|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Szia!-Integet neki Zoy kedvesen majd hátra dőlt és háttal belesett a hóba.-Ügyes vagyok...-Mondta mosolyogva a lány majd felállt és leporolta magát.
|
Ami vissza mosolyog.- Szép ez a havas hegyvidék de szeretnék másfelé is elnézni elmegyek. Sziasztok!!!-Ami felkell és neki vágott az ismeretlennek.
|
Zoy amikor megette a kekszes zacsi felét akkor eltette.Kedvesen Amire mosolygott majd bólintott válaszul.
|
| Ami felnéz az égre a hold gyönyörűen ragyog.-De szép a hold.-Mutat felfelé. |
-Nem volt könnyű neki, de megedződött. -felel tömören. Neki ugyan nem volt rossz kölyökkora, de ahogy látta meghalni a családját, teljesen megtörte és megváltozott tőle. Visszaemlékszik, milyen jófej kölyök volt, Atsuival mennyit hülyéskedtek, mennyit ugratták a testvéreiket, mennyit nevettek... majd abba is belegondol, hogy most Atsuin kívül mind halottak, s ő utálja a testvérét. Nem fogja sajánáltatni magát, nem fogja kimutatni a gyengeségét, a fájdalmát, ezt megfogadta már jó régen, ezért nem is beszél Zoynak arról, hogy mennyire nyomja a szívét szülei, testvérei halála. Ő már felnőtt macska, nem siránkozik ilyesmin. Ezzel a mondattal nyugtatja magát.
|
-Tudom-Mondta Zoy a nyelvel kapcsolódó mondatra.-Foggalmam sincs de elég rossz gyerekkora volt szegénynek!-Mondta Zoy kicsit együttérzően.
|
-Hú mekkora nyelved van. -szól Zoynak. -Amúgy mi ütött ebbe a hekusba, hogy elmondta, milyen élete volt eddig? -kérdez kicsit költőien.
|
Zoy kinyújtotta rá a nyelvét víccből majd visszahuppant a kövére ahol ült nemrégiben.
|
-Keserű múltad van. -böki Yamanekonak, aki addigra eltűnik. -Biztos beijedt, hogy lány vagy. -viccelődik Zoy-jal. Felsúhajt, majd leül a hóba.
|
-Nincs mit Samui!-mondta Zoy mosolyogva a kandúrnak kedvesen.Amint véget ért a a történet bele is gondol hogy az ő testvérei élnek és virulnak de a szüleiket sosem ismerték.
|
-Amikor kölyök voltam, akkor ölték meg a szüleim, anyám elbújtatott egy szekrényfélében és rám zárta, majd kiszaladt az ajtón... pár perc óra... nem is tudom mennyi telt el, de nyitódott az ajtó, fájdalmas kiálltásokat, a kard vagy kés éles hasítását hallottam, sírni kezdtem és kiabálni, anyám hangja teljesen felzaklatott, ekkor kinyílt a szekrény ajtaja, egy magas férfi állt előttem, hírtelen elakadt a szavam is, majd apám jött be, elrántotta az idegent tőlem és mondta, hogy fussak. Mivel le voltam dermedve, meglökött és megint rám kiálltott. Amikor észhez tértem szaladni kezdtem, majd apám utolsó kiálltását hallottam, de csak futottam tovább... végül egy árokban kötöttem ki, jól elvoltam egyedül, de rám találtak és az árvaházban végeztem... - mondja el törénetét a többieknek, de még maga sem tudja, hogy miért, majd észbe kap és megrázza fejét - őőő... szóval... Sziasztok! - köszön az újonnan érkezőknek és a távozóknak is - Samui, ezt majd máskor... - morogja és eltűnik a mocsár felé
|
-Hmm... sárkányeledelnek lenni nem túl jó, de te megúsztad. Oka volt ennek, mégpedig, hogy élj, tehát próbálj felülemelkedni a fájdalmon. Nem könnyű, én aztán tudom, nekem négy tesóm volt, amiből kettő meghalt, egy eltűnt, egyet pedig utálok. Láttam meghalni a szüleim, s nem volt szép látvány. De ez mind annak a korcs Atsuinak a hibája, mert ha nem lenne olyan elfuserált, mint amilyen, akkor megmenthette volna a családunk. -lángol újra a haragja, de aztán elcsitul. -Kössz. -mondja Zoynak kurtán, azzal kivesz két szemet. -Nem eszem meg mind. -azzal gyorsan eltűnteti mindkét kekszet. -Finom. -már nyúlna a következő darabért, de a levegőben megáll a keze, majd gyorsan elkapja, felpattan a fotelből és arrébb áll dekázgatni a labdájával.
|
Zoy elmosolyodott.-Persze!-Mondta és egy kekszel a szájában magához ölelve a zacskót odasétált majd odanyújtotta a zacsit hogy Samui bátran vehet belőle amennyit csak akar.
|
| -Ködös-tó melleti faluban laktam amit pajzs védett de a vizi sárkányoknak sikerült áttörni és mindenkit megettek csak én maradtam. |
-Az mi? -látja meg a lány kezében a kekszeket. -Kapok egyet? -mutat érdeklődést az étel iránt. Jó régóta nem evett rendesen, így már igazán éhes, bár ezt a világért be nem vallaná. Már azt is megbánja, hogy kért egy darabot, pedig semmi szégyelni való nincs benne.
|
Zoy kicsit arrébsétált és leült egy kőre nem messze Samuitól és elkezdi majszolni a kekszecskéit.
|
-Na... ezek jól itt hagytak minket. -néz a két lány után felváltva, majd Amira néz. -Az én szüleim is meghaltak. -mondja halkan. Tőle nem lehet igazán elvárni, hogy részvétet nyílvánítson, sajnálkozzon vagy vígasztaljon, de a maga módján azért tesz valamit. -Elzavarták a bátyám, majd a házunkkal együtt ők is szétégtek. -magyarázza csendesen, majd újra harag támad benne. -Ha Atsui nem lett volna olyan és tudna bánni a tűzzel, megmenthette volna. -lángol a harag és a gyűlölet a szemében, ahogy a bátyjáról beszél. -Miért ölték meg a szüleid? -kérdi és hóból kényelmes fotelt formál magának. -Kérsz egyet? -pillant le a karfára, amikor leül.
|
*Mikor Tamara elfut,felemeli fejét és utánanéz.De nem szól.Most valóban nagyon mélyre tapintott.Feláll,de közben beletenyerel a hóba is.Szinte már égeti a tenyerét.Felveszi az inget is a hóból,kirázza belőle a havat és odaadja a fiúnak.*-Ez..azt hiszem a tiéd...köszönöm...sokat segített...*Aztán hirtelen a szeme nagyon nedves lesz,ezért Zauka gyorsan kikerüli Heloqant és az ellenkező irányba szalad.Épphogy háttal került a fiúnak könnyei kicsordultak szeméből és elkezdték békés útjukat lefelé Zauka arcán.A lány ahogy fut le a dombról néha alaposan megcsúszik,ilyenkor lábain elhelyezkedő karmaival kapaszkodik meg,nehogy elessen.Egész addig szalad talán kicsit elképesztő gyorsasággal,amég el nem tűnik a többi macskalény szeme elől...egyedül lábnyomai maradtak hátra.*
|
Tami bűntodatot érez amiért ezt tette és inkább elfordul semhogy rossz emlékeket idézzen barátjának végül elszalad tőle.~Hogy tehettem ezt?Hogy volt képem ahhoz hogy ilyet kérdezzek Zautól?~Kérdi magát sírva de csak tovább szalad.
|
-Ne haragudj...de 45 éve barangolok..egyedül...muszály óvatosnak lennem..*Maga elé néz,a torkában hatalmas gombóc dagad,a szeme kiszárad.Ezt nem kellett volna megemlítenie Taminak.Bevillannak elé a régi képek.A teste megremeg,már nem is érzi,hogy fázik.*-Ők...én...*Próbálja megmagyarázni,de a gombóc nem engedi beszélni.Összeszorul a szíve,leül a földre,térdeit felhúzza és átkarolja őket,fejét oldalasan ráfekteti,úgy néz a távolba.Megszűnik neki létezni a hideg,Tami,Heloqan...*
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
