, nagyon mélyen és csekélyen, de ott van.
-N-nem... nem szülöd.
- Nehéz dolgom is lenni. - inkább eltereli a viccelődéssel a témát, már így is túlságosan sokat mondott a lánynak és elkomolyodott a csevely.
- Igen, az biztos. De eszembe jutott még valamit.
- Micsoda?
- Mi van... ha a két fiú, akit keresel... hogy ők nem a te oldaladon állnak?
- Megölöm őket. A halál megváltás, ha azt veszem alapul, mi vár rájuk odaát. Na meg a vadonnak sok törvénye van, de a legfontosabb, ölj, vagy téged ölnek meg.
- Kemény törvények uralkodnak a vadonban, de mit nem ott élünk.
- Dehogy nem. Csupán nézőszög kérdése. De hagyjuk ezt mára, nagyon elkomolyodtunk és eltereltük rám a szót.
- Érdekes múltad és történteted van, én pedig elég kíváncsi természet vagyok.
- Észre vettem. - szelíden mosolyog a lányra.
- Bocsi, tényleg.
- Nem azért mondtam. A kíváncsiság sosem baj, míg nem viszi túlzásba valaki. Márpedig a tied egészséges mennyiségben van.
- Akkor jó.
|
-A macska persze hogy bejött hiszen tök aranyos a sebek nem jönnek be te rajtad persze kivételt teszek mert téged szeretlek!-Mondja elkuncogva magát Zoy.-Nálunk Chiko a nagydumás,folyton jár a szája és csak akkor fogja be ha elalszik de még álmában is dumál!-Mondja fejét párja felé fordítva de szeme a szőke kandúrt méri.-Én is megnézem hogy látod el a baját!-Mondja kuncogva ismét.
|
- A szőke haja lehet, hogy tetszetős, meg a vágások az arcán és a felemás szem. No meg a fekete cicus az oldalán. Az még neked is bejött. - nézi Samui Tenpat, aki gazdája lábán ül és hallgatja Mináék beszélgetését. - Viszont nem tartom sötétnek, ahhoz elég okos, ravasz és értelmes. Ki tudja vágni magát a helyzetekből, vagy hárítani tudja a támadásokat. - méregeti a másik kandúrt. - Egyszerűen nagydumás a srác és hajt a húgomra. Kíváncsi leszek, meddig. Ha nem kapja meg, idővel elmegy. Ha meg megkapja, már áll is tovább. Utóbbi eshetőségnél viszont lesz dolga velem mindkettőnek. - néz mosolygó húgára.
- Tényleg. - kap az ötleten Mina. - Hogy szerezted ezeket a sebeket? - végighúz a sárga szeme alattin egy ujjával. Takumi megfogja a kezét, majd arra az ujjára csókot nyom, mely bőrét érte.
- Harcban, természetesen. - Karddal átszúrták félig a fejem.
- Jézus! - kihúzza a fiú kezéből az övét, hogy szájára kaphassa mindkettőt. - Átszúrták?!
- Nem vészes, nem ért semmi olyat a kard, amitől meghalhattam volna. - legyint. - A másik kölyökkori csata egy alakváltóval, akinek kardfogú tigris volt a másik alakja.
- Már akkor is csípős volt a nyelved? - mosolyogva megsimogatja a másik sebhelyet is, ami a kék szem alatt húzódik.
- Igen, s a srác nem nagyon vette le, hogy hülyítem a barátnőjét.
- Mindig csak a nők... - ciccegve megcsóválja a fejét.
- Érdemes másért élni? A pénz elúszik, a hatalom ingatag, a családhoz megállapodás és elközelezettség kell, a barátság pedig nem foglalja magába a gyönyört.
- Jaj te. - fejét fogja mosolyogva Mina. - Kergeőrült.
- Köszönöm a nevet. - szelíd mosolyra húzza száját.
|
-Na az már fix mert nekem is leesett!-Mondja elgondolkodva.-Szerintem a szőkeségét bírja meg a sötétséget ami az agyában honol!-Súgja párjának halkan hogy a többiek ne hallják csak Samui és ő plussz a kezét a szája elé teszi.
|
- Mondom én, hogy nőharc lesz. - szólal meg elégedetten Takumi. - Csak nem értem, hanem miattam.
- S erre most büszke vagy? - gyilkos pillantással néz rá Mina.
- Aha. Nem mindennap láthat az ember két felbőszült nőstényt egymásnak esni. Hajjaj, milyen szép látvány az. - elmerengő arckifejezéssel néz a távolságba.
- Kergeőrült. - neveti el magát a lány.
- Nagyon haragudhat Takumira. - sétál Zoy mellé Samui. - Csak tudnám, mit esz ezen a szájhős kandúron a húgom. - morogja az orra alatt a lány mellett állva. - Beképzelt cseppet és nagyképű is.
- Négy szem közt? Ahhoz utána kéne, hogy menjek. - néz Trikszy után. - Nekem viszont eszem ágában nincs elmozdulni mellőled. - lassan Minára téved a szeme.
- Gyanítom, nem csak beszéd formájában próbálna hatni rád. - utal a lány Trikszy kieresztett karmaira.
- Próbálkozhat, nem hinném, hogy a kardommal felveheti a versenyt.
- Te képes lennél kardot rántani rá? - hűl el Mina egy kicsit.
- Hagyjam, hogy szétkarmolja a képem? Pofon még vághat, egyszer, megtorlás nélkül, az elmúlik, de maradandó sérülés nem kell több.
|
Zoy sem érti miről beszél úgyhogy hallgat.
-Te ebbe ne szólj bele!-Mordul Minara Trikszy.-De mind egy majd megbeszéljük négy szem között!-Mondja karmait kiengedve majd eltűnik a fák között.
-Ezt mi lelte?-Mutat meglepetten nővére után.
|
- Tévedés, kishölgy. - Takumi újra rideg tekintettel néz Trikszyre. - Kororo nem bánt ok nélkül macskát. Ő fitoktatta, hogy elbánik vele. Hát akkor most próbálja meg. - hárítja el a lány vádjait.
- Takuminak érdekes stílusa van, tényleg tud irritálni, de nem ő mondta Kororonak, hogy kapja darabokra Siamot és azt se ő mondta Siamnak, hogy fitoktassak az erejét, szájaljon egy olyan kandúrral, akinél ha elpattannak a szálak, akkor pépet csinál a macskából. - védi meg a szőkét Mina. Samui ebbe nem tud beleszólni, s Tenpa se, ők nem voltak ott, de mindkettejüket meglepi, hogy Mina harciasan kiáll a csípős nyelvű kandúr mellett.
- Köszönöm Minako. - finoman biccent a lánynak. - Megint olyanért akartok botot törni rajtam, amit nem követtem el.
|
Zoy még mindig kitartóan tartja testvérét a karjai fogságában majd kicsit nehezebb lessz neki kezd begörcsölni a karja.-Figyi Trikszy szerintem hagyd a búsba!-Mondja Huga.
-Siam miattad lessz szerintem majd csak már 1 életű macska!-Mondja a kandúrnak Trikszy.
|
- Mit akartál mondani? - hallgat Zoyra, s közben figyeli, ahogy Trikszy megpróbál a közelébe kerülni, hogy megverhesse.
- Nem tudom. - elveszti a gondolatait Mina. Fogalma sincs, mit akart még mondani. Az ő szemei is a dúló Trikszre tévednek. - Miért akar megverni?
- Tőlem kérded? - néz vissza a fekete fülű lányra Takumi.
- Mondjuk a modorod miatt. - szólal meg egyszer csak Samui.
= Ez a fiú sosem tudja leállítani magát. = megcsóválja a fejét Tenpa. = Jófej Takumi, csak nem mindenki véli így. = kuncogja.
- Miért óhajtasz megverni, Trikszy? - kérdi a szőke kandúr.
|
-Szerintem hagyd hogy végig...mondja!-Mondja erölködve Zoy mert nővére derekát fogja hogy ne csináljon a kandúrból macska kaját.
-Had verejm szét,had verjem szét!-Mondja még mindig futva egyhelyben mert Zoy fogja.
|
- Mina... - feláll Takumi is, majd a lány vállára teszi egyik kezét.
- Nem vagyok már kiskölyök, meg tudom magam védeni és saját akaratom van. Rühellem, ha megpróbálnak megkötni és...
- Csend! - szól halkan, de biztosan a szőke kandúr a Mina szavába vágva. - A bátyád félt téged, ezért ne ródd így meg. - ellágyul és újra kedvesség férkőzik hangjába.
- De...
- Sss. - másik keze egy ujját a lány szájára teszi. - Elég ennyi. Értetted ennyiből is, hogy ne tartsd pórázon Minakot, nem? - néz a döbbent Samuira, aki egyet bólint csupán. Még nem hallotta így beszélni a szelíd lányt, legalábbis vele vagy a bátyjával sosem.
- Miért fojtod belém a szót? - megnyugszik kicsit.
- Mert tudom, hogy nem szereted a harcot és a veszekedést, és mert nem érdemes ezen ennyit lovagolni. Samui megértette, te elmondtad.
- Még nem mondtam végig.
|
| ~Mennyi furcsa alak jobb ha nem mutatkozom~Mondta magában és magasra ugrált továbbra is a fákon. |
- Ennyire örülsz nekem? - csodálkozik megjátszottan Takumi.
- Vagy ennyire idegesíti a jelenléted. - ad rá egy reálisabb választ Samui.
- Vagy nem hozzád akart szaladni. - próbálja Mina csitítani a két kandúrt. Tudja, hogy amit mond, az nem úgy van.
= Nem állunk inkább odébb? Kezd sok ellenfeled lenni. = dörgölőzik a macska a gazdája lábának.
- Nem állunk tovább, Tenpa. Megállom a helyem a támadások nyomása alatt is, nem futamodom meg. - simogatja meg a cicát leguggolva.
- El akartok menni? - kicsit elszomordva guggol le a két macskához Mina.
- Jöhetsz majd velünk, ha akarunk menni. - néz rá Takumi.
- Még mit nem?! - morran fel Samui.
- Most mit nyávogsz megint a beszélgetésünkbe?! Nem vagyok macskarabló, ha akar, úgyis eljön velem. - néz fel kicsit türelmét vesztve a szőke kandúr.
- Nem engedem! - villámló szemekkel nézi őt a másik kandúr.
- Akkor megszököm. - szól bele Mina. - Nem vagy az apám, ne próbálj meg megkötni! A bátyám vagy, s nem feladatod folyton peszrtálni! - feláll és kiabál a fiúval. - Unom már, hogy úgy kezelsz, mint egy húsz éves kölyköt, aki nem tudja eldönteni, mit akar és mi jó neki! - a felcsattanás csendet hoz a macskalényekre.
|
-Egyedül hagytad?De mégis miért?-Kérdi Zoy Nővérét.
-Ő mondta hogy jobb lenne így!-Mondta majd amikor észrevette a szőke kandúrt odaszaladt volna de Zoy megfogta.
|
- Mákom? - néz a lány után. - Ugyan. Ha annyira meg akarna pofozni, nem állt volna meg egynél. - fordul vissza a többiekhez.
- Szerintem hűtsd le Zoyt. Nem kell mindent mellre szívni. - mondja Mina bátyjának.
- Zoy nem szereti, ha kioktatják vagy ha incselkednek vele, inkább fogadd ezt el, nagyszájú. - morogja Takuminak a bátyó.
- Nem fogok csak azért amorfálódni, mert valakinek nem tetszik a viselkedésem. Elkerül vagy elvisel, ennyi. - jelenti ki hidegen a szőkeség.
- Pluszpont oda. - mutat Takumira a lány. - Igaza van, szerintem. A másik két lány is harciasan támadta, de Kororoval jól kijött, szóval nem hiszem, hogy elveszett macska. Másfelől én okkal kevertem le Takuminak, míg Zoynak semmi oka nem volt rá, hogy megytegye. Egy kis muriba nem halt még bele senki és ez még igencsak lájtos volt.
- Most veszekszel velem? - kérdi fel Samui.
- Nem, csak megvédem Takumit.
- Amire nincs igazán szükség, mert meg tudom magam védeni. Az első még nem számít, de a másodikat megtorlom, megmondtam Zoynak. Mellesleg milyen dolog csapot-papot itt hagyni és elrohanni?
- Zoy ari lány, ha a kedvére van minden, de fura is. - mondja Mina. - Tehát ez nála szerintem nem baj, vagy nem tudom. Inkább ne marjátok egymást, rendben?
- Nézd Minako, én készséggel befejezem, nem szeretem az erőszakot, kimért macska vagyok, de ha nem állítja le magát, nem fogom tűrni. - néz a lány szemébe komolyan a szőke kandúr.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sapphire hirtelen ugrálás közben messze egy gyönyörű folyót lát.~Hmm... oda elmegyek~ Mondta és sebesen ugrál a folyó felé
