|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
Yowaiko szemeiben megtorpannak a könnyek, lassan felül, behunyja szemeit, mire azok az átlátszó cseppek leperegnek, majd megöleli Milát. - Fáj... - egyik kezét blúzára teszi, s megmarkolja vele az anyagot. - Félek... - magához szorítja picit a lányt. Még soha nem érzett ilyen intenzíven valamit belül, s ez megijeszti, fájdalmat okoz neki. De ez a fájdalom amolyan édes fájdalom, hiányozna, ha nem lenne.
- Az volt. Nem bírom alapból a harcot, s amint kialakul egy nagyobb csetepaté, olajra lépek, mert ezt kaptam a nevelésemben. Belőlem sosem lehetne király, mert képtelen vagyok vezetni a sereget. Jobban félnék, mint bármi mástól. - lesüti tekintetét. Őszinte, még ha az, amit mond ellenkezik is a férfiúi büszkeségével. - Én biztosan rajta fogom tartani a szemem. Már csak azt kell tudnom, mikor lesz baj és hogyan védjem ki. - néz öccsére. - Nem hagyom, hogy a tiszta lelkű, kölyök öcsém egy gyilkológép legyen. - visszanéz szerelmére. - Nem csak a cél fontos, hanem az út, amelyen eljutsz oda.
- Nem vagy báb, csak ezt ne felejtsd el. Kezelhet annak, sőt, megjátszhatod, hogy visszaállsz mellé, hisz a belső támadás a legerősebb mindennél. Stratégiailag ez jó terv. Viszont képtelen lennék visszaengedni téged annak a szörnynek a karmai közé. - magához öleli újból Halonát. - Meg kell tudnunk a gyengéjét. Hol voltatok és milyen volt az a hely?
- A bátyám? - néz végig undorodva Atsuin. - Nekem a bátyám meghalt. - annyira elhatalmasodott rajta a harag, hogy szinte széttépi őt belül. Óriási fájdalmat érez, üvöltene és sírna, annyira égeti a gyűlölet, de most kandúrosan kiáll és ezt az erőt a foltos macska ellen fordítja. Képzeletben. - Téged is becsapott. - néz Nantanra. - Eljátszotta a szegény szerencsétlent, akit kidobtak a szülei és mindenki megveti azért, mert buzeráns. - gyűlölködő pillantással fordul vissza bátyja felé. - Végig azt mondta, hogy nem képes tüzet csinálni. De nézzd csak! - hirtelen a kékhajú fiú előtt terem és megmutatja neki alkarjain Atsui mancsnyomait, mely még vérzik és látszik, hogy hatalmas tűz roncsolta a szöveteket. - Ezek után próbáld eltusolni a dolgot. - lassan sétál Atsui felé, aki rémülten hátrál.
- Látom, mindenki itt van. - kedvtelve néz körül Osoreru. - Tietek a terep. - beolvasztja az ikreket a sötétségbe. - De látni akarom a ti arcotok is. - azzal az ott lévők mindegyikének láthatóvá teszi, hogy mi történik odabent. - De figyelmeztetek mindenkit, hogy aki a falhoz ér, az azonnal meghal és szétrobban a teste. - ő viszont megérinti a szürkés területet. - Ha az ikrek végeztek, van még dolgom. - bemegy a harctérre, majd leül. Olyan, mintha a levegőben lebegne, mivel ott minden fekete.
     
|
-Hogy hova megyek?Leporolni maga.*Azzal feláll és elkezdi leverni a rászáradt sót.Mikor Zokni megszólal:mester,vigyorogva fordul felé.*-Hehe,sokmindennt mondtak még rám,de ezt nem..mitől lettem a mestered?*Hangján érezni,hogy nemsokára elröhögi magát.Nemrég még a pusztulás szélén állt,s most máris viccelődik.*
|
- Yowaiko... én... nem is tudom mit mondjak... - mosolyodik el - azt hiszem... boldog vagyok, hogy ezt mondtad... - mondja őszintén és csak nézi a lányt, szereti, már biztosan tudja.
- Szörnyű lehetett látni... de ő azt mondja, hogy csak megvédi vele a szeretteit... majd rajta tartjuk a szemünk, rendben?
- Igazad lehet... és köszönöm, hogy megvédesz... de félek, ha majd bábként kezel nem tudok majd semmit sem tenni ellene...
= Atsui... - perdül meg a levegőben, majd mancsra esik = Mi történhetett? - hallgatja ahogy Samui kiabál ~~ Miről beszélsz? Atsui nem lenne képes ilyen dolgokra, azonnal magyarázd meg! - küldi a fiú gondolataiba, majd amikor a fiú képes tüzet csinálni mancsával pislogva nézi a jelenetet ~~ Atsui... na de... sikerült! Irányítod! - küldi most szerelmének, majd mikor zoy közbe avatkozik ő is átváltozik - Emlékezz, hogy nem szólunk a harcukba, megegyeztünk elvárom, hogy te is betatrsd! - mondja a lánynak, majd Samui felé fordul - nem hiheted azt, hogy gyilkos! Hiszen a bátyád!
Kokoro is elaludt közben és mikor a lány képen törli farkával akkor eszmél csak föl, megdörzsöli szemeit és a lány után néz - Most mégis hová mész? - kérdi a lánytól, majd ő is kimászik, tekintete megakad Osorerun - Mester...
     
|
Samui kivédi a támadásokat a jég segítségével, majd dühösen néz fel Zoyra. - Ez az én harom. - az én szót arogánsan kihangsúlyozza, majd körbenéz. - Eddig mindig megjelentél, mikor nem kellett volna. Most, hogy a segítségemre lehetsz, nem vagy itt. - beszél valamit, amit még Atsui se ért. - Legyen ez az erők és az elemek küzdelme. Vigyél el ahhoz a félszemű macskához, abba a fekete világba.
- Miről beszélsz, Samui? - kérdi tőle a bátyja. Beleborzong a szavakba, melyekben érzés nincs túl sok, csak a gyűlölet és a harag.
- Majd megtudod. - keres valamit a fekete fiú a tekintetével. Nem telik el sok idő, egy fekete lyuk nyílik a térben, majd előlép belőle a szólított macskalény, Osoreru.
- Hát mégis csatlakozol? - kérdi elégedett mosollyal.
|
A kandúr mancs emelése nem érdekli különösebben de előveszi kasztanyettáit majd egy pár erős támadást indít a tűz fiú ellen majd a levegő segítségével felrepül a kandúr felé.
|
A víz váratlanul éri Atsuit, s már emelné mancsait Zoy felé, de megállítja a levegőben.
- Egyetlen szikra... és helyben megöllek. - morogja neki Samui és védelmezőn Zoy elé áll. - Nem fogsz több fontos személyt kinyírni az életemben. - féktelen düh és gyűlölet van a szemében.
- El se hinnéd, ha azt mondanám, hogy egyet se öltem meg.
- Nem bizony. A faluban te voltál a tűzfiú. - támadóan áll be, majd a jég légnemű halmazállapotban kezd kavarogni összetartott kezeiben.
|
*Sok idő után ébred fel.Nagyon kimerült volt,ezért ey teljes napig mást se csinált,csak szűntelenül aludt.Kényelmesen össze volt gubózva,farkával átkarolta magát,mancsai maga előtt pihentek.Először jobb,majd bal szemét nyitja ki.Zokninak háttal fekszik,ezért az első dolog,amit meglát,az a "fészek" teteje,s azon túl a hullámzó tenger.A tenger láttán kissé összerezzen.Aztán az égre néz.Borús,mint mostanában mindig.De akkor hogyhogy nem fázik?Hiszen még a..*-Naaa..*Kap a felsője után,még akkor is ha az csupa só és merev.Magára rángatja,mire a megkeményedett só nagyja lepattan az anyagról és porozva hull le a fészekbe,vagy épp Zoknira.Csak ezután látja meg a fiút.Kicsit megdöbben.Fél fülét hátrahúzza,igencsak mókás.A második gondolata a asapka.A fejéhez kap hirtelen,de meg is nyugszik,mikor megérzi a sapkát.Fél kézzel a fészek szélén lévő kőre támaszkodott,ami most szépen kigurul a mancsa alól,és ő egyensúlyát veszítve előre bukik,de egy másik kőben megtartja magát.Ám annak eredménye képpen,hogy előrebucskázott egy kicsit,farkával szépen pofon vágta szegény Zoknit.Ám erről ő mit sem tud.Szépen kimásziki négykézláb a sziklára,mint egy kiscica.*
|
Zoy visszafordul ilyedten majd meglövi vízcsóvával Atsuit.-Nem érdekel hogy nem avatkozhatok bele!Nem akarom látni ahogy meghalsz!-KIáltja párjának.
|
- Félek... - motyogja. - Mert... ez... jó volt. - szájára szorítja egyik kezét, s úgy csinál, mintha ilyet nem szabadott volna mondania. Összerezzen és viaskodni kezd magában, hogy jó volt-e vagy sem.
- A kutyalényektől szerezte. Találta. Közönséges kardnak hittük, de mikor egyszer megtámadtak minket a kutyák felderítőseregei, feltámadt és Ren pillanatok alatt kinyírt vele mindenkit. Félelmetes volt. - beleborzong.
- Akkor nekünk is terveznünk kéne. Én megvédelek, Halona. - kezét a lány arcára simítja. - Bármi történjék. Nem akarok még egyszer elszakadni tőled. Nem akarom, hogy bármi elszakítson tőled.
- Nantan. - magához öleli a fiút, majd meglátja a távolban Samuit, aki csak áll maga elé meredve, majd szélsebesen rohanva, fejét vesztve feléjük rohan. - Szeretlek. - felugrik és eldobja szerelmét, majd fogadja testvérét.
- Próbálj csak engem is megölni! - üvölti torka szakadtából. - Próbáld csak meg! Én megolvaszthatatlan vagyok! - elborult az agya, elöntötte a düh és a fájdalom. - Vagy engem is megölnél?! Mint anyát... mint apát... mint a két öcskösünk... - potyognak a könnyek Samui szemeiből, de mancsai szorosan fogják át Atsui torkát. - És megjátszod a szegény álszentet... megölöd a legjobb barátom... a családunk... beetetsz másokat... Gyűlöllek. És a legundorítóbb benned, hogy mindenkit elsöpörtél, akik fontosak voltak nekem. De Minát nem hagyom. Tőled jobban féltem, mint attól a lélekrabló ördögtől. - vicsorog.
- E... engeggy... ell... - próbálja kiszabadítani magát a fojtásból, de nem tudja, mire megmarkolja Samui karjait és erőlködések után tüzet lobbant mancsaiba. A jégfiú felordítva engedi el bátyja nyakát és fog rá két égési sérülésére.
|
Mila a lány fölé hajol, kezeivel megtámasztja magát - Ne haragudj, azt hiszem ezt nem kellett volna... buta voltam, ne félj tőlem... kérlek... - néz egyenesen a lány szemeibe, szíve neki is hevesen dobog
- Igen... biztosan az... a kardról nem tudok pontosabban... hogy lett az övé egyáltalán? - kérdi kiváncsian
- nem hagyott itt, csupán tervez valamit... már csak azt kéne kitalálnom, hogy mit is... de sajnos még nem jöttem rá... - makogja halkan
= Atsui! - rohan oda a macska, talpai felsebesedtek a futástól, de csak hozzá bújik és nyivákol = Atsui... mi történt? Mi a baj? - dorombol lágy hangon a fiúnak, néhol még most is vizes bundája, reméli ezért nem haragszik meg rá szerelme.
|
- A szívem... - lenéz egy pillanatra. ~ Vadul kalapál. ~ kicsit ijedt a dologtól. - Ki fog szakadni belőlem. - motyogja végül, mikor elhatározza, hogy akkor elmondja, hogy mi van belül neki. - Engem eladtak a szüleim. - mondja szomorkás hangon. - Muszáj volt... - próbálja kifejezni, hogy nem neheztel nagyon rájuk. Nagyon megrémül, mikor ajkaihoz ér Miláé, s hátra veti magát a homokba. Nyel egyet és turkálni kezd a lány szemében, vadul forgatja saját szemeit, liheg, de észre sem veszi, hogy farkával viszont erősen szorítja Mila egyik kezét.
- Gonosz macska lehet ez a Trial. - néz vissza szerelmére. - Igen, főle a lányt, bár Ren is kivan ettől az egésztől. Engem viszont nem hagy nyugodni a kardja. Hiába bizonygatják, hogy minden oké, az a pusztítás, amit csinált vele... egy sárkány lelke lakik a kardban... s ez piszkálja az orrom. - meg is dörgöli a nóziját. - Beleszólni nem is akartam... csak... beszélni róla...
- Kemény kiképzésed lehetett. - nézi a sima droidot. - S hiába vált a hasznodra, én ettől még neheztelek Trialra. - méregeti a fénylő alakot. - Miért hagyott itt, ha kiképzett? Vagy miért hagyta a nyakadban a kis kedveskedését, ha nem tart rád igényt? Ezek nem állnak össze a fejemben. - nézi Halona nyakában az örvet. - Trial mit tud? Mire képes?
|
- Ne... nem kell felnőnöd - néz a lány szemeibe - Úgy vagy jó ahogy vagy és ne hallgass senki másra, csak a szívedre, mert az vagy te... tudod amikor kicsi voltam, talán két éves... elmentünk a szüleimmel egy vidámpark szerű helyre... balul sült ki a dolog, akkor kezdtek előjönni a képességeim... anyám üvöltözött, hogy én nem is vagyok az ö lánya... másnap reggel mire felébredtem ők eltűntek, túlságosan is nagy volt az a súly, amit el kellett volna viselniük velem szemben... de... én nem akarok megfutamodni előled és nem akarlak elhagyni, ezért kérlek, hogy légy önmagad mindig... - mondja és szája a lányéra csúszik, de csak röpke másodpercekre - Szeretlek... - mondja halkan
- Biztosan Trial tett valamit... nem kérdeztünk rá és úgy látom mindkettőjüket felkavarta ez a dolog... talán hagynunk kéne had alakuljanak ki maguktól a dolgok...
- Megpróbálom... - mondja majd pár perc múlva sikerül is - De ez csak egy fajta... a sima gyakorló droidok... ezekkel kezdtem, ők még nem tudnak lövöldözni meg ilyenek, ők csak jönnek és kész...
|
- A szeretet jó... - motyogja kis hallgatás után. - Olivia akart tőlem valamit... nem engedtem... és itt hagyott... Azt mondta, nőjjek fel... úgyhogy most nem szaladok el. - belül nagyon fél, de csak áll négykézláb, fejét a lányéhoz érintve és mozdulatlan.
- Meglehet. - néz vissza a másik két macskalényre. - Csak nem hagy nyugodni, hogy Halona így hirtelen idősebb lett. Renhez mondjuk még így is fiatal. Meg... nem tudom. Valahogy furcsa nekem ez az egész. - piszkálja fülét.
- Droidok? - kérdi elgondolkodó arccal. - Nagyon tetszik. - nézi édes mosollyal az alakokat. Először meg sem hallja a kérdést, annyira elmerül valamiben, amit a fény hozott, de aztán feleszmél és megrázza fejét. - Mit szeretnék látni? - kérdez vissza, majd megvakarja füle tövét. - Hogy néztek ki ezek a droidok? Meg tudod formálni őket?
- Nem... Samui, nem... - lassan és összevissza rázni kezdi a fejét Atsui.
- És Semeit is felgyújtottad! - üvölti, majd hátat fordít és elrohan. Atsui megsemmisülten térdre rogyik és mancsait nézi.
|
- Én azt hiszem... szeretlek Yowaiko... úgy gondolom, hogy ezt érzem- néz a lányra és már maga előtt látja ahogy a lány ijedten ott hagyja, vagy ellöki vagy bármi, csak nem marad vele tovább és soha többé nem is fog bízni benne
- Szerintem mindkettő... a szeretet már talán annyira hatalmas volt bennük, hogy átalakult szerelemmé, csak ezt ők fel sem fogják teljesen... így szeretik a másikat így is és úgy is... nekem ez a véleményem - néz vissza a két macskára
- Hát igen... a drodik segítségével fejlődtem! - mondja majd a gömbből egy csillag lesz, majd egy madárra vált - hogy tetszik? - kérdi a fiút, majd még hozzá teszi - Mit szeretnél látni? lehet, hogy meg tudom csinálni!
|
- Igen... félek... de nem tőled... hanem attól, amit magad sem tudod, hogy mi vagy milyen... de... nem utállak. - négykézlábra ereszkedik, majd fejét Miláéhoz dugja. - Ha itt vagy... azt akarom, hogy elmenj... de ha elmennél... minden percben várnálak és hiányolnálak... azt hiszem... Meg akarlak ölelni... de a gondolatok... a fura kis hangok... a szellemek... az érzések... olyan... nem tudom... - motyogja. - Félek.
- Nem, baj az nincs. - mosolyog távol Halonáéktól. - Csak felmerült bennem ez a szeretlek dolog. Mármint Halona és Renji között. - zavartan megvakarja a fejét. - Rennek hatalmas szíve van, mindenki felé kedvesen és szeretettel fordul, de még senkinek nem mondta anyán, apán és rajtam kívül, hogy szereti. Te mit gondolsz erről? Szerinted nagyon szoros barátság van köztük, vagy szerelmesek egymásba?
- Trial tanított? - kérdi a fehér hajú Halonát. - Valami hasznos is van abban a bádogdobonak. - mosolyog kedvesen. - Milyen alakokat tudsz még? - oldalra dönti fejét és figyeli a lány kezeit.
- Te gyújtottad fel a házunk! - ordítja el magát Samui. - Te gyújtottad fel! - felugrik és hátrálni kezd. - Bosszút álltál, amiért kiraktak! - eltorzul a hangja a dühtől, a fájdalomtől, az emlékek hatásától, s a könnyek az ő szemét is megtöltik. Atsui lassan feláll. - Mindvégig tudtad irányítani a tüzet, csak letagadtad, mert megölted vele a szüleink és az öcséink.
|
- Nem tudom... nem tudom pontosan, csak azt, hogy van bennem egy olyan érzés, ami eddig nem volt.. most félsz tőlem? Utálsz? - kérdi és kicsit tart a választól, de tényleg érez valamit, nem rejtheti el, mintha nem is létezne
Mia feláll, majd Delsin után megy - Valami baj van? - kérdi a fiútól és kérdőn néz rá
- Tudod... tudok kialakítani gömböket, mint rég, de már formálni is tudom őket... kezelni és parancsokat adni nekik. Persze tudok még más alakokat is, mutassak? - kérdi és Renjire mosolyog
|
- Felém? - félelemmel szemében néz a lányra. Lélegzetvételei megszaporodnak, könnyei viszont elapadnak. - Miféle vonzalmat? - teljesen a lány felé fordul, de képtelen mást tenni. - Mit érzel?
- Jó ötlet. - szorványozza Miakoda ötletét a fekete hajú fiú, majd mikor Halona fénygömbből kialakított szívét látja, megfogja párja kezét. - Picit elrabolnám a hercegnőmet. - lassan feláll és távolabb int Miának.
- Azta! Nagyon szép! Ügyes vagy. - lelkendezik Renji. - Miből van?
- El akarod ezeket venni tőlem, Samui? Gyakorlatilag meg akarsz ölni? Bele akarsz kényszeríteni valamibe, amiben csak kínlódnék? Vagy te is elhajítasz, mint a szüleink, csak mert nem olyan vagyok, mint akarták?
- Ne dramatizálj. - hirtelen hül meg Samui hangja.
- Semeinek miért bocsátottad meg és nekem miért nem?
- Elvetted Semeit tőlem.
- Hogy érted ezt? Szerelmes voltál belé?
- Nem! Dehogy! Azért, mert te mocskos vagy, ne nézz engem is annak.
- Nem vagyok... - morogja hatalmas és azonnal támadó dühvel. - mocskos. - mire kimondja a szót, tűz lobban mancsai alatt. - Nem vagyok korcs! - szemeiben is fellobbannak a lángnyelvek, majd haja az égbe emelkedik és lángolni kezd. Samui úgy megrémül, hogy leugrik bátyjáról.
- Atsui! Égsz! - elfeledi a korábbi veszekedést.
- Ha nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok... takarodj innen... - őrültebbek lesznek a lángok Atsui fején.
|
- Ne gondolj rájuk, akiknek csak azért... - harapja el mondatát - Az a múltad... egyébként... én... kicsit én is meg vagyok zavarodva, furcsa vonzalmat érzek... feléd... de nem tudom miért, mert eddig nem éreztem ilyesmit... lehet, hogy csak az érzékeim játszadoznak velem... de nem akarom, hogy ezért félj tőlem... én csak szeretnélek megérteni téged... és azt hiszem magamat is.
- Szerintem váltsunk vidámabb témára! - mondja Miakoda, majd gondolkodni kezd mit is mondhatna
- Tényleg tényleg! Renji! Nézd! - teremt kezében egy kis fényhömböt, majd addig formázgatja míg szív alakú nem lesz - Még régebben sikerült megcsinálnom, mikor féltem a sötétben... rád gondoltam és...
|
~De legalább Nantan ne hagyott volna itt!~Mondja magában sírva majd felnézett a fiúkra de nem érdekelte különösebben mit csinálnak mert mi mást csinálnának az egymás ölésén kívül.Zoy felállt és hátatfordítva lassan elindult másvalamerre de ne kelljen azt látnia hogy a párja lelkileg öli testvérét.
|
- Valami baj velem... valami megváltozott... valami életre kelt, ami eddig sosem létezett... kínoz... éget... fáj... mégis jó. - mondja könnyezve, de Mila szemébe nézve. - Fura, ijesztő, félelmetes, felkavaró gondolatok... őrültségek forognak a fejemben... az, amitől félek... de nem azokkal, akiktől félek, hanem azzal, aki közel áll hozzám... akit kedvelek... - elfordítja tekintetét és megfogja fejét. - Felkavarodtam... a sok kandúr újra érint a gondolataimban... Shirei azzal a másik kandúrral van a szemem előtt... Olivia újra meg akar csókolni... mindentől megijedek és félek... összezavarodtam... és nem értem... nem értem, miért... mi történt... hogy csitulhatna a tenger bennem. - potyognak könnyei ismét, peidg épp csak abbahagyta a sírást.
- Nincs baj. - magához öleli szerelmét Delsin. - Ezek engem is érdekelnek... zavarnak... ijesztenek egyben.
- A sárkány egy lélek... egy sárkány lelke... egyesül velem... hogy megvédjem a szeretteim... s azt nem bántja, akit szeretek. - motyogja Renji magabiztosan.
- De Semeinek elhitted, hogy jó neki fiúkkal is, igaz? - kérdi Atsui az öccsét.
- El... ő idősebb és tapasztaltabb volt nálunk. Ő... nem tudom... ő nem volt a bátyám... ő a legjobb barátom volt.
- Csak? Tehát azt mondod, hogy neki elfogadod, mert csak a barátod volt, de nekem nem, mert én a bátyád vagyok. Hm?
- Nagyjából. - bólint Samui.
- Megmondjam, miylen volt igazából Semei? Egy érzéketlen barom, aki amint hajlamot látott bennem, hogy érdeklődöm felé, megfektetett.
- S ezért lettél meleg? - kérdi fel se fogva, hogy mit mondott a bátyja, majd megdermed. - Nem, ez nem igaz. Ugye Atsui, ez nem igaz?
- Mi, hogy ezt tette? Szerinted hazudnék? Kihasznált. És nem, nem ezért lettem meleg. Nem tudom, miért lettem az, de az vagyok és ezen nem tudok változtatni. - hangjában a sírás hallatszik, mely picit eltorzitja a hangot, melyet Samui ismer. - De neked fogalmad sincs arról, milyen érzés úgy ölelni valakit, hogy akár az lehet az életed utolsó pillanata, az sem érdekel, annyira jó és azt akarod, soha ne érjen véget. Hogy milyen megérinteni, megcsókolni, hallani azokat a hangokat, érezni, ahogy megremeg, látni az arcán az élvezetet, a szeretet, a szerelmet. Neked ezekről fogalmad sem nem nincsen. Ezt akarod elvenni tőlem?
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
