|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:41 - |
Két kastély található ezekben a hegyekben. Az alsó lakatlan, míg a tetőn láthatóban már uralkodik egy rém. Az oda vezető úton sok szörny és veszély vár, ahogy a lombok is rejthetnek meglepetéseket.
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
-De ha te maradsz ott akkor a hugod kerül ilyen helyzetbe mint most te hogy önmagát hibáztatja!*Motyogta neki aztán csak elmosolyodott hogy "megint" pozitívan látja a dolgokat.Ő is felállt.*-De én most veled akarok lenni,nincs kedvem a tesóimhoz vissza menni!JÓ végre egy kicsit függetlenül tőlük!*Fogta meg a barátja kezét.*
|
- Tudom, de inkább én mint ő... nekem ő fontosabb volt mint saját magam, nem bántam volna ha fordítva történik.... de pár napra rá mire ennek híre ment, apámat letartóztatták, engem pedig nevelőintézetbe zártak... de onnan könnyedén kiszöktem! *mosolygott* - És találkoztam RIkuval, most meg veled... nagyon örülök ennek! *állt fel* - Na gyere, keressük meg a családodat |
*Chiko meglepetten halgatta a barátja szavait,nem is érti hogy lehet valaki ilyen.Ha veri őket akkor minek neki gyerek valyon,ez az amit nem értett sosem.Ahogy a földöjn látta a lányt odament hozzá és letérdelt mellé.*-De az sem oldott volna meg semmit ha mondjuk te is ott maradsz,ne hibáztasd magad emiatt!*Mosolygott rá kedvesen bár nem tudta hogy ebben a helyzetben igazán mit mondjon,nem sűrűn került ilyesfajtákba.*
|
- Tudod nem mindenki ismeri a szüleit.... és néha jobb is így... én ismertem az apámat, folyton vert minket... *gondolt vissza* - A hátunk már úszott a vérben, a testünk tele volt lila foltokkal... a hugom... és én egyszer elszöktünk onnan, de ő utánunk jött és... *rogyott meg térde és nemsokára a földön találta magát* - a hugom aznap nem élte túl a verést... és én nem tudtam megvédeni, gyűlölöm magam ezért... ha egy kicsit erősebb lettem volna megvédhettem volna őt.... |
*Chiko figyelmesen halgatta aztán vigyorogva nézte a lányt.*-Hát a legnagyobb nővérem neve Cloey,eléggé morgós és anyáskodó típus bár mi inkább apunak hívjuk amine szigorú tud lenni!*Kuncogott.*-Aztán alatta a következő nővérem Trikszí,ő rettentő kedves és megértő testvér!Mi anyunak hívjuk amilyen kedves és gondoskodó típus mindenkivel főleg velünk!*Mosolygott.*-És a legkissebb nővérem Zoy,ő egy elég lobbanékony mégis kedves és aranyos lány!Nagyon sokat játszunk illetve játszottunk bár annál többet is képesek vagyunk veszekedni!*Nevetett.*-És persze én vagyok a legkissebb a mi családunkba!Anyuékat nem ismertük bár Cloey mesélt róluk...*Sóhajtott fel,fájt hogy nem ismerte a szüleit hiszen minden ideiglenes barátjának normális és rendes családja volt kivéve persze Anaíd akinek volt ez az aranyos kis állatkája.*
|
- Ohh... hát ez nagy kár... igazán szigorú lehet a nővéred, de ahogy hallom nagy családod van, igazán szerencsés vagy.... nekem... nekem csak Riku van... *nem mert beszélni a szellemről nehogy elijessze a kölyköt* - De így is nagyon boldog vagyok... hiszen ő itt van és most már van egy új barátom! *mosolygott Chikora* - Mesélj egy kicsit a testvéreidről... *kérte* |
-Lehet hpgy a két nővérem elengedne de a legnagyobb szerintem foggal,karommal hadakozna az ellen hogy én jól szórakozzak és elmenjek bárhová is...*Motyogta durcásan,ismerte Cloeyt nagyon jól.Nem sok helyre engedte el őt egyedül,egy idegennel pedig pláne.Bár ő már a nevét tudta és elég kedvesnek látta új barátját.*
|
- Ha a hugom... *hallgatott el majd mély levegőt vett* - Ha az én hugom eltűnnr nagyon aggódnék érte és mindent megtennék, hogy meg is találjam... így szerintem jobb lenne ha megkeresnénk őket... s ha akarod elkéreckedünk és eljöhetsz velem még felfedezőútra... mit szólsz? *érdeklődött* |
-Mennyit jöttem mégis?Elég sokat,és borzasztóan fájnak a mancsaim de még kibírom amíg megkeressük őt vagy őket de még ráérünk!Kibírom nélkülük ha meg keresnek hát keressenek!Majd megtalálnak!*Válaszolta Chiko ördögien mosolyogva.*
|
- Ohh... *komorodott el a lány arca* - Na de biztosan hiányol és lehet hogy már árkon bokron keres és nem talál, fáradtnak tűnsz... mennyit jöttél mégis? Amúgy az a dolog... majd megérted mi jó benne ha nagyobb leszel, de most először is fel kéne kuttanunk őket hogy tisztázzátok nem gondolod? |
-Nem is vagyok olyan kicsi!*Fújta durcásan.*-Egyépként meg nemhiszem hogy aggódna,nyilván a párjával van valahol és csinálják amit a szerelmesek szoktak!*Mondta undorodva mert ő még úgy érezte hogy ez egy undorító valami.*
|
- Akkor a legjobb lesz ha segítünk megkeresni őket, egy ilyen kis tökmag ne kószáljon egyedül *kacsintott* - Persze nem rosszból mondtam... csak te még elég kölyök vagy, a nővéred biztosan nagyon aggódhat miattad! |
*Chiko közelebb merészkedett,végül már ott állt mellettük.*-Én Chiko vagyok!*Mutatkozott be aztán a mókuskát szemlélte.*-De aranyos!*Mosolygot vidáman aztán Anaídra nézett.*-Igazából a nővérem mellől kóboroltam el!És persze kerestem őket csak egyenlőre nem találtam senkit csak titeket most!*Járt farka vidám táncot a levegőben.*
|
* A lány hírtelen megrezzent, nem számított idegenekre* - Szia... *köszönt végül majd integetni kezdett ő is* - A nevem Anaíd... ő pedig a mókusom Riku, téged hogy hívnak és mi szl hozott errefelé? Mi pont olyan lényeket keresünk, mint amilyen te is vagy! |
*Chiko fájó talpakkal vonszolgatta "kicsiny" tesét ki a fák közül.Elég nyűgös volt mert a fájdalomhoz nem volt hozzászokva túlságosan.*-Kár volt elcsatangolni Zoy mellől!Most fáj a mancson minden egyes része...*Nyűgösködött aztán megpillantotta a két idegent a háromból.Óvatosn,már amennyire lábaitól telt,odasétált és megállt tőlük nem messze.*-Szia...*Köszönt először a lánynak és bátortalanul integetett.*
|
*Két idegen zavarta meg, e békés táj nyugalmát, vagyis mondhatni hogy három, de a harmadik személy minden szemnek láthatatlan volt* - Vajon... merre lehetünk? Teljesen eltévedtem... *ült le egy kőre a lány* - És egy teremtett lelket sem láttam errefelé amíg ide jöttünk... lehet, hogy hiába jöttünk, nem él itt senki
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
/16-os karika!Nem ügyelek a biztonságodért!/
*Ahitot kirázza a hideg a lánynak és a hűvösebb levegőnek köszönhetően.TEljesen libabőrös lesz,de élvezi a dolgot.Követi Kisara példáját és nyelvével végignyal a lány testén,majd gyengéden beleharap a vörös ajkaiba.*
=Én is unatkozom.Mit szólnál,ha versenyeznénk itt a környéken.Ha a gazdáink akarnak akkor úgyis megtalálnak.=
|
/16-os karika!Nem ügyelek a biztonságodért!/
A lány megremeg és gyorsan veszi a levegőt, megszabadítja Ahitot a felsőjétől és végighúz felsőtestén, majd nyelve követi keze nyomát
= Rendben... de unatkozom Mork... csináljunk avlamit!
|
/16-os karika!Nem ügyelek a biztonságodért!/
*Ahito nyel egy nagyot,majd lesegíti Kisaráról ruháját ezzel megszabadítva a lányt a felső ruhájától.Gyengéden végighúzza egyik ujját a lány testén és közben le nem veszi tekintetét a lány szeméről,majd csókot lehet a piros ajkakra.*
=Nem tudom.De majd visszatérnek,ha úgy gondolják.=
|
[215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
