|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Hé dagadtnak mertél nevezni!-Kérdezte sunyin mosolyogva a fiút.-Vedd tudomásul hogy nem vagyok az!-Mondta a fiún ülve csípőre tett kézzel majd az unikornra nézett.-Ügyesek voltunk vagyis voltam!-Mondta majd hátra akart dőlni de hátára esett majd felnevetett.-Béna vagyok vedd tudomásul!-Mutat a fiúra nevetve.
|
| -Uf!- hallatszik a puffanás után, és még egymikor Yaszike ráesik. -Te jó ég, milyen nehéz vagy!- Szólal meg, és a tisztásra néz. Egy unikornis meredten bámul rájuk, aztán felágaskodik felnyerít és aztán elvágtat. -No nézd, elijesztettük...- 
|
-Istenem érsd már viccet!-Mondja Ferennek majd gyengén meglöki és kiesik a bokorból.-Bocsika!-Mondta kedvesen elpirulva majd utánament volna de megbotlott és a fiúra esett.
|
| Feren körbeforgatta a szemeit, aztán továbbsétált, és egy tisztásra talált aminek a végében egy patak folydogált. -Lehet, hogy itt szoktak inni...- Szlt csöndesen, és a bokrok közül nézett ki a nyílt területre.
|
Yaszike leszállt Feren mögé.-Igazad van!Hátha taláunk egy cuki pacit!-Kuncogja viccesen mint egy kisgyerek.-Megjött a dedó!-Mondta már nevetve.
|
| Feren elindul gyalogosan egy ösvényen, és a földet nézi. -Itt mintha egy kitaposott ösvény volna.- Szól fel Yasznak, és tovább sétál.
|
-Biztos megmutatkonak majd de várjunk még!-Mondta kedvesen majd felrepült és körbenézett merre mehetnének még.~Valyon merre mehetünk?~Kérdi magát majd leszáll a fa lombjára és csípőre tett kézzel nézelődött.
|
A fekete paripa hegyezni kezdi füleit és dobbant egyet első patájával = Ha akarod látni, velem kell jönnöd! - mondta, majd lépdelt előtte pár lépést, de Yamaneko nem mozdult
~ Szeretem Myrt... de mellettem veszélyben van... a gyilkos megint felbukkanhat... - szorítja ökölbe kezét ~ De ha most nem megyek... örökre elveszíthetem... - gondolkodik, majd lassan elindul a paripa után aki halk nyerítést hallat
|
~Nyugalom. Mindent megtudsz majd idővel. Most csak hallgass végig...~Mondja neki az unikornis
-Én nyugodt vagyok-Mondja idegesen aztán megpróbál lenyugodni egy kicsit-Hallgatlak. Mondhatod én nem szólok bele.
~Végig kell menne daz erdő egy veszélyes részén. De vigyázz. Ez az út nem játék. Ha sikerül akkor eléred célod és kívánságod teljesül:Találkozhatsz Yamanekoval. Ha pedig elbuksz akkor elmédből minden eddigi szép és jó emléked a semmivé válik. Ez az egy feltétel van. Elfogadod vagy visszalépsz?~Kérdezi tőle és kék szemevel fürkészi a lányt.
-És honnan tudom hogy igazat mondasz és ez nem csak egy trükk és te valójában nem is tudo hogy hol van Yama csak az elmémben kutattál?
~Nos az igazamról nem foglak meggyőzni. Vagy bízol bennem vagy nem. Vagy megpróbálod vagy élhetsz magányosan. Csak felkínáltam egy lehetőséget~Aztán megfordul és lassan lépegetni kezd visszafelé az osvényen
Myrian először még nem állítja meg hanem gondolkoznia kell hogy vajon megpróbálja-e vagy örökké elveszíti Yamát? Inkább kockáztat mindent csak hogy találkozhatson szerelmével-Várj!-Kiált utána mire az unikornis visszafordul
~Szóval mégis bízol bennem?~Kérdezi egy kicsit gúnyolódva tőle
-Igen. Csak mond mit kell etten és én azonnal engedelmeskedek-Hajtja le a fejét és készenáll mindenre...
|
Nem tűnik fel neki hogy Arcane olvas a gondolataiban. De már kezdi unni ezt a a lelkizést és várja hogy végre James döntösn végre~jaj döntse már el valaki hogy melyik az igazi mert már kíváncsi vagyok~Morog magába aztán egyik kezébe egy kis villámgombóc keletkezik és ezt dobálja egyik kezéből a másikba. Ez egy olyan unaloműzésszerűség-Na mostmár mond meg nekem szépen melyiket akarod vinni vagy mindekettőt elpusztítom és ezt nem akadályozhatod meg-Mondja neki idegesen és lefagyasztja lábait hogy ne tudjon elmenekülni vagy valami ilyesmit csinálni és egy másik energialabdát is elővarázsol és a két Arcane-ra céloz-Nos? melyiket választod?-Kérdezi fenyegetően.
|
= ne kérdezz felesleges dolgokat... amikre úgysem adok választ. - yama már tényleg nem ért semmit
- Magyarázatot várok!
= Szereted azt a lányt, igaz? - kérdi a fekete paripa
- Myr... - kapja fel fejét, de fülei lekonyulnak - veszélyben van mellettem... jobb ha nem látjuk egymást többé...
= Mégis szereted....
- Hogy a fenébe ne szeretném... - kiabálja hangosan, az unikornis is megrémül hírtelen és hátrább lép
|
Miért ne lennék biztos benne?*kérdezi az igazi Arcane,majd mikor mástól is hallja,hogy Hikari az anyja volt egyre rosszabbul érezte magát.*Az lehetetlen.Nekem nincs anyám.*majd Jamesre néz.*Igaz ez?Télleg tudtál róla?*majd mikor Shizukana gondolatait meghallja ledöbben.*Én vagyok az igazi!*mondja dühösen,de arcán még mindig a fájdalom és a kín van jelen.*
Igen tudtam róla.Hikari akkor mondta meg mikor a fához láncolt klónt akartam kiszabadítani.Sajnálom,hogy nem mondtam el,de szerintem így jobb lett volna Neked!
 
|
-Biztos vagy te ebben?-Kérdezi Shizukana ridegen a fiútól. Neki nem kell megjátszania magát hiszen ő úgy se hatódik meg olyan apróságoktól mint egy lény halála-Ha azt hiszed hogy itt most közöttünk a barátod a jó fiú akkor nagyot tévedsz. Hikari volt az anyád-Forgatja közben a fejét mert fogalma sincs melyik az igazi-És ezt ő is jól tudja-Aztán elvigyorodik-Kérdezd csak meg tőle nyugodtan. De ő nem szólt neked hagyta őt elpusztulni pedig nem is tudtad hogy mit akar valójában. és már soha nem tudod meg-Mondja és szeme megáll a másolaton mert azt gondolja hogy ő az igazi. Igazából Arcane erejére fáj a foga és gondolkozik hogy melyik lehet az igazi~Vajon melyik lehet az. Lehet hogy az amelyiken van gyűrű hiszen Hikari nem olyan bolond hogy ne fékezné meg az erejét. Vagy lehet hogy ez a csel benne?~Gondolkozik magában de a gondolatokat mostmár Arcane is hallja mivel most hogy kiszívta a másolat Hikari összes erejét azzal szert tett képességeire is. Ő is gondolatolvasó de nem érezheti igazi anyja jelenlétét mivel túl távol van tőle. Shizukana most már csak egy valamit tehet: a szerencsére bízza magát-Nos akkor folytassuk. Melyik fiú kell neked?-Kérdezi közbe Jamesre néz és próbálja leplezni zavarodottságát amit Arcane megérez hála új erejének.
Alig várja már hogy az út végére érjenek és megtudja hogy minek rángatták el idáig. nem mintha olyan sok dolga lett volna és nem ért volna rá de ez akkor is felháborító és egyben megalázó is hogy ő aki már legyőzött egy magasrendű démont engedelmeskedik egy unikornisnak és pár gyenge fának akiket simán elpusztíthatna ha nem félne annyira az unikornistól. Ez a fej az egyetlen akitől fél mivel tudja milyen hatalmas erővel rendelkeznek. Gyorsabban kezd lépkedni hogy hamar túlessen rajta ert mostmár egy kicsi kíváncsiság is ébredt szívében. Mikor az ösvény végére ér ott nem lát semmit csak egy nagy tisztást. Kísérőjére néz kérdően-De minek kellett nekem idejönnöm?-Kérdezi meg tőle mert mostmár komolyan nem ért semmit.
~Ez egy próba. Be kell bizonyítanod hogy komolyak-e az érzéseid Yamanekoval kapcsolatban~Mondja neki válaszul a lény
-Na jó mostmár komolyan nem értek egy szót sem...-Mondja maga elé-Honnan tudod te azt hogy...? Hol van most ő?-Megy hoizzá közelebb és eltűnik félelme.-Megteszek bármit hogy újra láthassam...
|
Yama óvatosan nyitotta fel szemeit, mire szuszogást hallott maga mellett, kicsit megijedt ls felpattant. Egy hatalmas fekete paripa állt mellette - Te... ki vagy és mit akarsz?
= A nevem Árnyék, örülök, hogy találkozhattunk... - kezdett dobolni patáival a talajon - Ha jól tudom a neved Yamaneko, igaz?
- Igen, de honnan tudod?... - kérdi a fekete paripát, aki felágaskodik
|
Myrian egy unikornis mellett sétál. Illetve ő sétál mellete már vagy három órája de nem tudja miért. már próbálta párszor lerázni de nem ment el. Nem akarja erejével elriogatni mert tudja hogy mire képesek ezek az állatok tehát inkább nem csinál semmit hanem próbál tudomást se venni róla. Bár ez elég nehéz mivel ha oldalra néz akkor ott van mellette pedig ő mindíg szeret nézelődni. De feltűnt neki hogy egy ideje mintha a falevelek valami rányt mutatnának neki de ezzel nem foglalkozott mostanáig amíg a szél erősebb nem lett és a levelek egy ösvényre vezettek-Na jó mit akartok tőlem ti aljas fák?-Néz az egyikre-Fogadjunk hogy most egy csapdába akartok vinni amit a drágalátos öcsém eszelt ki. Na abból nem esztek. Sőt vissza is fordulok-Azzal sarkon fordul és a másik irányba megy de akkor az unikornis előtte terem
~Nem mész sehová'~Mondja neki telepatikusan a lény amitől Myrian megilyed és körülnéz hogy ezt ki mondhatta és rájön hogy ez telepatikus beszéd
-Mit akartok tőlem nem ártottam én nektek...Na jó kivéve a múltkor a folyóparton na de mindenki hibázik néha...
~nem..nem bosszútállni akarunk. Csak elvezetni téged valakihez~Mondja a ló aztán az ösvény felé tereli Myriant~Kövess és bízz bennem.~
A nő ha akrt ha nem akkor is elindult az ösvényen és közben gondolkozott hogy hova vezethet...
|
Yamaneko több hétre eltűnt, de most mégis visszatért, fény jelent meg, majd előlépett belőle, ruhája tépett és véres volt, de büszkén igazodott hozzá, körül tekintett és meglátta az idegeneket, nem sok köze volt hozzájuk, így csak leült a távolban, nekidőlt egy fának és lassan elnyomta az álom.
|
*James figyeli ahogy barátja szívja Hikari erejét,majd felfigyel,hogy az egyik csak próbálná,de a gyűrű miatt nem megy.Mikor látja,hogy Hikari a földre rogyott megkönnyebbülést érez,hogy többé nem lesz gondjuk vele.*
*Arcane gonosz mosollyal nyugtázza,hogy Hikari egyre gyengébb ellenben vele.Mikor a földre rogy és motyogni kezd diadalmasan néz rá,de mikor meghallja,hogy ő az anyja ledöbben és egy pillanatra abbahagyja az életelszívást.*Hazudsz!Nekem nincs anyám!*majd végez a nősténnyel.Mikor Hikari halottan hever a földön a fájdalom keserűség és kín jelenik meg arcán.*
|
A kandúr egy pillanat alatt visszaváltozik mikor látja hogy a két Arcane dühösen néz Hikarira. Aztán mikor támadni akarnak és mikor a fénycsóva már majdnem Hikarihoz ér akkor gyxorsan megállítja az időt. Kiolvasztja Hikarit-Na ez egy hajszálon múlt. Akarod hogy kiolvasszam az igazit és eltűnjünk innen?-Kérdezi meg
-ÁÁÁÁ-ordítja mikor látja a fénycsóvát és érzi hogy Apollo jóslata be fog teljesülni. Karjait feje elé teszi mikor észreveszi hogy megfagyott az idő. Sóhajt egy nagyot majd fel alá járkálva gondolkozni kezd-megvan. Van egy sokkal jobb ötletem-Vigyorog aztán a másolat Hikarira néz aki egy fa mögött bujkál-Gyere csak ide!-Szól oda neki mire az gondolkodás nélkül engedelmeskedik.-Állj csak ide-Fogja meg a kezét és a helyére állítja aztán Shizukana-ra néz.-Mikor intek neked akkor fagyaszd ki őket ok?-Erre a fiú csak bólint mire ő gyorsan a fa mögé szalad és kezével int. Erre a kandúr azt teszi amit Hikari mondott és kiolvassza a 3 kandúrt.
Csak az igazi Arcane ereje szívja Hikari erejét mivel rejte nincs gyűrű. Ez lehet hogy feltűnik Jamesnak is. Hikari fájdalmában keservesen ordít-ARCANE! NE....Ne CSINÁÁÁÁLD!...Ő GONOSZ!! Nem mondta el neked...HOGY ÉN VAGYOK...-Hangja lecsuklik aztán folytatja-ÉN VAGYOK A TE....A te anyád...-Aztán összeesik és kezét Arcane felé nyújtja. Kezei remegnek és alig lát már-Mindíg...Mindíg... sz...szeretni foglak...kicsim-Egy halvány mosoly jelenik meg arcán aztán keze elgyengül és élettelenül zuhan a porba. Szemei üvegesek leszenek és már többé nem mozdul meg...
 
|
| -Biztos nagyon szépek.- mondja, és leereszkedik a fák közé. Körbenéz, de ott se lát egyet sem. -Most jelenleg nincs kedve egyiküknek sem mutatkozni...-
|
-Én is remélem de én már láttam Kinokival!Amikor még nagyon picik voltunk!-Mondta kedvesen a kandúrnak.-Nagyon szép állatok ám!-Mondta csillogó szemekkel és maga elé képzelt egyet.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
