|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
-Igen kérek,köszönöm!*Válaszolta elmosolyodva a nőstény.Kivülről talán úgy látszott hogy minden rendben de ő is tépte magát belülről hogy mi is történt,mi hozhatta így ki belőle hogy Micoba szeressen.Bár ez a csalódás vitte rá talán arra az útra.Túlságosan összetört hogy nem kaphatta vissza párját,és mostmár szeretetre is szügsége volt.Hogy érezze hogy valaki törődik vele,szereti.És ezt az utóbbi időben nem kapta meg.* |
- Ankokuna kér reggelit? *kérdezte gyerneki ártatlansággal, szemei csillogtak, de eközben két éne folyamatosan civakodott egymással, a kérdés h a nőstény vajon melyikbe is szeretett bele... mindkettőbe vagy csak egyikükbe? Talán még maga sem tudta, de Mico gondolatai csak "gazdája" körül forogtak, aki pedig Minocsit nevezhette volna pont evvel a jelzővel, az előző éjszaka után* - Kér? *kédezte újra pár másodperc leforgása után* |
*Ankokuna fáradtan nyitotta ki szemeit.Bár mégis úgy érezte hogy kipihente magát és hogy ereje is visszatért.*-Jó reggelt!*Nyújtózkodott lustán és Micora nézett.*~Még mindig nem hiszem el ami történt...!~*Motyogta magában kicsit zavartan.Sosem hitte volna hogy egyszer egy nőstényt fog szeretni.De ha egyszer így alakult,kicsit furán érezte magát mégis biztos volt benne hogy szereti Mico-t.* |
*Másnap reggel már Mico ébredt az ágyban, s csodálkozva nézte a nőstényt, bele merült az arcocskába, s megsimogatta* - Mico boldog... akkor is ha Ankokuna haragszik rá.. *suttogta magának, majd a nőstényhez bújt mégjobban, ahogy csak tudott* |
*Ankokuna fáradtan nézett Mico-ra,értette amit mondott mégsem volt most valahogy kedve "felfogni".Bólintott és fáradtan nyúlt el az ágyon.Valahol boldog volt de mégis fájt hogy nem sikerült amit akart,fölöslegesen fáradtak ennyit,Mico is feleslegesen sebesült meg Kamiya keze által.Hamarosan álomba merült és már semmit sem érzett a fájdalomból ami ébren kínozta.* |
*A nőstény megnyalta ajkait, majd a lányéra tapasztotta őket, amikor elszakíttotta őket a lányétól csak ennyit mondott* - A nevem Minocsi... sötét erők démona... *tolta el a nőstényt, majd felállt, s felkapta a most törékeny testet, magához szorította és az ágyra tette, s maga is behúzódott mellé* - Aludj... kell neked az erő... hálával tartozom neked... |
*Ankokuna továbbra is fájdalmasan szipogott mint egy kisgyerek,ilyet sem sűrűn látni tőle,még mikor megcsókolták sem reagált csak lehiggadt egy kicsit.Úgy érezte újra szereti valaki és hogy megint boldog lehet,de valahogy most az sem zavarta hogy Mico lány volt.Füle mellett valahogy most elszállt az hogy Kamiyát legyőzhetné,csak egy valamit szeretett volna,hogy újra szerethessen valakit aki viszont szereti őt.Túl sokáig élrt érzések nélkül,és nem tetszett ez neki hisz ő nemigen volt ilyen.*-Csak a tiéd vagyok...!*Suttogta erőtlenül részben mert megint boldog volt,és hogy sok erőt igénybevett hogy a kandúrt akit szeretett megpróbálta visszahozni.Fejét Mico vállára hajtott és lehunyta a szemeit.* |
*A cicalány átölelte a nőstényt amikor látta, hogy sír* - Mico sajnálja... - Mico nem akarta hogy Ankokuna sírjon! *magához szorította, s akkor hírtelen villámcsapásként megfogta állát és megcsókolta a nőstényt* - Ne aggódj majd én elfeledtetem veled a bánatod *mondta amikor abbahagyta a csókot* - Szeress engem, légy az enyém, add a tested és add a lelked... *szagolt bele a lány illatos fürtjeibe* - Ne sírj... *harapta meg óvatosan fülét* - Ne félj semmitől... hatalmat adok neked hogy legyőzd Kamiyát.... de ehhez add magad nekem... |
*Ankokuna boldogan tért ide vissza,örült hogy megszerezte amit akart és végre visszahozhatja párját.Megint boldog lehet vele és együtt élhetnek,és Mico is velük maradhat.Megállt a barlang előtt és a nap felé nézett.Kivette a nyakláncot és elmosolyodott.*~Vissza foglak hozni!~*Térdelt le a földre.Lerakta a kis követ maga elé,majd óvatosan rátette kezeit és behunyta a szemeit.Kezei körül ismét a kis fekete villámok cikáztak.*~Alvilág lényei,kérlek titeket halgassatok meg!Hozzátok vissza ezt a lelket,ki ebben a nyakláncban van!Küldjétek elém most!~*Nyitotta ki hirtelen szemeit és a sok kis fekete villám a földbe eltűnt.Ankokuna csak várt és várt de semmi nem történt.Nem értette mi lehet a baj,de még nem esett kétségbe bár erejéből vesztett.*~Még egy próbálkozás!~*Nyúlt nyakörvéhez ami feketés-lilás fénnyel csillant fel majd lügtető fénnyel jelezte hogy a feketemágiát erősít.Ismét a kőre tette a kezét és újra próbálkozott.Remélte hogy ezúttal sikerrel jár.*~Most!*Parancoslt ismét a lényekre akik segítik az életbehozást,de megint semmi.Ankokuna sarkára ült és felvette a nyakláncot a földről majd mellkasához szorította és lassan sírni kezdett.Lehajtotta fejét így hosszú haja takarta arcát,szíve teljesen összetört hogy ígéretét nem tudja beváltani pedig a képessége megvan hozzá és mégsem...Úgy érezte becsapta a fiút mikor megigérte neki hogy újra visszahozza az életbe.*-Miért...?*Suttogta fájdalmasan,remegő hangon.*
|
*A lány nemsokára felébredt, feje sajgott, kereste Ankokunát de sehol sem látta. Utána iramodott hát, hiszen gondolta, hogy csak Kamiya után mehetett, sietős léptekkel szaladt, maga sem tudta miért s hová tart, de szinte viharzott utána a talaj* |
*Ankokuna meglepetten nézett féligmeddighátra a lányra.Nem tudta mi üthetett a nősténybe de mégsem akart még hamuvá lenni így hagyta magát egy darabig de a csóknál megkisérelte eltolni Micot.Mikor eszméletét vesztette felült és száját megtörölte.*-Beléd meg mi ütött?*Nézett le az ájult lányra.Még nem látta ilyennek amióta "ismeri".Furának találta ezt a hangulatváltást,főleg ilyen esetben mikor Ankokunai s bármikor megleckéztetheti.De a meglepettségtől így is hatalmasakat pislogott még.*~Az fix hogy valami új büntetést kell neki kitalálnom ha ettől így meg tud zakkani...~*FIntorodott el.Majd nyakán a kiszívott folthoz ért és kimászott Mico alól.Talán itt az esély hogy Kamiyához menjen.*
|
*Mico felnyögött, teste ívbe került, fájdalmasak voltak a nőstény érintései mégis volt bennük valami ami felborzolta testét, s hajtotta a vágy, amikor csak úgy abbahagyta a nőstény, hírtelen üressé lett minden, majd hírtelen szemei másként csillogtak mint eddig, s a lány után ment, átkarolta hátulról, s melleihez ért* - Nem hagyhatsz csak úgy ott egy kiéhezett testet! *ördögi láng gyúlt szemében, s hátra rántotta a nőstényt, majd a földre teperte* - Láttad mit tudok ugye? akkor pedig ne ellenkezz... *megcsókolta a nőstényt, s nyakába csókolt, kiszívta nyakát, s ujjai táncot jártak a mellein, majd egész testén, elérve a lány érzékeny pontjáig, s mintha a ruha ott sem lett volna, a nőstény nyalogatni kezdte a lányt, amint vágya kicsit csillaodott, a lány eszméletlen állapotban terült el Ankokuna testén, mintha csal aludna* |
*Ismételten a lányba hatolt de most nem csak az egyik ujjával hanem kettővel.De most nem hagyta annyiban hogy elkóborolt,mozgott is benne ujjaival egy keveset.Miután úgy érezte hogy épp eleget kapott a lány békénhagyta és felállt.*-Ne forduljon elő mégegyszer hogy egyedül elmész bárhova míg alszom!Kamiyához pedig főleg ne!*Nézett le rá.Aztán megfordult és kiment a barlang előtti kőre majd leült és a távolba nézett.*~Lehet azt hiszi hogy én küldtem rá Mico-t,de oda fogok én menni magamtól is mikor Mico elaludt!~*Határozta el magában.Fülei továbbra is hátra voltak csapva.*
|
- Mico tudja.... *hörgött fel a lány, s ahogy a nőstény rámászott valami megint feléledt benne, szemei érzékiek lettek, s mintha kicserélték volna az eddig elbújó lányt,. hagyta hogy Ankokuna azt tegyen amit csak akar, hiszen ez volt abűntetése, de mégis olyan édesnek érezte ezt a kínt, mintha csak mindig erre várt volna, keze ökölbe szorult, lehunyta szemeit, majd várt, várta a kínt és a gyönyört egyszerre* |
*Ankokuna kapucnija megint takarták szemeit de arca semmitmondó és rideg volt.*-Szivesen...De te is tudod hogy büntetés jár azért mert elkóboroltál!*Szólalt meg közönyösen.Túlságosan is hideg volt,tudta hogyhaérzései megint előjönnek sírásban törne ki.Tudta hogy Mico azért ment el hogy megszerezze a párja lelkét de nem sikerült neki.És mivel így is épp eleget sírt,sőt még Mico előtt is,nem akarta hogy megint így történjen.Mindentovábbi várakozás nélkül ismét a lányra mászott és a földnek nyomta de mégsem durván.Egyik keze ismét elindult a lány érzékeny pontja felé.A furcsa az egészben az volt hogy fülei hátra voltak cspva,míg a legelső büntetésnél nem.*
|
*Mico felszisszent s lassan kinyitotta szemét, körbe nézett, s látta hogy már haza is értek, fülei lekonyultak, arca kislányos bájjal nézett a nőstényre* - Mico köszöni... *nyúlt egyik kötéséhez, s megint felszisszent, aprókat lélegzett, majd csak várt hogy mi is fog történni, lassan eluralkodott rajta a félelem de ez nem volt szokványos, vágyta is a félelmet, mégis kín volt testének* |
*Ankokuna bevitte a lányt a barlangba és leültette a földre.Látta hogy elaludt de azért bekötözte sebeit,bár igyekezett nem úgy csinálni hogy ne fájjon dehát azért mégsem lehet úgy.Tudta hogy amiért elkónborolt büntetés járt de ha eddig sem félt tőle akkor nyilván most sem fog.Nem akarta felkelteni majd felkel és utána is lehet.*
|
*Miközben a nőstény tartotta, Mico behunyta szemét és elaludt, égett a teste de nem a sebektől, vissza folytotta a feltörekvő érzést, sebei fájdalma is csillapította ezt, na meg álmossága is, óvatosa kapaszkodott a lány ruhájába, s hagyta hogy vigyék, bár gondolta hogy lépésének meg lesz a következménye, valahogy mégsem félt* |
*Ankokuna álmában ismét párjával volt,boldogan éldegéltek együtt de persze Mico is ott volt velük és Kamiyát is megleckéztették párszor.Észre se mvette hogy álmában lefektették sőt úgy aludt tovább békésen.Nemsokkal később felkelt a túlzott csendre és rémülten ült fel.Körbenézett de shol nem találta a nőstényt.Gyorsan felpattant és körbenézett ahol utoljára Mico megbújt de a hasadékban sem volt.Gyorsan elgondolkodott hogy még hol nézheti meg de eszébe jutott hogy végülis nagyon határozottan mondta neki hogy segít visszaszerezni párja lelkét.Remélte hogy nem oda ment Mico de végül támadáshoz használt gyorsítását bevetette és lábait kapkodva indult meg a lány után.*
|
*Pár perc múlva a lány észrevette, hogy a nőstény elaludt ülve, lassan lefektette, hogy kényelmesebben aludhatjon, s nagy elhatározásra szánta el magát, meg fogja szerezni az üvegcsét, vissza hozza az élete árán is, ezért neki iramodott a labor felé, mintha tudta volna merre is találja őket, s akármennyire is félt belevágott* |
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
