|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
= Zoy! = oda akar szaladni a lányhoz, de gazdáját is félti a gyilkos tekintetű Osorerutól. Végül nem mozdul csak morog az ellenségre.
- Takumi... ki ez az alak? - kérdi mereven feküdve Mina.
- Shidorurukara Osoreru. Akiről beszéltem. - lassan feláll és előhúzza kardját.
- Ennyire népszerű vagyok? - kérdi gonoszul. - Az hiszed, a kardod megvéd?
- Annyira megvéd, amennyire kell. S ne felejtsd le, hogy blokkolom a szemed.
- Mégse szűntetted be az árnyvilágot.
- Két kandúr harcába nem avatkozhat senki.
- Óhh... az elvek. Hát persze. - Osorerunál is megjelenik egy kard. - Akkor maradsz a kardod mellett? - kérdi, de meg sem várja a választ, bénító villámokat küld Takumira.
- Égek! - üvölti Samui és a földre rogyik fájdalmában.
- Használd a jeget! - Atsui teste szinte tűzből van, ezért nem mer öccséhez érni, de nem akarja, hogy a fiú meghaljon. Samui jéggel borítja testét, ami erős tartás is kölcsönöz neki. Mire feláll, már az elemek harca veszi kezdetét, tűz és jég, jég és tűz. De vajon ki nyerhet ebben az őrült harcban? Még a fiúk se tudják, mire képes a másik, de egy biztos, valamelyiküknek meg kell halnia, hogy a másik győhessen és véget érjen a küzdelem.
- Meg kell akadályoznunk az elemek harcát. Ebben hal meg az egyikük. - kidugja a fejét Amai, majd rémülten ül vissza. - Csinálj valamit Nayong, szeretném ismerni mindkét nagybátyám.
- Meglátom, mit tehetek. - előveszi nyakából a fekete levelet, majd kicsit eltartja magától. - Szólítalak, Tengo. - mondja határozottan és hamarosan kijön a levélből egy fekete macskasárkány. - Be tudsz jutni abba a világba?
- Az árnyvilágba? - néz jéghideg szemekkel a fekete falra.
- Igen.
- Nem... nem hiszem. De megpróbálom.
- Rendben. És vigyázz Renjire is, ha meghal vagy elemészti a rokonod, nekem is végem.
- Tisztában vagyok vele. - s előlép Tengo, hogy bejusson az árnyvilágba.
    
   
|
Zoy leomlott a földre és nem bírta kinyitni szemét.Erőtlenül megszólal még.-Samui!-Mondja szomorúan majd minden elsötétül körülötte de még halja párját amint üvölt.
|
- De akkor mitől lenne az? - kérdi, majd hátra fordul egy picit. - Vigyelek magammal? - szinte félve teszi fel a kérdést.
- Nem hagyom! - Delsin öccse felé kezd futni, de mire odaér, már Ren eggyé olvad a sárkánnyal. Sárga fogak állnak ki hátából, ereje megnő, külseje teljesen megváltozik és szemei is narancsárgák lesznek. - Úram atyám... - megtorpan és hátrálni kezd. Nagyon fél a Sárkány-macskától.
- Nem lesz baj. - nyugtatja Delsint a fehér hajú kandúr, de persze bátyja olyannyira halálra rémül ettől az alaktól, hogy nem is hallja őt szinte. - S már látok is. - néz Kokorora. - A kardom miért kell?
= Nan, hagyd a falat. = lépdel oda Tenpa, majd hatalmas tigrissé változik. = Azt hiszem, áthatolhatatlan és gyilkos varázslat védi. = homokot kotor a falra, mire még a porszemek is megsemmisülnek.
- Ne menjetek oda! - kiált a cicákra Takumi. - Minako, hogy érzed magad?
- Fáj mindenem. Atsui! Samui! - gyorsan felül, de vissza is szédül Takumira és fejére fogja kezeit.
- Tehetetlenek vagyunk, amint megpróbálnám átvágni, meghalnék. - nézi a verekedőket.
- Mondtam, hogy nem öllek meg. - elengedi az ernyedt Zoyt. - Majd a te nagy szerelmed megteszi helyettem. - Takumiék felé kezd sétálni. - Kis rühes. - nyúl a kötő felé, ami szemét takarja. Takumi megijedve löki el magától Minát.
- Fuss! - suttogja neki, de a lány csak néz meredten.
- Ne... most apa kerül veszélybe. Nayong, csinálj valamit! - aggodalmaskodik a rejtekben Amai.
- Te is csinálhatnál valamit.
- De mit? Engem nem láthatnak meg!
- De, csak nem mondhatjuk el, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. - javítja ki Amait.
- Úgy csinálsz... mintha neked... lenne fogalmad... a szeretetről... - motyogja erőtlen a foltos kandúr. Ajkai közt kibuggyan a vér, de még lobog mancsaiban a tűz.
- Igen, van! Ezt pedig azért kapod, mert megölted azokat, akiket szerettem. - a harmadik tőrt akarja bátyjába szúrni, mire elözönli őt a láng. Felüvölt és felugrik Atsuiról. Ég a ruhája, s a bőre. A foltos kandúr pedig lángra lobban teljes testben, a szemében is játszik az őrült tűz, de haja és valamennyi testrésze is tűzzé válik.
  
|
- Nem... attól semmi sem lenne jobb... de ha menni akarsz, akkor ne hagyj itt, vigyél magaddal! - súgja a lány füleibe
- értem... - mondja a lány és kicsit távolabb áll, Kokoro mereven nézi mi is fog történni.
= Atsui! - ugrik majdnem a falaknak, mikor Arkon vissza tartja - Megőrültél, meg akasrz halni?
= De Atsui!
= Nem tudsz mit tenni!
= Atsui... kérlek... nagyon szépen kérlek ne halj meg! Nem teheted ezt meg, miután egyek lettünk... és bár nem érted mit beszélek, biztos vagyok benne, hogy hallod... érzed... Atsui...
   
|
Zoy a fájdalomra megrándult majd résnyire szűkíti szemét.-ölj meg de Samui utána veled végez!-Mondja mérgesen de amint meghallotta hogy párja is megölné nem mer megszólalni a rémülettől.
|
- Én se akarok menni... de akkor talán megoldódna... - motyogja. Az ölelésbe feledkezik, nem is figyel semmire.
- Rendben. - mosolyog a semmibe Renji. Megrezzen, mikor a nyál a sárkányon átmegy. A sárkány csak lélek, szellem, így csak azzal érintkezik, amivel akar, a kardok és ütések átfutnak rajta, ha úgy akarja, viszont Ren a korábbi összeolvadás hatására valamennyire eggyé vált a sárkánnyal, így neki okoz egy kis fájdalmat a nyál, mely a földre esik. Morgás tör fel a kandúrból, majd visszahívja a sárkányt. - Menj picit távolabb, egyesülök vele, így fogok látni is és sebezhetetlen leszek. - mondja Halonának.
- Nekem sem jut semmi eszembe. Csak azt tudom, hogy nem akarom, hogy egyesüljenek. - nézi a testvérét. Felugrik. - Ren! Ne csináld! - kiált neki oda, de kérése süket fülekre talál.
- Én is szeretlek Nan... - motyogja kínlódva és küzdve egyszerre.
- Szeretet? Fogalmad sincs róla. - fölénybe kerül Samui, az a sérülés, amit ő okozott, nagyobbnak bizonyul az Atsui égette fájdalmaktól és újabb jégkést döf bátyjába.
- Atsuiii! - sikítja torka szakadtából Mina. Könnyeit a fekete világ felé fröcsköli, de mindhiába, nem jutnak át a falon, hanem megsemmisülnek rajta. Megpróbálja a fonalakat is átjuttatni, de azok azonnal átvezetik azt az erőt, amit rejt a fal és a fájdalomtól felkiált.
- Minako! - Takumi mellé térdel és próbál némi életet verni a lányba, persze csak képletesen, nem ütné meg sosem, de ölébe emeli a félig ájult lányt.
- Bolond lány! - szentségel Nayong és a földre ejti Minát.
- Ne hagyd meghalni az anyám! - suttogja rémülten a megbúvó Amai. - Még meg sem születtem. Sőt... még nem is fogantam meg... ha meghal, nem is fogok és akkor eltűnök, mintha nem is léteztem volna. - magyarázza a fehér hajú fiúnak.
- Pontosan tudom. - gondolkodik, hogy mit tehetne.
- Visszakerülsz rendes helyzetedbe? Hmm... mire gondolsz, buta nőstény? - közelebb lépdel Zoyhoz. - A kezemben van az életed. Szó szerint. - egyik kezét megemeli és a fekete villámokból egy szívet formál, majd megszorítja azt, hogy Zoyt erősebben üssék az áramok az őt körülvevő energiából, s még nagyobb fájdalmat okozzon neki. - Ha nem akarsz most meghalni a kezem által, jobban teszed, ha nyugton maradsz. Szívesen nézném végig, ahogy a kedves párod ontja ki a véred. - mosolyog sötéten.
|
- Nem! Erre gondolni se merj! - öleli át a lányt - Nem akarom, hogy elmenj, hogy itt hagyj egyedül! Szeretlek... - csuklik el hagja az ijedtségtől
- Renji csak óvatosan! - fogja meg a fiú kezét és átveti vállára - Vezetlek majd... rendben?
Kokoro csak hang nélkül tűr, a sárkány sokkalta erőseb, mint ahogy gondolta volna, de eszébe jut a nyála - Mit szólsz ehhez? - köp a sárkány felé és várja hátha lesz valami hatása.
- Delsin! Nyugodj meg és próbáljunk gondolkodni! De... a fenébe is, semmi kézenfogható nem jut eszembe!
~~ Atsui! Ide figyelj rám! Én hiszek neked, nem választhat el tőled senki érted? És tudod miért? Mert SZERETLEK és ezt semmi sem befolyásolhatja! Mert egyek vagyunk... és ne merészelj meghalni neked, mert esküszöm követlek a halálba is! - üzeni a fiúnak fekve, mivel mikor Takumi ledobta nem tudott talpon maradni
|
Zoy nem érti mindezt majd meghallja Minát de nem tud odanézni mert még mindig bénult.-Ha egyszer visszaállok rendesen a bénulásból azt nem éled túl!-Morogja ismét vicsorogva.
|
- Nincsenek itt... félnek... rettegnek... - leguggol és összehúzza magát, mintha zord hóban ülne, s fázna. - Nem tudom. A szellemek úgy illantak el, hogy alig mondtak pár szót... kiabáltak... Engem akar... Mila... engem akar... azon gondolkodom... vele megyek... - megremeg, ahogy belegondol a dologba. - Félek tőle.
- A kard az enyém, s nem adom oda. - mondja Halonának Ren, majd megmarkolja a markolatot. - Látás nélkül is egész vagyok, a szemem helyett Halona vagy a sárkány vezet. - mondja elszántan. - A sárkány engem választott. - kiengedi a sárga lényt, ami azonnal nekimegy Kokoronak, s amint hozzáér, áramütésekkel sokkolja a macskafiút.
- Fogalmam sincs. - nézi aggódva a testvérpár küzelmét Delsin, majd Renre kapja tekintetét. - Szerinted meg akarnám ölni a testvérem, ha nem lenne igaz? - remeg meg hangja. - Ren... a sárkány... - fülei félelmében lapulnak a fejéhez, s a farka is vadul járni kezd. - Mit tehetnék? Mit tehetnék? Mit tehetnék? - összeroskad és gondolkodni kezd. - Gondolkojd Delsin, nem dísznek van az agyad. - finoman ütögetni kezdi homlokát.
- Akkor is meghalsz! - Samui talpra szökken, nem törődik a fájdalomtól és nekiront Atsuinak. Morgás, vinnyogás, karomcsapások zaja hallatszik. Nincs por, viszont vér van. Lobban újra a láng, s a fekete macska felordít, mégsem ereszti bátyját, átdöfi egy jégből formált tőrrel, s így a foltos macska hangja is csatlakozik a halálmenet hangjaihoz.
- Samui hívott ide. - mosolyog elégedetten a hangokat hallva. - S mostantól hozzám tartozik, egy a céllal. Beállt a Sötétség Szövetségébe. - a legelégedettebb és leggonoszabb mosoly jelenik meg arcán. - Lassan mindenki megérkezik. - néz unokaöccsére és Minakora, akik befutnak a három cicussal.
- Neee! - felsikoltva rohan Mina a két bátyja felé, semmi mást nem is vesz észre. - Ne öljétek meg egymást! - a veszélyszenzorai olyan erősen élnek benne, mint talán még sosem, kétszer összeesik a fájdalomtól, de akkor is talpra áll és szalad tovább az ikrek felé.
- Minako! - mind a három macskát elejti és ijedten kap a lány után Takumi, de alapból le volt maradva, esélye sincs elérni a nőstényt.
- Segíts neki! - rivall a megbúvó lány a fiúnak, aki elkapja Minát az erejével, mielőtt hozzáérne a fekete falhoz.
- Ne aggódj, nem hagyom meghalni. - megemeli Minát.
- De az ikreket se.
- Ne aggódj... a jövőben élnek.
- Az nem jelenti, hogy élni is fognak.
= Akkor jó. = ül a földön Tenpa. = Úgy látom, becsatlakoztunk egy hatalmas harcba. = feláll és várja, hogy átalakulhasson, ha Takumi szól neki.
|
- Sikerült! Vissza került a kard Renjihez! - örül meg kicsit a lány, de mosolya hamar lefagy arcáról - Mit tehetnénk ellene? Nem tudod hogyan lehet megállítani? Mit mondanak a szellemek, nem tudnak segíteni nekünk?
Kokoro fájdalmai ellenére feláll, testét külömböző égési hegek borítják, mivel a gömbök felrobbantak, de pár perc múlva el is tűnnek - Azonnal add vissza! - sziszegi és Renjiékhez lépked - Add vissza a kardot! Nem jogosan van nálad... mit szólnál ahhoz ha megegyeznénk abban, hogy vissza adom a látásod, ha nekem adod a kardot!
Mia csak feszülten figyel - Te elhiszed, hogy megtette? Delsin... nem lehet, hogy csak itélkezünk és ez nem is az igazság?
- Huh... ez a kis kölyök nagyon kitartó... mi legyen Renji? - kérdi kicsit aggódva a fiútól
=Köszönöm... mondja Nantan macska alakjában, majd Tenpához fordul - Néha ez vagyok, néha az... nem sokan ismerik ezt az alakomat...
= Én teljes mértékben négylábú vagyok! - szólal meg Arkon is
|
Zoy a villámok hatására megbénul de a száját még tudja mozgatni.-Hagyd békénSamuiékat és engedd el őket!-Mondja szenvedve a fájdalomtól de valahogy kibírva.-Hagyj minket élni és tűnj el!-Morogja Zoy.
|
- Mila... - nézi ijedten a lányt, majd Kokorora koncentrál. A fiút is megfogja és a kardot az ég felé, a fiút pedig a föld felé kezdi erősen húzni. - Nem szerezheti meg az a gonosz lélek. - motyogja és rettegve a bosszútól, de attól is, hogy ha megszerzi a kardot Osoreru, eljön a pokol világa küzd, hogy letépje Kokorot a fegyverről. Örül, mikor Halona besegít neki és végül a fiú leesik.
- Valami baj van... nem szállhatta meg... vagy végülis elképzelhető... - figyeli Delsin is a két macskafiút. - De inkább kiderült valami... Atsui megölt valakit... valakiket... a... - elakad a szava, csak formálja az utolsó szót: családját.
- Ide, hozzám. - utasítja a kardot és nyújtja ki Renji a kezét, mire a kard felvillan elég erős, sárga fénnyel, s így levetkőzi Yowaiko fogását, majd gazdája kezébe száll.
- Ostoba lány. - mosolyodik el magabiztosan Osoreru, s minden csapást véd vagy kikerüli őket. - Szeretnél meghalni? - sötét villámok törnek fel kezéből, melyek bénító fájdalmat okoznak Zoynak. Hiába menekülne, a villám gyorsabb és kikerülhetetlen. Éget, mar, kínoz, ráz és bénít.
- Mih... ezh...? - alig kap levegőt Samui szorításától, de a fekete kandúr is szenved az égési sérülések okozta égető fájdalomtól. Nem is veszik észre a külvilágban történő dolgokat, csupán ölik egymást. Néha jégszilánkokat küld Atsui felé, amit a fiú lángcsóvával semlegesít.
- Nem lesz ez így jó... - egy idegen, fehér hajú fiú bújik a sziklák közt. Nem tudni, mióta figyeli a többieket, de aggodalom van szemében.
- Hát nem... - mondja neki suttogva egy világos hajú lány.
|
- Értettem! - mondja Mila, majd feláll - Nem fogom hagyni!
- Ne! - Kokoro nem engedi el a fegyvert, csimpaszkodik rajta, keze már majdnem lecsúszik, de amilyen erősen tudja, tartja - Nem hagyom!
- De miért ilyen hírtelen? Megszállta valami? - nézi ijedten a két testvér harcát
- Renji! - néz a fiúra, majd a kardra - Vissza szerzem neked! Nyugodj meg! - mondja, avval egy fénygömböt küld a fiúra, de az még akkor sem ereszti, csak kicsit lejebb csúszik, Halona nagyobb gömböt formál és azt ereszti útnak, a fiú fájdalmában fel is kiállt, majd lezuhan a földre.
|
Zoy ilyedten bámulja a testvérpárt majd meglátja Osorerut és azt is látja rajta hogy élvezi ahogy azok ölik egymást majd elé sétál.-Ez neked mire jó?-Kérdi mérgesen Zoy majd megtámadja Osorerut.
|
- Megöli a bátyját! - nézi, amint elkezdődik a csatározás a fekete világban. - Megszerzi a kellékeket! - kiszakítja magát Mila karjaiból, majd megfogja a kardot az erejével és felrántja az égbe, hogy Kokorotól elvegye. - Mila! - néz vissza a lányra. - Bármi történjék, nem szabad, hogy engem, a kardot, vagy bármit elvigyen!
- Nekem is. - védelmezőn Miakoda elé áll. - Nekem is őrült rossz érzésem van. Atsui! - nézi, amint ölik egymást testvérével. - Valami nincs itt rendben. Nagyon nincs...
- A szemem! - Ren ijedten kap eléjük. - Nem látok! - ijedten kapkod. - A kard! Halona, a kard! - keresi a fegyvert. Míg Kokoronál van, elalszik a fénye, s úgy viselkedik, mintha csak átlagos kard lenne, de levegőbe emelkedve újra villogni kezd.
- De Samui... állj le... - próbálja megállítani testvérét minden erejével.
- Megölted a szüleim... az öcséim... a legjobb barátom... - elborult elmével verekednek.
- Nem! Én nem! - a felkiáltás egy lángcsóvát eredményez mancsaiból és újra megégeti öccsét, mire az összeszorítja mancsát és térde kényszeríti bátyját, akit őrült fájdalom jár át a régen szerzett seb irányából, melyről már azt hitte, végleg eltűnt.
- Ez az... öljétek csak egymást. - örömét leli a két fiú verekedésében, majd kinéz a kardra. - Makacs lány. - Yowaikora néz és ahogy találkozik tekintetük, a lány megkapaszkodik Milában. - Add nekem a kardot, vagy... - feláll és visszalép a többiek terébe.
|
- Samui... mit akarhat tőle? - gondolkodik el, majd Yowaikohoz fordul - Köszönöm... de ha bármi történne a védőpajzsal, akkor majd én is bevetem az erőm... senkinek sem hagyom, hogy akár egy ujjal is hozzád érjen!
- Nem tudom, de nagyon félelmetesnek tűnik... az a macska... nem tetszik... nagyon nem... rossz előérzetem van!
- Igen, mester! - mondja majd Renjire néz, evvel is megvakítva a fehér fiút, gyorsan oda szalad, szinte észrevétlen és a kard máris mancsaiban van és osoreru felé tartja.
- Igen, de vajon mit? - kérdi, majd hírtelen köpni nyelni nem tud a furcsaságokra - Mi volt ez?
|
Zoy le néz Osorerura majd leszáll a földre és közelebb megy ahoz a részhez ahol Samuiékat látja.~Miért kell ezt csinálni?!?~Kérdi magába majd legördül egy könnycsepp az arcán és aggodalommal telien nézi a párját és Atsuit.
|
- Nem te okozod a fájdalmat. - motyogja. - Tudom... érzem... Samui hívta... a harc miatt... - úgy kapaszkodik Milába, mintha az élete múlna rajta. - Nem hagyom bántani magunk. - remeg a hangja, de a védőpalyzs felemelkedik kettejük köré.
- Tudom. - fogadja a csókot boldogan, s viszonozza is szeretetteljesen. Átkarolja a lányt. - Csak eszembe jutott. - mondja neki, majd a fekete világra néz. - Mi történhetett?
- Ez kár... de nem baj. Előbb-utóbb úgyis kiismerjük. - kedvesen végigsimít Halona arcán. A kard az oldalán zizegni és rezegni kezd, mire a frász jön rá. - Hát ez?! - körbenéz és előhúzza a fegyvert, ami sárga fénnyel fel-felvillan. - Valamit jelez.
- Kokoro. - szólítja tanítványát. - A kard... - nézi Renji kezében a kardot. - Hozd vissza jogos tulajdonosának.
- Elintéznéd, hogy a szerelmem ellenem forduljon. - nézi Nant elrohanni miközben körkörösen lépdelnek öccsével. Mindkettőjük mancsában meg-megmutatkozik az erejük, Samuiéban jég, Atsuiban pedig tűz.
- A halálodért is kezeskedni fogok. - mondja jéghideg és gyűlölettel teli hangon a foltos kandúrnak.
|
- Sajnálom, hogy evvel fájdalmat okozok neked... - öleli magához a lányt és mikor Osoreru ténykedését látja mégjobban magához húzza - Itt van az a macska... mit akar itt?
- Tudod, nem is bánom, hogy nem vagy az... mármint, azt hiszem így a legjobb és én így szeretlek - csókolja meg párját
- Nem tudom... nem emlékszem... biztosan kitörölte az emlékeimet a múltkor... szerintem azért fájt a fejem is...
Shirei hírtelen magához rántja a fekete fiút és átöleli - Ki ez az alak? - néz osoreru felé - ismered? - kérdi, hátha a fiú tud róla információt
- Nem te! - rivall a lányra - Nem képzelsz kicsit sokat magadról? - kérdi a lánytól és figyeli mesterét
- NEM! Ő nem hazudott nekem! Nem csapott be! Én hiszek neki! - mondja, avval futásnak ered ~ Mina leállíthatja ezt, ezt az egész butaságot! - mondja és mikor eltűnik a területről átalakul, hogy gyorsabban tudjon szaladni
- Arkon! Kérlek menj utána! - szól Shirei a cicára, mely pár pillanat múlva már el is tűnik Nantan nyomában.
|
-Helaku kicsit elpirul,majd belemerül a csókba.-Nem érdekel ha néznek,mert szeretlek,és veled akarok lenni...-Simít végig a fiú arcán,majd szemeibe néz.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
