|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 15:37 - |
Ez egy nagyon szemkápráztató hely. Nagyon kell figyelnie annak, ki arra jár. Egyik pillanatban van alattad talaj a másikban már nem biztos. Itt lehet fejleszteni képességeid, gyakorolni, de vigyázat, szörnyen gonosz és erős lények is meglapulhatnak itt. Évente egyszer a három hold egymás mögött áll és akit eme sugár, amit így leadnak teljesen eltalálja, minden sebe beforr és a következő évig erősebb lesz. Ez az időpont általában Augusztus 28.-ára szokott esni.
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
- Én is tégedh.. - nyög fel, de ekkor hatalmas fájdalmat érez karjában, kicsit elhúzódik Helakutól - Ne haragudj... - szorítja össze fogait, amjd mikor múlik a fájdalom vissza megy és nyevével végignyal a fiú mellbimbóin - a kezemet most nem tudom használni... - megy fel a fiú szájáig és azon is végignyal - de majd kárpótollak a nyelvemmel...
|
-Helaku idejön a fiúval,és egy kis zugot talál,oda beteszi szerelmét,majd maga is bemászik.-Imádlak..kivánlak...-Mondja,és vlgig húzza kezét a fiú forróságán.-Baby...-Mondja,és megcsókolja.
|
 -Ennek meg mi baja volt?-Mondja gondolkodva.
|
Shireli fogja magát és elugrál a területről és a bővös folyó felé tart.
|
Szi...szia.-mondja félősen és hátra lép egyet.
|
Whiteblack felrepül egy idegent vesz észre leszáll hozzá.-Üdvözöllek a nevem Whiteblack.-Mondja Shirelenek.
|
Shireli ovatosan lépked és közbenkörbe-körbe pillant.~Nagyon ijesztő ez a terület.-gondolja magában majd meg áll és onnan figyel.
|
-Mondcsak, ki lenne az? -*kérdi a lány*
- Van egy pár és a lányt Vomicának hívják -*mondja határozottan*
- Okés. És ,hogynéz ki?
- Vomicának sötét kék a haja, 55 év körüli, van egy nyaklánca és azon ezüst szív alakú medál
-Rendben! Utoljára hol volt?
- A havas hegyvidéken
- Indulok! Jah és élve,halva? -*fordul vissza a lány*
- Egyszerűen csak sebezd meg! És ha lehet súlyosan! - *mosolyog a fiú és kacagni kezd * ~ Na Serpent! Ha nem neked akkor aki közel áll hozád azt sebzem meg! ~
~ Akkor csk súlyosan kell megsebezni! ~ * mondja magában és elindult a havas hegyvidék felé *
 
|
* Meor lassacskán kezd felépülni és a bosszúra szomjazik* ~ muszáj valahogy visszavágnom! ~ * jár eszébe és megpillantja Shelleyt * -Üdv idegen!
- Üdv! - *mondja morcosan Shelley* - Nem tudod, hogy kihez tudnék menni akinek szüksége lenne rám?
- Én? Nem tudom. Egyáltalán mi a munkád?
-Fejvadász vagyok - *mondja s ördögi vigyor csillan fel arcára *
-Pont jól jönne! - *derül fel és arcán neki is ördögi vigyor csillan meg*
|
*Shelley othonosan mozogva ugrándozik a területen én ostorjával morzsolja össze a köveket* ~ Túl unalmas ,hogy nincs most kire vadásznom!~ *gondolja*
|
~ Talán túl szép ,hogy igaz legyen ~ gondolja a lány és alatta megmozdul a talaj, Enigma felkapja fejét és felugrik ahol egy másik sziklára esik - Talán jobb lesz ha máshová megyek... - s elindult
|
- Mi? Milyen tűz? Halucinálsz...- a lány homlokára teszi kezeit, a föld ismét megnyílik alattuk, Kokoro épp csak fel tudja kapni a lányt, majd magához szorítja - Talán az a fehér lány... vagy akik ott voltak tudnak nekem segíteni! - szalad vele vissza a tengerpartra
|
*Mikor levegőt vesz,enyhén sípol a tüdeje.Arca láthatóan kipirosodott,homlokáról hideg veríték folyik,s forró az egész lány,egy kicsit remeg is.Az égre mutogat.*-Ott!Nem látod?Ég!*Persze semmi sincs ott.Mindössze a láz okozta képeket látja.Mert lázas bizony.Túl sokat töltött a hideg vízben.*-A mágja..anyu..*Kapkod levegő után.Forog vele a világ.Azután minden sötét lesz.És csendes.Szemhélyai ugyanis lecsukódtak,testén az izmok elernyedtek és enyhe puffanással terül el a földön.A szíve hevesen dobog és rázza a hideg,miközben lázálmok gyötrik.Láthatóan nincs jól...és mintha meg se hallotta volna Zokni kérdéseit...*
|
- Mi a baj? - nézi a mindig életvidám lánykát, aggodalom ül az arcán és féltés - Kirara... mi van veled? - megy a lány mellé és legugol - Hé... nem érzed jól magad? Vagy csak én vagyok aki zavar téged? Nem kedvelsz? Menjek el?
|
*Kitartóan bámul lefelé,mintha az élete függne tőle.*-Nem,nem kell,szerintem jó ez a hely.Tök jó,de tényleg.*Hangjában lelkesedés,ahogy körülnéz.Valóban felcsigázta érdeklődését ez a hely,s látszik rajta,hogy nincs tisztában a helyzet komolyságával.Bárgyún vigyorog,aztán pont akkor,mikor Zokni végigsimít a fején,hirtelen fújva hátrál el a nyílástól,aztán hátralapított fülekkel néz fel az égre,nyakát behúzza.*
|
- Vigyázni kell ezen a területen... mindig nézz a lábad elé, mielőtt bárhova is elszaladn a szeles lábad! Ne menjünk inkább egy biztonságsabb helyre? - kérdi, majd lelapítja füleit - Bocsi, hogy csak úgy ott hagytalak, de engedelmeskednem kell a mesteremnek! - simít végig a lány fején - Nagyon megharagudtál rám?
|
*Kis fáziskéséssel ugyan,de lassan eljut agyáig a sok kérdés.Megrázza fejét,mintha az ijedtséget akarná kizavarni belőle.*-Ühüm,jól vagyok.Mi?Mélységbeee?Dehát..azottt*Néz oda ahova lépni akart,s elkerekednek a szemei.*-Dehát amikor le akartam lépni róla,akkor még föld volt ott!!!!*Felugrik Zokniról és odaszalad,a fiú alaposan megijedhet hogy mindjárt beleszalad a mélységbe,de szerencsére a lánynak van annyi esze,hogy lelassítson mielőtt odaérne.Letérdel ott,ahol végetér a föld és a tátongó nyílás felé hajolva belebámul a semmibe.*-Hűűűűűű...
|
- Nincs semmi bajod? - kérdi de mivel Kirara még nem szállt le róla ő sem moccan - Majdnem a nagy semmibe léptél, ugye tudod? - néz rá kicsit szidalmazón, de mosolyogva - Hé! Miért vagy ilyen csendes? - néz kérdő pillantásokkal a lányra.
|
-Mi a...*Teszi hozzá mikor Zokni elkapja és lerántja a szikláról őt,sőt,még el is puffannak a földön.Fülei lekönyulnak,farkát maga alá húzta esés közben.Megszeppenve néz a fiúra.Még nem vette észre hogy hova is lépett volna.Szólni se tud,csak tátog,mint egy hal,alaposan ráijesztett a fiú,amikor váratlanul elkapta őt.*
|
Kokoro lihegve ér ide, lenyűgözi a táj és kicsit körbe kémlel, de szemeivel inkább Kirarat keresi és épp időben találja meg, még mielőtt kelépne a nagy semmibe elkapja karját és elhúzza, majd nagy koppanással ér földet magára húzva Kirarát - Megvagy! - mondja mosolyogva és még mindig lihegve
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
