|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
- Rendben! *mászik be, s amikor Kirara utána jön, szájára teszi a kezét és csak ennyit szól* - Psszt! *nem érzi biztonságban magát, nem tudja miért de ő is nagyon megijedt, szíve a torkában dobogott, majd nem bírta tovább, kérdőre vonta a lányt, persze csak szigorúan suttogva* - Mit akar ez tőed? A virág kell neki a szemedből? *érdeklődik mert ő már többször felfigyelt rájuk, de a macska tavat keresett, eek pedig virágok* - Bár egy tó... nem lehet a szemedben... vagy mégis?
|
-Próbáljuk meg! Már közel van,érzem a szagát.Nem akarom,hogy beérjen! *Szinte már hisztizik.Amióta megváltoztak a szemei,egyfolytában megy ez a cirkusz,és soha nem érezte magát még ilyen ijedtnek és zavarodottnak.Gyorsan a barlang felé indul,és maga elé engedi Mauszut.Ha kell,hátulról nekiveselkedve tolja befelé a macskalényt,hogy segítsen neki :D,aztán nagy nehezen és kisebb horzsolásokat szerezve ő is benyomakodik.* |
*mauszu töri a fejét, de nem nagyon tud semmi ilyesmit, még nem nagyon követték, hogy valami elől el kéne bújnia, de ahogy mennek észrevesz egy kis barlagszerűűséget melynek szája éppenhogycsak akkor lehet, hogy beférjenek, így Kira nem tudna utánuk jönnni* - Kirara odanézz! *mutat a ziklára* - Beférünk mi oda? *érdeklődik*
|
*Egyetértően bólogat.* - Igen. Gyere,segítek menni.Azonnal el kell tűnnünk innen. Kéne találni valami búvóhelyet is *Azzal felsegíti a lányt,és támaszt kínál neki a vállán,aztán amennyire tőlük telik,igyekszik gyorsan közlekedni,közben töri a fejét.*-Nem tudsz errefelé valami tutibiztos bűvóhelyeet? *Kérdi aggódva,és egy pillanatra átfut az agyán: ~Bárcsak itt lenne Zokni...ő tudná mit kell tenni~ De hamar elhessegeti a gondolatot és a jelenre koncentrál.* |
- Hát ha nem lennék egyben, valószínüleg nem válaszolnék, hanem az egyik felem fennt lógna a fán a másik pedig valahol itt heverne*nevet* - Nyugi semmi baj, többet is kibírtam már ennél... viszont tovább kéne mennünk, ha nem akarjuk, hogy az a fura fazon ismét meg akarjon ölni minket... *figyelmezteti Kirarat, s a kandúr nem is jár messze, lassan bár de megtalálta az utat amit hagytak jelzésként neki* |
*Éles hallásával azonnal felfogja a lány gyönge válaszát.Rögtön a hang forrása felé indul,de közben idegesen néz körül,és szimatol is.Reméli elég messzire kerültek a kandúrtól,bár amerre jöttek,szép kis ösvényt törtek az aljnövényzetbe..Hamarosan ráakad a macskalényre.Odaszalad és letérdel mellé.* - Jaj az én hibám nem tudtalak megtartani bocsi bocsi bocsi! Egyben vagy? *Segít neki felülni.* |
*Mauszu repül a szélben, csukott szemmel és hírtelen érzi a kezek távozását, mosmár főleg nem meri kinyitni szemeit, mégi kénytelen, s amint kinyitja egy fának csapódik és nagyot nyekken, viszont majdnem tövestül kiviszi a fát, felelni már nem tud a lánynak, csak nyököget, és megpróbál feltápászkodni, amikor sikerül levegőt kapnia halkan szólal meg* - Lehetnék rosszabbul is... *keresi a hang forrását mert a bozót elnyeli Kirara testét*
|
*Ahogy rohan és cikk-cakkozik a fák között,egy éles kanyarnál kicsusszan Mauszuk keze az ővéből.Természetesen azonnal lefékez,de még így is jó 100 méterrel sikerül csak megállnia.A bozótostól pedig nem látja a lányt.Ledermed,és fülel. *-Mau! *Kiáltja.* - Mau,hol vagy? Jól vagy? Mauu! |
*A kandúr már nem tudja felvenni a tempót, pláne hogy fájdalmai vannak, a kölyök csak lóg Kirarán, s igyekszik kikerülni minden kis ágat amivel útközben szembe találkozik, de ebben az őrült tempóban szinte levegőt is fél venni, nem hogy még másra is koncentráljon, behunyja inkább szemét is, csak hogy ne látszódjon a pörgő táj, az ide oda hajló fák, égak, bokrok és fűszálak...*
|
*Egyik esemény a másik után történik.Bele is zavarodna,de akkor végre felmerül egy normális ötlet: Futás. Azonnal kézen ragadja a lányt,olyan szorosan,ahogy csak tudja,majd egyszerűen kilő.A táj elmosódik körülöttük,a huzat szinte elviselhetetlen,a lány pedig csak elvétve érintheti lábaival a földet.Ha Kirara nem fogná őt,már rég elveszítették volna egymást ebben a tempóban.Egyenesen a fák közé szaladnak.* |
- Nananana... kell a lány? Hát akkor vedd el, de add érte a titkod... vagy azt akarod, hogy most azonnal meghaljon? *egy fura kis üvegcsét vesz elő, benne valamilyen érdekes kis folyadékkal, ami méreg, s egy szippantásába belehalhat a kölyök, de ekkor Mausz nagyot rúg, s épp eltalálja a kandúr fájó pontját, így kénytelen görcsösen lerogyni és elereszteni Mauszut aki Kirara mellé szalad*
- Gyerünk futás! *kapja el a lány kezét, s ha az benne van a futás gondolatában, hát eliramodik vele, de a macska is feltápászkodik lassan és utánuk ered*
|
*Úgy szökken talpra,mint akibe tűt böktek.Meglepetten bámul a kandúrra,szemei elkerekednek.Az egyik virág épp szirmait bontja,gyönyörű fényjátékot űzve a macskalény szemében.*- Mi...mi..mi? Miez?Hogykerülsz te ide? Egyáltalán ki vagy te?! *Mauszura néz.* - Engedd el a lányt,moströgtön! Ő a barátom,nincs jogod hozzá! *Hegyes fogait kivicsorítja tehetetlen dühében,és nyughatatlanul toprog.Karmait is kiereszti mancsaiból.*
|
- Ez jól ment... *nyalja meg szája szélét* - és nagyon finom volt... nem gondolod? *vigyorog, s mégjobban elnyúl, végig méri a fákat és még mindig azon gondolkodik, hogy ezek a fák nem is létezhetnek, színes leveleik nagyon furcsák, ásít jó macska módjára, de ez injkább oroszlán hörgésnek hallatszik, de fura zajt is hall, nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, de rosszul teszi, hamarosan egy fura alak kapja el grabancát, s Kirarara mutat mutatóujjával*
- Hé... te vagy az a kölyök! Akiben a tó lakik! Add nekem a tudásod és nem bántalak, se őt *néz Mauszura* - se téged! *a szemüveges kandúr tekintete Kiraraba fúródik, ha csak nem lépett le azóta vagy nem ötlött ki valamit, Kira olyan erősen fogja a kapálózó oroszlánt, ahogy csak tudja*
|
*Gátlástalanul zabál.Mert az,amit ő művel,nem evés,kérem.Hanem gátlástalan zabálás.Addig tömi magába a húst,míg mindkét pofazacskója pukkadásig telt.Akkor aztán rág és nyel.Majd ezt a folyamatot ismételgeti,amíg meg nem tölti roppant bendőjét.Még a szálkákat és csontokat is gondosan leszopogatja.Egy morzsa nem sok,annyit nem hagy.Elgondokodhatunk,hogy hova fért ez a sok hús ebbe a vékony kislányba :D Miután jóllakott,széles vigyorral az arcán hanyatt dől,és enyhén kidomborodó hasát simogatja.* |
*Mauszu is ugyanezt teszi, a hal húsa most igazán puhának tűnik, főleg hogy majdnem fogai hulltak a még élő állattól, nem nagyon figyeli mit eszik, csak majszolja, tömi magába a halhúst, s közben azon gondolkodik, hogy milyen jó kis csapat lennének ők a lánnyal. Igaz nemrég ismerik egymást és a múltja is még igen zavaros, de nem tartja rossz személyiségnek, harap még sokat a halba, amíg meg nem telik bendője, s amikor ez megtörténik szétterül a selymes fűn*
|
*Elkerekedett szemekkel nézi a lány ügyködését,aztán arcára értő vigyor ül.*-Okééé! Már értem! Hajrá,éhes vagyok! *Azzal kezelésbe veszi a maga virágát,és sütni kezdi a halat. Hamarosan sülő hal ínycsiklandó illata tölti meg a levegőt,és a hús zsíros sercegése szinte zene Kirara füleinek.Mikor nagy sokára végre szépen átsül az óriás eldobja a virágot,mely már amúgy is kezdte égetni a mancsát,és mohón nekiesik a vacsorára valónak.* |
*A kölyök gondolkodik majd felpattan, miután kinyúl a nagy hal* - Én nem tudok de a piros virág tud... *néz körbe, s észre is vesz egy növényt, érte megy, letépi, s Kiraranak adja át, majd magának is keres egyet* - Na akkor te sütöd az egyik, én a másik felét, csak húzd hátra a virág szárát és máris jön a tűz, de vigyázz mert forró! *figyelmezteti, s példaképp be is mutatja a trükköt., a hal pedig már sülni is kezd*
|
*Türelmesen és fáradhatatlanul tartja a bestiát.A hal derekasan küzd,de két macskalénnyel szemben már nincs esélye,akkor se,ha ezek csak kölykök.Ráng még néhányat,aztán elernyed,és nem moccan többé.Kirara lihegve engedi el,és egy morranással lefordul zsákmányukról,hogy szusszanjon egyet.*-Ez aztán kemény volt *Vigyorog* - De hogy süssük meg? te tudsz tüzet gyújtani? *Közben feláll,és tanácstalanul körülnéz,mintha azt várná,hogy az erdő készségesen egy tábortüzet nyújtson át nekik.* |
- Máris! *fogja meg ő is jó erősen a halat, s minden erejével fogja, mintha csak az élete függne tőle, s hamarosan lassabb lesz a hal csapkodása* - Úgy érzem kezd gyengülni egy kicsit... *de még így is túl erősen rángatózik ahhoz, hogy végre neki láthassanak a megsütésének* - Kirara éhes vagyok... már... *nyafog. de azért tartja a nem pehelysúlyú óriáshalat*
|
-Ha már megsérteni nem tudjuk,akkor folytsuk meg! Igen! Egy hal se élhet víz nélkül! Gyere! *Azzal,amikor a hal ismét kiugrik a vízből,rohamra indul,és elsodorván a testes állatot,mindketten a parton nyekkennek.Kirara igyekszik rátehénkedni a veszettül csapkodó óriásra.Sokszor vágja képen egy izmos halfarok,vagy csapja tarkón a hátúszó,de ő hősiesen kitart,és valósággal átöleli a vacsorának valót.* - Segííts! |
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
