|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Sarasa néha kicsit meginogott de igyekezett visszanyerni mindig az egyensúlyát.Nem volt egyszerű dolga de minél többet igyekezett kihozni magából.Igazából közben,már amennyire egyensúlya hagyta,azon gondolkodott hogy milyen formában tudja még használni erejét.Fákat kitud-e csavarni a helyéről,indákat növeszteni a földből,mert a vastag gyökereket tudja használlni hogyha nagyon ideges.Mert a laborban már egyszer "hasznát vette".* |
*Yume csak nézte egy darabig, de neki is edzenie kellett, felkapaszkodott hát az egyik fa ágára és felmászott teljesen a tetejére, elővette kését és beleszúrta a fába, majd apró kis köveket szedett elő és feldobta őket a magasba, egyszerre kapta el az összeset, de egyesével, s közben arra is kellett vigyáznia, hogy egyensúlya megmaradjon, ezt eljátszotta párszor, minél apróbb kövekkel, a lány közelében aakrt maradni mindenképp és más most nem jutott eszébe* |
*Sarasa csöndesen halgatja a fiút hogy végülis mi a feladata.Első hallásra tényleg egyszerű volt de jobban belegondolva bár inkább ne jött volna el.Miután kicsit felrázta magát hogy indulni kéne bólintott hogy megértette.Ráugrott a rönkre de először rajtamaradni sem volt egyszerű.Miután sikerült egyhelyben megállnia rendezte sorait,vigyázzba állt és igyekezett magát tartani,szemét is lehunyta és igyekezett mozdulatlan maradni.De levegőt azért még vett.* |
- Ugorj be a farönkre, hunyd be a szemed és maradj ott mozdulatlanul amíg nem jövök érted... ja és vigyázz mert néha a mocsárból feljönnek apróbb lények, ártalmatlanok de ledönthetnek a mocsárba és hidd el elég kellemetlen szagú én már megjártam így... ha gond lenen csak használd a láncot amit adtam...és máris itt leszek! *adta ki a lánynak feladatát, ő nem egyszer esett bele már a bűzös mocsárba, először könnyűnek tűnik, de nem is annyira egyszerű* - Ja és tartsd az egyensúlyod mert a farönk néha mozog... |
*Sarasa kicsit kómásan bár nyitott szemmel követte a kandúrt,nem tetszett neki a hely dehát ez van.Ő választott úgyh ogy jön edzeni a kandúrral.Végignézett magán.*-Én már eleve úgy jöttem!*Mosolygott.Igazából ez a ruha nem volt több egy rövidnadrágnál,egy kicsit koszosabb toppnál és újjvég nélküli kesztyűnél.Oda nézett ahova Yume mutatott és bólintott.*-Látom,már csak az a kérdés mit műveljek velük!*Gondolkodott el.* |
*A nap még szinte fel sem kelt, de Yume és Sarasa már edzeni indultak, Yume elvitte a lányt, a saját helyére, és a mocsár az edzésre kitűnő hely volt* - Remélem edzőruhát is hoztál magaddal vagy már abban jöttél... *vette elő egy fa vályataiból saját táskáját és kioperálta onnan edzőruháit, mindegyiken volt jópár folt, égés és ki tudja még mi, de kosz az mindenképpen* - Azt hiszem neked még ott kell kezdened ahol én régen, látod azt a fatönköt bennt a vízben? *kérdezte rá is mutatva* |
- Igen szerintem is hülyeség... biztosan csak a virágok ragadtak a szemeidben, nem lehet ott egy egész tó *morfondírozott* - Au... *visított amikor Kirara átrangatta őt a bokrokon, jópár karcolást és levelet na meg ágakat is szerzett magának* - Szerintem mostmár elég lesz! Itt a mocsár vége! *kiabál előre bár már egészen szédül ettől a gyors tempótól*
|
- Mit tudom én,hogy került a szemembe! Nincs is benne,mit gondolsz mekkora egy TÓ a SZEMEMHEZ képest??! Hülye az a kandúr,fejére ejtették kiskorában én mondom! És én felőlem beszélhetünk haditervről,de majd csak a mocsáron kívül!*Közben villámgyorsan elcikázik két bokor és egy fa között,csoda hogy egyáltalán tudja tartani Zoknit a gyönge kis macskalény,de az elszántsága nagyobb,mint hinnék,s nem ereszti el a fiút.Most egy egyenes szakaszra érnek ki,ahol viszont Kirara úgy begyorsul,hogy Zokni kezdheti kicsit elviselhetetlennek érezni ezt a tempót,de megvan az eredménye: a mocsár kezd ritkulni..* - Mellesleg egész kicsi korom óta ilyen gyorsan tudok futni...ha kifutok egy ház ablakán majd befutok az ajtón látom ahogy kifutok az ablakon *Vigyorodik el.Persze,itt azért túlzott már kicsit,de a jelenlegi sebességben ki ne hinne neki?*
|
- De nem futhatunk el harc nélkül... hogy a fenébe tudsz te ilyen gyorsan futni hmm? *kérdi miután szinte beleszédül és lehunyja szemeit* - Mindenesetre jól csinálod... de nem gondolod hogy utánunk fognak jönni? Ki kell dolgoznunk egy taktikát ellenük mert nem fognak belenyugodni... az a tó vajon ilyen fontos lenne? És mit keres a szemedben? |
- Jobb ötletem van...*Lépdel Zokni mellé,szemét le nem véve a két macskalényről..A következő pillanatban Zokni már csak elmosódott foltokat láthat a tájból,és érezheti hogy Kirara mancsa fogja keményen az övét...száguldanak,mint az őrültek,szédületes sebességgel.* - Futááás! *Hangzik Kirara hangja,és bizony ennek megfelelően cselekszik.*
|
- Kirara menj innen, tűnj el majd megyek utánad! *kiálltja neki, majd eszébe jut valami* - Hé fehérherceg! Szemtől szembe már nem mersz kiállni ellenünk? Csak trükközöl itt nekünk, te igazi vagy egyáltalán? *Hírtelen eltűnik a köd és a karok is, Haku és Ében most szemtől szemben állnak a két macskalénnyel, bár Kokoro előtte zuhant egy jót, de azért talpra esett, hát ezért macska, szemeivel gyorsan megkeresi Kirarát* - Kirara... tiéd Ében, én foglalkozom Hakuval rendben? *kérdi úgy mintha életük legfontosabb csatájába kezdenének bele*
|
- Zokniii! *Kiált utána,amikor elűnt a macskalény...a fekete kéz elől olyan gyorsan fut el,hogy látképe még el sem halványodhatott rendesen kiinduló pontjáról,mikor ő már egy másik helyen áll.Füleit hátra csapja,szeme ijedten és haragosan villog,majd arrafelé ugrik,amerről Zoknit sejti,s kinyúl,hogy megragadja, és elrántsa a veszedelem közeléből.*
|
- Ilyen könnyen nem szabadultok! *szemei szinte villámokat szórnak, s hírtelen köd lepi be a tájat, Kokoro megszorítja Kirara kezét, de csak hogy nehogy elkeveredjenek ebben a tejfölködben*
- Maradj mellettem... ne kószálj el... *suttogja neki, bár pár pillanat múlva egy hatalmas fehér kar szorítja össze, elengedi Kirara kezét, valószínüleg a lány odalennt marad egyedül*
- Na hol az erőd nagylegény? *szorítja össze a védtelen Kokorót, aki hatalmasat üvöltene, de nem nem teszi, csak összeszorítja fogait és próbál kitörni, nem valami nagy sikerrel, mégis eszébe jut, hogy a nyála mérgező, így a fehér maszklagra folyat valamennyicskét, de ez nem használ, és nem tudja hogyan szabaduljon, odalennt pedig egy kisebb fekete kéz jelent meg Kirara előtt és próbálta elkapni, ha minden igaz nem sikerült neki*
|
- Mit ordibálsz nem vagyok süket! *Nyelvel vissza,immár Zokni háta mögül,ámbár kettejük vitájában elhangzott szavak eléggé meglepik.Ki nem nézte volna ebből a fehérségből, hogy ilyen agresszív is tud lenni...az,hogy a szeméből akarnak kiszívni valamit,pedig már végképp nem tetszik neki...* - Ez bolond...gyere Zokni tényleg hagyjuk itt..igazad volt *Fintorítja el az orrát,és már indul is.*
|
- Na figyelj kislány tudnom kell, hogy hol az a tó érted? Mondd el! *üvölti már szinte a végét, talán rendesen rá is ijeszt Kirarára,Kokoro nagyon meglepődött Kirara reakcióján, de jól esett neki, a kandúr szavait viszont nem tudta szó nélkül hagyni*
- Hé, fehér herceg sötét macskával, nem kéne így beszélned! *förmed a kandúrra és Kirara elé áll* - Lehet, hogy úgy nézek ki mint egy lány, de az erőm felér több kandúréval, úgyhogy ne szórakozz!
- Szükségem van arra a tóra mégha a lány szemeiből is fogom kiszívni!
- Nem! Nem nyúlsz hozzá, egy ujjal sem! megértetted vagy betűzzem? |
- Zokni! *Kap a kandúr után,mielőtt még eltűnhetne,és visszatartja.* - Most mi bajod van máár? Most ne vedd már úgy a szivedre,hogy lekislányozott! *Hadonászik Zokni előtt :D A másik heves érdeklődésére azonban ösztönösen távolodni próbál,és kissé megcsappant lelkesedéssel válaszol:*- Őőőőő...nem tudom hogy kerültek ezek a szemembe,és a tavat se tudom hogy hol van...
|
- Várjunk... *nézett bele Kirara szemeibe* - Olyan... olyan tavat keresünk amiben ppont ugyanolyan virágok nyílnak mint a szemedben! Hogy szerezted őket? Tudod hogy hol van az a tó? *érdeklődöt hevesen*
- Ahogy akarod... *mondta durcásan Kokoro majd távolodni kezdett* - De aztán ne nyivákolj értem, mert nem fogom hallani! *tűnt el a mocsárban, nyomtalanul* |
*Érdeklődve hallgatja a macska beszédét,ám akkor Zokni rángatni kezdi.* - Naaa micsinááálsz *Nyivákol,majd kiszabadítja magát Zokni mancsai közül és visszalép helyére.* - És hogy néz ki az a tó? Én is keresek egyet...egy olyan fura feketét...*Közben a kandúr ha jobban megszemléli Kirara szemét,neki is feltűnhet az,ami már Zokninak is feltűnt egyszer.*
|
- Egy tavat keresünk, egy varázstavat, már régóta kutatjuk hogy merre is lehet, de sajnos semmi nyoma... hiába.. mintha tűt keresnénk a szénakazalban olyan ez... *sóhajtott*
- Pfff... egy kalandvágyó kis... Gyerünk Kirara menjünk! *fogta meg karját, hogy maga után húzza, de nem valószínű, hogy ezt Kirara hagyni is fogja*
- Amúgy... miért pont Zokni? Szerintem kicsit máshogy néz ki mint egy zokni... |
*Szokása szerint észre sem veszi Zokni sértődöttségét.Vigyorogva méregeti a fiút.* - Szerintem a Zokni sokkal jobb név! *Haku beszámolója azonban felkelti kalandvágyát.Szeme felcsillan,füleit felé fordítja,épp hogy csak a nyála nem cseppen el.* - Különleges hely? Milyen különleges hely? Mondd eel! *kérleli*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
