|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
- Nem tudom minden kérésed teljesíteni és nem tudom mindenre megadni a választ... de... talán tudok segíteni - fogja meg óvatosan a lány fejét mindkét kezével és eléri, hogy a lány ránézzen, mégha csak kevés ideig is, rámosolyog, hogy evvel is megnyugtassa - Mesélj el mindent ami bánt, vagy rossz... vagy akármi... szeretném minden fájdalmadat eltűntetni és újra mosolyogva látni...
- Sajnálom... bocsánat... nem azért mondtam...
- Én hiszek neked Renji... amikor olyan sárkány voltál és bántani akart engem... te nem hagytad... bízom benned és azt hiszem a kardodban is...
  
|
Zoy Nantanra néz.-Nantan!!!-Kiált utána Zoy de a fiú már elhúzott.Majd el akarta csitítani a fiúkat de eszébe jutott Nan de Samui idézete is hogy TILOS! két kandúr dolgába beleszólni.Nem akarta ezt tovább nézni de muszály volt neki hiszen tiltott dolog beleszólnia.Majd lehuppant a földre és mint egy árnyék full csöndben térdére hajtotta a fejét és egy mukkot sem szólva sírt de a szél ettől elkezdett felerősüdni.
|
- Csitítsd el a fejemben a gondolatokat... itt - mutat lelke lakóhelyére. - a kavargást... itt - mutat szívére. - a félelmet... itt - törli meg szemeit. - a könnyeket... - szipog és nem tud Milára nézni. - Magyarázd meg, amit nem lehet... amit nem értek... ami nem hagy nyugton... ami megfojt... elemészt... - hátrahajtja fejét és felnéz az égre.
- Ezt... hagyjátok abba. - mondja fusztráltan Renji. Ijedten néz a párra, majd Halonára. - Igen, tudom irányítani. - mondja, bár maga sem oly biztos benne, ha ennyire fél tőle Mia és Del.
- Pusztít a kard. Keres valamit... vagy valakit... bosszút áll... - motyogja Delsin. - Nekem mindig ez az érzésem. Kutyalényeknél találtad, tehát valami olyan erő birtokában van a kard, amit macska nem tud irányítani.
- De tudom, Delsin. - magyarázza a bátyjának. - Pont ez a lényeg. Azért kapok erőt, hogy győzzek.
- Hogy ölj. - mondja egyszerre a fehér hajú fiúval a hogy szó után.
- Miért ne tudnál?! Ez marhaság! Csak bebeszéled magadnak! - kiabál vissza a döbbenet után Samui.
- És Semei?
- Ő is b*szott csajokkal és jó volt neki.
- Nekem viszont nem az. - morogja Atsui a fájdalomtól, majd a könnyek végigmossák arcát, cseppennek a homokba és folynak fülébe is. - Próbálj meg lefeküdni egy fiúval és megtudod, hogy nekem milyen érzés lefeküdni egy lánnyal.
- Soha életemben nem fogok olyat tenni! - undorodva mondja ki a szavakat Samui. - És nem hiszem el, hogy te képes vagy megtenni.
- Mit akarsz, hogy előtted csináljam, akkor elhiszed?
- Meg ne próbáld!
    
|
- Figyelj rám! - áll fel, majd a lány felé megy, legugol elé - Mit nem akarsz? Vagy ami a fontosabb... mit akasrz egyáltalán? Az élet akármilyen hosszúnak is tűnik, rövid... élvezned kell amíg teheted és nem sírnod... érted? - nem nyúl a lányhoz, hogy ilyen állapotban meg ne ijessze, de nagyon szeretné átölelni, magához húzni és megvígasztalni.
- K... köszönöm... - mondja Halona, majd elmosolyodik, bár szeméből még kifut egy egy könnycsepp
- Szerintem is nagyon ilyesztő volt... biztosan tudod irányítani? - kérdi Mia
- Szépen tudsz rajzolni! - jegyzi meg mosolyogva, majd ijedten néz a macskák felé - Atsui... - nézi a jelenetet, majd könnyek szöknek szemébe, pár mondat el is éri fülét tisztán, érthetőn.... - Nem... nem bírom ezt tovább nézni! - kiabálja, majd átalakul és amilyen messze csak tud elszalad ~ megfutamodom... talán azt teszem... de már nem bírom tovább... ha nem lennék talán megoldódna ez az egész, talán... talán Atsui boldog lenne! - fut el messzire, ott hagyva a kis társaságot és mivel ilyen alakban elég kicsi, nem igazán akadhatnak nyomára
 
|
Zoy végre befejezte a művét ami úgy nézett ki mint egy banda,alul állt a három fiú,Zoy és Minako fölöttük összefont kézzel állnak egymásnak háttal mosolyogva.-Én valahogy így eltudnám képzelni ötünket!-Mondja a vizet elállítva Nantan mellé lépve,de a kiabálásra hátrafordul.
|
- De Helaku máris fontosabb neki... pedig még alig volt mellettem. - zokogja Yowaiko. Belenéz Mila szemeibe. - Nem akarom! - sikítja el magát, majd homokot szór Mila felé és elfordul tőle. Felül gyorsan, majd megmarkolja füleit és húzni kezdi őket, farkával átkarolja derekát, remeg a sírástól.
- Csiiitt. - mondja barátságosan mosolyogva és dorombolva Renji, majd magához öleli Halonát. - De nem tetted meg és ez a lényeg. - letöröl egy könnycseppet, majd ujján tartva mutatja a lánynak. - Én is teljes szívvel szeretlek, Halona. És ilyet nem szeretek látni a szemedben. - mosolyogva nézi a cseppecskét, majd leejti a homokba. - Akkor vagy csodálatos, ha mosolyogsz. - állánál megemeli a lány fejét és boldogságot sugrázó tekintettel néz a szemeibe.
- Ren... - szólítja meg öccsét, mikor végignézi a kis jelenetet. - A kardod... meg a sárkány...
- Átadja nekem az erejét, Delsin. A sárkány bízik bennem. - mondja lelkendezve. - Földöntúlinak érzem magam, s úgy érzem, bármire képes vagyok.
- Haragot ad. - suttogja megsemmisülten. A kandúr nagyon fél a Sárkány-macskától, s attól, amit tesz az ártatlannak megismert, hófehér kandúrral. - Szennyez. - teszi hozzá. Mély nyomokat hagyott benne pár kép. - Gonoszsággal. - erőlteti meg magát, hogy kimondja.
- Légy újra normális. - kéri bátyját Samui.
- Nem veszed észre, hogy az vagyok?! - felszakad Atsui hangja. - Miben lettem más?! Miben lettem nem normális?! Miért nem tudod elfogadni, hogy képtelen vagyok szeretni egy velem ellenkező neműt és megtaláltam a boldogságot Nantan mellett?! - észre sem veszi, hogy alulra kerül és kezdenek elfagyni ujjai. - Miért fáj neked mindez?! - üvölti torka szakadtából. Könny gyűlik szemeiben, ajkai remegni kezdenek. - Mi bajod velem?! Mit akarsz, mit csináljak, hogy elfogadj?! De olyat mondj, amire képes vagyok, ne olyat, amire nem! Nem tudok tüzet csinálni, mert bennem van a tűz!
|
- Buta lány! - mondja, majd lefekszik mellé, sokáig csak nézi, majd meg is szólal - Nem... te mindig is a kis hugicája maradsz, még ha vér nem is köt össze titeket! - simogatja meg a lányt - De a szerelemtől megvakul a macska... és én... itt leszek veled mindig és nekem fontos vagy... igazán nagyon fontos...
Halona lelapítja füleit - Az elején... az elején képes lettelek volna megölni! - hullanak könnyek szeméből - Pedig... tiszta szívvel szeretlek Renji... és... - nem tudja tovább folytatni, Renjihez bújik menedékként
- Ne haragudjatok... - komorodik el Miakoda - Nem hittem, hogy ennyire megrázott titeket... de örülök, hogy így ért véget!
- Szerintem akkor inkább legyen mindkettőnk feje, egységben az erő! - nevet, majd komolyan folytatja - Jó lenne, ha elfogadna... igazából nagyon vágyom rá... nem fog nyugodni addig a lelkem... - kezd rajzolgatni ő is, majd a rajzból Samui és Atsui lesz, akik boldogan mosolyognak - Szeretném, ha ez így lenne... nagyon is...
|
-Ha haragszik Samui vagy Atsui az én fejemet harapják le ne a tiédet!-Mondja ismét a kandúr előtt álva de a kandúros szerelemről van szó elpirul és egy pillanatra kitágulnak a szemei.-Nézd én nem akarok ítéletet mondani rólatok az Samui dolga volt!-Mondja Nantannak majd vízzel kezd rajzolni a homokba.
|
- Igen... mindenki fontosabb lesz nálam... - szinte összeroppan a mondat hatására, ami elhagyja ajkait. - S végül... nem lesz rám szüksége... - nem is figyel igazán Mila szavaira, elfekszik a homokban, s összekuporodik.
- Így tényleg kényelmesebb. - Ren követi a lány példáját és kényelembe helyezi magát a homokban. Delsin is lassan leül.
- Egészséges táplálkozás, mi? - kuncog Delsin, majd a harc szóra megfagy cseppet a levegő.
- Hát... - motyogja Ren. Tudja, hogy most neki kéne beszélnie, de nem nagyon tud. - Nem volt összecsapás... Trial elment... mert Halona átállt hozzám.
- Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy ugyan csak percek vannak köztünk, sok mindenre taníthatlak, ha akarod. - mondja magabiztos, mégis rideg mosollyal. Az érzések hirtelen vesznek a fiúba, s ettől Samui is megijed.
- Atsui... - motyogja a fekete hajú fiú.
- Tessék?
- Ez... ijesztő...
- Mi? - újra visszatérnek az érzések a szemébe, s barátságos mosoly ül arcára.
- Az a mosoly... meg a gusztustalan dumád... Mit akarsz?
- Hogy felhagyj végre a csatározással.
|
- Nem tudom... talán csak azért mert egy számomra fontos macskát így látok... - kezei a lányéhoz vándorolnak és lassan fogják át Yowaikoét, úgy fogják, minta sosem akarnák elengedni - Nyugalom... nem lesz semmi baj - húzza magához ismét a lányt, egyik kezével elengedi a nőstényét és simogatni kezdi fejét - Nyugodj meg... a bátyád felnőtt kandúr, biztosan tudja mit csinál... és attól, hogy te most sírsz, attól még nem fog hallgatni rád... igaz, hogy fontos vagy neki, de az a fiú most fontosabbnak bizonyult... de tudod nekem most azt hiszem te vagy aki a legfontosabb szerepét tölti ki... de ne ijedj meg ettől... egyszerűen csak még senki sem állt hozzám ilyen közel...
Nan elpirul, ahogy a lány neki dől - Nem fog ezért megharaguni a párod? - kérdi kuncogva - Vagy az enyém? - kuncogja el magát ismét - Tudod mit? Mi addig valami hasznossal is kitölthetnénk az időnk... mondjuk rajzolhatnánk vagy ilyesmi... egyébként furcsa dolog ez.... sosem hittem volna, hogy egyszer egy kandúrba szeretek bele...csak jött magától. Szerinted is rossz ez?
- Hát igen... tudod az egészséges táplálkozás! - neveti el magát a lány és leül a homokba - Nem ültök le? Talán így kényelmesebb! - mosolyog ravaszul
Miakoda megfogadja a lány tanácsát és ő is leül - Mi lett a harc vége? - kérdi komolyan
|
Zoy abbahagyja a kuncogást amint Nantan megfogja a karját majd bólint.-Én már megtanultam hogy ne szóljak kandúrok harcába!-Mondja vállat rántva majd Nan háta mögé néz és meglátja hogy a fiúk megint veszekednek,Nan vállának dől.-Ezek sosem hagyják abba?-Kérdi a kandúrt.
|
- Te miért sírsz? - felnyúl és megtörli Mila arcát. - Shirei. - csak ennyit tud válaszul adni, majd összerogyik és zokogni kezd. - Mondtam neki, hogy rossz érzésem van... azt mondta, hamar visszajön... és még más is... - motyogja, majd megöleli Mila lábát. Összeszorítja szemeit, hogy ne is lássa, amit Shirei megcsókolja a fiút. - Meg az is, ami nem érinti a bátyám... nem értem... megbolondultam... - elengedi Milát és fejét fogja.
- Ez... hihetetlen. - motyogja Delsin a meglepetéstől. - Gyorsan megnőttél. - mosolyog végül Halonára. A csók picit váratlanul éri, s szinte elmerül abba a pár másodperctöredékbe, amíg egyek ajkaik azzal a nősténnyel, akit szeret.
- Egy valamit jegyezz meg... - morogja a homokba szorítva Atsuit. - Nem vagyok hajlandó nézni, hogy enyelegsz a kandúroddal. - ez kikötésként hangzik. - Vagy nem nyúlsz hozzá, mikor a közeledbe vagyok, vagy felejtsd el, hogy rád nézek.
- Húha... nagyon mufurc itt valaki. - mosolyog Atsui, majd lenyomja öccsét. - Akkor most te nyisd ki a füleid. - a fekete fiú fel akarja küzdeni magát, de Atsui erősebbnek bizonyul és lent tartja. - Nincs jogod megvetni, nincs jogod kikötni nekem bármit. Én vagyok az idősebb, ennek ellenére tűrtem neked pár kört.
- Gyenge vagy bátyám. - megfagyasztja a fiú karjait, de még így se tud a felszínre törni.
- Fogadok, szöges ellentétek vagyunk. - a foltos kandúron olyan félelmetes ördögi vigyor jelenik meg, ami Samuit nyugvásra inti. - Míg én végiglépdeltem a lépcsőn... - súgja a fiatalabb fülébe. - Te hozzá se mersz érni a csajodhoz. - alig hallhatóan súgja, hogy más véletlen se hallja meg.
- Ez gusztustalan volt. - morogja gyilkos pillantásokkal Samui.
- De igaz, nem?
- Nem! - üvölti el magát a fekete fiú.
|
Mila amint meglátja a könnyeket, csak mégjobban húzza magához a lányt - Mi bánt? Szenvedsz vagy bánt valami... látom rajtad... - peregnek le arcán saját könnyei, egyszerűen nem tudja visszafolytani őket, bár szeretné, kicsit megijed, hogy ennyire fontos neki a lány és kicsit eltolja magától és fejét lehajtja, könnyei még mindig csorognak, és a homokba süppednek.
- Sziasztok! - köszön Halona az érkezőknek és az idegeneknek is egyaránt - Hát igen, kis változáson mentem keresztül...
- Én... azt hittem... hogy ő... - pirul el havartan, hogy a fiú testvéréről hitte azt, amit - Shirei vagyok, mutatkozik be, majd kezet ráz vele, és amikor a fiú bemutatja, mint párját pislogni kezd a rá, majd fejét oldalra dönti és nézi ahogy a másik srác távozik - Nem gondolod, hogy így bemutatni engem kész öngyilkosság? - kérdi, majd nem törődve az esetleges kiváncsi szemekkel forró csókot ad a fiúnak, már nem érdekloi, hogy ki látja meg, azt hisznek róla amit akarnak, ő nem hajlandó elrejteni érzéseit
= Szóval mégis megtörtént! - jelenik meg Arkon, majd a fiú vállára huppan
- Arkon! - örül meg a cicának és pörög vele egyet - Mire mondtad ezt?
= Hát arra kedves barátom, hogy totál bele zúgtál a srácba! - Shirei csak rákvörös lesz, a macska pedig folytatja mondandóját = Ne is próbáld letagadni! Ismerlek mint a mancsomat ....
- Jó, igazad van! - törődik bele, majd megsimogatja a cicát.
-Sziasztok! - köszön Miakoda is, majd mikor Delsin úgy mutatja be, mint hercegnőt vörösen néz a fiúra, majd puszit ad szájára és a fiúra néz - Örvendek a találkozásnak!
- Zoy! - fogja meg a lány karját - Szeretnék veled egyezséget kötni... - néz a lány szemeibe - Szeretném, ha nem szólnánk bele a testvérek harcába... lesznek még problémák, nem tagadom ennek én is az oka vagyok, de nem tudok ez ellen mit tenni... Akár egy kis játszadozástól, akár komoly csatáról lesz szó... kérlek mi ne szálljunk bele... ezeket a csatákat saját maguknak kell megvívniuk, nem nekünk!
|
-Úgy néz ki hogy Atsui megtalálja a módját hogy ne morogj annyit!-Mondja kuncogva Zoy.
|
- Nem sírok. Nem sírtam. - motyogja halkan Yowaiko. Nem tudja elmondani, mi baja, csak érzi, hogy van. Amint bátyja morogni kezd, ő is morog hozzá. Újra sírni kezd némán, s szorosan markolja Mila ruháját.
- Ennek... nincs itt az ideje... - motyogja Samui félig nevetve, félig morogva. Hirtelen felnyomja magát Atsuival a hátán, majd ledobja a kandúrt és fölé magasodik. Hempergés lesz, amiben morgás és nevetés is van, mint mikor két kölyök öli egymást.
- Hú... itt az egész familia. - néz szeppenten végig a többieken Delsin. - Facho? - méregeti magának a kandúrt. - Alig emlékszem rád. - mosolyog zavartan. - Ő az én hercegnőm, Miakoda. - mutatja be párját. - Ő Helaku bátyja. - mutat Fachora.
- Sziasztok srácok. - köszön a két fiúnak, majd meghajol Miakoda előtt, azzal beveti magát Delsin nyakába. - Hiányoztál. - suttogja neki, mint valami kiskölyök, s elengedi. - Skacok, ő itt Halona. - mutat az egykori csöppségre.
- Halona? - lepődik meg Delsin és végignéz a már nem kislány cicán.
|
Tamara mosolyog majd amint megcsókolják kicsit megszédül de nem mutatja majd magsimítja a fiú melkasát de mostmár úgymegszédül hogy össze is esik.~De rosszul vagyok!~Csukja résnyire a szemét majd minden hirtelen elsötétül.
|
-Sioan óvatosan megcsókolta párját,és azthitte hogy csak nagyon felizgult valamitől,azért ilyen forró az arca.-Imádlak..imásom mindenedet..-Nézett végig párja kivánatos testén,és benyúlt ruhája a lá,és melleit kezdte cirógatni.
|
Tamara elmosolydik és kicsit bele is pirul de ez nem sima hanem lázpír.-Én is szeretlek kicsim!-Mondja kedvesen majd kicsit forró arcát párjáéhoz rakta de a fülei kicsit lekonyulóba voltak és tüsszentett egy kicsit.
|
-Helaku Shireire néz.-Jah,ő a bátyám,Facho Cricoriso.Facho,ő itt Shieri,a párom.-Mondja büszkén,majd Shireire szegezi tekintetét.-Nem bírom ki hogy ne csókoljam..-Mondja magában,és csábítóan a fiúra néz.
-Facho értetlenül nézi Shireit,majd megvilágosodik előtte a dolog.-Facho Cricoriso.-Nyújtja kezét a fiúnak,majd amikor azt mondja hogy a párja,majdnem elszédül.-Mi?!-Nézi értetlenül a szőke srácot,amjd otthagyja őket,és Renékhez fordul.
 
|
-Sioan tovább öleli a lányt,majd beleveti magát a virágokba,és kiírja ujjaival:-I Love You Tami!-Mondja,és mosolyogva megcsókolja a lányt.
-Öcsi,jól megnőttél.-Néz végig a fiún,majd belecsap mancsába,majd a távolba levőket fürkészi.-Nézd csak..az ott Delsin?És Renji?-Nézi a fiúkat,majd elkezd szaladni feléjük,és megáll előttük.-Csá!-Nézi a két fiút.
-Helaku bátyja után fut,majd ő is a fiúknak köszön.-Hello!!Rég nem taliztunk...-Mondja,és Renjire mered.-Ren,haverom..de jó hogy újra látlka..-Mondja,és megöleli a srácot.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
