|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
-A kedvedért,ezt a fájdalmat vállalnám...*Válaszolja.Kicsit meglepődik de nem mutatja,tüzesen visszacsókol.Már egész testében vágyja a kandúrt.Ám kivár.Felnyög a kandúr érintésére.*-Igen...ez pontosan az...*Feleli a vágytól remegő hangon.*
|
- Én úgy tudom, fájdalmas egy nősténynek csak úgy... *mondja komolyan, majd megemeli Deliát és egy kisebb sziklapárkány félére teszi ahova még elér a víz, óvatosan fölé kúszik, megcsókolja, majd csókokat nyom végig a testére, melleit kényezteti ujaival majd nyelvével is* - Ezt hívják előjátéknak igaz?
|
*Az ő teste is ég a vágytól,a víz ellenére a teste elég meleg.*-Akkor...oltsuk el azt a tüzet...*Mosolyog ártatlanul.Ismét végigsimít Nameless férfiasságán.*-Meg van hozzá az eszközöd...*Vigyorodik el alsóajkába harapva.*
|
*Nameless nem érti a helyzetet nem érti ezt a különös szimpátiát, de ügyetlen visszacsókol, majd végig simít a nőstény nyakán, egyre csak jobban ég a teste* - Olyan mintha a pokol tüze égne bennem... *mélyen veszi a levegőt* - Én is... szeretnék ilyen reakciót kiváltani belőled... *csúszik le a nőstény válláról a mellei felé keze*
|
*Delina csak mosolyog.*-Ez?Ez egy normális reakció volt a te részedről,az enyémről pedig...egy ártatlan kis ösztönzés,mondhatjuk így is...*Válaszolja.*-Voltam,egyel.*Feleli.*~Aki kihasználta az érzéseimet...~*Folytatja magában,hisz ezt még nem akarja elmondani.Benne is dúlnak az érzelmei,a vágy.De nem akarja lerohanni Namelesst így ismét csak megcsókolja.*
|
*A kandúr felnyög az érintésre, majd gyorsan szájához tapasztja kezeit* - Ez mi volt? *néz kérdőn, pirultan a lányra majd mély levegőt vesz* - Te már voltál más kandúrokkal? *kérdi hírtelen, de az érzelmek egyre vadabbul tombolnak benne*
|
*Odaúszik ismét és ismét megfogja a kandúr vállát egyik kezével.*-Hiszen nemrég kezdtél el élni,nem sok nőstény tudott volna neked ilyesmit felajánlani.*Mosolyog rá nyugtatóan.*-Ne aggódj,egyszer,valakinél el kell kezdened.*Mondja neki,s másik kezével megérinti Nameless férfiasságát óvatosan.Lassan végigsimít rajta.*-Majd segítek ebben is...*Dönti homlokát a kandúréhoz.*
|
- De.... de igen szeretném, hogy ne szeretném? A testem már követeli is, csak... ilyet még senki sem ajánlott fel nekem... *nagyot nyelt, majd ő is közelebb húzódott a nőstényhez* - Sokszor csinálták macskák az árnyékomban, de... elég tapaztalatlan vagyok... *lapítja le füleit*
|
*Delina ott maradt ahol az előbb hagyták.*-Először senki sem ismeri a másikat.*Emlékezteti.*-Aztán szépen-lassan mindenki megismeri a másikat.*Folytatja és kicsit közelebb úszik.*-Ez igen egyszerű...mert én ezt szeretném.Te talán nem?*Kérdi.*
|
- Várj... *mondaná de torkán akad a szó, a nőstény annyira feltüzeli evvel az egy csókkal hogy még a szemét is elfelejti lehunyni... azaz... nem is tudja hoy le kéne csuknia a pilláit, de pár pillanat múlva automatikusan teszik a dolgukat. A nőstény érintései serkentően hatnak rá*~ Mi a fene? Olyasmi ez mint a férfiaknál? Hogy szeretik a szüzeket? Talán... de... olyan kellemes... *amikor végre észbe kap, elhúzódik anősténytől* - De mi nem is ismerjük egymást nem igaz? Miért segítenél rajtam?
|
*Delina visszaúszik.*-Pontosan...éppen ezért is érthető ez az egész helyzet,a reakció,és minden.*Mondja neki nyugtatóan megfogva Nameless vállát.És az érintéssel talán újabb érzelmeket és reakciókat váltva ki.*-Talán tudom hogyan segíthetnék.*Mondja kedvesen.S óvatosan megcsókolja a már lohadni készülő kandúrt,ezzel újra visszahozva a lenti reakciókat.*
|
*A kandúr marad, nem csak azért mert szégyelli magát hanem azért is, mert ebben az állapotban nem igen lenne kényelmes a dolgo, inkább marad és lehiggad* - Ez az első...
|
*A nőstény sejti hogy mire gondol.S hogy könnyítsen a kandúr gondján,kicsit arrébb úszik.Kiváncsi hogy miként reagál,utána jön-e vagy ott marad és megpróbál lenyugodni.*-Elhiszem hogy az,de hány ilyen alkalom lesz még...*Kuncog sokat sejtően.Már nem is reagál a bocsánatkérésre,csak várja hogy hogyan alakul.Lesz-e elég bátorsága Namelessnek.*
|
- Igen... emiattt... *most úgy érzi magát mint egy kisgyerek akit a tanítónéni vallat* - Nem arról van szó, hogy mást szeretnék látni, csak ez annyira felkavaró számomra... és az odalent *teljesen elvörösödik, ebből a lány tudhatja hogy a kandúrnak merevedése van a látványtól* - Sajnálom... *összehúzza magát*
|
*Delina csak mosolyog,tetszik neki hogy tényleg közli vele Nameless hogy mit is érez valójában.És meg is nevezi azt.*-És a zavartság miatt érzed úgy hogy haza kellene menned?*Kérdi.Érti a célzást de úgy gondolja,próbára teszi a kandúrt.*-És...inkább az erdőt vagy a vizet szeretnéd látni?*Kérdi.*~Helyettem...~*Teszi hozzá magában,s már készül arrébb úszni.*
|
- Furcsát és zavart... és... azt hiszem olyasmit amit ti vágynak neveztek egy másik személy iránt... sajnálom, ez olyan szánalmas...inkább haza kellett volna mennem... azaz... a házba ahol éppen vendégül látnak vagy valami ilyesmi... a szemeim látnak akkor is ha nem akarom... *céloz a nőstény testére*
|
-Érzései mindenkinek vannak.S ha már élsz,akkor neked is.*Mosolyog.*-A jó és a rossz megkülömböztetése noss...az talán mindenkinek más...*Gondolkodik el.*-Most mit érzel?*Kérdi tőle kíváncsian.*
|
- De nem tudom, hogy mit kellene megtennem az életben... nem tudom, hogy mi a jó vagy a rossz... láttam az élőlényeket, láttam a háborókat és láttam nagyon sok olyan dolgot, amit talán nem lett volna szabad... nem tudom, hogy fogok e egyáltalán érezni valamit ebben a testben...
|
*Delia érdeklődően hallgatja a kandúrt,issza minden szavát.Elképzeli magát a helyében,egy fa aki emberi alakban is tud lenni.Visszafordítja magához a kandúr arcát.*-Ebben semmi furcsa nincs,az élet ajándék.Élvezd ki ameddig csak lehet,amíg csak tart.*Tanácsolja neki.*
|
*Nameless szemei szürkék maradnak, majd sóhajt* - Én igazából egy fa vagyok... valamilyen módon képes voltam emberi alakot ölteni... hogy megóvjam az életem szükségem volt a lélekkőre... amikor ezt megkaptam ismét visszaváltoztam, de sikerült ismét ebben az alakban visszatérnem és még csak pár órája érzem, hogy valóban élek... furcsa igaz? *fordítja el tekintetét a nősténytől*
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
